Brandon Hackett's Blog, page 9
January 8, 2020
Mit néztem, olvastam, mivel játszottam 2019-ben, avagy Best of listák!
2019 volt az az év, amikor véget ért a Trónok harca, véget ért Star Wars, legalábbis eljutottunk a IX. epizódig, és lezárult a Marvel filmes univerzum egy korszaka Thanossal, az Endgame-ben.
Most azonban ezek egyikéről sem lesz szó, ellenben egy halom, általam kedvelt ismertebb vagy ismeretlen filmet, sorozatot, könyvet ajánlok 2019-ből.
Avagy ezek voltak a kedvenceim tavaly.:)
Kedvenc filmjeim 2019-ből:
Házassági történet
Ez az abszolút legjobb filmélményem tavalyról, néha szomorú, néha vidám, néha keserédes történet egy pár válásáról. Ha Adam Drivert és Scarlett Johanssont csak a Marvel és Star Wars-filmekből ismered, akkor tanulságos élmény, mert zseniálisak mindketten benne, és ne legyen kétsége senkinek, hogy az ilyen nagy franchise-okban ismertségért és pénzért mennek el szerepelni.
(És ki lehet golyózni a Netflixet bárhonnan, lehet támadni a terjeszkedésüket, de azt érdemes nem elfelejteni, hogy nézőt a tartalom és a minőség érdekli.)
A kedvencA tavalyi Oscar-szezonos filmek többsége csalódás volt, kivéve a Kedvenc. Kosztümös film, udvari intrikákkal, és nagyon elegánsan egyensúlyozik a dráma és a keserédes humor határán. Szerethető, utálható karakterek, remek színészek.
JokerJoker Christopher Nolan módra. Realisztikus, mocskos, beteg, ahogy már az előzetesekben is látszott. Joaquin Phoenix lubickolt a szerepben, és bár, néha kicsit erőltetett, és kilóg a forgatókönyv a filmből, de ettől még én ezeket a képregénysztorikat szeretem igazán, ahol lehántják azokat a rétegeket, amelyek igazán csak képregényben mutatnak jól.
Fomo - Megosztod, és uralkodszGondolkoztam, hogy a Drakulics elvtárssal együtt említsem-e ezt a magyar filmes gyöngyszemet a Kádár-kor vámpírjairól, abszolút lökött és abszurd film benne pl. Kádár elvtárssal, a fény gyermekével.
Viszont a FOMO kicsivel számomra jobb film volt, és pláne fontosabb, azt gondolom, mindenkinek látnia kellene. Egy fiatalokból álló csapat youtube videó csatornára gyárt idétlen tartalmakat, bármilyen hülyeségbe beleheccelik egymást néhány lájkért. És végül egy házibuliban, az egyik srác pont ebből a "mi van, nem mered?" megfelelési kényszerből megerőszakol egy magatehetetlen lányt. Na, az ezt követő tanulságosan szomorú egyéni és társadalmi reakciókról szól a film.
A két pápa
Két ünnep között láttam, és ugyan kicsit talán idealisztikusnak tűnik, de mégis megkapóan közelebb hozza XVI. Benedeket és I. Ferencet, mint embereket, valamint kettőjük viszonyát.
Remek film, remek színészekkel.
ÉlősködőkA dél-koreai Bong Joon-ho agyament fekete komédiáját (vagy thriller? Nézőpont kérdése.) az év utolsó napjaiban láttam, így került fel a listára. Joon-ho rendezte az Okját és a Snowpiercert is, és ez szintén egy furcsa, kifacsart, helyenként nyomasztó, hátborzongató film egy szélhámos családról, akik beépülnek egy nagyon gazdag, de nagyon naiv család életébe. És a fordulatok és konfliktusok csak innen kezdődnek.
Kedvenc olvasmányaim:
Az írás ennyire soha nem tett parkolópályára olvasás szempontjából.
Egész évben vágyakozva néztem a gyarapodó könyvtárat, de hát regénybefejezés, aztán regényátírás, regényjavítás és regényjavítás, határidő 1, majd határidő 2, és jé, máris karácsony. Közben csak döcögve olvasgattam sajnos, és ami még szomorúbb, hogy a többségük nem is volt az igazi, még a kedvenc szerzőim egy része sem okozott igazán kiemelkedő olvasásélményt, és egy halom regény, amit nagyon szerettem volna elolvasni, átcsúszott 2020-ra.
Ian McDonald: Luna - Ordashold (Luna 2.)
Ez a könyv nehezen adta magát, egyszerűen olyan részletes a világa, hogy az első kötetből például sem emberekre, sem apró kütyükre, helyszínekre sem emlékeztem már, és McDonald nem is segített, hogy beugorjanak.
Ennek ellenére amikor működött a történet, akkor magával ragadott, a prózája gyönyörű, és itt is kiemelnék két részt belőle.
Lucas Corta Földreszállását, ami maga a megtestesült szépirodalom, ilyet csak igazi science fiction író képes írni.
Lucasinho és Luna Corta menekülését, üldözését a Hold felszínén pedig Mark Watney A marsiból is megirigyelhetné, annyira feszes és drámai minden pillanata.Egyébként írtam róla hosszabban az SFmagra.
Naoki Urasawa: 20th Century boys (képregény/manga)Urasawa zseni, év elején fejeztem be tőle a Monster című hiperintelligens sorozatgyilkosos thriller sorozatát, tulajdonképpen az is állhatna most itt (ahogy tavaly a Pluto című érző mesterséges intellgienciákról szóló sci-fi mangája is ott volt a TOP-olvasmányaim közt). 2019 év végén pedig elkezdtem eddigi talán főművét, a több mint 5000 oldalas 20th Century Boyst. Fantasztikus karakterek, akiket több évtizeden át követhetünk nyomon, álmodozó kiskoruktól kezdve, szövevényes, fordulatos, több idősíkban játszódó sci-fi thriller történet. Okos, intelligens, közben módszeresen kifacsarja az ember lelkét, majd újra összerakja, és közben folyamatosan orrba vág egy-egy akkora csavarral, mint a ház.Nekem ez már most az elmúlt két évtized legjobb olvasmányélménye, pedig az elején nehezen adta magát, kellett egy kis idő, míg összeállt, és elindult a történet.
És eközben megjelent magyarul a teljes Locke and Key képregény és új kiadást kapott a Dűne is, amiket ha most olvasnék, szintén a listán lenne a helyük, mert nagy kedvenceim, így ezeket csak ajánlom.
Kedvenc sorozataim:
Idén remek címekbe futottam bele, többségük vagy minisorozat, vagy éppen valaminek az első évada. Persze, voltak nagy nevek, befejeződött a Trónok harca, imádtam baby Yodát a The Mandalorianban (de azért kicsit kevesebb alibi rész, több tartalom, és átgondoltabb sztori nem ártana legközelebb), szerettem is, meg nem is a Witchert, de mégsem ezek közül kerültek ki a 2019-es kedvenceim.
Év elején rögtön a semmiből jött a Netflixtől a Love+Death & Robots, és itt is köszönöm meg, hogy olyan science fiction írók, mint Alastair Reynolds, Peter F. Hamilton vagy John Scalzi történeteiből válogattak.
Itt írtam a kedvenc epizódjaimról, és eközben nagyon örülök, hogy a legszebben animált sztori, a The Secret War idehaza készült, a hosszú évek óta zseniális Digic Pictures jóvoltából.
Aztán jött a Csernobil nyomasztóan ismerős világa, pedig immunis vagyok a nyomasztó történetekre, de ez azért engem is rendesen maga alá gyűrt.Erre pedig rátett egy lapáttal a Years and Years, amit remélem, mindenki látott, mert talán a legjobb sorozat idén. Mindössze 6 részben megmutatja, hova juthat a mai elcseszett világ, ha nem vigyázunk. Vagy már lehet, hogy késő? Ijesztően a bőröm alá kúszott, mert ijesztően valóságosan megtörténhet.
Watchmen 2019: Damon Lindelof megcsinálta a lehetetlent, úgy folytatta a Watchment, hogy ha Alan Moore imidzse manapság nem abból állna, hogy minden, amit a képregényeihez bárki hozzátesz, az rossz, akkor szerintem ezzel még ő is elégedett lenne.A Watchmen úgy mesél el egy teljesen más, de napjainkban fontos társadalmi problémát feszegető történetet, hogy közben legalább annyira összetett és rejtélyes, mint az eredeti, új és régi karaktereket egyaránt professzionálisan mutat be és mozgat, ráadásként megcsinálja azt, hogy három generációnyi maszkos igazságosztó közé rajzol fel egy briliáns ívet, olyan, az eredeti Watchmenből megmaradt rejtélyekre ad fantasztikus válaszokat. (Még akkor is, ha a végén Dr. Manhattan háttérsztorija kapcsán azért sűrűn ráncoltam a homlokom.)
