Brandon Hackett's Blog, page 8
August 10, 2020
Eldobható testek borító - megjelenik szeptember 17-én, a Könyvhéten
Egy kis meglepetés!
2020. szeptember 17-én, a Könyvhétre megjelenik az Eldobható testek című sci-fi regényem. A borító már tavaly ősszel összeállt (Müller Péter szuper hangulatos munkája), nagyon vártam már, mikor oszthatom meg veletek.
A regény moly adatlapja
Bővebb infók az Agava kiadó facebookján
Előrendelés augusztus végétől.
Szóval, itt a borító, alább pedig a fülszöveg:
Fülszöveg:
2338-ban a Föld már csak egy emlék. A világ Melvin Kadeknek, a Naprendszer leggazdagabb emberének és az emberi civilizáció megmentőjének jövőjét követi. A Naptevékenység drasztikus megváltozásának fenyegetése miatt a milliárdos technológiai befektető még évszázadokkal korábban meghirdette az Exodust, azt az elképesztő léptékű űrprojektet, amelynek révén az emberiség a Jupiter és a Szaturnusz lakhatóvá tett holdjaira, valamint több ezer aszteroida belsejébe tervezett mesterséges életterekbe költözött.
Vireni Orlando ügyésznő azonban arra készül, hogy letartóztassa a mindenki által hősként ünnepelt Kadeket, mert szerinte köze van a Földet felperzselő és lakhatatlanná tevő szupernapkitörésekhez, ami a bolygón maradt milliárdnyi ember halálához is vezetett. Az áldozatok egy része ráadásul digitalizált, újhumán tudatként most visszatért, élükön egy rendkívüli vezetővel, aki eldobható testek formájában egy olyan, újfajta technológiát terjeszt el a világban, amely lehetővé teszi, hogy bárki megszabaduljon a test évezredes börtönéből, és ezáltal legyőzze a halált, az emberiség utolsó ellenségét.
A korlátok nélküli, halhatatlan létezés csábítása viszont alapjaiban forgatja fel a Naprendszert.
August 9, 2020
Kedvenc science fiction szövegrészeim 1. - Ian McDonald: Luna - Ordashold
Egy irodalmi szöveg sokféleképpen lehet jó. Ebben a blogbejegyzés-sorozatban szeretnék néhány, számomra kedves szöveget bemutatni a science fiction irodalom ismert vagy kevésbé ismert művei közül. Ezek olyan részletek, amelyek a regényből kiragadva, önmagukban váltak emlékezetessé számomra - függetlenül attól, hogy az adott könyv végül tetszett vagy nem tetszett.
Lehet ez egy szép, már-már költői, hangulatos leírás, egy érdekes gondolat kifejtése, egy mély, emberi párbeszéd, vagy egy olyan jelenet, amelyet csak sci-fi író tud kitalálni, megírni. Ezek mind olyan részletek, apróságok, amelyek az olvasásuk óta is újra és újra eszembe jutnak. (Első körben tizenöt szöveget gyűjtöttem ki, a második és harmadik kedvencem egy-egy hét múlva következik, aztán kéthetente jövök az újabb résszel.)
Az első az a szövegrészlet, amely ezt a bejegyzés sorozatot is ihlette, és amely jelenleg a legutóbbi, ilyen meghatározó élményem volt.
Ian McDonald: LUNA - Ordashold
A brit Ian McDonald a kortárs science fiction irodalom legalulértékeltebb szerzőinek egyike. Pedig van Hugo-díja, Locus-díja, Philip K. Dick-díja, BSFA-díja, stb., de valahogy mégsem ismerik el annyira, mint szerintem megérdemelné, pedig jelenleg szerintem az egyik legszebb nyelvezettel író fantasztikus szerzők egyike. McDonald regényei egymástól és a kortárs SF fősodrától is elütnek, lásd pl. a gyönyörű nyelvezetű A dervisházat, a Brazylt, a Desolation Roadot, vagy a River of Godst.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
July 16, 2020
Science fiction regény mindenkinek, avagy Orson Scott Card: Végjáték
Meg lehetne említeni Andy Weirtől A marsit, Ernest Cline-tól A Ready Player One-t, vagy John Scalzitól a Vének háborúját, mint a 21. század legsikeresebb sci-fi regényeit, de én mégsem ezeket szoktam kezdésnek javasolni, hanem Orson Scott Card 1985-ben írt regénye, a Végjátékot.
A Végjáték úgy tud ízig-vérig keményvonalas és mély science fiction lenni, hogy közben minimálisan használja a sci-fi, sokszor bizonyos mértékű háttér tudásra építő, sajátos nyelvét, és megmarad egy univerzális befogadható szinten, emellett fiatal szereplőket mozgat, remek jellemábrázolással, izgalmas történettel, és rendkívül erős befejezéssel..
