On Sai's Blog, page 3

K��nyvheti dedik��l��s

 Szeretettel v��rok mindenkit j��nius 11-��n szombaton 16 ��rakor a V��r��smarty t��ren a 93. ��nnepi K��nyvh��ten a 49-es pavilonn��l.

Könyvheti dedikálás

 Szeretettel várok mindenkit június 11-én szombaton 16 órakor a Vörösmarty téren a 93. Ünnepi Könyvhéten a 49-es pavilonnál.

��v��rt��kel�� - 2021

Itt az ��j ��v, ��s ahogy szoktam, elt��n��dtem, hogy mi is t��rt��nt. Els�� gondolatom az volt, hogy milyen j��, hogy a tavalyi ��v v��gre eltrappolt a b��sba... F��leg arra eml��kszem, hogy depresszi��ztam, meg pr��b��ltam megoldani a megoldhatatlant, a csal��d e��. bajait, de sorozatosan nem siker��lt.A blogot megn��zve kider��lt, hogy valamit az��rt csin��ltam, b��r rejt��ly, hogy mikor. 

��r��i t��ren ��jdons��g volt, hogy janu��rban el��rhet��k lettek e-bookban a k��nyveim, k��zt��k legfontosabb a Scar k��tet, amit rengetegen kerestek, de a pand��mia miatt cs��szott az ut��nnyom��sa.
��prilisban sikeresen megjelent az Apa, randizhatok egy lovaggal? harmadik kiad��sa. Nagyon ��r��l��k, hogy ennyi fiatal olvassa. Ez m��g nem az olvasni nem szeret��knek sz��lt, de a V��gym��gusokn��l m��r t��k��letes��tettem a beh��z�� technik��t. Szerintem a j�� ��r�� olyan, mint a p��k, sz��vi a h��l��j��t, ��s v��rja, hogy j��l beleragadjon az olvas��... :)   

Ny��ron lezajlott a fanfiction p��ly��zat. Nagyon j�� k��pek, kreat��v alkot��sok, izgalmas novell��k sz��lettek. Az eredm��nyhirdet��s itt olvashat��. Im��dtam a p��ly��zat minden perc��t, j��pofa ��lm��ny, hogy m��s is r��szt vesz a vil��gokban.

Ha m��r novell��r��l esik sz��, az el��bb megn��ztem, ��s meglep��dtem, hogy mennyi kispr��z��t ��rtam. Nem is vettem ��szre. Megsz��letett az Alean gr��f festm��nye, ahol Rianna sz��lei tal��lkoznak; az Ikrek titka, ahol az apa r��j��n, hogy szipoly a l��nya; az Els�� tal��lkoz��s, ahol Lid��rc el��sz��r l��tja Ri��t, ��s a kedvencem, a Napf��ny, ahol kider��l, Lid��rc mi��rt nem haj��zott el. A Sziv��rg�� s��t��ts��ghez pedig Mikl��s h��sv��tja, amit nagyon szerettem ��rni.
Azt hiszem, a Patreon j��t tesz, kiv��l�� gy��jt��. M��r 27 novella van fent, ��s az aktu��lis ��r��s, a  V��gym��gusok 3. r��szletei is. ��r��knak sz��l�� anyagokat is el����stam, egy tucat el��ad��som felker��lt, de pszichol��giai t��m��k is vannak, ��ltal��ban azok, amikkel aktu��lisan ��pp foglalkozom. Tartalomjegyz��k itt.   

Szeptemberben nagy izgalmat hozott, hogy meg lett tartva a ny��ri k��nyvh��t. ��rtam egy besz��mol��t r��la, dedik��ltam kb n��gy ��r��t, a sz��npadon meg az Aranymos��sr��l besz��lgett��nk. Amit nem ��rtam, hogy nekem az a h��tv��ge teljes k��oszba fulladt, akkor d��lt el, hogy csatlakozok-e egy lelkiseg��ly szolg��lathoz h��tv��gi seg��t��nek, voltam is k��pz��sen ��s pr��baalkalmakon. V��g��l v��ratlan helyzet j��tt, a gyerekkel k��rh��zaztunk (nem lett nagy baj), ��s ��gy lesz��vta az er��m, hogy r��j��ttem, nem most van az ideje m��shol seg��teni. Ha egyszer kedvenc nefilimemn��l lesz egy lelkiseg��lyes mell��kszerepl��, no, az innen ered. Am��gy a l��mp��jukon egy kis sz��rm��k ��l a plafonon, ��s t��k cuki. 

