dontpanic

“Profán ének: ráismerés

Nem szégyen, ha az érzelem
Átüt a szavakon,
Ahogy jött, megy, átvészelem,
Nyitott szemmel, vakon.

Kell-e még több tapasztalat,
Hogy elhiggyem, igaz,
Hogy akiben megláttalak,
Egy vagy és ugyanaz?

Az alakod megismerem,
Ne is fedd föl magad,
A kéz, a láb, az arc, a szem,
Tiéd, tudom, ki vagy.

Ahányszor megtaláltalak,
Annyiszor vesztem el,
Ahányszor: újra más alak
Másolata leszel.

Ha nem vagyok, nem vagy te sem
Az, aki bennem él;
Másként - leszünk együttesen
Ketten három személy.”
― Győző Ferencz, Ma reggel eltűnt a világ

“I don't think I've ever told you
but your hug is a wormhole
of space and time in which I
disappear
dissolve
disorient
and from which I come back
older yet younger
wiser yet more childish
stronger yet weaker
and you just hug
just hug
just hug
'til I become a dying star”
― Varga Júlia, I.

“Búvárszemüveg

A búvárfelszerelésem?
Az egy kedves történet.
Hogy minden reggel munkába menet
a búvárfelszereléseket áruló
bolt kirakatában néztem meg
magam nagyon, mert jó sötét
belül az installáció.
És egyik reggel, amikor kicsit
talán tovább tartott a reggeli
ellenőrző rutin,
kijött a tulaj, hogy
tegnap határozta el, ha még egyszer
ilyen sóvárogva nézem a búvárszemüveget,
ő behív és nekem ajándékozza.
Mert hogy nézheti valaki ennyire
gondterhelten és vágyakozva azt a búvárszemüveget.
Én meg persze ahhoz gyáva,
hogy megemlítsem az egyre vastagodó combom,
ráhagyni a búvárszemüveget meg
annyira mégsem,
megvettem inkább, és vele együtt
a békatalpat meg a neoprén
cuccot is, holnap meg
megyek oktatásra.”
― Varga Júlia, I.

“Engem nem a tények érdekelnek, Domino, hanem az, hogy hogyan érzek. Az, ahogy akkor érezni fogok, más lesz; arra akarok emlékezni, ahogy most érzek.”
― Jeanette Winterson, The Passion