dontpanic > dontpanic's Quotes

“Ablakom előtt
visszanyesem a fákat:
virradjon korán.”
― Maszaoka Siki, Vért ​hány a kakukk

“I knew all the books in the house. I knew their shapes and smells. I knew what pages would open if I held them with the spine on the ground and let the sides drop. I knew all the books but I couldn't remember the name of the one on my head.”
― Roddy Doyle, Paddy Clarke Ha Ha Ha

“His father was self-made, but his mother was constructed by others, and such edifices are notoriously fragile.”
― Margaret Atwood

“Nekem szavakról szavak jutnak az eszembe és viszont.”
― Péter Esterházy, Helping Verbs of the Heart

“Műtét után

A macskám a műanyag
burától nem fér ki a
résnyire nyitott ajtón
a mancsával
feszegeti kicsit de túl
nehéz a fa meg az üveg
ha csak a fejét
ha csak a fejét be tudná dugni
kimászhatna az erkélyre
és ott a rácsok közé
nem tudná bedugni
a fejét az ivartalanítás után
megelőzi célzattal
fejére húzott antenna miatt

az én fejemen milyen
bura lehet hogy
nem férek hozzá
a nyalogatnivaló
sebeimhez”
― Varga Júlia, I.

“Szelektív

Gondban vagyok a
papír meg a műanyag fajtákkal is
nemhogy a régi
emlékekkel azok vajon
hány százalékban
dolgozhatóak fel újra meg
újra
anélkül
hogy egy bálna gyomrában
kötnének ki”
― Varga Júlia, I.

“Felszín

Nem emlékszem erre
az anyajegyre
lehet az
hogy most először akad meg benne
az ujjam
hogy nem járt eddig erre
ebben a finom hajlatban
hogy nem ismertem még
az összes millimétert
amiből állsz
vagy csak össze akar zavarni a bőröd
és direkt növeszt ilyen
hirtelen akadályokat
hogy ne tudjam jártam-e már arra
hogy tévedjek el örökre
ebben a homokszín labirintusban
hogy sose legyek biztos benne:
ismerlek eléggé”
― Varga Júlia, I.

“Séta

Az jut eszembe, amikor a múltkor sétáltunk.
Te, én - meg a köztünk feszülő
gyémántporos dróthuzal,
amit csak közelről lehet úgy igazán észrevenni,
akárcsak egy aljas csapdát,
azt a fajtát, amibe gyanútlanul rohan bele az óvatlan biciklis,
és már túl későn veszi észre,
hogy a feje már nincs a nyakán.
Általában egymás mögött megyünk,
hogy ne szeljünk ketté véletlenül semmit,
csak azt, ami tényleg közénk akar rohanni,
mint mondjuk az óvatlan biciklis,
vagy egy Ifa,
vagy bármi,
ami az én vállam
és a te mellkasod
között még pont elfér.”
― Varga Júlia, I.

“-

Mint az összecsukható favázra húzott
viaszosvászon borítású kajakot a
makacs tengeri só
amit elfelejtettél róla egyszer lemosni
úgy mar szét belülről engem is az emlék
hogy bőgtél amikor ki kellett dobni
hogy megjárta a tengert
mégsem egy viharban
hanem a garázsban pusztul”
― Varga Júlia, I.

“Élettel összeegyeztethetetlen
sérülésem több is akadt,
Legutóbb pl. egy bók a szívemmel
kiskutyaként elszaladt.”
― Varga Júlia, I.

“Úgy fonom a szót
hogy az akár igaz is lehet
marokra fogható
vaskos kötél
ami innen lentről
az égbe vezet”
― Varga Júlia, I.

“nevetnek a fogaid
a szemed sötétkéket sír
és azt a morcosba hajló színt
nem tervezem elfelejteni
még ha könnyebb is lenne úgy”
― Varga Júlia, I.

“I don't think I've ever told you
but your hug is a wormhole
of space and time in which I
disappear
dissolve
disorient
and from which I come back
older yet younger
wiser yet more childish
stronger yet weaker
and you just hug
just hug
just hug
'til I become a dying star”
― Varga Júlia, I.

“Családi ház

A néni odafent
meg nem értettségből dagaszt
hatalmas tésztát
melengetni egy kicsit a tenyerében
és a deszkára keni
A bácsi a pincében
a hallgatag haragon ügyködik
keni jó zsírosra
hogy csússzon minden flottul
amikor kell neki
köztük az emelet
padlója és plafonja
mint az összebilincselő határ
húzódik ropogva”
― Varga Júlia, I.

