Brandon Hackett's Blog, page 4

Ajánló: Dűne (2021)

Egy év és több országhoz képest még másfél hónap késéssel csak ideért hozzánk is Frank Herbert: Dűne regényének új moziváltozata, és egyvalamire ez az időszak mindenképpen megtanított: ez pedig a türelem. Na, de végre itt van a bemutató, és ugyan sajnos még a koronavírus is itt van, de reméljük nem fogja tönkrevágni a folytatások elkészültét.

A Dűne a valaha írt egyik legjobb science fiction regény, olyan mű, amiből azóta számos más történet merített szemérmesen vagy szemérmetlenül, a legismertebbek talán a Star Wars, a Trónok harca vagy akár a Mátrix (Forradalmak). Ha nem olvastad, mindenképpen érdemes a ciklus további öt kötetével együtt. És egy olyan regény, ami szinte megfilmesíthetetlen. 1984-ben David Lynch még Frank Herbert közreműködésével mégis leforgatta a saját változatát, ami ugyan egyes jeleneteiben, atmoszférájában kifejezetten egyedi és maradandó, de összességében mint film, nem működött, nem tudott mit kezdeni a hatalmas világgal, a rengeteg információval, emiatt a karakterek is úgy beszéltek, mintha képeskönyvek alatti magyarázószövegeket olvastak volna fel, de az egész film is inkább egy képeskönyvnek tűnt, mint egységes történetnek. (A SyFy minisorozatát pedig én inkább szeretném elfelejteni.)

És most megérkezett a Denis Villeneuve rendezte új adaptáció, ami viszont egyelőre csak a történet első felét tartalmazza, ám ez egy logikus döntés, mert a Dűnét egyszerűen nem lehet egyetlen filmben kibontani.

Amikor legördült a stáblista, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy ez valóban egy történethű és hiteles adaptáció. A másik pedig, hogy hol a folytatása, ide vele azonnal. Azokra a fantasztikus lehetőségekre tudtam csak gondolni, hogy mi minden jöhet a második filmben, mennyi apróságot épített szép csendben az első rész, és mennyit rejtett el szándékosan, gondolok itt eljövendő fontos szereplőkre és egy nemezisre.

Még az élmény hatása alatt vagyok, de megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és a rajongói lelkesedésen túllépve racionálisan (és spoilermentesen) összeszedni, hogy számomra milyen is volt Denis Villeneuve Dűne mozija. Ez itt nem kritika, nem lesz benne szó a történetről, inkább azoknak szól, akik ismerik Frank Herbert regényét, mert ahhoz fogom viszonyítani, és inkább részleteket emelek ki.

Mennyire hű a könyvhöz?

Aki olvasta, szereti a regényt, valószínűleg úgy ül be a moziba, hogy elsődlegesen talán erre kíváncsi a legjobban.

Van egy rövidke képsor, ami egy Muad'Dibet, egy sivatagi ugróegeret követ néhány másodpercig. A kamera ráfókuszál az egérszerű állatka hatalmas fülére, amellyel megköti a levegőben lévő nedvességet, és amikor egy vízcsepp elkezd lecsordogálni a fülkagylójában, odakap a mancsával, majd a mancsáról lenyalja a vízcseppet, végül termetéhez képest hatalmas lábaival a laza homokban könnyedén közlekedve arrébb ugrál. Számomra az egész Dűne világának esszenciája jelenik meg ebben a néhány másodpercnyi jelenetben. És rengeteg ilyen aprósággal van tele a film (pl. a bika motívum, amit csak a könyvolvasók érthetnek teljességében), biztos vagyok benne, hogy sokat észre sem vettem közülük elsőre.

Fogalmam sincs, hogy aki sosem olvasta a Dűnét, és semmit nem tud erről a hatalmas, izgalmas világról, azt mennyire tudja magával ragadni a film, de eszembe jut, hogy tizenkét évesen volt szerencsém moziban látni még a David Lynch-féle adaptációt, és az engem teljesen elvarázsolt, mert a rengeteg ügyetlensége ellenére is volt valami nagyon egyedi hangulata. Na, a Villeneuve-féle Dűne úgy teremti meg a Dűne egyedi atmoszférát, hogy közben sokkal hűbb a világhoz és a karakterekhez is, mint Lynch filmje. Villeneuve víziója számomra nagyon közel áll ahhoz, amit hajdanán, a regény olvasása közben éreztem, és nagyon remélem, hogy aki nem olvasta a könyvet, azt ugyanúgy elvarázsolják a monumentális jelenetek, a karakterek közti intimitás, és az, ahogy Paul Atreides, a főhős fokozatosan elveszíti az ártatlanságát, és az események belerántják egy olyan szerepbe, amelytől egyre jobban retteg.