A Galaktikus Fanklubnak mond��m vala, hogy pihizz��nk ��szt��l, vizsg��zzanak, kezelj��k a k��oszokat, ��gy most egy ideje nincsenek k��pes reg��nyr��szletek a Facebookon, de majd ha k��sz a V��gym��gusok 3., akkor felker��lnek friss id��zetek. Nagyon h��l��s vagyok a lelkesed��s��k��rt, ��s a sok szeretet��rt, amit mindig sug��roznak.

Szakmai t��ren a legfontosabb esem��nye az volt az ��vnek, hogy t��z��ves az Aranymos��s. M��r a kiad�� el��tt is a tehets��galap�� t��rsadalom��rt dolgoztam (a patron��l��s-kapcsolat��p��t��s-protekci��ssal szemben). Szerintem a vil��g ��gy megy el��re, ha a tehets��geknek szabad ��tjuk van, ��s k��pess��geikkel szolg��lj��k embert��rsaikat - ha ��r��ssal, akkor azzal, ha cs��szerel��ssel, akkor azzal.
T��z ��vvel ezel��tt lekanyarodtam a pszichol��gia ��tj��r��l, mert meg akartam adni azt az ut��nam j��v�� fiatal ��r��knak, amit ��n nem kaptam meg - a szabad sz��rnyal��s ��s kibontakoz��s lehet��s��g��t. Ma m��r egy pezsg�� irodalmi m��hely lett bel��le, sok publik��ci��val, sok besz��lget��ssel, ��r��i oktat��ssal. A szerte��gaz�� m��helymunk��r��l ��rtam az Aranymos��sra egy cikket. Ide, a blogra meg a h��tt��rben l��v�� ��lm��nyekr��l egy bejegyz��st. 

Persze, a pszich��s dolgokat is folytattam az elm��lt ��vek alatt, csak kicsi l��p��sekben, amikor ��pp r����rtem. Hamarosan m��v��szetterapeuta leszek, de kisebb sokk volt, hogy ��j vezet��terapeut��nk lett a ny��ron. Saj��t ��lm��nyes ��nismereti dolog is a k��pz��s r��sze, ��s nem vagyok egy nyitott szem��lyis��g, ha fontos dolgokr��l van sz��. Be is fesz��ltem azonnal. M��r old��dik, de els��re nem volt k��nny��.

��sszel megjelent az ��let ��s Irodalomban egy v��laszcikkem arr��l, hogy a sz��rakoztat�� irodalom egy ��n��ll�� ��g, nem a sz��ppr��za szolg��l��l��nya. Sz�� van benne arr��l is, hogy egy m��lyl��lektani ig��nyt el��g��t ki. Nagyon sokan nem ��rtik, ��s nem tudj��k elhelyezni az irodalmi palett��n az eszk��pista m��veket, ahol minden boldog v��get ��r. Valahol a magamfajta szerkeszt��k felel��ss��ge is, hogy nincs a sz��rakoztat�� irodalomnak j��l m��k��d�� ��rtelmez��si kerete, mert nem szoktunk k��ls�� cikkeket ��rni. ��n p��ld��ul teljesen evidensnek veszem, hogy amit tudok, azt tudja m��s is, ��s mindig meglep, amikor kider��l, hogy nem.  

Tavaly a korm��ny elkezdett a k��nyvek f��li��zgat��s��r��l rendeletet hozni. ��gy ez el��g sok k��rd��st felvetett m��s ter��leten is. Megh��vtak a pszichol��giai karra, Az ifj��s��gi irodalom t��rsadalmi szerepv��llal��sa n��ven egy besz��lget��sre a kisebbs��gek, ��s az lmbt+ t��m��k reprezent��ci��ja kapcs��n. A korm��ny am��gy j�� t��z ��vvel le van maradva, az ifj��s��gi irodalom m��r r��ges-r��g ��rz��keny��t sokf��le t��m��ban. (A Patreonon meghallgathat��.)

J��v�� ��vre rengeteg tervem van, k��zt��k ��r��ssal kapcsolatos is. Rem��lem, hossz��, nyugis ��v lesz, borzalmasan unalmas dolgokkal, ��s semmi nem v��laszt el az ��r��st��l. M��r ��rzem az ujjaimban a bugit... :)

  

Évértékelő - 2021

Itt az új év, és ahogy szoktam, eltűnődtem, hogy mi is történt. Első gondolatom az volt, hogy milyen jó, hogy a tavalyi év végre eltrappolt a búsba... Főleg arra emlékszem, hogy depresszióztam, meg próbáltam megoldani a megoldhatatlant, a család eü. bajait, de sorozatosan nem sikerült.A blogot megnézve kiderült, hogy valamit azért csináltam, bár rejtély, hogy mikor. 