A Végjáték néhány kiemelkedő képességű gyerek története, köztük a főszereplő, Ender Wigginé, akiket a Föld kormánya tudtukon kívül manipulatív eszközökkel katonai stratégákká képez egy idegen faj inváziója ellen. A Végjáték azóta több mint egy tucatnyi regényből álló, terebélyes világgá nőtt (és van egy halvány filmadaptációja is Harrison Forddal és Asa Butterfielddel), amelyek közül a fontosabbak magyarul is megjelentek, köztük a Végjáték közvetlen folytatásai, A holtak szószólója, a Fajirtás és Az elme gyermekei, vagy az Árnyék-sorozat néhány kötete, amelyek Ender barátjának, Beannek a történetét mesélik el.Card hihetetlen érzékenységgel képes írni az emberi fajról, az esendőségünkről, a hibáinkról, úgy, hogy az Ender-történetekben ugyanekkor végig jelen van az emberi fajba, az egymás elfogadásába, megértésébe vetett hit.
Nagyon szeretem a Végjátékot, viszont a sorozatból mégsem a klasszikus első kötet a kedvencem, hanem a folytatása, A holtak szószólója, a felnőtt Ender és a malackák nevű idegen civilizáció története, amely Ender az első kötet eseményei miatti bűntudatára épül, emellett a malackák képében egy nagyon különleges idegen faj életébe és gondolkodásába enged betekintést.Ráadásul ennek a könyvnek íróként is rengeteget köszönhetek, legfőképp a fantasztikus előszavának, melyben Card a regény megszületéséről, valamint az írásról mesél. Többek közt ezt a gondolatot, amelyet nem felejtek el egyetlen regényem írása közben sem:„A veszély, ami miatt minden könyvem írása közben félek egy kicsit, éppen az, hogy talán túl gyakran vállalkozom erőm feletti dolgokra, túl sokszor foglalkozom olyan történetekkel, amelyek megírásához egyszerűen nincs elég tehetségem vagy szakmai tudásom. Ez a dilemma, amivel minden mesélőnek szembe kell néznie. A bukás fájdalmas, de még ennél is szomorúbb, amikor egy író többé már nem akarja próbára tenni magát.”
(A Végjáték eddig három kiadásban jelent meg magyarul, utoljára 2013-ban, a filmváltozattal egy időben, filmes borítóval, és szerintem még bőven kapható a boltokban. Ha még nem olvastátok, ne hagyjátok ki, és mindenképpen a könyvet ajánlom a filmváltozat helyett.)
Science fiction regény mindenkinek, avagy Orson Scott Card: Végjáték regénye
Meg lehetne említeni Andy Weirtől A marsit, Ernest Cline-tól A Ready Player One-t, vagy John Scalzitól a Vének háborúját, mint a 21. század legsikeresebb sci-fi regényeit, de én mégsem ezeket szoktam kezdésnek javasolni, hanem Orson Scott Card 1985-ben írt regénye, a Végjátékot.
A Végjáték úgy tud ízig-vérig keményvonalas és mély science fiction lenni, hogy közben minimálisan használja a sci-fi, sokszor bizonyos mértékű háttér tudásra építő, sajátos nyelvét, és megmarad egy univerzális befogadható szinten, emellett fiatal szereplőket mozgat, remek jellemábrázolással, izgalmas történettel, és rendkívül erős befejezéssel..
A Végjáték néhány kiemelkedő képességű gyerek története, köztük a főszereplő, Ender Wigginé, akiket a Föld kormánya tudtukon kívül manipulatív eszközökkel katonai stratégákká képez egy idegen faj inváziója ellen. A Végjáték azóta több mint egy tucatnyi regényből álló, terebélyes világgá nőtt (és van egy halvány filmadaptációja is Harrison Forddal és Asa Butterfielddel), amelyek közül a fontosabbak magyarul is megjelentek, köztük a Végjáték közvetlen folytatásai, A holtak szószólója, a Fajirtás és Az elme gyermekei, vagy az Árnyék-sorozat néhány kötete, amelyek Ender barátjának, Beannek a történetét mesélik el.Card hihetetlen érzékenységgel képes írni az emberi fajról, az esendőségünkről, a hibáinkról, úgy, hogy az Ender-történetekben ugyanekkor végig jelen van az emberi fajba, az egymás elfogadásába, megértésébe vetett hit.
Nagyon szeretem a Végjátékot, viszont a sorozatból mégsem a klasszikus első kötet a kedvencem, hanem a folytatása, A holtak szószólója, a felnőtt Ender és a malackák nevű idegen civilizáció története, amely Ender az első kötet eseményei miatti bűntudatára épül, emellett a malackák képében egy nagyon különleges idegen faj életébe és gondolkodásába enged betekintést.Ráadásul ennek a könyvnek íróként is rengeteget köszönhetek, legfőképp a fantasztikus előszavának, melyben Card a regény megszületéséről, valamint az írásról mesél. Többek közt ezt a gondolatot, amelyet nem felejtek el egyetlen regényem írása közben sem:„A veszély, ami miatt minden könyvem írása közben félek egy kicsit, éppen az, hogy talán túl gyakran vállalkozom erőm feletti dolgokra, túl sokszor foglalkozom olyan történetekkel, amelyek megírásához egyszerűen nincs elég tehetségem vagy szakmai tudásom. Ez a dilemma, amivel minden mesélőnek szembe kell néznie. A bukás fájdalmas, de még ennél is szomorúbb, amikor egy író többé már nem akarja próbára tenni magát.”