Filmként azonban az új Dűne messze nem tökéletes. A két és fél óra játékidő ellenére is néha úgy éreztem, hogy rohanunk. Nem azért, mert akció akciót követne, nem, ebből a szempontból a tempója olyan, mint a regényé, szépen hömpölyög, és építi fel a kríziseit. Viszont itt van ez a monumentális világ, és fel-fel villannak részletek, de nem egy jelenetben úgy éreztem, hogy lehetett volna még mélyebbre ásni a mitológiákban, a rejtett tervekben, vagy csak elnézni a monumentális Atreides hajókat a sivatagi űrkikötőben, érezni a homokot a bőröm alatt, hallgatni az ornitopterek zümmögő rotorhangját, figyelni külvilágiakat megvető fremeneket vagy a Bene Gesserit boszorkányokat (a Bene Gesserit sorozat ha ezt a szellemiséget, hangulatot hozza, mint ami az összes filmbéli jelenetből áradt, akkor nagyon várom). Persze, olvastm olyan kritikákat, amelyek szerint meg lassú a film, de hát, ez attól függ, kinek milyen az ízlése.

Ez a számomra sietős tempó ráadásul időnként elvesz a szereplők közötti érzelmi kapcsolatokból. Főleg a film első felében, egy-egy jelenetben néha egészen üresek a párbeszédek (sajnos ez az átlag fantasztikus/szuperhős filmekből már ismerős), pedig itt aztán annyi mindenről lehetne beszélgetni akár egy-egy félmondatban is, és akkor talán Dr. Yueh személyisége, vagy Leto herceg és Jessica kapcsolata is több időt kapna. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ebből a szempontból Herbert regényében is sok karakter csak archetípus vagy szimpla papírmasé, és ezen a mozifilm sem tudott/akart változtatni.

Mindez azért szembetűnő, mert amikor viszont a film tényleg beszéltetni kezdi a szereplőit, akkor nagyon működik. És szerencsére ezekből van több, és a második felében már szinte egymást követik a hidegrázósan intenzív jelenetek. A kedvencem például, amikor Paul és Jessica egy homok alá temetett cirkósátorban kuporog. Az a néhány perc szerintem a film legerősebb pillanata, ahogy Paul ráeszmél arra, hogy milyen jövő is várhat rá, ráadásul annyi későbbi eseménynek építi meg az alapját, hogy nagyon remélem, hogy a Dűne 2. része után elkészül a Dűne messiása regény filmváltozata is.

Karakterek, színészek

Az utóbbi évek legerősebb filmes színészgárdájából gyakorlatilag mindenki kihozta a szerepéből a maximumot, igaz, a legtöbbjüknek Timothée Chalamet Paul Atreidesén túl kevés tér jutott. VChalamet pedig valóban maga Paul Atreides, fiatal és ártatlan, de közben kellően koravén is. Láttam már pár filmben, úgyhogy már a kiválasztásakor sejtettem, hogy remek választás. Nekem rajta kívül Jason Momoa (Duncan Idaho), Rebecca Ferguson (Lady Jessica), Sharon Duncan-Brewster (Liet-Kynes) és Javier Bardem (Stilgar) tetszett a legjobban. Liet és Idaho főleg azért, mert sokkal izgalmasabb, karizmatikusabb szereplőkké váltak a filmben, mint a regényben voltak. Bardem Stilgarja iszonyatosan izgalmas, rövidke jelenléte alatt is imádtam a flegma közönyét, vagy ahogy az első jelenetében hümmögve méri végig az Atreideseket, szinte érezni, hogy itt ő az, aki éppen vizsgáztatja a vízzel teli, puha külvilágiakat. Rebecca Ferguson pedig végre egy olyan Jessica, aki azon túl, hogy anya és szerető, valóban egy halálosan veszélyes Bene Gesserit is. Az ornitopteres szökésjelenetben érdemes megnézni az arcát, egészen más, tényleg boszorkányszerűvé válik, amikor igazán akcióba lendül.

A Harkonnennek a regényben sem voltak túlárnyalva, de itt még annál is kevesebb jutott például a báró machinátori tervszövő jellemvonásának ábrázolására, így ők megmaradtak az 1.0 gonoszok szintjén. Engem ez nem zavart annyira, de biztos, hogy bennük lett volna még potenciál. Annak viszont örülök, hogy a Lynch- és a SyFy-verzió hisztérikusan kacagó, abszurd karikatúrái után Stellan Skarsgård megformálásában végre egy a regényhez méltó Vladimir Harkonnen kelt életre, egy tervszövögető, hideg és számító, félelmetes jelenség.