The BoysEz a szuperhős sorozat nekem készült. Meg azoknak, akiknek csömörük van a közepes és gyakran önismétlő szuperhős történetekből. A The Boys Garth Ennis (a Preacher szerzője) képregényén alapuló sorozat, ahol a világ szuperhőseit a Vought nevű cég szerződteti, a hősökből médiasztárt csinál, és mérhetetlen mennyiségű pénzt zsebel be mindezért.Miért jó? Mert szinte tökéletesen egyensúlyozik a dráma, a marháskodás, az abszurd fekete humor és mindfuck események között. Na, és mert ott van Homelander, aki a kedvenc szuperhős karakteremmé vált. Olyasmi ő, mint Superman gonosz kisöccse, szintén lézert lő a szeméből, repül, mosolyog, kedves, hősies. Tökéletes. Már amíg a reflektorok és a kamerák ráirányulnak, mert egyébként egy pszichopata, érzéketlen, önimádó majom, egy szupererővel rendelkező sérült, bomlott elme.
EuphoriaA sorozat, amely szerethetően tobzódik a mai fiatalok komplexusaiban, nyomorában, életút keresésében és drogmámorában. Ennél többet nem is érdemes mondani róla, nézzétek meg, 8 rész, néha lehúz, néha felemel, de nagyon jó.
Kedvenc videjójátékok:
Hát, ez számomra ritka gyenge év volt. Ugyan játszottam pár jó játékkal az idei kínálatból, de egyik sem okozott igazán hatalmas katarzist.
A legjobban talán a Days Gone tetszett minden bug és sutasága ellenére, ugyanis helyenként nagyon okosan volt megírva, és jól működött benne a felfedezés élménye és a zombihordák is.Az év meglepetésjátéka pedig a Plague Tales volt, a 2/3-áig nagyon erős sztori, a vége kicsit ellaposodott, de ettől függetlenül szerethető történet és karakterek, na és rengeteg patkány.Bónuszként megemlítem még a Death Strandinget és a Jedi: Fallen Ordert. A Death Stranding az utóbbi évek legegyedibb, leginnovatívabb videojátéka egy igazi weird WTF sztorival - de hosszú távon zavaró, hogy a sztorit belemondják a főszereplő Norman Reedus arcába, ez a fajta rettenetes sztorimesélés nekem nagyon sokat elvett az élményből.A Jedi: Fallen Order egy jó és rossz értelemben old-school játék, néha nagyon hangulatos, néha nagyon repetitív, nálam hol működött, hol nem, hol érdekeltek a karakterkonfliktusok, hol nem, szóval, végre egy jó Star Wars játék, de azért nagyon felemás élmény, a végére már csak ásítoztam sajnos.(A Sekiro és a Control idénre csúszott át, szerintem ez a kettő valószínűleg simán felkerülne a fentiek közé, de hát, idén nem volt annyi időm játszani.)
Részemről ennyi volt 2019, ha van kedvetek, írjátok meg ti is, ha láttatok, olvastatok valami érdekeset!
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Most azonban ezek egyikéről sem lesz szó, ellenben egy halom, általam kedvelt ismertebb vagy ismeretlen filmet, sorozatot, könyvet ajánlok 2019-ből.
Avagy ezek voltak a kedvenceim tavaly.:)
Kedvenc filmjeim 2019-ből:
Házassági történet
Ez az abszolút legjobb filmélményem tavalyról, néha szomorú, néha vidám, néha keserédes történet egy pár válásáról. Ha Adam Drivert és Scarlett Johanssont csak a Marvel és Star Wars-filmekből ismered, akkor tanulságos élmény, mert zseniálisak mindketten benne, és ne legyen kétsége senkinek, hogy az ilyen nagy franchise-okban ismertségért és pénzért mennek el szerepelni.(És ki lehet golyózni a Netflixet bárhonnan, lehet támadni a terjeszkedésüket, de azt érdemes nem elfelejteni, hogy nézőt a tartalom és a minőség érdekli.)
A kedvencA tavalyi Oscar-szezonos filmek többsége csalódás volt, kivéve a Kedvenc. Kosztümös film, udvari intrikákkal, és nagyon elegánsan egyensúlyozik a dráma és a keserédes humor határán. Szerethető, utálható karakterek, remek színészek.
JokerJoker Christopher Nolan módra. Realisztikus, mocskos, beteg, ahogy már az előzetesekben is látszott. Joaquin Phoenix lubickolt a szerepben, és bár, néha kicsit erőltetett, és kilóg a forgatókönyv a filmből, de ettől még én ezeket a képregénysztorikat szeretem igazán, ahol lehántják azokat a rétegeket, amelyek igazán csak képregényben mutatnak jól.
Fomo - Megosztod, és uralkodszGondolkoztam, hogy a Drakulics elvtárssal együtt említsem-e ezt a magyar filmes gyöngyszemet a Kádár-kor vámpírjairól, abszolút lökött és abszurd film benne pl. Kádár elvtárssal, a fény gyermekével.
Viszont a FOMO kicsivel számomra jobb film volt, és pláne fontosabb, azt gondolom, mindenkinek látnia kellene. Egy fiatalokból álló csapat youtube videó csatornára gyárt idétlen tartalmakat, bármilyen hülyeségbe beleheccelik egymást néhány lájkért. És végül egy házibuliban, az egyik srác pont ebből a "mi van, nem mered?" megfelelési kényszerből megerőszakol egy magatehetetlen lányt. Na, az ezt követő tanulságosan szomorú egyéni és társadalmi reakciókról szól a film.
A két pápa
Két ünnep között láttam, és ugyan kicsit talán idealisztikusnak tűnik, de mégis megkapóan közelebb hozza XVI. Benedeket és I. Ferencet, mint embereket, valamint kettőjük viszonyát.Remek film, remek színészekkel.
ÉlősködőkA dél-koreai Bong Joon-ho agyament fekete komédiáját (vagy thriller? Nézőpont kérdése.) az év utolsó napjaiban láttam, így került fel a listára. Joon-ho rendezte az Okját és a Snowpiercert is, és ez szintén egy furcsa, kifacsart, helyenként nyomasztó, hátborzongató film egy szélhámos családról, akik beépülnek egy nagyon gazdag, de nagyon naiv család életébe. És a fordulatok és konfliktusok csak innen kezdődnek.
Kedvenc olvasmányaim:
Az írás ennyire soha nem tett parkolópályára olvasás szempontjából.
Egész évben vágyakozva néztem a gyarapodó könyvtárat, de hát regénybefejezés, aztán regényátírás, regényjavítás és regényjavítás, határidő 1, majd határidő 2, és jé, máris karácsony. Közben csak döcögve olvasgattam sajnos, és ami még szomorúbb, hogy a többségük nem is volt az igazi, még a kedvenc szerzőim egy része sem okozott igazán kiemelkedő olvasásélményt, és egy halom regény, amit nagyon szerettem volna elolvasni, átcsúszott 2020-ra.
Ian McDonald: Luna - Ordashold (Luna 2.)
Ez a könyv nehezen adta magát, egyszerűen olyan részletes a világa, hogy az első kötetből például sem emberekre, sem apró kütyükre, helyszínekre sem emlékeztem már, és McDonald nem is segített, hogy beugorjanak.Ennek ellenére amikor működött a történet, akkor magával ragadott, a prózája gyönyörű, és itt is kiemelnék két részt belőle.
Lucas Corta Földreszállását, ami maga a megtestesült szépirodalom, ilyet csak igazi science fiction író képes írni.
Lucasinho és Luna Corta menekülését, üldözését a Hold felszínén pedig Mark Watney A marsiból is megirigyelhetné, annyira feszes és drámai minden pillanata.Egyébként írtam róla hosszabban az SFmagra.
Naoki Urasawa: 20th Century boys (képregény/manga)Urasawa zseni, év elején fejeztem be tőle a Monster című hiperintelligens sorozatgyilkosos thriller sorozatát, tulajdonképpen az is állhatna most itt (ahogy tavaly a Pluto című érző mesterséges intellgienciákról szóló sci-fi mangája is ott volt a TOP-olvasmányaim közt). 2019 év végén pedig elkezdtem eddigi talán főművét, a több mint 5000 oldalas 20th Century Boyst. Fantasztikus karakterek, akiket több évtizeden át követhetünk nyomon, álmodozó kiskoruktól kezdve, szövevényes, fordulatos, több idősíkban játszódó sci-fi thriller történet. Okos, intelligens, közben módszeresen kifacsarja az ember lelkét, majd újra összerakja, és közben folyamatosan orrba vág egy-egy akkora csavarral, mint a ház.Nekem ez már most az elmúlt két évtized legjobb olvasmányélménye, pedig az elején nehezen adta magát, kellett egy kis idő, míg összeállt, és elindult a történet.
És eközben megjelent magyarul a teljes Locke and Key képregény és új kiadást kapott a Dűne is, amiket ha most olvasnék, szintén a listán lenne a helyük, mert nagy kedvenceim, így ezeket csak ajánlom.