(A Végjáték eddig három kiadásban jelent meg magyarul, utoljára 2013-ban, a filmváltozattal egy időben, filmes borítóval, és szerintem még bőven kapható a boltokban. Ha még nem olvastátok, ne hagyjátok ki, és mindenképpen a könyvet ajánlom a filmváltozat helyett.)
June 4, 2020
Eldobható testek - részlet
Viszont addig is, íme egy rövid részlet ízelítőként.A sztoriból még nem sokat mutat, sőt, szinte semmit, mert míg a fő konfliktus 2338-ban játszódik, ez egy évtizedekkel korábbra történő visszatekintés a főszereplőnő, Vireni Orlando gyerekkorába, ráadásul egy jegyzőkönyv formájában.Ez volt az a rész, ami talán legelőször összeállt, és sokat segített a későbbi, felnőtt Vireni karakterének kidolgozásában, és önállóan, mindenféle egyéb információ nélkül is önmagában is érthető jelenet.(Annyit azért talán mégis érdemes megemlíteni, hogy a jelenet másik szereplője, a főügyésznő egy Libra nevű, az egész Naprendszerre kiterjedő igazságügyi szervezet képviselője.)(A kép hangulati illusztráció, a forrása: Luis Royo).
Tizenhárom éves
JEGYZŐKÖNYV:
Dátum: 2301.04.10
Helyszín: Szaturnusz/Titán, Buena Suerte, Libra-központ
Interjúztató: Svetlana KOLOGDA (főügyész)
Alany: Vireni ORLANDO, nő, 13 éves
S. KOLOGDA: Nagyon fiatal vagy. Tizenhárom éves, igaz? Még annyinak sem nézel ki.
V. ORLANDO: Állítólag csak addig, amíg nem kezdek el beszélni, asszonyom. Akkor elkezdenek félni tőlem.
K: Félni? Kik?
O: Például az a kihallgató tiszt, aki valószínűleg idehívta magát. A jogszabályokra vonatkozó negyedik kérdésem után kirohant, és idegességében megbotlott a székében. Bár lehet, hogy az csak véletlen volt. Ön a felettese, igaz? Megtudhatom a nevét?
K: Az most nem fontos. Vágjunk bele, nincs sok időm. Fogalmazd meg, mit értesz azon, hogy igazság.
O: Az igazság az, ami összetartja a Naprendszert.
K: Szórakozol velem, kislány?
O: Dehogy! Csak tetszik a szlogenjük. Tényleg a híres Memer elnöknő találta ki?
K: Figyelmeztetlek, ha így folytatod, nagyon gyorsan véget ér a meghallgatásod, és visszatoloncolnak az Aerial Athénére. Úgyhogy ne rabold az időmet. Fogalmazd meg a saját szavaiddal!
O: Az igazság egy… egy emberek felett álló eszme, egy istenség, amiben rengeteg hisznek, de egyúttal rengeteg ellensége van.
K: Rengeteg ellensége. Hm. Ez találó… Ha a szüleid megölnének valakit, jelentenéd a hatóságoknak?
O: Már nincsenek szüleim. Apám öngyilkos lett, anyám pedig eladott egy héliumhercegnek. Nem kellettem neki, ezért ő sem kell többé nekem. De ez mind benne van az aktámban. Nem készült? Egyébként meg nem toloncolhatnak vissza, elmúltam tizenhárom, jogomban áll megtagadni a beleegyezésem nélkül rám kényszerített bármilyen szerződéses viszonyt. Viszont kiskorú vagyok, így nincs hova visszatoloncolniuk. Megkereshetik ugyan az anyámat, de abban nem lesz köszönet.
K: Jól van, maradjunk a kérdésnél: valaki, akit szeretsz, gyilkosságot követ el. Például, a leendő gyereked, a lányod… Mit tennél ekkor?
O: Nem tudom, akarok-e valaha gyereket. De ha lenne egy lányom… Fájna nagyon, de rábeszélném, hogy adja fel magát. Ha nem teszi meg… valószínűleg nekem kellene feladnom őt, amit nagyon nem szeretnék, de muszáj lenne. A saját érdekében. És ön? Ön mit tenne ebben a helyzetben?
K: Követtél el valaha komolyabb törvényszegést?
O: Nem válaszolt a kérdésemre.
K: Itt csak én teszek fel kérdéseket.
O: És ez roppant kényelmes, ugye?
K: Megmondtam, ne szemtelenkedj.
O: Elnézést. Tényleg!
K: Követtél el törvényszegést?
O: Loptam. Számtalanszor loptam. Ez bűn, de választanom kellett az éhenhalás és a lopás között, és az utóbbit választottam. Ön nem ezt tette volna? De ha van Brahani herceg átutalja a törvénytelenül letiltott alapjövedelmemet, akkor azonnal kárpótolom azt a néhány tucatnyi árust, akiktől elcsentem dolgokat. Mindegyik esetet feljegyeztem (megkocogtatja a fejét), és át is adtam a fájlt a rendészeknek. (Kologda megjegyzése: Remeg a keze, de elrejti az asztal alá. Ügyesen játssza a vagány szerepet, de nagyon kell koncentrálnia hozzá. De miért játszik szerepet? Mit akar ezzel elérni? A lopásokat tartalmazó adatfájlja ötvennégy tételt tartalmaz, kenyér, víz, sütemények, hús, ruhák, paulingtöltő. Tényleg mindent feljegyzett a kontaktjába.) Ezen felül… ellenszolgáltatásért szexeltem. Ételért. Védelemért. Túlélésért.
