b > b's Quotes

“Reading gives us some place to go when we have to stay where we are.”
― Mason Cooley

“But, truly, I have wept too much! The Dawns are heartbreaking. Every moon is atrocious and every sun bitter.”
― Arthur Rimbaud

“Only the sea, murmurous behind the dingy checkerboard of houses, told of the unrest, the precariousness, of all things in this world. ”
― Albert Camus, The Plague

“Truth can remain silent. Lies must be spoken.”
― Mason Cooley

“May your coming year be filled with magic and dreams and good madness. I hope you read some fine books and kiss someone who thinks you're wonderful, and don't forget to make some art -- write or draw or build or sing or live as only you can. And I hope, somewhere in the next year, you surprise yourself.”
― Neil Gaiman

“I want to stand as close to the edge as I can without going over. Out on the edge you see all kinds of things you can't see from the center.”
― Kurt Vonnegut, Player Piano

“I wish you hadn't been so over-courteous about putting the inscription on a card instead of on the flyleaf. It's the bookseller coming out in you all, you were afraid you'd decrease its value. You would have increased it for the present owner. (And possibly for the future owner. I love inscriptions on flyleaves and notes in margins, I like the comradely sense of turning pages someone else turned, and reading passages someone long gone has called my attention to.)”
― Helene Hanff, 84, Charing Cross Road

“1492. As children we were taught to memorize this year with pride and joy as the year people began living full and imaginative lives on the continent of North America. Actually, people had been living full and imaginative lives on the continent of North America for hundreds of years before that. 1492 was simply the year sea pirates began to rob, cheat, and kill them.”
― Kurt Vonnegut

“Why is it that people who wouldn't dream of stealing anything else think it's perfectly all right to steal books?”
― Helene Hanff, 84, Charing Cross Road

“I accepted all this counsel politely, with a glassy smile and a glaring sense of unreality. Many adults seemed to interpret this numbness as a positive sign; I remember particularly Mr. Beeman (an overly clipped Brit in a dumb tweed motoring cap, whom despite his solicitude I had come to hate, irrationally, as an agent of my mother’s death) complimenting me on my maturity and informing me that I seemed to be “coping awfully well.” And maybe I was coping awfully well, I don’t know. Certainly I wasn’t howling aloud or punching my fist through windows or doing any of the things I imagined people might do who felt as I did. But sometimes, unexpectedly, grief pounded over me in waves that left me gasping; and when the waves washed back, I found myself looking out over a brackish wreck which was illumined in a light so lucid, so heartsick and empty, that I could hardly remember that the world had ever been anything but dead.”
― Donna Tartt, The Goldfinch

“I remember years ago a guy I knew told me that people going to England find exactly what they go looking for.”
― Helene Hanff, 84, Charing Cross Road

“[Hobie]“Theo.” His hug was strong and parental, and so fierce that it made me cry even harder. Then his hand was on my shoulder, heavy anchoring hand that was security and authority itself; he was leading me in, into the workshop, dim gilt and rich wood smells I’d dreamed of, up the stairs into the long-lost parlor, with its velvets and urns and bronzes.”
― Donna Tartt, The Goldfinch

“...Ken explained to me why everybody over here hates the new money. It has to do with the Englishman's need to be different. The decimal system is much simpler than the old h'penny-tuppenny-guinea-tenner-tanner system, but the old money was theirs; no other country had it and nobody else could understand it. He said they hate entering the Common Market for the same reason. They don't want to be part-of-Europe, they want to be separate, different, set apart. He illustrated this by quoting an old headline which has become a cliché joke over here. During a spell of bad weather when the whole island was enveloped in fog, one English newspaper headline read: FOG ISOLATES CONTINENT.”
― Helene Hanff, 84, Charing Cross Road

“I just threw out a book somebody gave me, it was some slob's version of what it was like to live in the time of Oliver Cromwell - only the slob didn't LIVE in the time of Oliver Cromwell so how the hell does he know what it was like? Anybody wants to know what it was like to live in the time of Oliver Cromwell can slop on the sofa with Milton on his pro side and Walton on his con, and they'll not only tell him what it was like, they'll take him there.”
― Helene Hanff, 84, Charing Cross Road