Írói téren újdonság volt, hogy januárban elérhetők lettek e-bookban a könyveim, köztük legfontosabb a Scar kötet, amit rengetegen kerestek, de a pandémia miatt csúszott az utánnyomása.
Áprilisban sikeresen megjelent az Apa, randizhatok egy lovaggal? harmadik kiadása. Nagyon örülök, hogy ennyi fiatal olvassa. Ez még nem az olvasni nem szeretőknek szólt, de a Vágymágusoknál már tökéletesítettem a behúzó technikát. Szerintem a jó író olyan, mint a pók, szövi a hálóját, és várja, hogy jól beleragadjon az olvasó... :)   

Nyáron lezajlott a fanfiction pályázat. Nagyon jó képek, kreatív alkotások, izgalmas novellák születtek. Az eredményhirdetés itt olvasható. Imádtam a pályázat minden percét, jópofa élmény, hogy más is részt vesz a világokban.

Ha már novelláról esik szó, az előbb megnéztem, és meglepődtem, hogy mennyi kisprózát írtam. Nem is vettem észre. Megszületett az Alean gróf festménye, ahol Rianna szülei találkoznak; az Ikrek titka, ahol az apa rájön, hogy szipoly a lánya; az Első találkozás, ahol Lidérc először látja Riát, és a kedvencem, a Napfény, ahol kiderül, Lidérc miért nem hajózott el. A Szivárgó sötétséghez pedig Miklós húsvétja, amit nagyon szerettem írni.
Azt hiszem, a Patreon jót tesz, kiváló gyűjtő. Már 27 novella van fent, és az aktuális írás, a  Vágymágusok 3. részletei is. Íróknak szóló anyagokat is előástam, egy tucat előadásom felkerült, de pszichológiai témák is vannak, általában azok, amikkel aktuálisan épp foglalkozom. Tartalomjegyzék itt.   

Szeptemberben nagy izgalmat hozott, hogy meg lett tartva a nyári könyvhét. Írtam egy beszámolót róla, dedikáltam kb négy órát, a színpadon meg az Aranymosásról beszélgettünk. Amit nem írtam, hogy nekem az a hétvége teljes káoszba fulladt, akkor dőlt el, hogy csatlakozok-e egy lelkisegély szolgálathoz hétvégi segítőnek, voltam is képzésen és próbaalkalmakon. Végül váratlan helyzet jött, a gyerekkel kórházaztunk (nem lett nagy baj), és úgy leszívta az erőm, hogy rájöttem, nem most van az ideje máshol segíteni. Ha egyszer kedvenc nefilimemnél lesz egy lelkisegélyes mellékszereplő, no, az innen ered. Amúgy a lámpájukon egy kis szőrmók ül a plafonon, és tök cuki. 

A Galaktikus Fanklubnak mondám vala, hogy pihizzünk ősztől, vizsgázzanak, kezeljék a káoszokat, így most egy ideje nincsenek képes regényrészletek a Facebookon, de majd ha kész a Vágymágusok 3., akkor felkerülnek friss idézetek. Nagyon hálás vagyok a lelkesedésükért, és a sok szeretetért, amit mindig sugároznak.

Szakmai téren a legfontosabb eseménye az volt az évnek, hogy tízéves az Aranymosás. Már a kiadó előtt is a tehetségalapú társadalomért dolgoztam (a patronálós-kapcsolatépítős-protekcióssal szemben). Szerintem a világ úgy megy előre, ha a tehetségeknek szabad útjuk van, és képességeikkel szolgálják embertársaikat - ha írással, akkor azzal, ha csőszereléssel, akkor azzal.
Tíz évvel ezelőtt lekanyarodtam a pszichológia útjáról, mert meg akartam adni azt az utánam jövő fiatal íróknak, amit én nem kaptam meg - a szabad szárnyalás és kibontakozás lehetőségét. Ma már egy pezsgő irodalmi műhely lett belőle, sok publikációval, sok beszélgetéssel, írói oktatással. A szerteágazó műhelymunkáról írtam az Aranymosásra egy cikket. Ide, a blogra meg a háttérben lévő élményekről egy bejegyzést. 