K: Azzal a Davud nevű suhanccal, igaz? Ő már bevallotta.
O: És akkor mi van?
K: Kiskorú vagy, és kiskorúval történő szexuális érintkezés erőszaknak minősül, ezt tizennyolc évesen Davudnak tudnia kellett.
O: Mondom, hogy én is akartam! Beleegyeztem!
K: Én meg mondom, hogy ez a törvény előtt nem számít. Davud barátod a következő tíz évet valószínűleg a Fort Patrickban tölti paralizálva. Ugyanis az ő bűnlajstromán az implanthekkeléstől a fegyveres rablásig szinte minden szerepel.
O: De miért? Ő is csak egy… Oké, értem. Hallja, asszonyom? Megértettem. Mit kell tennem, hogy elengedjék?
K: Félreértesz. Nem tudsz ellene tenni semmit. Ez a törvény.
O: Azt mondtam neki, tizennégy éves vagyok, és elhitte. Nem fogja bevallani, de az igazi neve Davud Hasser, és mindketten az Aerial Athénéről szöktünk el. Azért nem fogja bevallani, mert már nagykorú, és retteg, hogy visszatoloncolják. A szülei ugyanúgy eladták, mint engem, de tőlem nevezheti „munkaszerződésnek” is. Amikor én bekerültem Hulon van Brahani kastélyába, ő már két éve ott élt.
K: Jól van, elég ebből…
O: Nem! Beszéljék rá, hogy meséljen el mindent. Kérem! Győzzék meg, hogy biztonságban van, és nem küldik haza! Ha nem beszél, engedjenek oda hozzá, rám hallgat. Amit arról az undorító emberről mesélt… Több tucatnyi gyerek él ott bezárva. A herceg… úgy kínozta őket, hogy a fájdalmat gyönyörré változtatta. És amikor Davud azon kapta magát, hogy elalvás előtt a combját vagdossa, és öngyújtóval perzseli a tenyerét, akkor megpróbált megszökni… A mai napig nem állt le vele. Nézzék meg a testét, asszonyom, azok a sebek, az a rengeteg seb nem magától került oda. És rengeteg ilyen hozzá hasonló fiatal él ott. Én… láttam dolgokat, és Davud valamiért megkedvelt, együtt terveltük ki a szökést. Szerencsém volt, mert a herceg eleinte csak hagyta, hogy nézzük, mit csinál a többi gyerekkel. Lehetnék én is olyan, mint Davud. Lehetnék… Davud… sosem tudott elmenni… szex közben. Pedig nagyon akart, kétségbeesetten akart, de egyszerűen nem volt elég neki az az inger. Hiányzott neki a fájdalom. Én pedig… Nem akartam öngyújtóval … Nem… erről nem szeretnék beszélni… Kérem, asszonyom. Kérem!
(Kologda megjegyzése: Nem tudom még, mit lehet kezdeni ezzel a kölyökkel. Kitöltettünk vele egy sor tesztet, és ez alapján ígéretesnek tűnik, kár lenne veszni hagyni. Ugyanakkor kérdéses, hogy ilyen traumatizált gyerekkorral mentálisan alkalmas-e a szolgálatra. Pszichológiai szakvélemény szükséges.)
K: Szép védőbeszéd volt, és a tesztekből is kiderült, hogy ügyesen érvelsz. Viszont most elég ebből. Nem ezért vagyunk itt.
O: Nem ezért? Nem az igazságért? Egy héliumherceg már nem az ön hatásköre? Meglepődnék, mert ugyan nem akart bemutatkozni, de a Libra vezetőit működő beültetések nélkül is felismerem. Svetlana Kologda, a Libra főügyésze, született 2185-ben, Junita Memer jobbkezeként részt vett a Libra megalapításában. Nem az igazságért van itt, asszonyom? Nem az a legfontosabb?
K: Befejezted? Helyes. Egyvalamire válaszolj nekem! Szeretnél a Libránál dolgozni?
O: Igen, asszonyom! Szeretnék.
(Kologda megjegyzése: Azonnal, kapásból válaszolt. Meg sem lepődött. Komolyan beszél, és láthatóan erre a kérdésre várt az első pillanattól a kis ravaszdi.)
K: Rendben. Ennyi volt, kölyök, befejeztük.
O: Kérdezhetek valamit?
K: Nem. Nincs több kérdés!
(Kologda megjegyzése: Jóval intelligensebbnek tűnik a koránál, ismeri a jogi alapkifejezéseket, és már az elejétől tudta, hogy ha én jöttem el hozzá, akkor valószínűleg nyert ügye van. Nem hittem volna, hogy Davud barátja ügyéből ilyen erős ütőkártyát csinál. Ezt előre átgondolhatta, ráadásul felfedett egy nagyon komoly bűnügyet. El kell ismerni, hatásosan emlékeztetett rá, hogy mi is az igazság.)