Hanghatások és zene

Meglepődnék, ha a hangrögzítés nem kapna jövőre Oscart ezért a teljesítményért. Az amúgy önmagukban tökéletes orniptopterek szitakötőszárnyainak zümmögése, a fürkészvadász éles hangja, amikor közeledik, a a pajzsok sercegő, kattogó zöreje, az Atreidesek monumentális érkezése a Dűnére mind hihetetlen erőteljesek. És e mellé itt van Hans Zimmer, aki többnyire harsány, de szinte mindig fantasztikus és fülbemászó zenéket ír, de itt valami egészen mást tett, mint eddig bármikor, mert egy fura, misztikus hangzással maga is hozzájárult a hanghatásokhoz is (pl. Bene Gesserit érkezésekor hallható suttogó kántálás), így egy szokatlan, idegen, kevésbé dallamos, de tökéletes Dűne-zenét komponált, ami működik önmagában is, még ha nem is adja könnyen magát, viszont maximálisan alárendeli magát a filmnek, amivel minden pillanatban tökéletes összhangban van.

Vizuális világépítés

Elképesztő mennyiségű technológiát, lényt, ikonikus elemeket fordítottak át a könyv leírásaiból vizuális nyelvre szinte tökéletesen. Elég csak a különböző ornitopter típusokra, a pajzsokra, a tűvetőkre gondolni, de ott vannak a gigantikus Atreides és Harkonnen szállítóhajók, a ligahajók (amik tulajdonképpen nem is hajók), vagy maguk a homokférgek. Persze, van, ami kicsit furcsának hatott, például párszor használtak lézereket, de olyan helyzetben is (Idaho ornitopterének üldözése), amikor a világ logikája szerint ez elég kockázatos ötlet, mert hiszen a pajzs és a lézer találkozása mindkettő megsemmisüléséhez vezet. De ez apróság, főleg, mert eközben intenzíven átjött az ilyen nyalábok ereje és félelmetessége.

Vagy itt vannak a különböző nyelvek. A film használja a titkos kézjeles kommunikációt, de megjelenik a sardaukar és Atreides harci nyelv, ahogy a fremenek saját nyelve is. És ha már sardaukarok: eddig minden mozgóképes változat nagyon csúnyán elbánt a császár elitharcosaival, de most megkapták a méltó bemutatást, még úgy is, ha a felismerhetőség miatt kihagyták azt, hogy Harkonnan ruhában vannak.

Összességben, számomra a film egy majdnem tökéletes adaptáció, az, amit a regény valóban megérdemel. És valójában teljesen mindegy, hogy a könyvet olvasva vagy anélkül nézed, mindenképpen nagyon egyedi, moziban ritkán látható élmény. Nagyon várom a folytatást, a sztori lezárását - remélem, nem vacakolnak sokáig, és elkezdődhet a forgatás. (A Warner pedig szerintem hatalmas baklövést követett el azzal, hogy nem engedélyezte, hogy egyben forgassák le a két részt.)

Szóval, mozira fel, a Dűne az a fajta film, amit nem szabad kihagyni, ha kicsit is szereted a science fictiont.

Végezetül pedig ne feledjük, hogy a sivatagi felvételek (Jordánia), plusz a Caladan külső helyszínei (Norvégia) kivételével a legtöbb jelenet Magyarországon készült, az Origó stúdióban, számos magyar statisztával.

***

MARKOVICS BOTOND többszörös Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

[image error]

Monolit-d��jat kapott az Eldobhat�� testek

Az 'Eldobhat�� testek' nyerte a 2019-2020. ��vi Monolit-d��jat, ami az elm��lt k��t ��v magyar science fiction reg��nyei k��z��l ker��lt oda��t��l��sre a zs��ri ��ltal legjobbnak tartott m��nek.

A d��jat az Avana Egyes��let alap��totta 2020-ban, amely kor��bban k��zel k��t ��vtizeden ��t a Zsoldos P��ter-d��jat gondozta, ��gy  hogy az Eldobhat�� testek lett az els�� reg��nygy��ztes a Monolit-d��j t��rt��net��ben.

Most ��rtem haza az ��tad�� ��nneps��gr��l, a d��jat majd lefot��zom, meglep�� m��don egy mini monolit, de az igaz��n meglep�� az, amit csak k��zbe fogva lehet ��rz��kelni, hogy nagyon t��m��r ��s brut��l neh��z.

A reg��ny ezen t��l tavasszal Zsoldos P��ter-d��jat kapott mint a 2020. ��v legjobb SFF-reg��nye, ny��r elej��n az SFF Vektor zs��rije az ��v scifi reg��ny��nek v��lasztotta, ut��bbi kett�� k��z��ns��gd��j��t is megnyerte nektek k��sz��nhet��en.
Bevallom, kicsit fura ��s szokatlan ��rz��s, hogy ennyif��le hivatalos elismer��st kap a k��nyv, neh��z is feldolgozni, mindenesetre nagyon ��r��l��k mindegyiknek.:)

***

MARKOVICS BOTOND science fiction ��r�� - BRANDON HACKETT ��r��i n��ven - az Agave kiad�� szerz��je, k��zgazd��sz, az SFmag.hu alap��t��ja. Legut��bbi reg��nyei: Eldobhat�� testek, Isten g��pei ��s m��s t��rt��netek mesters��ges intelligenci��kr��l, Xeno, Az id��utaz��s napja.