“Búvárszemüveg

A búvárfelszerelésem?
Az egy kedves történet.
Hogy minden reggel munkába menet
a búvárfelszereléseket áruló
bolt kirakatában néztem meg
magam nagyon, mert jó sötét
belül az installáció.
És egyik reggel, amikor kicsit
talán tovább tartott a reggeli
ellenőrző rutin,
kijött a tulaj, hogy
tegnap határozta el, ha még egyszer
ilyen sóvárogva nézem a búvárszemüveget,
ő behív és nekem ajándékozza.
Mert hogy nézheti valaki ennyire
gondterhelten és vágyakozva azt a búvárszemüveget.
Én meg persze ahhoz gyáva,
hogy megemlítsem az egyre vastagodó combom,
ráhagyni a búvárszemüveget meg
annyira mégsem,
megvettem inkább, és vele együtt
a békatalpat meg a neoprén
cuccot is, holnap meg
megyek oktatásra.”
― Varga Júlia, I.

“Társkereső

Légmentesen záródó
mikró- és fagyasztóálló
mosogatógépben mosható
és az istennek soha el nem törő
tupperware lélek teteje keresi
a hozzá passzoló
alját a kettővel
ezelőtti
kollekcióból a kamra
legfelső tetején hánykolódva mert
így kicsit
feleslegesnek érzi magát ha nincs
mire rá
cuppannia”
― Varga Júlia

“Néha a legnagyobb boldogság az alvás, hiszen biztonságban vagy, és a világ nem érhet el. Nyugodtan álmodhatsz kandiscukorról és napsütésről.”
― Jón Kalman Stefánsson, Heaven and Hell

“Engem nem a tények érdekelnek, Domino, hanem az, hogy hogyan érzek. Az, ahogy akkor érezni fogok, más lesz; arra akarok emlékezni, ahogy most érzek.”
― Jeanette Winterson, The Passion

“Az útvesztő-kísérlet

Azt hittem, történni fog valami.
Úgy indult, s már komolyan hittem azt, hogy
ezt mégis meg lehet majd vallani,
lesz, akinek, öltsek akármi maszkot.
S minthogy úgy alakult, az sem riasztott,
hogy több mint egy hónapon át kísértett
álmomban, hogy figyel, ami igaz sok
szempontból, csak, akárhogy, kissé sértett.
Így felhívtam az útvesztő-kísérlet
szakkifejezésért - ez most csak így
szerepel itt - de azt hiszem, nem értett.
Ha eljutok is a kijáratig,
Míg megtalálom, ez a fog felőröl.
Tévedtem, és nem kezdhetem elölről.”
― Győző Ferencz, Ma reggel eltűnt a világ

“Egyoldalú szerződés

Ha így esett, ahogy - semmit se bánok.
Nem érdekel. Dehogy, dehogy. Csak énrám
tartoznának az egyoldalúságok?
Vissza kell fogni magam. Erre méltán
jöhet a válasz: túl egyoldalú.
Ha, méltányosan, kiegészítem
is, a végére marad egy tanú;
egyoldalú szerződésünk sosem
fog felbomlani. Összfog. Pedig
köztünk is lazul a viszony. Baját
én nem orvosolhatom, szitkait
visszafogom még. Nem fogom saját
fülébe visszamondani, dehogy.
Idézek tanút, ellenem, vagyok.”
― Győző Ferencz, Ma reggel eltűnt a világ

“Profán ének: ráismerés

Nem szégyen, ha az érzelem
Átüt a szavakon,
Ahogy jött, megy, átvészelem,
Nyitott szemmel, vakon.

Kell-e még több tapasztalat,
Hogy elhiggyem, igaz,
Hogy akiben megláttalak,
Egy vagy és ugyanaz?

Az alakod megismerem,
Ne is fedd föl magad,
A kéz, a láb, az arc, a szem,
Tiéd, tudom, ki vagy.

Ahányszor megtaláltalak,
Annyiszor vesztem el,
Ahányszor: újra más alak
Másolata leszel.

Ha nem vagyok, nem vagy te sem
Az, aki bennem él;
Másként - leszünk együttesen
Ketten három személy.”
― Győző Ferencz, Ma reggel eltűnt a világ

“Varrónő lányaként nőttem fel, és gyakran érzem úgy, hogy a munkám egy ruhapróbához hasonlít. Nem kísérletezem azzal, hogy mindenkire ugyanazt a ruhát adjam.”
― Esther Perel, The State of Affairs: Rethinking Infidelity