Kedvenc sorozataim:
Idén remek címekbe futottam bele, többségük vagy minisorozat, vagy éppen valaminek az első évada. Persze, voltak nagy nevek, befejeződött a Trónok harca, imádtam baby Yodát a The Mandalorianban (de azért kicsit kevesebb alibi rész, több tartalom, és átgondoltabb sztori nem ártana legközelebb), szerettem is, meg nem is a Witchert, de mégsem ezek közül kerültek ki a 2019-es kedvenceim.
Év elején rögtön a semmiből jött a Netflixtől a Love+Death & Robots, és itt is köszönöm meg, hogy olyan science fiction írók, mint Alastair Reynolds, Peter F. Hamilton vagy John Scalzi történeteiből válogattak.
Itt írtam a kedvenc epizódjaimról, és eközben nagyon örülök, hogy a legszebben animált sztori, a The Secret War idehaza készült, a hosszú évek óta zseniális Digic Pictures jóvoltából.Aztán jött a Csernobil nyomasztóan ismerős világa, pedig immunis vagyok a nyomasztó történetekre, de ez azért engem is rendesen maga alá gyűrt.Erre pedig rátett egy lapáttal a Years and Years, amit remélem, mindenki látott, mert talán a legjobb sorozat idén. Mindössze 6 részben megmutatja, hova juthat a mai elcseszett világ, ha nem vigyázunk. Vagy már lehet, hogy késő? Ijesztően a bőröm alá kúszott, mert ijesztően valóságosan megtörténhet.
Watchmen 2019: Damon Lindelof megcsinálta a lehetetlent, úgy folytatta a Watchment, hogy ha Alan Moore imidzse manapság nem abból állna, hogy minden, amit a képregényeihez bárki hozzátesz, az rossz, akkor szerintem ezzel még ő is elégedett lenne.A Watchmen úgy mesél el egy teljesen más, de napjainkban fontos társadalmi problémát feszegető történetet, hogy közben legalább annyira összetett és rejtélyes, mint az eredeti, új és régi karaktereket egyaránt professzionálisan mutat be és mozgat, ráadásként megcsinálja azt, hogy három generációnyi maszkos igazságosztó közé rajzol fel egy briliáns ívet, olyan, az eredeti Watchmenből megmaradt rejtélyekre ad fantasztikus válaszokat. (Még akkor is, ha a végén Dr. Manhattan háttérsztorija kapcsán azért sűrűn ráncoltam a homlokom.)The BoysEz a szuperhős sorozat nekem készült. Meg azoknak, akiknek csömörük van a közepes és gyakran önismétlő szuperhős történetekből. A The Boys Garth Ennis (a Preacher szerzője) képregényén alapuló sorozat, ahol a világ szuperhőseit a Vought nevű cég szerződteti, a hősökből médiasztárt csinál, és mérhetetlen mennyiségű pénzt zsebel be mindezért.Miért jó? Mert szinte tökéletesen egyensúlyozik a dráma, a marháskodás, az abszurd fekete humor és mindfuck események között. Na, és mert ott van Homelander, aki a kedvenc szuperhős karakteremmé vált. Olyasmi ő, mint Superman gonosz kisöccse, szintén lézert lő a szeméből, repül, mosolyog, kedves, hősies. Tökéletes. Már amíg a reflektorok és a kamerák ráirányulnak, mert egyébként egy pszichopata, érzéketlen, önimádó majom, egy szupererővel rendelkező sérült, bomlott elme.
EuphoriaA sorozat, amely szerethetően tobzódik a mai fiatalok komplexusaiban, nyomorában, életút keresésében és drogmámorában. Ennél többet nem is érdemes mondani róla, nézzétek meg, 8 rész, néha lehúz, néha felemel, de nagyon jó.
Kedvenc videjójátékok:
Hát, ez számomra ritka gyenge év volt. Ugyan játszottam pár jó játékkal az idei kínálatból, de egyik sem okozott igazán hatalmas katarzist.
A legjobban talán a Days Gone tetszett minden bug és sutasága ellenére, ugyanis helyenként nagyon okosan volt megírva, és jól működött benne a felfedezés élménye és a zombihordák is.Az év meglepetésjátéka pedig a Plague Tales volt, a 2/3-áig nagyon erős sztori, a vége kicsit ellaposodott, de ettől függetlenül szerethető történet és karakterek, na és rengeteg patkány.Bónuszként megemlítem még a Death Strandinget és a Jedi: Fallen Ordert. A Death Stranding az utóbbi évek legegyedibb, leginnovatívabb videojátéka egy igazi weird WTF sztorival - de hosszú távon zavaró, hogy a sztorit belemondják a főszereplő Norman Reedus arcába, ez a fajta rettenetes sztorimesélés nekem nagyon sokat elvett az élményből.A Jedi: Fallen Order egy jó és rossz értelemben old-school játék, néha nagyon hangulatos, néha nagyon repetitív, nálam hol működött, hol nem, hol érdekeltek a karakterkonfliktusok, hol nem, szóval, végre egy jó Star Wars játék, de azért nagyon felemás élmény, a végére már csak ásítoztam sajnos.(A Sekiro és a Control idénre csúszott át, szerintem ez a kettő valószínűleg simán felkerülne a fentiek közé, de hát, idén nem volt annyi időm játszani.)Részemről ennyi volt 2019, ha van kedvetek, írjátok meg ti is, ha láttatok, olvastatok valami érdekeset!
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
January 2, 2020
2020, a science fiction éve, avagy idén 100 éve született Isaac Asimov, Frank Herbert és Ray Bradbury
Science fiction éve: ezt a fellengzős kijelentést egy-egy ígéretes science fiction filmekkel teli évkezdetekkor gyakran ellövik, de általában csalódás lesz a vége, mert csak töredékük lesz tényleg jó, emlékezetes film.Kérdés, miért lenne más 2020, és miért lenne pont ez a science fiction éve?
Nos, szerintem azért, mert idén 100 éve, azaz 1920-ban született egyrészt Isaac Asimov (január 2.), valamint Frank Herbert (október 8), a két legnagyobb hatású science fiction író, és Ray Bradbury (augusztus 22) is, aki pedig másfajta utat járt be, mint kortársai, a fantasztikumhoz szépirodalmi oldalról közelített.Három SF-író ikon lesz idén 100 éves, sőt, Asimov pont ma töltené a százat.Asimov Alapítványa és Herbert Dűnéje az idők folyamán monumentális regényciklusokká duzzadt, és vitathatatlanul ez a két legismertebb és legnépszerűbb science fiction regényfolyam, hatásuk és jelentőségük elvitathatatlan, rengeteg ember vált science fiction olvasóvá valamelyik történet hatására.
Idén decemberben a Dűne talán tényleg megkapja azt a nagyszabású filmadaptációt, amit megérdemel, ekkor mutatják be Denis Villeneuve Dűne-filmjének első részét.
Eddig egyetlen részletet sem lehetett látni a filmből, de a szereposztás szerintem felülmúlja Jodorowsky hajdani, elvetélt Dűne-filmtervének szereplőgárdáját, na nem megalomániában. Paul Atreidest Timothee Chalamet fogja játszani (a Szólíts a nevedent látva tökéletes választás), Jessicát Rebecca Ferguson, Letót Oscar Isaac, de rajtuk kívül szerepel még benne Jason Momoa, Zendaya, Josh Brolin Stellan Skarsgaard, Javier Bardem, Dave Bautista és sokan mások.
Eközben évek óta tervezik és készítik elő az Alapítvány-sorozatot az Apple streaming finanszírozásában. A szereposztás itt is alakulóban van, Hari Seldont az a Jared Harris játssza, aki a Csernobilban Legaszov professzort, a Terror-ban Crozier kapitányt, de szerepelt az Expanse-ban vagy a Mad Menben is.Szép lenne, ha év végére az is elkészülne, de nem tudom, sikerül-e összehozniuk addigra. Mondjuk, szerintem a fenti évforduló miatt illene. Igazán elegáns lenne, ha a két legismertebb science fiction történet pont az írójuk születésének 100. évfordulójára kapna egy-egy mozgóképes adaptációt.
Új könyvmegjelenések kapcsán nehéz okosnak lenni, mert a könyvpiac másként működik. Néha már az ügynökök elkezdik hype-olni, hogy miből lesz a következő csoda, néha előre eladják a megfilmesítési jogokat, ami rögtön sokat dob az eladásokon, ugyanis manapság szinte mindegy, milyen egy könyv, a siker attól függ, mennyi emberhez jut el.Mindenesetre magyarul idén is remek science fiction regények várhatók magyar nyelven is, szóval, én bizakodó vagyok.
A Spekulatív Zóna összegyűjtött néhány, már ismert 2020-as megjelenést, lehet szemezgetni (de ezek csak az eddig felfedett címek). Ami számomra a legnagyobb esemény (az Eldobható testek című saját regény megjelenésén túl), az Warren Ellis Transmetropolitan című kultikus sci-fi/cyberpunk képregény sorozatának magyar megjelenése. Ez már önmagában egy csoda, úgyhogy ezt a sorozatot semmiképp ne hagyjátok ki!