Persze, a pszichós dolgokat is folytattam az elmúlt évek alatt, csak kicsi lépésekben, amikor épp ráértem. Hamarosan művészetterapeuta leszek, de kisebb sokk volt, hogy új vezetőterapeutánk lett a nyáron. Saját élményes önismereti dolog is a képzés része, és nem vagyok egy nyitott személyiség, ha fontos dolgokról van szó. Be is feszültem azonnal. Már oldódik, de elsőre nem volt könnyű.

Ősszel megjelent az Élet és Irodalomban egy válaszcikkem arról, hogy a szórakoztató irodalom egy önálló ág, nem a széppróza szolgálólánya. Szó van benne arról is, hogy egy mélylélektani igényt elégít ki. Nagyon sokan nem értik, és nem tudják elhelyezni az irodalmi palettán az eszképista műveket, ahol minden boldog véget ér. Valahol a magamfajta szerkesztők felelőssége is, hogy nincs a szórakoztató irodalomnak jól működő értelmezési kerete, mert nem szoktunk külső cikkeket írni. Én például teljesen evidensnek veszem, hogy amit tudok, azt tudja más is, és mindig meglep, amikor kiderül, hogy nem.  

Tavaly a kormány elkezdett a könyvek fóliázgatásáról rendeletet hozni. Így ez elég sok kérdést felvetett más területen is. Meghívtak a pszichológiai karra, Az ifjúsági irodalom társadalmi szerepvállalása néven egy beszélgetésre a kisebbségek, és az lmbt+ témák reprezentációja kapcsán. A kormány amúgy jó tíz évvel le van maradva, az ifjúsági irodalom már réges-rég érzékenyít sokféle témában. (A Patreonon meghallgatható.)

Jövő évre rengeteg tervem van, köztük írással kapcsolatos is. Remélem, hosszú, nyugis év lesz, borzalmasan unalmas dolgokkal, és semmi nem választ el az írástól. Már érzem az ujjaimban a bugit... :)

  

Mer��t��s-d��j ��s besz��lget��s

A V��gym��gusok az ifj��s��gi irodalom kateg��ri��ban k��z��ns��gd��jas lett, ��gy november 27-��n, szombaton 15 ��r��t��l velem is tal��lkozhatok a Mer��t��s-d��j ��tad��j��n. Az irodalmi besz��lget��sen Nikolett k��rdez, mi meg Ecs��di Orsival p��rban a k��nyveinkr��l fogunk mes��lni. A maszkot ne feledj��tek otthon.

Szeretettel v��runk mindenkit :)

Facebook esem��ny ��s program itt. 

Merítés-díj és beszélgetés

A Vágymágusok az ifjúsági irodalom kategóriában közönségdíjas lett, így november 27-én, szombaton 15 órától velem is találkozhatok a Merítés-díj átadóján. Az irodalmi beszélgetésen Nikolett kérdez, mi meg Ecsédi Orsival párban a könyveinkről fogunk mesélni. A maszkot ne feledjétek otthon.

Szeretettel várunk mindenkit :)

Facebook esemény és program itt. 

T��rsadalmi felel��ss��gv��llal��s az ifj��s��gi irodalomban

 November 6-��n, szombaton az ��nk��ntess��gr��l ��s a t��rsadalmi szerepv��llal��sokr��l lesz sz�� az Illy��s Szakkoll��gium konferenci��j��n. Megh��vtak, hogy a young adult irodalomr��l besz��ljek,  14.45-t��l lehet meghallgatni a f��ldszinti el��ad��ban.

Akit ��rdekel az ��nk��ntess��g, ��s net��n szeretne csatlakozni valahov��, vagy esetleg a m��g��tte h��z��d�� pszichol��giai folyamatok izgatj��k, annak ��rdemes ben��zni. Izgalmas el��ad��sok lesznek, ��s mellette k��ls�� asztalokn��l besz��lgetni, k��rdezni is lehet a k��l��nb��z�� civil szervezetek tagjait��l. 

A konferencia id��pontja ��s helye: november 6, E��tv��s Lor��nd Tudom��nyegyetem Pedag��giai ��s Pszichol��giai Kara Budapest, Kazinczy u. 23-27, 1075

Facebook esem��ny itt.

A program ingyenes regisztr��ci��hoz k��t��tt. 

Update:A besz��lget��st felvettem, meghallgathat�� a Patreon oldalamon.