Ha ��j vagy itt, ��s ��rdekelnek a sci-fi reg��nyeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-reg��nyt olvassam posztot, h��tha ny��jt n��mi seg��ts��get.

Ha van kedved, k��vess a Facebookon ��s az Instagramon!

Monolit-díjat kapott az Eldobható testek

Az 'Eldobható testek' nyerte a 2019-2020. évi Monolit-díjat, ami az elmúlt két év magyar science fiction regényei közül került odaítélésre a zsűri által legjobbnak tartott műnek.

A díjat az Avana Egyesület alapította 2020-ban, amely korábban közel két évtizeden át a Zsoldos Péter-díjat gondozta, így  hogy az Eldobható testek lett az első regénygyőztes a Monolit-díj történetében.

Most értem haza az átadó ünnepségről, a díjat majd lefotózom, meglepő módon egy mini monolit, de az igazán meglepő az, amit csak kézbe fogva lehet érzékelni, hogy nagyon tömör és brutál nehéz.

A regény ezen túl tavasszal Zsoldos Péter-díjat kapott mint a 2020. év legjobb SFF-regénye, nyár elején az SFF Vektor zsűrije az Év scifi regényének választotta, utóbbi kettő közönségdíját is megnyerte nektek köszönhetően.
Bevallom, kicsit fura és szokatlan érzés, hogy ennyiféle hivatalos elismerést kap a könyv, nehéz is feldolgozni, mindenesetre nagyon örülök mindegyiknek.:)

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

K��nyvh��t, dedik��l��s - szeptember 4-��n 15 ��r��t��l

������jra K��nyvh��t a V��r��smarty t��ren szeptember els�� het��ben.

����Szeptember 4-��n, 15-16 ��r��ig dedik��lok az Agave kiad�� standj��n��l - s��t, ez��ttal rajzolni is fogok!), ahol pedig kedvezm��nyesen lehet majd v��s��rolni a r��gi ��s ��j megjelen��sekb��l.

����Itt az esem��ny linkje is, hogy ne felejts��tek el!

https://www.facebook.com/events/1015833742502049/

Eldobhat�� testek, Xeno, Isten g��pei ��s b��rmely k��nyvet hozhattok, ami meg nincs meg, azok egy r��sze pedig kaphat�� lesz!

Szeretettel v��rok mindenkit.����

***

MARKOVICS BOTOND science fiction ��r�� - BRANDON HACKETT ��r��i n��ven - az Agave kiad�� szerz��je, k��zgazd��sz, az SFmag.hu alap��t��ja. Legut��bbi reg��nyei: Eldobhat�� testek, Isten g��pei ��s m��s t��rt��netek mesters��ges intelligenci��kr��l, Xeno, Az id��utaz��s napja.

Ha ��j vagy itt, ��s ��rdekelnek a sci-fi reg��nyeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-reg��nyt olvassam posztot, h��tha ny��jt n��mi seg��ts��get.

Ha van kedved, k��vess a Facebookon ��s az Instagramon

[image error]

Könyvhét, dedikálás - szeptember 4-én 15 órától

📕Újra Könyvhét a Vörösmarty téren szeptember első hetében.

🖋Szeptember 4-én, 15-16 óráig dedikálok az Agave kiadó standjánál - sőt, ezúttal rajzolni is fogok!), ahol pedig kedvezményesen lehet majd vásárolni a régi és új megjelenésekből.

📅Itt az esemény linkje is, hogy ne felejtsétek el!

https://www.facebook.com/events/1015833742502049/

Eldobható testek, Xeno, Isten gépei és bármely könyvet hozhattok, ami meg nincs meg, azok egy része pedig kapható lesz!

Szeretettel várok mindenkit.🙂

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon

[image error]

Sosem hal már meg - online novellám a Prae.hu-n

Online is olvashatóvá vált 'Sosem hal már meg' című science fiction novellám, ami a prae.hu 2020/4. spekulatív fikciós számában jelent meg még tavasszal:

https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg/

A történet a 24.hu-n tavalyi 'Mikor hal már meg' egypercesem továbbgondolása, kikerekítése, mert a hosszú életnek következményei vannak.