És végül itt van a videojáték-világ, ahol a két leginnovatívabb videojáték fejlesztő stúdió, a CD Project és a Naughty Dog is új videojátékkal jelentkezik, méghozzá mindkettő egy évek óta fejlesztés alatt álló, sok millió ember által lelkesen várt science fiction videojátékkal.
A lengyel CDPR-t a Witcher-videojáték trilógia, ezek közül is a 2015-ben megjelent, zseniális Witcher 3: The Wild Hunt emelte a legjobb cégek közé. Konkrétan állva hagyták a legtöbb fejlesztő céget, az Ubisoft például az elmúlt négy évben nem tudta megközelíteni sem az Assassin's Creed sorozata egyik részével sem a Witcher 3-at, pedig látványosan próbálkoznak (ami egyébként dicséretes).A Cyberpunk 2077 áprilisban jelenik meg, és a klasszikus CP2020 szerepjáték alapjaira épülő, gigantikus open-world sci-fi szuperjátéknak ígérkezik, amelynek fejlesztésében a CP2020 atyja, Michael Pondsmith is részt vett. Ez is érdekes egyébként, hogy pont 2020-ban jelenik meg.:)
A Naughty Dog pedig májusban jön az utóbbi évtized egyik legjobb (ha nem a legjobb) videojátékának folytatásával, a The Last of Us part II-vel, ami egy történet- és karakter orientált, posztapokaliptikus túlélő történet.
És bár, eredetileg nem akartam ezen túl felsorolgatni, hogy mik várhatóak, de azért itt van még Christopher Nolan, aki az elmúlt évtizedben szinte az egyetlen rendező, aki képes, önálló sztorin alapuló, okos és nagyon nyereséges blockbustereket szállítani, és tőle meg érkezik a Tenet című sci-fi-jével, amiben ismét az idővel játszik.
Úgyhogy csak a fentiek miatt is egy nagyon érdekes science fiction évnek nézünk elébe, de ezen felül még rengeteg minden várható, úgyhogy üdv, 2020, Nektek pedig Boldog Új Évet kívánok!:)
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Nos, szerintem azért, mert idén 100 éve, azaz 1920-ban született egyrészt Isaac Asimov (január 2.), valamint Frank Herbert (október 8), a két legnagyobb hatású science fiction író, és Ray Bradbury (augusztus 22) is, aki pedig másfajta utat járt be, mint kortársai, a fantasztikumhoz szépirodalmi oldalról közelített.Három SF-író ikon lesz idén 100 éves, sőt, Asimov pont ma töltené a százat.Asimov Alapítványa és Herbert Dűnéje az idők folyamán monumentális regényciklusokká duzzadt, és vitathatatlanul ez a két legismertebb és legnépszerűbb science fiction regényfolyam, hatásuk és jelentőségük elvitathatatlan, rengeteg ember vált science fiction olvasóvá valamelyik történet hatására.
Idén decemberben a Dűne talán tényleg megkapja azt a nagyszabású filmadaptációt, amit megérdemel, ekkor mutatják be Denis Villeneuve Dűne-filmjének első részét.Eddig egyetlen részletet sem lehetett látni a filmből, de a szereposztás szerintem felülmúlja Jodorowsky hajdani, elvetélt Dűne-filmtervének szereplőgárdáját, na nem megalomániában. Paul Atreidest Timothee Chalamet fogja játszani (a Szólíts a nevedent látva tökéletes választás), Jessicát Rebecca Ferguson, Letót Oscar Isaac, de rajtuk kívül szerepel még benne Jason Momoa, Zendaya, Josh Brolin Stellan Skarsgaard, Javier Bardem, Dave Bautista és sokan mások.
Eközben évek óta tervezik és készítik elő az Alapítvány-sorozatot az Apple streaming finanszírozásában. A szereposztás itt is alakulóban van, Hari Seldont az a Jared Harris játssza, aki a Csernobilban Legaszov professzort, a Terror-ban Crozier kapitányt, de szerepelt az Expanse-ban vagy a Mad Menben is.Szép lenne, ha év végére az is elkészülne, de nem tudom, sikerül-e összehozniuk addigra. Mondjuk, szerintem a fenti évforduló miatt illene. Igazán elegáns lenne, ha a két legismertebb science fiction történet pont az írójuk születésének 100. évfordulójára kapna egy-egy mozgóképes adaptációt.
Új könyvmegjelenések kapcsán nehéz okosnak lenni, mert a könyvpiac másként működik. Néha már az ügynökök elkezdik hype-olni, hogy miből lesz a következő csoda, néha előre eladják a megfilmesítési jogokat, ami rögtön sokat dob az eladásokon, ugyanis manapság szinte mindegy, milyen egy könyv, a siker attól függ, mennyi emberhez jut el.Mindenesetre magyarul idén is remek science fiction regények várhatók magyar nyelven is, szóval, én bizakodó vagyok.
A Spekulatív Zóna összegyűjtött néhány, már ismert 2020-as megjelenést, lehet szemezgetni (de ezek csak az eddig felfedett címek). Ami számomra a legnagyobb esemény (az Eldobható testek című saját regény megjelenésén túl), az Warren Ellis Transmetropolitan című kultikus sci-fi/cyberpunk képregény sorozatának magyar megjelenése. Ez már önmagában egy csoda, úgyhogy ezt a sorozatot semmiképp ne hagyjátok ki!
És végül itt van a videojáték-világ, ahol a két leginnovatívabb videojáték fejlesztő stúdió, a CD Project és a Naughty Dog is új videojátékkal jelentkezik, méghozzá mindkettő egy évek óta fejlesztés alatt álló, sok millió ember által lelkesen várt science fiction videojátékkal.A lengyel CDPR-t a Witcher-videojáték trilógia, ezek közül is a 2015-ben megjelent, zseniális Witcher 3: The Wild Hunt emelte a legjobb cégek közé. Konkrétan állva hagyták a legtöbb fejlesztő céget, az Ubisoft például az elmúlt négy évben nem tudta megközelíteni sem az Assassin's Creed sorozata egyik részével sem a Witcher 3-at, pedig látványosan próbálkoznak (ami egyébként dicséretes).A Cyberpunk 2077 áprilisban jelenik meg, és a klasszikus CP2020 szerepjáték alapjaira épülő, gigantikus open-world sci-fi szuperjátéknak ígérkezik, amelynek fejlesztésében a CP2020 atyja, Michael Pondsmith is részt vett. Ez is érdekes egyébként, hogy pont 2020-ban jelenik meg.:)
A Naughty Dog pedig májusban jön az utóbbi évtized egyik legjobb (ha nem a legjobb) videojátékának folytatásával, a The Last of Us part II-vel, ami egy történet- és karakter orientált, posztapokaliptikus túlélő történet.
És bár, eredetileg nem akartam ezen túl felsorolgatni, hogy mik várhatóak, de azért itt van még Christopher Nolan, aki az elmúlt évtizedben szinte az egyetlen rendező, aki képes, önálló sztorin alapuló, okos és nagyon nyereséges blockbustereket szállítani, és tőle meg érkezik a Tenet című sci-fi-jével, amiben ismét az idővel játszik.
Úgyhogy csak a fentiek miatt is egy nagyon érdekes science fiction évnek nézünk elébe, de ezen felül még rengeteg minden várható, úgyhogy üdv, 2020, Nektek pedig Boldog Új Évet kívánok!:)
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
December 12, 2019
Eldobható testek - avagy 2020. júniusban jön az új regény
A tavalyi, 2018-as év egész jól alakult publikációs szempontból, főleg novellák kapcsán. 2018 elején megírtam az MI-teremtőt, tavasszal az Életjátékot, utóbbi a Móra kiadó 2050 című ifjúsági antológiájában jelent meg, végül júniusban a Mesterséges Isteneket, ami bekerült a Gabo kiadó
Az év science fiction és fantasy antológiája 2018
válogatásba, valamint az Isten gépei és más történetek MI-kről kötetbe a felújított, átdolgozott címadó regénnyel és az MI-teremtővel (plusz két, régebbi novellával együtt).
Összességében három új novella és egy alapjaiban újraszerkesztett regény (plusz a két régebbi novella) került kiadásra.
Idén azonban egyetlen betűt sem fogok publikálni.
Ennek ellenére nagyon sokat írtam, és ennek eredményeképpen elkészült az új regény, az ELDOBHATÓ TESTEK, ami most már hivatalosan is érkezik jövőre.
Ahogy az Agave kiadó 2020. évi kiadási terveiben olvashatjátok (Velkei Zoliék sok-sok remek címet jelentettek be, érdemes átböngészni a listát):
"Az utolsó módosításokat végzi Brandon Hackett is az új regényén, aminek a címe Eldobható testek lesz, és a tőle megszokott nagyívű, tudományos és technológiai kérdéseket megállás nélkül feszegető opuszra számíthatunk – a Könyvhéten."
