Archibald Tatum > Archibald's Quotes

“Ibrahim tizenhárom esztendős nagyvezérsége idején olyan rendhagyó viszonyok uralkodtak a Portán, amelyek ott korábban is, később is elképzelhetetlenek lettek volna, s amelyekben felfedezhetők az „europaizálódás” felületi ismérvei is. A görög renegát olyan gesztusokat engedett meg magának, amelyek megzavarták és megbotránkoztatták a hithű mohamedánokat. Olyannyira megtetszettek például neki a budai várban 1526-ban felfedezett hatalmas ércszobrok, hogy azokat Isztambulba szállíttatta, és – bár a mohamedán felfogás tiltotta az emberábrázolást – fel is állíttatta a város egyik legforgalmasabb helyén, az At mejdánon. Egy csípős nyelvű ortodox költő az alábbi versezettel adott hangot nemtetszésének:

"két Ibrahim élt a földön,
az egyik [a bibliai Ábrahám] összetörette a bálványokat
a másik újból életre keltette azokat."

(Ibrahim válaszul kivégeztette a verselőt.)”
― Ferenc Szakaly, Vesztőhely az út porában

“Gyakran látni egy-egy nagy, nyílegyenes obeliszket, hosszú fehér csík ereszkedik le rajta egészen a talpáig, mint egy drapéria; fönt a csúcsnál szélesebb, és lefelé folyamatosan keskenyedik. Keselyűk tojják le századok óta. Nagyon szépen hat, és megvan a maga érdekes "szimbolizmusa". A természet így szól az egyiptomi emlékműveknek: Nem kellek nektek, még a zuzmó magja se kel ki rajtatok? Jó, hát akkor szarok rátok.”
― Gustave Flaubert

“A dühtől és tehetetlenségtől alig látott, apró szemei körmérkőzést játszottak a bennmaradásért, mégsem mert megmukkanni.”
― Turczi István, Minden kezdet

“Te tudtad ezt, fordult kérdőn a pillák fedezékébe vonuló melankolikus tekintet gazdája a nővéréhez.”
― Turczi István, Minden kezdet

“Gondoskodás nélkül ki tudja, milyen mélyre süllyedtem volna a tudatlanságba - még tanár lett volna belőlem a végén.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“- Taxi, Sir! - szólít meg [a taxisofőr] egy vadász szerénységével.
Itt, fájdalom, egy kis időt újból nyelvészkedéssel kell töltenünk. Rossz fordító e mondatot úgy tenné át magyarra, hogy: "Parancsol, uram, taxit?" Holott a sofőr nem ezt mondta. A sofőr azt mondta: "Parancsoljon, uram, taxit!" A mondat második felét, "amíg szépen beszélek", már nem tette hozzá, jó barátok kevés szóból is értik egymást.”
― Orbán Ottó, Barbarus utazásai

“A nyár itt a földesúr, és a nap a pribékje, mondom magamnak, mert író vagyok, és az a föladatom, hogy bonyolult kifejezést találjak arra, hogy India klímája kissé szélsőséges.”
― Orbán Ottó, Barbarus utazásai

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Midőn egy napon gyermeki duzzogásomban meggondolatlanul letéptem kishúgom fülét, anyám korholó szava - "Meglepsz, fiam!" - annyira szíven ütött, hogy egész éjszaka sírva, álmatlanul hánykolódtam ágyamban, majd anyám lábához vetettem magam, s így kértem bocsánatát: - Ne haragudj, édesanyám, hogy meglepetést okoztam neked!”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“A cukor gyors vércukorszintemelkedést eredményezhet.”
― Schobert Norbert, A nagy kalóriahazugság

“Amint észrevettem, lehalkítottam lépteimet. Amikor a szegények gondolkoznak, nem szabad zavarni őket. Talán mégiscsak eszükbe jut.”
― Rainer Maria Rilke, The Notebooks of Malte Laurids Brigge

“Az első különbség, amit meg kell tenni, az a kiszolgáló és a szellemi mű között van. A kiszolgáló mű az, amit általában nem-irodalomnak szoktak nevezni. Fő tulajdonsága, hogy kiszolgál. A közönségízlést puhatolja és elégíti ki. Nem kell okvetlenül giccsnek lennie, ha többnyire az is. Szórakoztató irodalomnak is mondják. A különbség a kiszolgáló és a szellemi mű között az, hogy más a műben levő igény. A szellemi mű igénye szellemi, a kiszolgáló mű igénye, hogy kiszolgáljon. Főképpen a divatot, de nem mindig és feltétlenül azt. A divatot csinálhatja is, de akkor is az új divat iránt való igényt szolgálja ki. A kasszadarab, a könyvsiker típusa. Tévedés volna azt hinni, hogy hatását ki lehet számítani. A szellemi igény könnyebben kiszámítható, mint a tömeghangulat. De a mű minősége nem azon múlik, hogy mennyire találta el a tömeg ízlését, hanem azon, hogy alárendeli magát, vagyis: szolgál.”
― Béla Hamvas