TOBORZÁSI VÉLEMÉNY:
- V. Orlando további tesztelésre rendelve, jelentkezése megerősítve. A kadétprogramba felvételét TÁMOGATOM -> érvényesítsék a Libra adoptációs jogát
- Rendeljenek ki mellé pszichológust
- Hívják le a befagyasztott alapjövedelmét, és rendezzék az adósságait. A Buena Suerte bírósági szubalgosza bírálja el a lopási ügyeit. Enyhítő körülmények: saját készítésű, tételes vallomáslista a tetteiről, kényszer hatása alatt, túlélésért követte el, Libra toborzási jog miatti felfüggesztés
- Davud Hasser ügyét felülvizsgálatra rendelem. A rögzített felvétel alapján pedig kérem a VNI azonnali nyomozásának megkezdését az Aerial Athénén.April 20, 2020
A Star Trek: Picard első évadáról
Érleltem egy kicsit a Star Trek: Picardról a teljes első évad alapján született benyomásaimat, úgyhogy némileg spoileres vélemény következik.Az első részek után nagyon lelkes lettem, és ez tulajdonképpen kitartott a zseniális 7. részig, ahol Picard, Riker és Troi együtt szerepelt (már ezért az egy epizódért megérte egyébként megnézni az egész évadot), utána azonban sajnos rettentően nagyot csalódtam.Innen ugyanis szerintem hatalmas mélyrepülésbe fordult az évad, még annak ellenére is, hogy a 8. részben a Borg kocka életre keltése egy elemi erejű, noha kicsit rövid jelenet volt.
Egy ilyen hatalmas, szerteágazó franchise-hoz készült új sorozatot nem szabad úgy nézni, hogy ugyanazt várjuk tőle, amit 30-50 éve nyújtott.Ami régen működött, ma már nem fog. Nem, tényleg nem fog, a televíziózás, a sorozatkészítés és fogyasztás, eleve a világ dinamikája, de még a közhangulat, a jövőbe vetett hit is alapjaiban megváltozott.Ezek miatt ez a Star Trek óhatatlanul sötétebb, mint a régiek, de csak a felszínen. Mert eközben egyáltalán nem felejti el Star Trek pozitivista üzenetét, és aki végignézte az évadot, erre maga is rájöhetett, mert szerintem ez az egész évad lényege, hogy a kezdeti traumákat követően végül visszatérjünk az eredeti pozitivizmushoz.
A konfliktus alapja a szintetikus életformák lázadása, majd kizárása a Föderációból, egy a világot alapjaiban felforgató esemény, ami egyúttal Jean-Luc Picard személyes drámájává is válik, de egyben a tökéletes és utópisztikus berendezkedésű Föderáció drámája is lesz.Picard pedig, mint a "Föderáció lelkiismerete" megpróbálja helyrehozni ezt a hibát, és ez a premissza abszolút Trek-kompatibilis.Nemrég visszanéztem egy halom TNG epizódot. Régebben nem tűnt fel, hogy a Föderáció ideái nem a flottában, hanem sokkal inkább az egyes kapitányokban testesültek meg, és ez gyakran a saját feletteseikkel, a legkevésbé sem humánus döntésekkel való szembeszállást jelentette.És készítők pontosan erre építették fel Picard és a Csillagflotta viszonyát.
De akkor mi a bajom vele?
Az én problémám az, hogy ahová az évad kifutott, és ahogyan az egész szintetikus konfliktust lezárták, az egy rettentően gagyi történetmesélési színvonallá korcsosult.A kezdeti remek párbeszédek és jelenetek ismerős és ismeretlen karakterek között talán túl sokat ígértek, mert Picard kalandja egyre kuszábbá vált, és amikor megérkeztek a szintetikusok rejtett bolygójára, szinte minden, ami addig érdekes lehetőségeket ígért, elemeire esett szét, és ami még fájóbb, érdektelenné vált.Kezdetben remekül építették fel Picard viszonyát a Csillagflottához, amely belekényszerítette a visszavonulásba, a romulánokhoz, akiken megpróbált segíteni, mégis csak a kudarcát látták, és a szintetikusokhoz, akikért felszólalt, de ezek a felvetett konfliktusok végül csak nyomokban lettek kihasználva.Ott van például Elnor, az ifjú romulán "ninja", akivel Picardnak egyfajta apa-fiú kapcsolatát építették fel, viszont onnan, hogy csatlakozott a küldetéshez, konkrétan semmi érdemi szerep nem jutott. És ezzel nincs egyedül, a végére szerintem egy sor karakter és konfliktus értelmét vesztette a lezárás függvényében.Pedig a karakterközpontú jelenetek önmagukban is kiválóak, mint Picard első epizódos interjúja, Raffi, az alkoholistává vált egykori flottatisztje és Picard megindító beszélgetése a sivatagban, vagy pl. Rios története arról, hogy miért hagyta ott a Csillagflottát, vagy az a rész, amikor Picard áttranszportál a Borg kockába és Hugh-val a borg létre emlékeznek vissza mind nagyon erős jelenetek, de a mellékkarakterek valahogy mégsem tudtak kellő mélységben belefolyni a főtörténetbe, nem váltak annak részévé.Ráadásul úgy érzem, ez az erőteljes karakterfókusz sajnos a történet rovására ment, ugyanis egészében nézve ez egy igencsak karcsú történetecske volt, ehhez közel sem kellett volna 10 epizód.Narek és Narissa, a romulán ügynökök szála az elejétől jóval haloványabban volt felépítve, mint a többi történetszál, de a végére valami egészen zs-kategóriás szintre zuhant, az értelmetlenül és agyatlanul megjelenő romulán flotta ügyetlen látszatfenyegetésével együtt, amire válaszul, az amúgy a családjával már évek óta kedélyes eléldegélő Riker a semmiből visszalép a Csillagflottába, és hirtelen megjelenik egy egész Föderációs hadiflottával. Üdv, Deus ex Machina!(Egyébként tudja valaki, mi történt a romulán csávóval? Csak én maradtam le, vagy tényleg elfelejtették a végére?)Aztán előjönnek még az Alastair Reynolds Jelenések tere című híres sci-fi regényéből, majd a Mass Effectből ismerős, a biológiai életet évezredek óta elpusztítani igyekvő csúnya szintetikus entitások - néhány percre, hogy aztán rögtön el is tűnjenek. Rettenetesen rossz megoldások.Soji karakterét viszonylag szépen árnyalták, ez a sorozat valójában az ő fejlődéstörténete volt, de ettől még rettentően buta lett az egész befejezés.Zavaróan buta.Ami miatt én az érzelmesnek szánt finálét sem tudtam kellően értékelni.
