Gardener's Year Quotes

“I find that a real gardener is not a man who cultivates flowers; he is a man who cultivates the soil. He is a creature who digs himself into the earth and leaves the sight of what is on it to us gaping good-for-nothings. He lives buried in the ground. He builds his monument in a heap of compost. If he came into the Garden of Eden, he would sniff excitedly and say: "Good Lord, what humus!”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“S aztán még virítani kezd a lomb. Sárgán, bíborvörösen, rozsdaszínben, narancspirosan, paprikavörösen, vörösbarnán pompáznak az őszi levelek, vörösek, narancsszínűek, feketék, kékesen hamvasak a bogyók, sárgállik, vöröslik, fakó fehéren fénylik a csupasz vesszők fája - ó, még nincs vége mindennek! S amikor már leesett az első hó, itt lesznek még a sötétzöld téli magyalbokrok a tűzpiros termésükkel, meg a feketefenyők, a hamisciprusok és a tiszafák - soha nincs vége semminek.
Mondom nektek, nincsen halál, és nincs téli álom sem. Csak növünk egyik időszakból a másikba. Türelem kell az élethez, mert az élet örök.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“A garden is never finished. In that sense it is like the human world and all human undertakings.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Uskokaa pois, kuolemaa ei ole; ei ole untakaan. Kasvamme vain ajasta toiseen. Elämään on suhtauduttava kärsivällisesti, sillä se on ikuinen.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“After his death the gardener does not become a butterfly, intoxicated by the perfumes of flowers, but a garden worm tasting all the dark, nitrogenous, and spicy delights of the soil.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Liiatigi on meil, aednikel, vaenlasi juba niigi ülearu: varblased ja rästad, lapsed, teod, kõrvahargid ja lehetäid; tekib küsimus, miks me peaksime siis veel astuma vaenujalale päevakoertega? Miks me peaksime enda kallale ässitama kapsaliblikad?”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Ma ei kavatse põrmugi rikkuda aedviljakasvatajate rõõmu; aga proovigu nad, kui see kõik tuleb endal ära süüa. Kui mina oleksin sunnitud õgima oma roose või näksima maikellukeste õisi, küllap ma kaotaksin igasuguse austuse nende vastu. Kits võib saada küll kärneriks, aga kärneril on väga raske saada kitseks, kes oma aia nahka paneb.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Ma küsisin kelleltki, kes oli külastanud kadunud Tolstoid, kuidas nägid välja saapad, mis Tolstoi endale ise tegi. Olevat olnud väga viletsad. Kui inimene teeb tööd, siis peab ta seda tegema kas sellepärast, et see talle naudingut pakub, või sellepärast, et ta seda oskab, või lõpuks sellepärast, et ära elada; kuid valmistada saapaid põhimõtte pärast, teha tööd printsipiaalsetel ja moraalsetel kaalutlustel tähendab teha tööd, millel pole peaaegu mingit väärtust.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Inimene, kes on mõne jalatäie maa omanik ja kasvatab sellel maal midagi, muutub tõepoolest mingiks konservatiivseks olendiks, sest ta sõltub tuhandeaastastest loodusseadustest; tee, mis tahad, kuid mitte ükski revolutsioon ei kiirenda vegetatsiooniperioodi ega sunni sirelit enne maid õitsema; see õpetab inimesele mõistlikkust ja alistumist seadustele ning harjumustele.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Kuni inimene on õitsvas nooruseas, arvab ta, et lilled on midagi säärast, mida kantakse nööpaugus või kingitakse tütarlastele; tal ei ole õrna aimugi sellest, et lilled on midagi säärast, mis elavad ületalve, nõuavad mulla kobestamist ja väetamist ja kastmist ja ümberistutamist ja tagasilõikamist ja pügamist ja sidumist ning umbrohust ja viljadest ja kuivanud lehtedest ja täidest ja jahukastest vabastamist; selle asemel, et tegelda peenarde ümberkaevamisega, jookseb noormees tütarlaste sabas, rahuldades oma auahnust ja lõigates elu hüvesid, mida ta ise pole külvanud, ja käitub üleüldse ja igati destruktiivselt.”
― Karel Čapek, Gardener's Year

“Ha valamit használna vele, a kertész minden áldott nap térdre hullana, s ilyenformán imádkoznék: Uram, add, hogy mindennap essen, mondjuk, éjféltől hajnali háromig, de kérlek, csendes, meleg esőt szeretnék, hogy jól beszivárogjon a földbe. Úgy tedd, hogy ne essen a szurokszegfűre, ternyére, napvirágra, levendulára meg mindazokra a növényekre, amelyek - mint tudod, hisz végtelen a te bölcsességed - szárazságtűrő fajok. Ha akarod, felírom a nevüket egy cédulára. Add, hogy a napocska egész nap süssön, de ne mindenhová (például ne a gyöngyvesszőre, se a tárnicsra, se az istenfára, se a rododendronra), és ne is perzseljen. Add, hogy sok legyen a harmat, és kevés a szél, elég a giliszta, de ne legyen levéltetű és csiga, se lisztharmat. Tedd meg, hogy hetente egyszer hígított trágyalé és galambtrágya hulljon alá az égből. Ámen.”
― Karel Čapek, Gardener's Year