A Szépirodalmi Figyelő ezt írta a novelláról:

"A prózai művek közül Markovics Botond (a.k.a. Brandon Hackett) és Moskát Anita novellái fogtak meg a legjobban, előbbi egy a mi korunkban született, de magát élethosszabbító kezelésekkel halhatatlanná tévő férfiról szól, akinek legfőbb célja egészen addig a hatalomszerzés, amíg egyre kevésbé érti már meg a körülötte fejlődő világot és észre nem veszi, hogy habár él, végeredményben már csak egy emlék."

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon

[image error]

Évközi

Lassan eltelt fél év ebből a megint fura, de talán helyenként már újra emberi kapcsolatokkal, találkozásokkal is megízesített évből, lássuk, mi történt eddig idén, és mit szeretnék csinálni még a második félévben.

Eldobható testek

Az Eldobható testek tavaly ősszel, a második hullám közeledte előtt nem sokkal jelent meg, egy elmaradt Könyvfesztivál helyett, csak úgy. Ehhez képest most, kilenc hónappal később az eddigi legjobban fogyó regényem, időarányosan konkrétan közel harmadával több ment el belőle, mint az eddigi abszolút rekorder, Az időutazás napjából (amelyből két kiadás is kifutott már). Igazán köszönöm, hogy a körülmények közepette is ennyien kitartottatok mellettem, vagy új olvasóként bizalmat szavaztatok a könyvnek.

Tavasszal a regény megkapta a 2020-ban megjelent legjobb fantasztikus regénynek járó Zsoldos Péter-díjat egy olyan zsűritől, akiknek a sci-fi és fantasy irodalomelméleti munkásságát személyenként is végtelenül tisztelem, emellett nektek köszönhetően megnyerte a Zsoldos Péter-díj közönségszavazását, majd nemrég az SFF Vektor olvasói közössége az év könyvének választotta.

Néhány hete az Agave kiadó kávézójában egy szuperül sikerült dedikáláson többetekkel tudtunk találkozni, ez számomra a Covid miatti elmúlt egy év óvatossága után felemelő érzés volt. Ha minden jól megy, a szeptember eleji Könyvhéten folytatása következik.

Egy új regény és az írás

Már tavaly ősz óta írom az új regényt, jelenleg a nyers szövegnek valahol a kétharmadánál járok. Beszélni még korai lenne róla azon túl, amit korábban is említettem róla: a történet a 25.-26. században három testvér életét és viszontagságait követi nyomon évtizedeken át az Univerzum "haldoklása" közepette. Kicsit hard-SF, némi kozmológia, kicsit családregény, kicsit hangulatregény, kicsit karakterközpontú, sok mindenben ismerős, sok mindenben teljesen más, mint amit eddig írtam.

Idén, úgy néz ki, mindössze egyetlen novella fog tőlem megjelenni, a Sosem hal már meg, ami a Prae magazin Spekulatív Fikció számában volt olvasható (2020/4), viszont hamarosan online is felkerül a Prae.hu-ra. Aki olvasta a 24.hu-n futó egyperces novellasorozatomat, annak az eleje ismerős lesz, a Mikor hal már meg című történet miatt, mert a novella azt az alaphelyzetet viszi tovább évszázadokkal későbbre.

Podkasztolások, online beszélgetések

Az élő beszélgetések helyett online eseményekben, beszélgetésekben szerepeltem. Év elején a Kulter.hu-n, a KULTopic sorozatban: Jövővíziók alcímmel beszélgettünk a science fictionről Kánai Andrással és Németh Attilával.

Aztán közeleg két podkaszt adás, amelyek hamarosan hallgathatóak lesznek, az egyikben az Uzumaki című horror manga mélyére ástunk Szép Eszterrel és Mráz Istvánnal a Képregények titkos élete podkasztban, a másik pedig egy új, induló podkaszt sorozat, amely a sztorimesélést járja körül, és egy baromi izgalmas beszélgetés egy kis meglepetéssel.

A Spacebar podkaszt 226-os adása az Eldobható testekkel foglalkozott, és a rejtélyes 227-es adásban pedig az én vendégeskedésemmel marháskodtunk - ez egyelőre még csak a Spacebar Patreon támogatnak elérhető.

Hogyan tovább?

Most nagyjából őszig látok előre.

Az első és legfontosabb cél, hogy nyár végéig az új regény első kéziratvázlatának a végére érjek. Ez még egy kb. olvashatatlan változat lesz, de azt jelenti, hogy most már csak nagyon sok meló van vele, hogy minden részlet összeálljon, minden a helyére kerüljön, a félbemaradt mondatokat, bekezdéseket befejezzem, meg ilyenek.:) Ez a rész nem hangzik talán túl izgalmasnak, de nekem mégis az, mert ilyenkor kezd előbújni a szóhalom alól az igazi regény.