Az Eldobható testeket én egy Naprendszeren belül játszódó, transzhumanista űroperaként szoktam jellemezni, de van benne némi háborús sci-fi, az emberi civilizációt megingató technológia, viszont engem a legjobban mégis a főszereplő, Vireni Orlando ügyésznő karaktere érdekelt, aki se nem vicces, se nem könnyed, vagy szórakoztató személyiség, sőt, kifejezetten zárkózott, analitikus nő, emellett kényszeres igazságkereső.
Júniusban, a Könyvhétre érkezik, és lesz dedikálás, meg könyvbemutatós beszélgetés is, de ezekről majd idővel jönnek a részletek is.
És bevallom, én már láttam a könyv végleges borítóját is, ami magasan az eddigi legszebb borítóm, elegáns és stílusos, majd jövőre valamikor publikussá válik. (Bocs, az előre hype-olásért, nem tudtam most visszafogni magam ezügyben.:))
Az Eldobható testek alapötlete hosszú évek óta motoszkált a fejemben. Egy korai verziójának harmadát még 2011-ben megírtam, de az még teljesen másról szólt, más szereplőkkel, más világban játszódott, szóval, abból egyetlen betű sem szerepel a véglegesben. Aztán egy újabb verziót kezdtem írni 2013-ban, de ezt nagyon gyorsan elkaszáltam, mert sehogy sem állt még össze, míg végül a mostani, 2016 óta érlelődő koncepció és karakterek voltak azok, amelyek végül működni kezdtek.Egy évvel ezelőtt még azt hittem, az év elején befejezem, ehhez képest januárban rájöttem, hogy rengeteg van még hátra, mert nem ott van a vége, ahol hittem. Aztán amikor májusban a történet végére értem, elkezdtem szétszedni, és újra összerakni, újra szétszedni, és újra összerakni. Emiatt pl. esélyem sem volt valamit is megpróbálni írni az idei Gabo SFF-antológiába (ami nemrég megjelent, ne hagyjátok ki idén sem!), de emiatt se blogot írni, se könyvet olvasni nem nagyon tudtam mostanság néhány kivételtől eltekintve, így nagyon várom a karácsonyt, amikor is több ezer oldalnyi regényt és képregényt szeretnék elfogyasztani.
Viszont úgy vagyok összedrótozva, hogy szükségem van a folyamatos ötletelésekre, így májustól, amikortól számomra az Eldobható testek története már a végére ért, és onnan szöveg javításán, átírásán dolgozom, elkezdtem kidolgozni az ezt követő regény történetét is. Sőt, nemrég elkezdtem írni is, próbálgattam a nyitójelenetet és a karaktereket.
Na, de aztán úgy alakult, hogy elkezdett foglalkoztatni egy másik, korábban több változatban már létező regényötletet is, így a kettő versenyre kelt egymással, és most úgy tűnik, az utóbbi előzni fog egyet az utolsó kanyarban.
Mindezeken felül, tavaly ilyenkor kitaláltam egy újfajta, kísérleti sci-fi projektet, amin a háttérben már egy éve dolgozgatok, de jövő tavasszal reményeim szerint végre szintén megvalósul.
Szóval, az idei csendesebb év reményeim szerint sok mindent megalapozott 2020-2021-re, így közel sem volt olyan csendes időszak, mint kívülről esetleg látszott.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Összességében három új novella és egy alapjaiban újraszerkesztett regény (plusz a két régebbi novella) került kiadásra.
Idén azonban egyetlen betűt sem fogok publikálni.
Ennek ellenére nagyon sokat írtam, és ennek eredményeképpen elkészült az új regény, az ELDOBHATÓ TESTEK, ami most már hivatalosan is érkezik jövőre.
Ahogy az Agave kiadó 2020. évi kiadási terveiben olvashatjátok (Velkei Zoliék sok-sok remek címet jelentettek be, érdemes átböngészni a listát):
"Az utolsó módosításokat végzi Brandon Hackett is az új regényén, aminek a címe Eldobható testek lesz, és a tőle megszokott nagyívű, tudományos és technológiai kérdéseket megállás nélkül feszegető opuszra számíthatunk – a Könyvhéten."
Az Eldobható testeket én egy Naprendszeren belül játszódó, transzhumanista űroperaként szoktam jellemezni, de van benne némi háborús sci-fi, az emberi civilizációt megingató technológia, viszont engem a legjobban mégis a főszereplő, Vireni Orlando ügyésznő karaktere érdekelt, aki se nem vicces, se nem könnyed, vagy szórakoztató személyiség, sőt, kifejezetten zárkózott, analitikus nő, emellett kényszeres igazságkereső.
Júniusban, a Könyvhétre érkezik, és lesz dedikálás, meg könyvbemutatós beszélgetés is, de ezekről majd idővel jönnek a részletek is.
És bevallom, én már láttam a könyv végleges borítóját is, ami magasan az eddigi legszebb borítóm, elegáns és stílusos, majd jövőre valamikor publikussá válik. (Bocs, az előre hype-olásért, nem tudtam most visszafogni magam ezügyben.:))
Az Eldobható testek alapötlete hosszú évek óta motoszkált a fejemben. Egy korai verziójának harmadát még 2011-ben megírtam, de az még teljesen másról szólt, más szereplőkkel, más világban játszódott, szóval, abból egyetlen betű sem szerepel a véglegesben. Aztán egy újabb verziót kezdtem írni 2013-ban, de ezt nagyon gyorsan elkaszáltam, mert sehogy sem állt még össze, míg végül a mostani, 2016 óta érlelődő koncepció és karakterek voltak azok, amelyek végül működni kezdtek.Egy évvel ezelőtt még azt hittem, az év elején befejezem, ehhez képest januárban rájöttem, hogy rengeteg van még hátra, mert nem ott van a vége, ahol hittem. Aztán amikor májusban a történet végére értem, elkezdtem szétszedni, és újra összerakni, újra szétszedni, és újra összerakni. Emiatt pl. esélyem sem volt valamit is megpróbálni írni az idei Gabo SFF-antológiába (ami nemrég megjelent, ne hagyjátok ki idén sem!), de emiatt se blogot írni, se könyvet olvasni nem nagyon tudtam mostanság néhány kivételtől eltekintve, így nagyon várom a karácsonyt, amikor is több ezer oldalnyi regényt és képregényt szeretnék elfogyasztani.
Viszont úgy vagyok összedrótozva, hogy szükségem van a folyamatos ötletelésekre, így májustól, amikortól számomra az Eldobható testek története már a végére ért, és onnan szöveg javításán, átírásán dolgozom, elkezdtem kidolgozni az ezt követő regény történetét is. Sőt, nemrég elkezdtem írni is, próbálgattam a nyitójelenetet és a karaktereket.
Na, de aztán úgy alakult, hogy elkezdett foglalkoztatni egy másik, korábban több változatban már létező regényötletet is, így a kettő versenyre kelt egymással, és most úgy tűnik, az utóbbi előzni fog egyet az utolsó kanyarban.
Mindezeken felül, tavaly ilyenkor kitaláltam egy újfajta, kísérleti sci-fi projektet, amin a háttérben már egy éve dolgozgatok, de jövő tavasszal reményeim szerint végre szintén megvalósul.
Szóval, az idei csendesebb év reményeim szerint sok mindent megalapozott 2020-2021-re, így közel sem volt olyan csendes időszak, mint kívülről esetleg látszott.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
October 31, 2019
Mi történik a Watchmen sorozatban?
Tegnap volt a Roboraptor Watchmen sorozat 2. epizódjának kibeszélője, az Őrzőfigyelő, amelynek én voltam az egyik meghívott vendége Holló-Vaskó Péter (A. M. Aranth/Fumax), Becságh Dániel és Zsótér Indi Dániellel próbáltunk megfejteni. (A felvétel a szöveg végén található.)
A Watchmen az a sorozat, amit nem lehet darálni, vagy csak úgy szimplán megnézni. Engem már az első résznél ugyanaz az érzés kapott el, mint hajdanán, a képregény első oldalainak elolvasása után, hogy álljunk meg, ez itt másképp működik, mint egy normál képregény, nézzük csak meg részletesen a paneleket. Mi is a fejezet címe, és miért az? Aha, a végén kiderül, hogy milyen idézetből származik, és összeáll az is, hogy mire akart utalni. És mik ezek a szimbólumok? Mi ez a szimmetrikus képelrendezés, mik ezek az utalások?Na, a sorozat is pont ilyen: ahogy elkezdtem figyelni a részekre, lassan megnyílik egy másfajta történet, és ahogy összekattant néhány apró részlet, máris mélyebbre láttam. Ez azért jó, mert a mai világ annyira tolja a nyakunkba az információt, hogy sokszor pusztán felületes befogadásra készteti az embert - ami ráadásul sok tartalomnál elég is, viszont a Watchmen ennél jóval többet vár el.A kibeszélőben megpróbáltuk kicsit felfejteni, hogy mi történik, de két epizód alapján inkább csak a tudatlanok nyugalmával tettük, hiszen főleg kérdéseink voltak, mint válaszaink.