Mindezektől függetlenül a Star Trek: Picardban rengeteg potenciál van, mert az ötlet és a koncepció működik, úgyhogy várom a második évadot, több és átgondoltabb történettel, hasonlóan jó karakterjelenetekkel, és milyen jó lenne, ha kitartana és fejlődne ez a világ még legalább száz részen át.
March 16, 2020
Ingyenes e-könyv akció
Remélem, a begyűrűző vírushelyzet ellenére jól vagytok. Ez most egy olyan időszak, amire nem voltunk felkészülve, amikor muszáj előre gondolkodni, és átszervezni rengeteg, megszokott rutint és kényelmi tevékenységet, valamint a korábbinál sokkal jobban oda kell figyelnünk egymásra.
De hogy legyen valami apró öröm is a jelen helyzetben, az Agave Könyvek és a magyar szerzői a következő két hétben (március 31-ig) ingyenesen letölthetővé tesszük több e-könyvünket a Dibook.hu-n.Tőlem 'Az időutazás napja', az 'Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról', valamint 'Az ember könyve' érhető el 0 Ft-os "áron":https://www.dibook.hu/szerzo/Hackett_Brandon?order=pricea
Itt az összes magyar kötet, ami most ingyenessé vált, válogassatok közülük kedvetekre, van köztük fantasy, sci-fi, weird/horror és krimi egyaránt - Csurgó Csabától, László Zoltántól, a Pacskovszky-fivérektől, Pék Zoltántól és Veres Attilától:https://tinyurl.com/wkpebyn
Ez pedig itt az Agave posztja, amiből megtudhatjátok, mire lehet számítani a vírushelyzet miatt a következő időszakban:https://www.facebook.com/agavekonyvek/posts/10158174907087148
Ha tehetitek, maradjatok otthon, és vigyázzatok magatokra, valamint egymásra!
March 8, 2020
Látjuk-e életünkben a Betelgeuse óriáscsillag felrobbanását? | Jövőjegyzetek 8.
Szupernóvák. A nagy tömegű csillagok életük végén történő összeomlásukkor létrejövő, hatalmas erejű robbanások.A galaxisunkban 30-40 évente történik egy ilyen esemény.
De vajon láthatunk-e egy ilyen szupernóva-robbanást a közeljövőben, mit is fogunk látni, ha megtörténik, és lesz-e bármilyen hatása a földi életre?
Ha igen, akkor erre talán a Betelgeuse nevű vörös szuperóriás a legjobb jelentkező.A Betelgeuse az Orion-csillagkép legfényesebb csillaga (Alfa Orionis), tőlünk 642,5 fényévnyire található, vörös óriáscsillag, ami 950-szer nagyobb a Napnál, és már 8-9 millió éves élete végén jár. A méreténél fogva pedig egy hatalmas szupernóva robbanással fog élete végére érni, sőt, valószínűleg egy fekete lyuk jön létre a robbanás után.
A csillagászok minden pillanatban figyelik a csillagot, és az elmúlt évtizedekben fokozatos összehúzódáson megy keresztül, ami akár a jele lehet a szupernóvává válásnak.
Reménykedni azért nem feltétlenül érdemes, mert a becslések szerint az esemény a következő 100.00 évben fog majd csak valamikor bekövetkezni, ami csillagászati léptékkel csak egy szempillantás, viszont így közel sem olyan biztos, hogy mi látni is fogjuk.
Tavaly év végén a Betelgeuse fénye drasztikusan gyorsan csökkenni kezdett, és ilyen gyors változást eddig még semmilyen égitestnél nem tapasztaltak. Ezért újra felmerült a lehetősége, hogy talán tényleg közeleg a szupernóva robbanás.