Társadalmi felelősségvállalás az ifjúsági irodalomban

 November 6-án, szombaton az önkéntességről és a társadalmi szerepvállalásokról lesz szó az Illyés Szakkollégium konferenciáján. Meghívtak, hogy a young adult irodalomról beszéljek,  14.45-től lehet meghallgatni a földszinti előadóban.

Akit érdekel az önkéntesség, és netán szeretne csatlakozni valahová, vagy esetleg a mögötte húzódó pszichológiai folyamatok izgatják, annak érdemes benézni. Izgalmas előadások lesznek, és mellette külső asztaloknál beszélgetni, kérdezni is lehet a különböző civil szervezetek tagjaitól. 

A konferencia időpontja és helye: november 6, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara Budapest, Kazinczy u. 23-27, 1075

Facebook esemény itt.

A program ingyenes regisztrációhoz kötött. 

Aranymosás és pszicho

10 éves az Aranymosás, az ország legnagyobb szórakoztató irodalmi pályázata és műhelye. Írtam már egy szakmai összefoglalót az irodalomszervezés szempontjából, és ígértem egyet viselkedéselemzőként is. 

Az Aranymosás előtt egy pszichológiai kutatás háttérszervezését végeztem, pont kész lettünk, amikor felkértek, hogy a Könyvmolyképzőnél a kéziratok szűrését oldjam meg. Úgy voltam vele, hogy egy-két év alatt segítek felépíteni egy rendszert, majd visszatérek. Ám ennél sokkal érdekesebb dolgok vártak, kiderült, hogy számos lélektani és pszichometriai kérdés áll egy ilyen pályázat hátterében. 

Az első irodalmi válogató során feltűnt, hogy nagy szövegmennyiséget nézve kirajzolódik többféle mintázat. Az írástechnikai hibák úgy tűnt, összefügghetnek az írók észlelési módjával, személyes modalitásával. Ezt később az írósulisokkal teszteltem is, rengeteg tanulási stílus kérdőívet töltöttek ki, és igen, igaz volt a feltételezés. Másik ilyen dolog volt, hogy az életkor, nem, és egyes szakmák kisebb mértékben, de szintén kihathatnak a megírás módjára, de ez csak kezdő szintre vonatkozik, később eltűnik.

Másik kérdés, ami foglalkoztatott, hogy vajon csak legenda-e, hogy az első tíz-húsz oldal alapján be lehet jósolni, hogy egy írás igen-t kap-e lektornál. A szerkesztők szerint ez így van, az írók viszont azt gondolták, hogy nem. A pszichológia egyik alapvető módszere, hogy az "alapokat" is ellenőrzi.
A gyenge és erős műveket egyértelműen ki lehet ejteni, de a határon lévő műveknél már kiderült, hogy speciálisabb a helyzet. Ezt úgy teszteltem, hogy a nyitófejezet után felírtuk, hogy milyen írástechnikai hibák jelentek meg kicsiben, majd egy lektor, aki erről nem tudott, megírta az értékelését, utána összevetettük.Kiderült, a nagy része igaz lesz, viszont egy kisebb rész függ az értékelő személyétől, attitűdjeitől, előzetes preferenciáitól. Vagyis mindkét állítás egyszerre igaz, az íróké és a szerkesztőké is, attól függően, hogy mi a speciális helyzet.
Innét kezdve izgalmas pszichometriai téma volt az, hogyan lehet stabil eredményt kapni több előszűrő szűréséből. A kidolgozott módszert mai napig alkalmazom, ez a pályázat egyik alapja, és a maga módján nagyon szórakoztató is. Ebből nőtt ki a szerkesztők képzésében a kontextustól független gondolkodásra tanítás módszertani része. (Tudom, ez így most homály, de megírom végre az objektív kritikás cikket, és akkor érthetővé válik.)

Szintén érdekes az a szerkesztői probléma, amit csak nagy kiadók tapasztalnak, ahol kevert profil van, kicsik nem, ahol egy zsánerben, vagy korcsoportban maradnak. Minden gyakorlott szerkesztő ki tudja javítani a magyar művekben a stilisztikát vagy az alapvető kreatív írás dolgokat, ám vannak zsánertől függő eltérések, ahol, ha egy ütőpontba futnak bele, az egész regényt akaratlanul lejtőre küldik. A hangsúlyok máshol vannak pl. egy romantikus regényben, mint egy fantasy kalandregényben. Van egy gondolkozási keret, amin nem biztos, hogy a szerkesztő át tud lépni. Illetve van egy tapasztalati háttér, ami hibázások során alakul ki, és ez is hiányzik új zsánerbe lépve (és nem élesben kéne megtanulni). Nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy azonosítsam a különböző területek írástechnikai eltéréseit. Közben persze az idő sem állt meg, azt is figyelni kell, hogy minden terület az évek alatt lassú változáson esik át. A szerkesztők továbbképzéséhez új fogalmat vezettem be, a zsánerspecifikus szerkesztést, ami minden egyes területnél azt nézi, mi a kulcsa az adott zsánernek, milyen olvasói elvárás lép fel, mitől érzik szétcsúszottnak a művet.  