Előkerültek teóriák a 105 éves Will kiléte kapcsán, fejtegettük a 2. rész címének jelentését a címadó adó festmény indián lovasai alapján, szóba került a Rorschach-maszkos 7. Lovasezred, akik egyébként Custer tábornok lovasezredéről vették a nevüket, és akiket az indián törzsek mind egy szálig lemészároltak a Little Big Horn-i csatában, vagy mi akar lenni az American Hero Story sorozat a sorozatban, és miért fontos? Szóba kerültek olyan apróságok, mint hogy Adrian Veidt, alias Ozymandias ugyan mit is csinál már megint, és a kastélyát ugyan miért építette Dr. Manhattan korábban a Marson (egy tévébejátszásban), kicsoda és miért lehet fontos az Angela által örökbe fogadott Topher, aki mágneses lebegő játékelemekből szintén az előbb említett kastélyt építi, és így tovább. Rengeteg nyom, de nagyon érdekes, ahogy egyes elemei összeállnak, mások félrevezetnek, vagy újabb kérdések feltételére kényszerítenek.
Úgyhogy nagyon várom már a következő részt, az újabb kulcsokat, rejtélyeket, és azt, hogy a sorozat megdolgoztassa az agyamat.
Itt pedig az adás felvétele:
May 31, 2019
30 éves Dan Simmons: Hyperion című sci-fi regénye
A Hyperion az egyik legjobb science fiction regény, amit olvastam.
Az egyik olyan science fiction regény, ami óriási hatással volt rám o lvasóként és íróként is. Sőt, a Hyperion nélkül valószínűleg nem az az író lennék, aki ma vagyok. Ez talán túlzásnak tűnhet, de egyáltalán nem az.
Dan Simmons űroperája pont harminc éve, 1989 május végén jelent meg először angol nyelven (az Amazon.com szerint).
A Hyperion első magyar kiadása (Cherubion, 2001) egyben a magyar SF-könyvkiadás rendszerváltást követő ponyvakáoszából kivezető út első alapkövének is tekinthető. Ugyan anyagilag kezdetben bukásnak tűnt, de azért lassan felfedezték a kevésbé nívós scifi-től megcsömörlött olvasók, és ezután kezdtek el lassanként egyre jobb SF-regények is megjelenni idehaza.Aztán 2010-ben az Agave kiadó gondolt egyet, és újrafordítást követően újra kiadta, és ekkor terjedt el itthon is végre a regény, amely azóta szép csendben három újranyomást is megélt.Számomra azért ez az egyik legfontosabb könyv, mert alapjaiban formálta át a science fictionnel kapcsolatos szemléletmódomat, gondolkodásomat, és megmutatta, milyen friss és fantasztikusan színes és ötletgazdag, emellett irodalmi, tudományos és karakterközpontú is lehet egyszerre egy sci-fi regény.De miről is szól?
Olvasás közben gondolkoztam el először azon, hogy azok a regények, amelyeket előtte írtam, a kritikai-piaci siker ellenére mit is érnek a Hyperionhoz képest, és alaposan megingatták az egómat.
Az utolsó Cherubion kiadós regényemet részben emiatt már alig tudtam befejezni, és nem sokkal utána kezdtem írni A poszthumán döntést, amelynek három éve során megértettem, mi is nekem a science fiction.Ez a kapcsolat persze azóta is formálódik, és mélyül, de ennek a regénynek a hatására indultam el ebbe az irányba, és mélyedtem el egy sor tudományágban, amelyek aztán egészen újfajta ötleteket is adtak a következő regényeimhez. És a Hyperion hatására merek a mai napig kísérletezni egy-egy regényben, és keresem mindig a bizonytalanságot, és messzire kerülöm a megszokásokat és a rutinból írást.Maga a Hyperion ugyan egy keretbe zárt, kerek történet, de csak a főszereplők szempontjából, viszont ettől még egy félregény, és pont úgy van vége, hogy azonnal olvasni akarod tovább, a folytatást, a Hyperion bukását, ami 1990-ben jelent meg angol nyelven. Aztán 1996-97-ben a ciklus négy kötetre bővült az Endymion és Endymion felemelkedése regények révén, és mind az első két kötet, mind a négy együtt egy fantasztikus ívű, lenyűgöző, mesterséges intelligenciákkal és fantasztikus helyszínekkel teli, epikus űroperát ad ki, ami az elmúlt évtizedekben sem vesztett erejéből (még akkor sem, ha szerintem az Endymion-könyvek talán nem annyira jók, mint a Hyperion, és a lezárásuk sem sikerült tökéletesre).
Ha még nem olvastad, mindenképpen ajánlom, egyáltalán nem érződik rajta a 30 év, ma is friss és izgalmas science fiction.
Ha bővebben szeretnél olvasni a történetről, akkor ajánlom az SFmag ismertetőjét Takács Gábortól.
Illetve egy kis érdekesség, amelyben a Cherubion és az Agave kiadás fordítói, Békési József és Huszár András beszélgetnek egymással egy SFmag-interjú keretében a regény és a fordítás kulisszatitkairól.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Brandon Hackett (@markovicsbotond) által megosztott bejegyzés, Máj 31., 2019, időpont: 4:55 (PDT időzóna szerint)
May 27, 2019
Kész az új regény!
Vasárnap délután lecsuktam a laptopot, ami azt jelenti, hogy elkészült az új regény!
Hú, nagyon furcsa érzés ez újra, amikor az évek alatt formálódó történet egyszerre csak véget ér, a karakterek megpihennek, már aki ugye túlélte a történetet, én pedig szintén ülök, és nézek, mert egyelőre még nem jöttem ki a regény 2338-ban játszódó világából, és azon tűnődöm, élnék-e ott, ha lehetne választani, de valószínűleg igen.
Mint általában, most is totál üresnek érzem magam, mert nincs már igazán min gondolkodni, és ugyan áthaladtam a célvonalon, de még futnék tovább, csak már nincs hova.
Készen van, de azt sem tudom, milyen lett egyáltalán, hiszen jelenleg teljességében még nem olvasta senki (az író nem számít), így tulajdonképpen ez most egy Schrödinger-regény állapot. Van is, meg nincs is. Persze, a majdani végeredmény ez esetben azért elég egyértelmű.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi volt, és megy a nyomdába, mindjárt meg is jelenik, hiszen ez a kéziratnak csak első változata. Kis pihenés után kezdetét veszi az önszerkesztés, átírások, a részletek helyretétele, a szöveg csiszolása, majd végül a tényleges szerkesztés, ami még sok-sok hónapnyi munkát jelent, mire véglegessé válik a szöveg.A megjelenés valamikor 2020 első felében várható. (Közben azért már javában írni fogom a következő regényt is).Nagyon szerettem volna elmondani a regény címét is, de erre még várni kell, mert egyelőre nem találtam meg a megfelelőt. Van már, ami nekem tetszik, de nem biztos, hogy működik is címként.
Hamarosan úgyis megosztok majd több mindent is a történetről, a karakterekről és arról az egyre bizarrabb világról, ahol majd játszódik - és remélem, már a címet is.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Hú, nagyon furcsa érzés ez újra, amikor az évek alatt formálódó történet egyszerre csak véget ér, a karakterek megpihennek, már aki ugye túlélte a történetet, én pedig szintén ülök, és nézek, mert egyelőre még nem jöttem ki a regény 2338-ban játszódó világából, és azon tűnődöm, élnék-e ott, ha lehetne választani, de valószínűleg igen.
Mint általában, most is totál üresnek érzem magam, mert nincs már igazán min gondolkodni, és ugyan áthaladtam a célvonalon, de még futnék tovább, csak már nincs hova.
Készen van, de azt sem tudom, milyen lett egyáltalán, hiszen jelenleg teljességében még nem olvasta senki (az író nem számít), így tulajdonképpen ez most egy Schrödinger-regény állapot. Van is, meg nincs is. Persze, a majdani végeredmény ez esetben azért elég egyértelmű.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Brandon Hackett (@markovicsbotond) által megosztott bejegyzés, Máj 27., 2019, időpont: 9:14 (PDT időzóna szerint)
Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi volt, és megy a nyomdába, mindjárt meg is jelenik, hiszen ez a kéziratnak csak első változata. Kis pihenés után kezdetét veszi az önszerkesztés, átírások, a részletek helyretétele, a szöveg csiszolása, majd végül a tényleges szerkesztés, ami még sok-sok hónapnyi munkát jelent, mire véglegessé válik a szöveg.A megjelenés valamikor 2020 első felében várható. (Közben azért már javában írni fogom a következő regényt is).Nagyon szerettem volna elmondani a regény címét is, de erre még várni kell, mert egyelőre nem találtam meg a megfelelőt. Van már, ami nekem tetszik, de nem biztos, hogy működik is címként.