(Illetve a 642 fényéves távolság miatt, lehet, hogy ez már be is következett, csak hozzánk ennyi év alatt jut el a fénye.)Ezt megelőzően az ilyen óriáscsillagok felfúvódnak, míg végül eljön az a pillanat, amikor a folyamatos tágulás miatt a belülről jövő sugárnyomás annyira lecsökken, hogy a belső gravitáció a csillag összeomlását okozza. Ez pedig egy hirtelen sokszorosára növekvő nyomást eredményez, aminek eredményeképp a csillag egy gigantikus robbanásban dobja le a külső héját.Az tény, hogy a csillag mérete évtizedek óta látványosan csökken, de 2019. év végi elhalványodás február végére megfordult, és a fénye erősödni kezdett, a legújabb tanulmányok szerint ez normális jelenség ezen csillagok életciklusában, és az időszakonként kidobott plazmából keletkező porköd takarta ki a csillag fényét.
Úgyhogy egyelőre marad a további megfigyelés és várakozás, mert a Betelgeuse ettől még egy ketyegő bomba, amely bármikor élesedhet.
(Photo : JOSEPH RIMKUS on Reuters)Mi történik, ha a Betelgeuse szupernóvává válik?A Betelgeuse szupernóva robbanásakor egy kb. 50 fényéves körzetben hatalmas lökéshullám fog mindent elsöpörni, nem beszélve a pusztító sugárzásról. Nem lesz jó ötlet arrafelé tartózkodni ekkortájt.Eljut-e hozzánk, a Földre?Sem a lökéshullám, sem a sugárzás nem, mi mindössze egy látványos fényjelenséget fogunk látni az égen. Gyakorlatilag lesz egy második, mini-Napunk.
Egyvalamit persze mégis elveszítünk, az Orion-csillagkép legfényesebb csillaga fog kihunyni örökre.
És mi lenne, ha a Föld sokkal közelebb lenne a Betelgeuse-től?Ez esetben a robbanás pillanatok alatt eltörölne minden életet a Föld felszínéről. Ha a Betelgeuse a közelünkben lenne, talán már javában dolgoznánk a Föld elhagyásán, és több pénz jutna az űrprogramokra is. Vagy, inkább homokba dugnánk a fejünket, hiszen még úgy is évtízezredek vannak addig, míg reményeink szerint ez bekövetkezik. Aztán vagy így történik, vagy nem.
Utat engedve a fantáziának, nem tudhatjuk, hogy vajon élnek-e a csillag közelében értelmes lények, akik éppen attól rettegnek, hogy a robbanás bármelyik pillanatban elsöpörheti a civilizációjukat. Vajon milyen lehet ilyen tudattal élni a mindennapokat, ha nincs esély a menekülésre? Hány, az élet lehetőségét hordozó bolygót sterilizál egy ilyen szupernóva?
Mit okoz egy szupernóva robbanás?A szupernóvák valaminek a vége, de valaminek egyben a kezdete is, ugyanis a vasnál nehezebb elemek mind ilyen szupernóvák során jönnek létre, azaz a Földünk nehéz fémjei is valószínűleg mind egy régen volt szupernóva következtében jöttek létre, ahogy a csillagok és a bolygók, valamint élőlények is keletkeznek évmilliókkal, évmilliárdokkal később.
*****
A bejegyzés szerzője:
MARKOVICS Botond
közgazdász, Brandon HACKETT írói néven science fiction író, az Agave kiadó szerzője, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Ha érdekelnek hasonló cikkek, kattints ide:
February 29, 2020
Elhunyt Freeman Dyson, a Dyson-gömb atyja
Elsőként elnézést, amiért kicsit bulvárosan ezt a Dyson-gömbös címet választottam, de talán így a legegyszerűbb elhelyezni a február 28-án, 96 éves korában elhunyt Freeman Dysont, aki azonban ennél sokkal-sokkal fontosabb gondolkodója volt korunknak.Freeman Dyson fizikus, matematikus, író, ismeretterjesztő, eszkatológus volt, egy briliáns elme, aki a jelen és a közeljövő problémáinál, lehetőségeinél mert jóval távolabbra kitekinteni. Elsősorban a kvantum-elektrodinamika, a fizika, a csillagászat és a nukleáris technika területén végzett munkájáról ismert, de foglalkozott klímaváltozással, az űrkutatással, nukleáris hadviseléssel is.
Kiskora óta imádta az űrutazást, amikor is találkozott kora híres sci-fi regényeivel, mint például Olaf Stapledon Star Makerével 1937-ből. (Ne feledjük, hogy Dyson 1923-ban született, ez akkor egy kortárs sci-fi regény volt).
Hosszú életes során számos díjat, elismerést kapott, de a Nobel-díj nincs köztük, saját megfogalmazása szerint ahhoz minimum tíz évet kellett volna eltöltenie egy adott, mély és fontos problémával, de ez sosem volt az ő stílusa. Nem is tudott volna ennyi mindennel foglalkozni másképp.A Dyson-gömb elméleten túl én valamikor 2004-2005 körül találkoztam a nevével először, amikor A poszthumán döntést kezdtem írni, és e kapcsán rengeteg kozmológiai fejtegetést, gondolatébresztő cikket olvastam össze magyarul és angolul egyaránt. Mint például dr. Galántai Zoltán, a MEK-en összegyűjtött írásait a Nagyon távoli jövő címmel, amely rengeteg esszéjében hivatkozik Dysonra, számos gondolatát kifejtve.