A tehetséggondozás is kardinális kérdés volt. Teljesen jogosan kérték a kiesett pályázók, hogy valósítsunk meg egy írói oktatást. Nem egyéni patronáláson alapuló fejlesztést akartam (ami szerintem a protekció melegágya), hanem mivel a tehetségalapú társadalomban hiszek, mindenki számára elérhető nyílt kurzust, ahova felvételi után bárki be tud kerülni. Már korábban is tartottam előadásokat íróknak, és szerintem töredéke marad meg a fejekben. Sokkal jobbnak éreztem a gyakorlatokon keresztül való fejlesztést. A tananyag mindössze vezérfonal, az igazi fejlesztést a szerkesztő végzi az egyedi javítások során. Szerintem mindenki írói útja más, és az a jó, ha a saját ütemünkben haladunk, és főleg a saját irányok felé. Sokat gondolkoztam azon, mire van szükség ma idehaza a publikáláshoz, milyen tudás kell az egyes kreatív írás területeken, és hogyan lehet kialakítani egy lépcsőzetes rendszert. Nagyon sokat segítettek benne az írósulisok visszacsatolásai, lényegében velük együtt lett kialakítva a mostani rendszer. 

Azon is eltűnődtem, hogy miért nem tudja minden hallgató hasznosítani ezt az oktatási formát.  A kurzusok önálló gondolkozásra és elmélyülésre épülnek. Azt láttam, háromféle attitűd zavarhat be. Az egyik, amikor valaki nagyon hozzá van szokva a poroszos oktatáshoz, és azt várja, fejébe öntsék a tudást. A másik, amikor valaki nagyon szorongó személyiség, bizonytalan a tehetségében, és erősen blokkolja a csoportos helyzet, vagy egy vélt elvárás. A harmadik, amikor valaki erősen tekintélytisztelő, és dogmaként kezeli a tananyagot; tipikusan az a helyzet, amikor kalapácsa van, és mindent szögnek néz. (Ezek persze csak benyomások, egy pszichós kutatásban ilyenkor mélyinterjút készítenek és mellé személyiségteszteket vesznek fel, de nem hiszem, hogy örült volna nekem bárki, ha pár pszichológussal karöltve odamegyek egy ilyen kéréssel :))
Másik probléma az írástechnikai blokk beállása. Ez egy természetes folyamat kurzusok alatt, mert az ember rájön, mennyi mindent nem tud. Írtam hozzá cikket, meg amíg tanítottam, gyakorlatokkal is segítettem a feloldását, de még ezzel a területtel később foglalkozni kell, mert az eddigi kurzusok csak kognitív megmozgatások, de az emóció szintje ugyanúgy kell mellé.

A művészetpszichológiához kapcsolódó tapasztalatok is érdekesek voltak.
A műv. pszi. a köztudatban úgy van jelen, hogy pl. ismert alkotók patológiás problémáival foglalkozik. De számomra sokkal izgalmasabb és ismeretlenebb az a határterület, ahol a stabil alkotók egyedi problémái jelennek meg, pl. kedvencem, a mi van, ha a házastárs féltékeny egy regénykarakterre, vagy ha az a gondja az írónak, hogy már nem hall hangokat a fejében. Sokan félnek attól is, hogy ha enyhe mentális gondjuk van, pl. kezdődő bipolár zavar, és elmennek pszichológushoz, akkor elvesztik a kreativitásukat. (Nem, nem fogják.) Érdekes kérdés, hogy a szerhasználat, pl. alkohol mennyire kapcsolódik össze az alkotófolyamattal, és az ellazulással.Megesik, hogy írók határterülettel fordulnak hozzám, ilyenkor a tehetséggondozás keretébe eső témákat átbeszéljük, és abban is segítek, hogy kiderítjük, a gond gyökere mi lehet, írástechnikai probléma, életvezetési gond, vagy lélektani elakadás. Az elsővel én szoktam foglalkozni, a másik kettő esetben delegálom az illetőt coachoz, vagy pszichológushoz.
Engem főleg az önismereti vonal érdekel. Van most egy új ág, a művészetterápia, ami csak nevében hasonlít, de nem a művészetpszichológia alága, mert nem a művészettel, vagy az alkotások befogadási élményével foglalkozik, hanem egy mindenki számára elérhető öngyógyulással. Magát az alkotófolyamatot használja speciális keretek között, összekapcsolva a természettel és az archetípusokkal. Egy abszolút elfogadó légkörben egy lelki áramlást hoz létre. Majd még mesélek róla, meg nyáron már csoportokat is tarthatok, ha valakit érdekel. (Úgy vélem, egy speciális eset is fennáll. Íróknak talán hasznosabb lehet, mint az irodalomterápia, mert az ő túl magas szóbeliségük szerintem falat képez, de ez még csak benyomás, meg kéne vizsgálni rendesen.) 