Hamarosan úgyis megosztok majd több mindent is a történetről, a karakterekről és arról az egyre bizarrabb világról, ahol majd játszódik - és remélem, már a címet is.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
April 27, 2019
John Scalzival dübörgök
Először 2009-ben volt alkalmam ismert, híres, díjazott science fiction íróval találkozni, akkor a Hugo-díjas Robert Charles Wilson járt nálunk a Galaktika meghívására. Sajnos az akkori élményeket elnyelte a régi blogom.
A tavalyi Pierce Brown-interjú után, idén John Scalzit is sikerült elcsípni legalább egy interjú erejéig, amelyet hamarosan olvashattok majd az SFmag.hu-n.
Addig is, íme egy közös fotó, amelyen én inkognitóban vagyok, Markovics Botond álnéven.:)
A tavalyi Pierce Brown-interjú után, idén John Scalzit is sikerült elcsípni legalább egy interjú erejéig, amelyet hamarosan olvashattok majd az SFmag.hu-n.
Addig is, íme egy közös fotó, amelyen én inkognitóban vagyok, Markovics Botond álnéven.:)
April 8, 2019
5 éve jelent meg Az időutazás napja
"Abban a pillanatban, amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön."Az idő relatív, de nagyon gyorsan telik: ugyanis ma 5 éve, 2014. április 8-án jelent meg 'Az időutazás napja' című regényem (és egy évre rá a folytatása/befejezése, Az időutazás tegnapja.
A regény röpke öt év alatt megélt két kiadást, ráadásul a második kiadás is már majdnem elfogyott, emiatt már csak itt-ott kapható, és nagyon sokan szerettétek a Beregi-család korokon és az időn kívül átívelő történetét.
A könyv révén lett egyik pillanatról a másikra irodalmi ügynököm az USA-ban, és már majdnem készen van belőle egy angol nyelvű filmforgatókönyv is, úgyhogy meglepően sok minden történt vele ez alatt az öt év alatt.
Pedig korábban úgy voltam vele, hogy engem aztán nem érdekel az időutazás, de aztán a kétszázmilliárd időutazó ötlete annyira intenzíven támadott le, hogy ha jól emlékszem, három napnyi lázas jegyzetelés után neki is ugrottam a regény első változata írásának. Emiatt az első változat elkészülte után újra kellett írni az egész regényt, és csak ekkor került bele az időutazás feltalálójának nézőpontja. Pont olyan furcsán, kaotikusan történt az egész, mint maga az időutazás.
(Ha esetleg még nem ismered a regényt, itt egy beleolvasó, ami az első fejezetet tartalmazza.)
A regényben megpróbáltam logikai-gazdasági-társadalmi oldalról végiggondolni, hogy mi történne, ha létezne az időutazás, illetve annak egy elméleti formája.Abból indultam ki, hogy a legtöbb időutazós történet egy zárt burokban játszódik, és nem foglalkozik a következményekkel. Valaki visszautazik az időben (múltba, jelenbe, mindegy), és vagy megváltoztatja azt, vagy nem, a legtöbbször két idősík, többnyire egy generáción belül, pedig ha valaki pl. 2050-ben létrehozza az első időgépet, akkor onnantól jövőben létezik a technológia, idővel egyre könnyebb hozzájutni, egyre kisebb, egyre fejlettebb lesz.És ha egyszer nyilvánossá válik (márpedig nehéz a végtelenségig eltitkolni), akkor az időutazás logikája miatt valójában bármelyik időpillanatban az lesz. Nem néhány ember utazna, hanem mindenki. 2100-ból, 2200-ból, 5000-ből, 10000-ből és későbbről is bárhonnan érkezhetnének időutazók. Ez elképesztő mennyiségű embert jelentene, és valószínűleg hatalmas káoszhoz vezetne.És ebben a káoszban indul Az időutazás napja cselekménye is.
Az időutazós történeteknél divatosak a grafikonok, amelyek az egyes idősíkokat próbálják ábrázolni, átláthatóvá tenni. A megjelenés környékén a poén és a szemléltetés kedvéért készítettem a regényhez egy saját időgrafikont, ami így néz ki:
Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja együtt, könyvcsomagként még kapható az Agave kiadó webboltjában.
***Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
April 7, 2019
Az 'Életjáték' novellám nevelési foglalkozás témájaként
Tavaly tavasszal jelent meg a Móra kiadó '2050' című ifjúsági antológiájában az Életjáték című novellám.
Ami nemrég váratlanul teljesen önálló életre kelt, és olyan helyekre jutott el, amire nem számítottam: középiskolás olvasásra nevelő foglalkozás témája lett. (A kötetet ajánlom mindenkinek, nagyon jó sci-fi novellák vannak benne 2050 és Magyarország témában.)
Korábban sosem írtam még ifjúsági novellát, ezért a felkérést is félve vállaltam el, mert azért mégis csak ott lebegett az ifjúsági szó, bármit is jelentsen ez.
Viszont rengeteg kérdés merült fel bennem: ki fogja olvasni a kötetet, valóban eljut a tizenévesekhez, vagy inkább felnőttek lesznek a tényleges olvasói? Vajon sci-fit szeretőket céloz meg vagy inkább azokat, akik csak ismerkednének a sci-fi-vel? Mennyire legyen így sci-fi? Milyen legyen ehhez mérten a szöveg nyelvezete?
Túl sok kérdés, és egyikre sincsen válasz.
Végül úgy döntöttem, elsődlegesen a tizenéveseket érintő témáról írok, és egy magamhoz képest visszafogott, személyesebb történet született. Egyrészt szerettem volna a mai világhoz képest is rettentően elavult és merev iskolarendszer helyett egy másfajtát ábrázolni, emellett fontosnak tartottam azt is, hogy a történet lényegét adó zaklatásos rész megmaradjon egy viszonylag biztonságos keretben.
És nemrég megkeresett a Vekker Műhelytől Kuklis Katalin drámaoktató, és elmesélte, hogy olvasta az antológiát, és nagyon tetszett neki a novellám, amelyre építve foglalkozásokat szerveznek 9.-11. éves diákoknak.
Ezekben a foglalkozásokban a virtuális zaklatásról, és egyáltalán a jövőbeli iskoláról, tanulási lehetőségekről gondolkoznak, beszélgetnek az Életjáték főszereplője, Petra történetén keresztül:http://vekkermuhely.com/portfolio-item/eletjatek“Petrát egy szerdai napon hekkelték meg.”
Jövőkép? Fikció? Brandon Hackett Életjáték című novelláján keresztül a virtuális lét veszélyeiről gondolkozunk közösen. Időtartam 90 perc.
Számos iskolába jutott már el a foglalkozás, és fura érzést azt hallani, hogy középiskolás fiatalok együtt olvassák el, fel a novellát, és beszélgetnek ez alapján a témáról.Szóval, ha utólag is, de részben választ kaptam a kérdéseim egy részére, mert a novella ahhoz a korosztályhoz is eljutott, akiknek talán többet jelenthet, adhat, mint egy novella, és pont olyan módon, ami a fejemben járt, miközben a történetet írtam.Azt hiszem, ez messze több, mint amit reméltem, és nagyon hálás vagyok a Vekker Műhelynek, és Kuklis Katalinnak, hogy ilyen fantasztikus és kreatív módon dolgozta fel a novellát.
Ha esetleg iskolában dolgoztok, érdemes megpróbálni felvenni velük a kapcsolatot, hátha össze tudtok szervezni egy foglalkozást.
Néhány részlet a Vekker Műhelyről:Előadásaink, színházi nevelési programjaink során olyan témákkal foglalkozunk, amelyek a fiatalokhoz közel állnak, pl. pályaválasztás (Mi a pálya?), elfogadás (Ne csukd be a szemed!), identitás (Másik oldal/Druhá strana). A színházi nevelés formája lehetővé teszi azt, hogy nézőink részesei lehessenek a történéseknek, alakíthassák azt, véleményt alkothassanak, s véleményüket megoszthassák társaikkal a közös gondolkodás során. A színház nyelvét értelmezve és alkalmazva néző-résztvevőink valós kérdések és problémák megértéséhez kerülnek közelebb – észrevétlenül.