És biztos vagyok benne, hogy a regényeim, az abban foglalt ötleteim nagyon-nagyon sokat köszönhetnek az ő fejtegetéseinek, elképzeléseinek, világlátásának. Emlékszem, hogy akkor szinte mindent elolvastam, megnéztem, amit ő írt, vagy ő beszélt, annyira érdekelt, ahogy a világról, a jövőről gondolkodott. Valószínűleg nem egy gondolat vissza is köszön az írásaimban, de felidézni részleteiben ezeket már nem nagyon tudom sajnos. Azonban nem csak engem, hanem rengeteg science fiction írót inspirált, akár a Dyson-gömb, vagy egyéb elképzelései által.
Az Eldobható testek című, közelgő regényem (érkezik az idei Könyvhéten) mottója, regény előtti idézete is egy Dysontól származó gondolat, mert remekül kifejezi azt, amiről ez a történet szól (még ha az idézett szöveg folytatása másfajta irányba is kanyarodik):
„A következő ezer év legsúlyosabb konfliktusai valószínűleg a biológiai alapú háborúskodások lesznek, amelyek során az azzal kapcsolatos különböző nézetek csapnak össze, milyennek kell lenniük az emberi teremtményeknek.”
Mazsolázgatva a kutatásai, elméletei közül, íme néhány, elsősorban a science fictionhöz valamilyen módon való kötődés alapján:
- Az 50-es, 60-as években ő volt a híres Orion-terv egyik vezetője, amely egy olyan csillagközi meghajtás létrehozásával foglalkozott, amely nukleáris tölteteket robbantott volna fel a csillaghajó mögött, és annak lökéshullámát használta volna gyorsulásként. A projekt kezdetekor úgy hitte, ezzel a meghajtással 1965-re eljuthatunk a Marsra, 1970-re pedig akár a Jupiterre is. De aztán a kormányzati oldalról is nehézségek támadtak, majd a projektnek az 1963-as ENSZ-egyezmény vetett véget, amely megtiltotta a légkörben, az űrben és a víz alatt történő nukleáris tesztrobbantásokat.- 1959-ben ő vázolta fel az aztán Dyson-gömb vagy széfra néven hivatkozott, amelyben egy kellően fejlett civilizáció a teljes csillaga energiakibocsátását felfoghatná, és hasznosíthatná, ha a csillag köré a lakhatási zónában egy gigantikus burkot, héjat épít, többek közt a többi bolygó anyagának felhasználásával. Ez egy légkörrel rendelkező burok, ami hatalmas, belakható felszínnel rendelkezik. Dyson elképzelése szerint nem feltétlenül kell zártnak és gömb alakúnak lennie. (Egy Dyson-gömb a Star Trek The Next Generations 6. évadának 4. részében is megjelenik.)
- Dyson örökkévaló intelligencia-koncepciója szerint egy intelligens, halhatatlan társadalom elkerülheti az univerzum hőhalálának kilátásait, ha a szubjektív időt a végtelenségig is meghosszabbítja, méghozzá véges energia felhasználásával.
- Egyik legutóbbi elképzelése 94 éves korából a Noé bárkája tojás. Ez az űrkolonizálás és az élet elterjesztésének egy rendkívül költséghatékony módszere, amely egy egész bolygó fajainak, mikrobáinak, növényeinek, állatainak összessége, egyetlen embrióban, amelyet úgy programoznak, hogy aztán egy egész bolygót be tudjon népesíteni.
- A Dyson-fa egy elképzelt, géntechnológiával módosított, speciális növény, amely képes üstökösök felszínén életben maradni. Ezek a növények atmoszférát hozhatnak létre az üstökös üreges tereiben (vagy akár maguk a növényekben is), a nap fényét felhasználva fotoszintetizálhatnak, ezáltal önfenntartó élőhelyekként funkcionálhatnának a külső naprendszerben.
A Dyson-fa néhány olyan fő törzsből állhatna, amely az üstökösmagból nő ki, az ágak és a lombkorona pedig összefonódva, egy gömb alakú struktúrát képezne, amely több tucat kilométer átmérőjű lehet. (Ilyenek szerepeltek Dan Simmons Hyperion-ciklusában is.)
Végezetül itt van egy TED-es előadása, magyar felirattal, 2003-ból.
Angol nyelven pedig egy felvétel, amelyen Neal Stephensonnal, A hét Éva vagy a Snow Crash és más híres science fiction regények írójával beszélget:
A bejegyzés szerzője:
MARKOVICS Botond
közgazdász, science fiction író (Brandon Hackett álnéven) az Agave kiadó szerzője, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
January 21, 2020
Gondolatok éjszakája | kerekasztal beszélgetés január 30-án
Ha van kedvetek, időtök, gyertek, szerintem nagyon érdekes ez a koncepció, nem beszélve a témáról. A belépés ingyenes.
A facebook esemény
Bővebben a programról a Francia Intézet honlapján