Az irodalmi válogató kapcsán a legnehezebb kérdés a kiégés volt. Ez egy olyan téma, amit talán kívülről nem is észlelnek az írók, pályázók. Nem a nagy mennyiségű kézirat és a rengeteg munka okozza, hanem az emberi viselkedés. Három jelenséget láttam. Nálunk a nagy rendszer és a sok ember miatt ez elég erősen megjelent, de a kisebb pályázati helyeken is rendre felbukkan. 

Az egyik a protekciós rendszerben való hit.
Már írtam, hogy a tehetségalapú társadalomban hiszek, és sok területen, ahol jártam, ez meg is valósul, hiszen azok a cégek vannak lendületben, ahol a megfelelő emberek ülnek a székekben. De irodalmi téren sokan alapból a beajánlósdit feltételezik. Ha nincs protekciójuk, ezen aggódnak, vagy vádaskodnak (pedig nálunk biztos, hogy az írás alapján esik ki mindenki). Ha meg máshol előnyökhöz szoktak, akkor itt is megpróbálják benyomni a rendszerbe a kéziratot azzal, hogy "hidd el, neked is jó lesz", vagy "majd leszól a miniszterközeli ismerősöm". Bele se gondolnak, hogy nekem miért lenne jó egy gyengébb szerzővel dolgozni, mint egy tehetségesebbel? Azt is kimerítő látni, amikor egy író nálunk publikálhatna, megkapja a lehetőséget, de inkább máshol egy beprotezsálást választ, rosszabb lehetőségekkel, mert ott ő "valaki lesz". Utána azonban, ha elmegy a patrónusa, vagy nem jók a feltételek, jönne vissza, de mi már nem tudunk kiadni másodkiadásban egy kereskedelmi forgalomba kapható írást, és bedőlhet a sorozata ilyenek miatt. Sokszor azt éreztem, egy szélmalomharcot vívok, emberek egyszerűen nem értik az egyenlő esélyeket, sem a tehetségalapú gondolkozásmódot.

Másik az agresszió és netes zaklatás.A pályázók 1-2%-a mentálisan sérült, és minden évben vannak olyan helyzetek, hogy a kiesett írók közül valaki kinyomozza a magán telefonszámomat és paranoid elméleteket ad elő, vagy feljelent a TEK-nél, esetleg aspergeresként borzalmas hosszú vitát produkál. Nem tehetnek arról, hogy nem reális az észlelésük, és joguk van nekik is az emberi tisztelethez. Bele kell helyezkedni a gondolatmenetbe, és megnyugtatni őket. Ez egy érthető helyzet, de persze még iszonyúan leszívja az energiát.Ami viszont nem érthető, és jóval kimerítőbb, az az értelmes, művelt emberektől jövő abuzív viselkedés. Normál esetben nemet kapni egy pályázaton, vagy íróiskolai felvételin pár hónapnyi kiborulást okoz. De amikor három-öt évvel később az író még mindig gyűlölködik, a különböző netes csoportokban eltorzított mondatokat mond, az szándékos rosszindulat. És amikor pár ilyen ember összeáll, az onnét kezdve toxikus helyzetet teremt. Hiszen, ha több ember mondja, akkor az igaz, nemde? Nem. Ez a cyberbullying egyik formája.A mi kiadónknál ennek a nagyját én kapom, mert névtelenek az előszűrők, és lektorok. Féltucat ember helyett szidnak. Volt már olyan, hogy egy író előadta, hogy az én személyeskedésem miatt esett ki - mindezt egy csoport embernek, akik között a kézirat valódi értékelője is jelen volt. Eleinte megpróbáltam lelkiismeretesen megbeszélni, ha gondot láttam, feltételezve, hogy ez valami kommunikációs gond, de ott nem lehet, ahol kivetítések és pszichológiai triggerek vannak. Ma már figyelmen kívül hagyom az abuzív embereket, és a barátaim is jobban szeretnek annál, semhogy hírt hozzanak az ilyen emberek "üzengetéseiről". Aki őszintén át akart beszélni egy problémát, vagy témát az eddig is megtalált, és később is meg fog. 