Egy visszajelzés a foglalkozásról:"2019. február 6-án a Vekker Műhely Életjáték c. foglalkozásán vettek részt gimnazistáink. A Kuklis Katalin drámapedagógus által vezetett alkalmakon egy kortárs novella részletei kapcsán közösen gondolkodhattak a virtuális valóság előnyein és hátrányain. Gondolatban elutazhattak a nem is olyan távoli jövőbe, beleélhették magukat az akkori tizenévesek helyzetébe. Öröm volt látni, hogy a varázslat sikerült: diákjaink nagy kedvvel, beleéléssel, kreativitásuk megmozgatásával közel kerültek nemcsak a jövő, hanem a saját maguk helyzetéhez, mostani problémáihoz.És jó volt látni, milyen kevés eszköz kellett a megvalósításhoz. Egy remek irodalmi alapanyag, hozzáértő szakember, pár darab papír.De ami egy magyartanár számára a legszebb: a diákok a foglalkozások után szinte egy emberként elolvasták, felolvasták az egész novellát, lehetett az egészről ismét együtt gondolkodni, vitázni, eszmét cserélni. Felébresztette a Vekker az olvasót, a gondolkodót és elemzőt sokunkban."
https://www.zsgmarianum.edu.sk/hirek/2018-2019/ebresztett-vekker-marianumban
Egy tévéinterjú:
https://www.televizio.sk/2019/02/az-olvasova-neveles-lehetosegei/
Ami nemrég váratlanul teljesen önálló életre kelt, és olyan helyekre jutott el, amire nem számítottam: középiskolás olvasásra nevelő foglalkozás témája lett. (A kötetet ajánlom mindenkinek, nagyon jó sci-fi novellák vannak benne 2050 és Magyarország témában.)
Korábban sosem írtam még ifjúsági novellát, ezért a felkérést is félve vállaltam el, mert azért mégis csak ott lebegett az ifjúsági szó, bármit is jelentsen ez.
Viszont rengeteg kérdés merült fel bennem: ki fogja olvasni a kötetet, valóban eljut a tizenévesekhez, vagy inkább felnőttek lesznek a tényleges olvasói? Vajon sci-fit szeretőket céloz meg vagy inkább azokat, akik csak ismerkednének a sci-fi-vel? Mennyire legyen így sci-fi? Milyen legyen ehhez mérten a szöveg nyelvezete?
Túl sok kérdés, és egyikre sincsen válasz.
Végül úgy döntöttem, elsődlegesen a tizenéveseket érintő témáról írok, és egy magamhoz képest visszafogott, személyesebb történet született. Egyrészt szerettem volna a mai világhoz képest is rettentően elavult és merev iskolarendszer helyett egy másfajtát ábrázolni, emellett fontosnak tartottam azt is, hogy a történet lényegét adó zaklatásos rész megmaradjon egy viszonylag biztonságos keretben.
És nemrég megkeresett a Vekker Műhelytől Kuklis Katalin drámaoktató, és elmesélte, hogy olvasta az antológiát, és nagyon tetszett neki a novellám, amelyre építve foglalkozásokat szerveznek 9.-11. éves diákoknak.
Ezekben a foglalkozásokban a virtuális zaklatásról, és egyáltalán a jövőbeli iskoláról, tanulási lehetőségekről gondolkoznak, beszélgetnek az Életjáték főszereplője, Petra történetén keresztül:http://vekkermuhely.com/portfolio-item/eletjatek“Petrát egy szerdai napon hekkelték meg.”Jövőkép? Fikció? Brandon Hackett Életjáték című novelláján keresztül a virtuális lét veszélyeiről gondolkozunk közösen. Időtartam 90 perc.
Számos iskolába jutott már el a foglalkozás, és fura érzést azt hallani, hogy középiskolás fiatalok együtt olvassák el, fel a novellát, és beszélgetnek ez alapján a témáról.Szóval, ha utólag is, de részben választ kaptam a kérdéseim egy részére, mert a novella ahhoz a korosztályhoz is eljutott, akiknek talán többet jelenthet, adhat, mint egy novella, és pont olyan módon, ami a fejemben járt, miközben a történetet írtam.Azt hiszem, ez messze több, mint amit reméltem, és nagyon hálás vagyok a Vekker Műhelynek, és Kuklis Katalinnak, hogy ilyen fantasztikus és kreatív módon dolgozta fel a novellát.
Ha esetleg iskolában dolgoztok, érdemes megpróbálni felvenni velük a kapcsolatot, hátha össze tudtok szervezni egy foglalkozást.
Néhány részlet a Vekker Műhelyről:Előadásaink, színházi nevelési programjaink során olyan témákkal foglalkozunk, amelyek a fiatalokhoz közel állnak, pl. pályaválasztás (Mi a pálya?), elfogadás (Ne csukd be a szemed!), identitás (Másik oldal/Druhá strana). A színházi nevelés formája lehetővé teszi azt, hogy nézőink részesei lehessenek a történéseknek, alakíthassák azt, véleményt alkothassanak, s véleményüket megoszthassák társaikkal a közös gondolkodás során. A színház nyelvét értelmezve és alkalmazva néző-résztvevőink valós kérdések és problémák megértéséhez kerülnek közelebb – észrevétlenül.
Egy visszajelzés a foglalkozásról:"2019. február 6-án a Vekker Műhely Életjáték c. foglalkozásán vettek részt gimnazistáink. A Kuklis Katalin drámapedagógus által vezetett alkalmakon egy kortárs novella részletei kapcsán közösen gondolkodhattak a virtuális valóság előnyein és hátrányain. Gondolatban elutazhattak a nem is olyan távoli jövőbe, beleélhették magukat az akkori tizenévesek helyzetébe. Öröm volt látni, hogy a varázslat sikerült: diákjaink nagy kedvvel, beleéléssel, kreativitásuk megmozgatásával közel kerültek nemcsak a jövő, hanem a saját maguk helyzetéhez, mostani problémáihoz.És jó volt látni, milyen kevés eszköz kellett a megvalósításhoz. Egy remek irodalmi alapanyag, hozzáértő szakember, pár darab papír.De ami egy magyartanár számára a legszebb: a diákok a foglalkozások után szinte egy emberként elolvasták, felolvasták az egész novellát, lehetett az egészről ismét együtt gondolkodni, vitázni, eszmét cserélni. Felébresztette a Vekker az olvasót, a gondolkodót és elemzőt sokunkban."
https://www.zsgmarianum.edu.sk/hirek/2018-2019/ebresztett-vekker-marianumban
Egy tévéinterjú:
https://www.televizio.sk/2019/02/az-olvasova-neveles-lehetosegei/
March 21, 2019
A STAR WARS UNIVERZUM PSZICHOLÓGIÁJA előadás (Lázár Gergely és Markovics Botond)
Egy érdekes előadást ajánlok Nektek június 7-én, péntek estére, az Ectopolis.hu szervezésében, részben azért, mert az egyik beszélgetőpartner én leszek, a téma pedig örök kedvencem a Star Wars és annak pszichológiája .
A Star Wars elbűvölő egyszerűséggel mesélt bátorságról, bajtársiasságról, szerelemről, és a sötétség és a fény örök párharcáról.De vajon miben rejlik a Star Wars univerzum megkapó ereje és népszerűsége? Honnan merítette ötleteit Lucas, és vajon a történet valóban olyan egyedi-e mint hisszük? Milyen társadalmi és mitológiai alapokra épül a háttérvilág, milyen ősi eredettel bír a jó és a rossz küzdelme? Milyen lélektani folyamatok hatnak a szereplőkre, mennyire élők és valódiak a karakterviszonyok és jellemek? Mi köze az apakomplexusnak, a Jung-i archetípusoknak, a gyász fázisainak, vagy a vallási fanatizmusnak kedvenc hőseink világához? És vajon mi köze van egymáshoz egy jó pszichológusnak és egy jedi lovagnak?
Időpont:2019. június 7., péntek, 19:00
Jegyek a Ticketportal országos jegyirodáiban és online kaphatóak
Facebook esemény!
Előadó:Lázár Gergely & Markovics Botond, moderátor: Kovács Krisztián
Lázár Gergely az a pszichológus, akit egy biztos módon meg lehet nyerni előadás megtartására: “legyen kreatív, újszerű ötlet, melyben szabadon kibontakozhat“. A “gonoszság pszichológiája” című szereplés, a Randi Doctor névre hallgató párkeresési, párkapcsolati tevékenység és még sok más egyedi és fantáziadús kezdeményezés köthető a nevéhez. Gergely fiatalkora ellenére sikeres vállalkozást vezet, emellett szenvedélybetegekkel végez terápiás tevékenységet, gyakran hívják TV-be, rádióba, újságba szakérteni, ezúttal a Star Wars univerzum lélektani gyökereiről faggatjuk majd.
Markovics Botond, vagy, ahogy olvasói ismerik, Brandon Hackett, többszörösen díjazott regényeiről ismert sci-fi író, a hazai tudományos-fantasztikus közélet ismert és elismert alakja, aki immáron 15 éve mozog a pályán, Az időutazás napja, vagy épp Xeno című regényei egyaránt hangos kritikai- és közönségsikert arattak. Botond választott zsáneréhez fűződő viszonya valamikor az 1980-as évek elején épp a Magyarországon akkor frissen bemutatott Csillagok háborúja mozifilmmel kezdődött, ezúttal a science fiction oldaláról közelíti majd meg a világ leghíresebb űreposzát.
Bővebben az Ectopolis-hu-n.