Ilyenkor végtelen hosszan el tudok szöszmötölni egy-egy mondaton, végigvezetni a szövegen egy-egy apró szimbólumot, ami aztán lehet, hogy senkinek nem is tűnik fel, és mélyebben magamba szívom a jelenetek hangulatát, illatát, a karakterek apró rezdüléseit, hogy pontosan az legyen a szövegben, amire szükség van. Biztos van, akinek ez az első draftnál is megy, de én nem így működöm.

A meleget egyre kevésbé bírom, ezért idén nyáron úgy terveztük, hogy több alkalommal is erdő mélyi helyekre vetjük be magunkat. Az egyikről éppen visszatértünk, nagyon szép és nyugis környék volt a Dunakanyarban, gigantikus fenyőfák közt csörgedező patakparton, ahol még térerő sem volt. Az internetért 200 métert kellett sétálni. És mondjuk ez kicsit tanulságos élmény is volt egyben számunkra.

A nyáron egy halom jó könyv vár elolvasásra, ezúttal tényleg rengeteg kedvencem gyűlt össze: két Peter F. Hamilton-kötet, Andy Weir új regénye, Naoki Urasawa általam imádott sci-fi mangasorozata is teljessé vált, de itt van még a House of X és a Power of X, az X-ment megújító képregény a Fumaxtól, na meg a Dűne újraolvasásban nekikezdek a 4. résznek, a Dűne istencsászárának is az új kiadásban, fordításban, plusz Ian McDonald Luna-trilógiájának is itt vár rám a zárókötete.

Nagyon régen nem volt ilyen jó várólistám. Ez így most olyan nekem, mint egy könyvkánaán.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Brandon Hackett (@markovicsbotond) által megosztott bejegyzés

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

 

Az Eldobható testek lett 2020-ban az év sci-fi könyve az SFF Vektor zsűrije szerint

Az SFF Vektor a Moly.hu könyves közösségi oldal olyan felhasználóiból alakult, akik kellően sok sci-fit vagy fantasyt olvasnak ahhoz, hogy segítséget nyújthassanak az olvasóknak az eligazodásban. Immár hatodik éve összegzik az adott év science fiction és fantasy megjelenéseit, és választják ki a szerintük legjobbakat, és közülük kerül ki az ÉV KÖNYVE is.

Idén az Eldobható testek (Agave) és Marc-Uwe Kling: Qualityland (Helikon) regénye megosztva kapta a 2020. év legjobb science fiction könyve elismerést a legjobb könyvek listájáról.

Itt is van közönségszavazás, ahol bármennyi, Nektek tetsző könyvre lehet szavazni. A Zsoldos-díj közönségszavazását nagyon sok szavazattal nyerte nemrég az Eldobható testek, én most is számítok rátok!:)

Ide kattintva tudtok szavazni: https://sffvektor.hu/2021/06/04/2020-as-sci-fi-kozonsegszavazas/

A részleteket itt olvashatjátok, az Eldobható testekről ezt írta az SFF Vektor csapata:

"Amikor napvilágot lát egy-egy Hackett regény, a hazai science fiction olvasók szinte mindig a kedvencüknek választják és csak ritkán akad méltó vetélytársra abban az évben. Ennek többek között az lehet az oka, hogy Markovics Botond sosem fél megújulni, elképesztő látomásai mellett írásaiban mindig találhatunk magunknak új kérdéseket és új szempontokat az emberiség jövőbeli távlatainak megrajzolásában. Az Eldobható testek egy olyan 24. századi Naprendszerben játszódik, ahol a kényszerből szétszóródott emberiség egy új formájú létezés lehetőségének félelmetes valóságával és következményeivel szembesül. A transzhumanizmus és a digitalizált tudatok jelensége nem először jelenik meg a szerző könyveiben, de ez a regény mélyen beleássa magát a kérdés szociokulturális vetületébe is, különösképpen az igazságszolgáltatás és a hatalom kapcsolatát boncolgatja, méghozzá egy elkötelezett ügyész szemszögéből, aki igen hamar az események sűrűjében találja magát."

https://sffvektor.hu/2021/06/09/az-ev-sci-fi-konyvei-2020-ban

A legjobb fantasy regények listáját itt találjátok, közülük Susanna Clarke: Piranesi (Agave) című szuper és különleges regénye lett az SFF Vektor kedvence.

https://sffvektor.hu/2021/06/09/az-ev-fantasy-konyve-2020-ban/

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

 

DEDIKÁLÁS, ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓ júniusban, az AGAVE kiadó kávézóban

Három hete kaptam meg a második oltást, az elmúlt héten nem is tudom, hányszor ültünk ki egy kávézó teraszára, ami egészen felemelő érzés volt. Több mint egy éve nem volt egyetlen könyves esemény sem, elmaradt több Könyvhét és fesztivál, na de most:

Júniusban az Agave kiadó kávézójánál egy mini-könyvhét(vége) kerül megrendezésre, sok árakcióval, dedikálásokkal, na és a kávézó finom süteményeivel.