A harmadik dolog a "nekem jár"-szemlélet.
Vannak emberek, akik irracionális elvárásokkal érkeznek. Ez néha a drága reklámhadjárat iránti vágy, vagy valamilyen gazdasági dolog. De legtöbbször inkább az időre és figyelemre vonatkozik. Ezt lehet, én rontottam el a kezdetektől, mert túl altruista voltam (ahogy mindenki, aki gondokkal küzdő családtaggal nőtt fel). Természetesnek vették, hogy este is felelek cseten, bárkivel beszélek az írásáról, vagy hétvégén is szerkesztek. Ahogy azt is, hogy az én regényeim utolsónak jönnek ki minden évben, vagy volt olyan, hogy más könyvbemutatóját előbbre tetettem, de olyan is, hogy nekem elmaradt, hogy kezdő szerzők időt kaphassanak egy rendezvényen. Ám amikor ilyenek után még elégedetlenkednek emberek, vagy megsértődnek, mert este le merek ülni tanítani a gyerekemet, vagy hétvégén egy könyvet olvasok, és bejelölöm a molyon, az már átlép egy határt. 

Egy időben nagyon kiégtem, és kevés kellett hozzá, hogy munkát váltsak. Dinamikus ember vagyok, egy ilyen váltás nálam pillanatok alatt megtörténik. Az tartott itt, hogy összeroskadt volna az Aranymosás. Megtanultam delegálni részfeladatokat, meghúzni az énhatárokat, és főleg értékként kezelni az időmet, lelki egészségemet.

Az irodalmi életben mindenki elhivatottságból dolgozik, ez egy forráshiányos ágazat, aki itt marad, az tényleg szívén viseli az adott területet. Rengeteg szerkesztő dolgozik erején felül minden kiadónál, de pl. a kiadóvezetőnek is szociális projekt, hogy kétszáz millát beletett elsőkönyvesekbe. Sok társadalmi munkában szervezett találkozó, csoport, pályázat van. A fenti három dolog, a belterjesség, az abúzus, és az agresszív követelőzés olyan hozzáállás, ami hosszabb távon sajnos kiégeti az idealistákat és közösségi embereket. Ne vegyük természetesnek a mások által megteremtett lehetőségeket, mert ezek nem állandók. 

Tűnődöm még mi az, ami érdekes volt az elmúlt tíz évben, de elsőre ennyi jut eszembe. Írás közben kicsit bizonytalan voltam, hogy van-e értelme ezekről mesélni, mert ez másfajta gondolkozásmód, egy másik szakma szemlélete, de talán egy kicsit színesítette az összképet. 

Majd az Aranymosás huszadik évfordulón megint mesélek :)

"Magas" irodalom és "lektűr"

A "magas irodalom a giccs fel halad" gondolatsor nyáron merült fel az Élet és Irodalom rovatában, és akkoriban eléggé fel is bosszantotta a szórakoztató irodalomban mozgó írókat és szerkesztőket. Már megint egy cikk, aminek másodlagos jelentése az, hogy értéktelen, amit a populáris irodalom csinál. 

A diskurzus most ősszel is folytatódott. Nekem egy ideig mulatságosnak érződött ez a téma, de most már azt látom, hogy a szépirodalmi közegben sokaknál információhiány van, nem értik a szórakoztató irodalom alapvető működését, létének okát, gondolkozásmódját. Ez nem a széppróza szolgálólánya, hanem egy önálló irodalmi terület, amit most már a XXI. században lassan meg kéne érteni. Így tollat ragadtam, és írtam egy hosszabb cikket, ami meg is jelent pénteken. Akit érdekel a téma, itt el lehet olvasni.

Az egy szakmán belüli különböző területek akkor működnek jól, ha nem mindenki a saját kis buborékjában mozog, hanem kommunikál másokkal, mert így adódik össze a sokféle nézőpont, és emeli a tudás szintjét. Minden, ami bezárul, az megreked.