dontpanic

“Műtét után

A macskám a műanyag
burától nem fér ki a
résnyire nyitott ajtón
a mancsával
feszegeti kicsit de túl
nehéz a fa meg az üveg
ha csak a fejét
ha csak a fejét be tudná dugni
kimászhatna az erkélyre
és ott a rácsok közé
nem tudná bedugni
a fejét az ivartalanítás után
megelőzi célzattal
fejére húzott antenna miatt

az én fejemen milyen
bura lehet hogy
nem férek hozzá
a nyalogatnivaló
sebeimhez”
― Varga Júlia, I.

“Séta

Az jut eszembe, amikor a múltkor sétáltunk.
Te, én - meg a köztünk feszülő
gyémántporos dróthuzal,
amit csak közelről lehet úgy igazán észrevenni,
akárcsak egy aljas csapdát,
azt a fajtát, amibe gyanútlanul rohan bele az óvatlan biciklis,
és már túl későn veszi észre,
hogy a feje már nincs a nyakán.
Általában egymás mögött megyünk,
hogy ne szeljünk ketté véletlenül semmit,
csak azt, ami tényleg közénk akar rohanni,
mint mondjuk az óvatlan biciklis,
vagy egy Ifa,
vagy bármi,
ami az én vállam
és a te mellkasod
között még pont elfér.”
― Varga Júlia, I.

“-

Mint az összecsukható favázra húzott
viaszosvászon borítású kajakot a
makacs tengeri só
amit elfelejtettél róla egyszer lemosni
úgy mar szét belülről engem is az emlék
hogy bőgtél amikor ki kellett dobni
hogy megjárta a tengert
mégsem egy viharban
hanem a garázsban pusztul”
― Varga Júlia, I.

“Felszín

Nem emlékszem erre
az anyajegyre
lehet az
hogy most először akad meg benne
az ujjam
hogy nem járt eddig erre
ebben a finom hajlatban
hogy nem ismertem még
az összes millimétert
amiből állsz
vagy csak össze akar zavarni a bőröd
és direkt növeszt ilyen
hirtelen akadályokat
hogy ne tudjam jártam-e már arra
hogy tévedjek el örökre
ebben a homokszín labirintusban
hogy sose legyek biztos benne:
ismerlek eléggé”
― Varga Júlia, I.