“With the news about Andy, it was like someone had thrown an x-ray switch and reversed everything into photographic negative, so that even with the daffodils and the dogwalkers and the traffic cops whistling on the corners, death was all I saw: sidewalks teeming with dead, cadavers pouring off the buses and hurrying home from work, nothing left of any of them in a hundred years except tooth fillings and pacemakers and maybe a few scraps of cloth and bone.”
― Donna Tartt, The Goldfinch

“I'm always ashamed when I discover how well-read other people are and how ignorant I am in comparison. If you saw the long list of famous books and authors I've never read you wouldn't believe it. My problem is that while other people are reading fifty books I'm reading one book fifty times. I only stop when at the bottom of the page 20, say, I realize I can recite page 21 and 22 from memory. Then I put the book away for a few years.”
― Helene Hanff, 84, Charing Cross Road

“Laughter and tears are both responses to frustration and exhaustion. I myself prefer to laugh, since there is less cleaning up to do afterward.”
― Kurt Vonnegut

“Na, mondja. Figyelj. Nem szabad többé elhinned minden hazugságot arról, hogy a világ meg van mérgezve. És a bombákat. És a vegyszereket. Mert ebből semmi nem igaz.

Nem?, kérdi Arthur.

Nem, mondja Sophia. Mert akik mindenfélét csinálnak a világban, miért ne a legjobbat akarnák a világnak?”
― Ali Smith, Winter

“But I would rather have snow. Snow is the on.y weather I really like. Nothing makes me less grumpy than snow. I can sit by a window for hours watching it fall. The silence of snowfall. You can use that. It's best when there's background lighting, for example a street lamp. Or when you go outside and let it flutter down on you. That's real riches, that is.”
― Erlend Loe, Doppler

“Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egy- szerre volt a rettegés és a vigasz forrása számomra. Úgy éreztem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem. Viszont hangosan kimondva furcsának tűnt, hogy ilyen szellemszerűnek érzem magam, és egész testemben izzadni kezdtem, amivel azon nyomban magamra bizonyítottam vaskos testiségemet.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“One problem with people is that as soon as they fill a space it's them you see and not the space. Large, desolate landscapes stop being large, desolate landscapes once they have people in them. They define what the eye sees. And the human eye is almost always directed at other humans. In this way an illusion is created that humans are more important than those things on earth which are not human. It's a sick illusion.”
― Erlend Loe, Doppler

“Ha az embernek húga vagy barátja van, az olyan, mintha éjszaka kivilágított szobában üldögélne. A kintiek figyelhetik, de neki nem kell észrevennie őket. Egyszerűen annyit mond: - Idáig tart a figyelmünk. Ha te mégis itt leskelődsz, hogy a lépteidre még a tücskök is elhallgatnak, lehúzzuk a rolót. Ha azt akarod, hogy elviseljük az irigy kíváncsiságodat, fogadd el, hogy nem veszünk tudomást róla. - Ilyen öntelt az ember, ha csak egyetlenegy szilárd emberi kapcsolata is van, és a magányos emberek nemcsak a biztonság és a kényelem, de az efféle önteltség után is sóvárognak.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“…I don’t wish to meet people. They disgust me. Increasingly so. But I must have milk.”
― Erlend Loe, Doppler

“A falu egyszerre emlékszik és felejt. Közben szétválogatja a fontosat a kevésbé fontostól. A rosszat a jótól. Aztán újra összevegyíti őket, mert közben elfelejtik, hogy mi fontos és mi nem. Akik itt születtek, nem akarnak máshová menni. Nem gondolják, hogy lehetne máshol élni.”
― Szilárd Borbély, Nincstelenek: Már elment a Mesijás?