Gyertek Ti is, én június 11-én 17 órától várlak Benneteket, beszélgessünk, hozzatok könyveket dedikáltatni, és helyben is lehet nagy kedvezménnyel vásárolni!

RÉSZLETEK:

"Idén ősszel kerül megrendezésre az Ünnepi Könyvhét, de nekünk hiányozni fog az esemény szokásos nyári hangulata! Ezért úgy gondoltuk, hogy rendezünk Nektek és Nekünk egy mini könyvhetet – ez a Könyvhét Kicsiben!

Két napon keresztül várunk benneteket az Agave könyvek és kávézóban sok-sok új „könyvheti” megjelenéssel, a szokásos szuper akciókkal, dedikálásokkal, és néhány meglepetéssel is! Röviden: mindennel, ami a kedvencünk a Könyvhétben.

Ami titeket vár június 11-12-én a kávézóban! Cím: 1065 Budapest, Nagymező u. 14

- JÚNIUS 11. 17-19 óráig: Markovics Botond (Brandon Hackett) dedikálja Zsoldos Péter-díjas regényét, az Eldobható testeket (És a többi könyvet is, természetesen:))

- JÚNIUS 12 14-16 óráig: Baráth Katalin dedikálja vadonatúj, június 8-án megjelenő regényét, az Afáziát

- A kávézó meghosszabbított nyitvatartással vár benneteket, pénteken 20:00-ig, szombaton pedig 17:00-ig!

- 35% kedvezmény minden könyvre a kávézóban, kiegészítve a szokásos 900/1500 Ft-os könyvekkel!

- Könyvvásárlás mellé -20% kedvezmény minden süteményből! Próbáljátok ki mentes és nem mentes ínycsiklandó tortáinkat, és válasszatok mellé egyet (vagy többet) könyvheti címeink közül!"

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

[image error]

Ajánló: Love, Death + Robots második évad

A Netflix 2019-ben rukkolt elő a Love, Death + Robots sci-fi és fantasy animációs rövidfilmes antológia sorozatával, zömében ismert science fiction és fantasy írók novelláit dolgozták fel, profi és stílusos animációkkal.

Merész, izgalmas, egyedi koncepció volt, és az első évadról ezt írtam hajdanán: ez a legjobb dolog, ami a science fictionnel történt mostanában, bátor, kreatív, újszerű, és egyben egy szerelmes levél a fantasztikus irodalomhoz, valamint annak látványos demonstrációja, hogy miért éri meg sci-fit olvasni.

És most itt a második évad, ami - talán a Covid miatt is - egy rövidebb, mindössze 8 epizódos félévaddal, továbbra is több ismert fantasztikus író művei közül is válogatva, ezúttal többek közt John Scalzi, Paolo Bacigalupi, Harlan Ellison, Neal Asher, J. G. Ballard történetei is megelevenednek.

Az animációk továbbra is parádésak, még akkor is, ha ezúttal kevesebb animációs stúdióval dolgoztak, és bánatomra most nincs köztük a magyar Digic Pictures sem, akik pedig az első évad legprofibb animációját szállították. Viszont itt van a Blur Studio rögtön három filmmel, valamint a Unit Image, a másik két kedvencem, akik szintén hihetetlenül realisztikus animációkat gyártanak.

A második évad az elmesélt történetek terén szerintem nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint az előző. Az első évad nagyon vegyes volt, kiemelkedő, közepes és kifejezetten gyenge sztorik váltakoztak. Ezúttal is ez a helyzet, viszont kicsit hiányoltam az igazán emlékezetes, katarzist okozó epizódokat, amelyek miatt az első évad annyira emlékezetes maradt számomra. Persze, az is lehet, hogy a kevesebb epizódból arányaiban kevesebb is tudott kitűnni.

Azért három történet majdnem elérte az első évad legjobbjainak szintjét. Sajnos csak majdnem, mert egy kicsi mindig hiányzott pl. az első évados Zima Blue-ban bemutatott tökéletességéhez.

Az én TOP 3 epizódom a második évadból - sorrend nélkül:

Pop Squad, ami Hugo- és Nebula-díjas Paolo Bacigalupi novellája alapján készült, és az a Blur Studio készítette, amely az előző évadban pl. a Sonnie's Edge-t, és az animációs stílus is hasonló: realisztikus, de közben mégis van benne egyfajta, groteszk hatás. Halhatatlanok, büntetendő gyerekvállalás, remek vizuális világépítés és működő karakterek. Szóval, ez tényleg jó volt, még ha a vége leginkább csak oda lett kenve.