“Mert ha egyedül marad az ember, lehetetlen elhinni, hogy másképp is történhetett volna. A magány érzése megmásíthatatlan felfedezés. Ha az ember bentről néz kifelé a kivilágított ablakon, vagy fentről nézi a tavat, egy kivilágított szobában látja magát, vagy az ég és a fák alatt - az átverés nyilvánvaló, de hízelgő. Ám ha valaki a sötétből néz a fénybe, pontosan látja a különbséget itt és ott, ez és az között. Talán minden otthontalan embernek harag van a szívében, szeretnék betörni a tetőt, a gerincet és a bordázatot, bezúzni az ablakokat, elárasztani a padlót, letépni a függönyöket, felpuffasztani a díványt.(...) Ha az ember tétlen és egyedül van, a magányosság okozta szégyen szinte végtelenül megsokszorozódik.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“Mert nekik mindenki zsidó, aki nem ott hal meg, ahol született. Aki el fog menni közülük, azon megérzik, hogy más. Aki nem olyan, mint ők, azon érzik az idegenszagot. Csak a magukfajtáját viselik el. Aki elmegy, az áruló. Aki másmilyen, az is. És aki más akar lenni, az is. Mindenkit zsidónak tartanak, aki használja az eszét. Aki okosabb náluk: az zsidó. Ha észreveszik egy gyereken, hogy okos, akkor pálinkás kenyeret adnak neki. Cukrozott borral itatják, hogy elbutuljon. Hogy ne hagyja el a szüleit öregkorukra. Hogy megmaradjon a faluban. Hogy egész életében csak a kocsmáig merészkedjen el. Mert mindenkit gyűlölnek, aki nem olyan, mint ők. Aki gondolkodik. Aki spekulál. Aki mást akar. Akinek csillag van a homlokán", mondja anyám.”
― Szilárd Borbély, Nincstelenek: Már elment a Mesijás?

“Gyakran láthatatlannak éreztem magam, tökéletlenül és alig létezőnek, s ez egyszerre volt a rettegés és a vigasz forrása számomra. Úgy éreztem, semmilyen hatásom nincs a világra, cserébe viszont abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy észrevétlenül figyelhetem. Viszont hangosan kimondva furcsának tűnt, hogy ilyen szellemszerűnek érzem magam, és egész testemben izzadni kezdtem, amivel azon nyomban magamra bizonyítottam vaskos testiségemet.”
― Marilynne Robinson, Housekeeping

“[...] én, aki ezt írom, a felkiáltójel használatát a gyengeség jelének tartom. Még ha az ember napi rendszerességgel ír is, összesen talán ha két alkalommal engedheti meg magának a felkiáltójel használatát az egész élete során. Ha valaki ennél ritkábban ír, legfeljebb egyszer alkalmazhat felkiáltójelet, de akkor is csak a megfelelő feltételek fennállása esetén. A felkiáltójel használatával visszaélőket pedig száműzetésbe kellene küldeni - legalábbis egy időre.”
― Erlend Loe, Volvo Lastvagnar

“When someone you love dies, and you're not expecting it, you don't lose her all at once; you lose her in pieces over a long time—the way the mail stops coming, and her scent fades from the pillows and even from the clothes in her closet and drawers. Gradually, you accumulate the parts of her that are gone. Just when the day comes—when there's a particular missing part that overwhelms you with the feeling that she's gone, forever—there comes another day, and another specifically missing part.”
― John Irving, A Prayer for Owen Meany

“A kép általában csak kép : de néha a kép több is : megnéztem az arcokat fáklyafénynél, és láttam, hogy menekülők : elszabadultak tőlem és a falról, amelyik megteremtette és megtartotta őket, sőt még önmaguktól is.

Nagyon szeretem, ha egy láb vagy mondjuk egy kéz átjön a peremen és a kereten a képen túli világba, mert a kép valóságos dolog a világban, és ez az elmozdulás ezt a valóságot jelöli : és szeretem, ha egy alak belemozdul ebbe a kép és a világ közötti tartományba, ahogy azt is szeretem, ha a test valóban ott van a festett ruha alatt, ahol valami, egy mell, egy mellkas, egy könyék, egy térd kitüremkedik alóla, és életet ad az anyagnak : az angyal térdét különösen szeretem, mert a szent dolgok világiak is, és nem így gondolkodni, hanem a szent dolgok valóságosságának teljesebb megértése.

De ezek pusztán világias örömök - kedvem volna felbérelni egy apró fiút, felállítani az asztalra, és elkiáltatni vele ezeket a szavakat PUSZTÁN VILÁGIAS ÖRÖMÖK - olyankor, amikor a kép élete maga is kilép a kereten túlra.

Mert akkor 2 ellentétes dolgot csinál egyszerre.
Az egyik, hogy hagyja a világot látni és megérteni.
A másik, hogy eloldja a nézők szemét és életét, és egy pillanatra megszabadítja őket a világától és az ő világuktól is.”
― Ali Smith, How to be Both