The Drowned Giant (J. G. Ballard novellája) | ismét Blur Sudio

Ez egy egészen költői és emberi történet egy partra sodort óriás teteméről. Az eredeti novellát J. G. Ballard írta, akinek több regényéből készült film is (A Nap birodalma, High Rise, Karambol). Az animáció tökéletes, és megmutatja, hogy nem kell feltétlenül lőni, robbantani, sőt, különösebb pörgésre, feszültségre sincs feltétlenül szükség, elég egy nyugtalanító alapszituáció, amit itt egy óriás férfi holtteste jelent. Rendkívül elegánsan mesél ez az epizód az emberi fajról. Talán ez tetszett ebből az évadból a legjobban. (A novella az egyik régi Galaktikában magyarul is olvasható.)

All Through the House (Joachim Heijndermans) | Blink Industries

Karácsony este, két kisgyerek, akik meg akarják lesni a Télapót, és nem gondoltam volna, hogy ez a kis epizód ennyire tetszeni fog. Rövidsége ellenére azonban meg tudott lepni, kifejezetten hangulatos és kedves horrormese. Utána is néztem az írójának, aki holland, és írás mellett grafikus, fogalmam sincs, hogy találtak rá.

És akkor nézzük a többi epizódot:

Automated Customer Service (John Scalzi novellája) | Atoll Studio:

John Scalzi hozta a formáját, sőt, szerintem ez a sztori jobban működik, mint az előző évadból bármelyik Scalzi-novella. Lökött, abszurd, de ugyanakkor rémisztő történet is egy elkényelmesedett világról, ahol a termék és az ügyfélszolgálat válik az igazi ellenséggé, az animáció pedig tökéletesen passzol a tartalomhoz.

Ice (Rich Larson története) | Passion Animation Studios:

Pár másodperc után felismertem, hogy ugyanaz az animációs cég, amelyik az első évadban a Zima Blue-t készítette, mert nagyon egyedi a stílusuk. Szerintem ez az epizód sokaknak nem fog tetszeni, nekem bejött a hangulata, azonban ettől még így is kevésnek éreztem. Rich Larson egyébként Gabo kiadó által megjelentetett, Jonathan Strahan féle év legjobbjai sci-fi, fantasy antológiák visszatérő szereplője, így több novellája is olvasható magyarul. Ez tudtommal nincs köztük.

Snow in the Desert (Neal Asher novellája) | Unit Image

A Unit Image az előző évadban Alastair Reynold Beyond Aquila Riftjét adaptálta, amely az egyik kedvencem volt abból az évadból, emiatt nagyok voltak az elvárásaim, és Neal Asher ráadásul Reynoldshoz hasonló, elborult űroperákban utazik. Ehhez képest ez egy gyönyörűen animált, de történetét tekintve harmatgyenge epizód volt. Oké, sokat lőttek, meg verekedtek benne, de valójában alig akadt eredeti momentuma. Kár érte.

The Tall Grass (Joe Lansdale sztorija) | Axis Animation

Egy vonat, ami megáll a semmi közepén, egy öltönyös úr, aki leszáll cigarettázni, majd a sínek melletti magas fűben mozgásra lesz figyelmes. Egyszerű történet horrorbeütéssel, de leginkább semmi különös, felejthető.

Live Hutch (Harlan Ellison novellája) | Blur Studio

Megint egy gyönyörű, hiperrealisztikus animáció a Blur Studio-tól, űrcsata, egy lezuhant pilóta, mi kell még?

Hát minden, csak nem az, ami ezután történt, ez így egy kb. elmentek ti a fenébe kategória volt, komolyan, erre a sztorira ellőni ilyen minőségi animációt? Hiába Harlan Ellison írta. Bármi jobban érdekelt volna a világból, mint amiről végül szólt. (A novella elvileg valamelyik régi Galaktikában magyarul is olvasható.)

Én ezt a rövidebb évadot nem bántam, és arra számítottam, hogy egyúttal talán alaposabban válogatnak majd, de úgy érzem, nem egészen ez történt. Szerencsére ettől még arányaiban megmaradt az első évad színvonala, és az animáció továbbra is fantasztikus. Viszont az előző évaddal szemben itt a keményvonalasabb sci-fi epizódokkal nagyon mellényúltak, elsősorban Snow in the Desertre és a Live Hutchre gondolok.

A hírek szerint ez az évad mégiscsak egy fél évad, és jövőre jön a másik fele, ugyanakkor készül a harmadik évad is (és remélhetőleg visszatér a magyar Digic Pictures is). Úgyhogy ez így most megint egy szuper élmény volt a maga nemében. Viszont a kisördög nem hagy nyugodni, ezért azt még csak leírom, hogy ezt a sok, profi és tehetséges animációs stúdiót jobban is ki lehetne szolgálni, méltóbb, izgalmasabb alapanyagokkal. Kis erőfeszítéssel, gondosabb válogatással lehetne a Love, Death+Robots ennél még sokkal jobb is.

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, Xeno, Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

[image error]