“Meg kell vallanom: tényleg arra készültem akkor, hogy meggyilkolom Guidót! Hanyatt feküdt az alacsony falon, én meg ott álltam mellette, s hidegen, józanul mérlegeltem, mint kéne megragadnom, hogy biztos legyek a dolgomban. Aztán rájöttem, hogy nem is szükséges megragadnom. Keresztbe font karja a tarkója alatt – egy hirtelen, erőteljes lökés elég lett volna, hogy elveszítse az egyensúlyát.
De hirtelen egy másik gondolatom támadt; jelentősége vetekedett az égboltot tisztogató teliholdéval: azért jegyeztem el Augustát, mert jól akartam aludni az éjjel. De hogy aludjak, ha megölöm Guidót? Ez az okoskodás megmentett; engem is, őt is. Haladéktalanul változtatnom kellett gyilkosságra csábító testhelyzetemen.”
― Italo Svevo, Zeno's Conscience

“The Memoirs became the most celebrated unfinished, unpublished, unread book in history. But Chateaubriand was still broke. So Madame Récamier came up with a new scheme, and this one worked - or sort of worked. A stock company was formed, and people bought shares in the manuscript. Word futures, I guess you could call them, in the same way that people from Wall Street gamble on the price of soybeans and corn. In effect, Chateaubriand mortgaged his autobiography to finance his old age. They gave him a nice chunk of money up front, which allowed him to pay off his creditors, and a guaranteed annuity for the rest of his life. It was a brilliant arrangement. The only problem was that Chateaubriand kept on living.”
― Paul Auster, The Book of Illusions

“Pusztafalun zsidó sem volt. Csak a kilencszázas években és egy-kettő. De hamar elérték a pusztafaluiak, hogy épp köztük ne legyenek dologtalanok. Köztük ne legyen olyan ember, aki rajtuk élősködik, belőlük akar megélni. A zsidók különben is ritka furcsa népek. Hogy mit kezdenek azzal a mérhetetlen idővel, amijük van, mert hogy tudvalevően nem dolgoznak. És akkor a sok semmihez, amivel telik a napjuk, még cselédet is fogadnak. Na nem Pusztafalun, mert ott zsidók nincsenek, és nem pusztafaluiakat, mert azok ezekhez nem mennek.
Duguc Bözsit hívták szolgálónak Újhelybe, de hiába. Pedig előtte az őrsön, a határőröknél mosott, főzött, takarított, húsz-harminc emberre tízszer annyit is kellett dolgoznia, mint a zsidóéknál kellett volna, pénzt is többet kapott volna emezeknél. Meg a határőrök csak nem otthon voltak, és csak nem vigyáztak semmijükre, a szállásukra se, sokszor két vödör csikket söpört össze utánuk Duguc Bözsi. A gatyájukat is mosnia kellett, és volt, hogy nehezen sikerült rendreutasítania egyiket-másikat, de Duguc Bözsi ilyen megpróbáltatások után se vállalta volna a zsidó családot. Pedig nem is választania kellett volna a két hely közül, lévén, hogy az őrsöt elhelyezték, ottani munkája megszűnt. De Duguc Bözsi így sem ment. Igaz, hogy az anyja rögtön nekiugrott, amikor csak felemlítette, hogy ez lenne. Hogy nem lánynak való az, városban, hogy megrontják, hogy nincs ott keresnivalója, hogy inkább haljanak éhen, de ezt a szégyent, ezt nem.”
― Aliz Mátyus, Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek

“In the winter, an old man hung up a calf’s carcase he’d cut up in the yard. Just then, they came along with some foreigners. ‘What are you doing, old man?’ ‘Letting the radiation out.”
― Svetlana Alexievich, Chernobyl Prayer: Voices from Chernobyl

“Akkoriban az újságok tele voltak olyan hírekkel, hogy tanulatlan kórházi segédmunkások sikeres operációkat hajtottak végre Mao idézetei alapján. Egy-egy ilyen operáció alatt a forradalmárok benn maradtak a műtőben, s Mao szavainak mágikus hatását elősegítendő, idézeteket recitáltak a kis piros könyvecskéből, miközben a képzetlen "doktor" küszködött a pácienssel. Mégis, mikor Mao vagy valamelyik másik radikális pártvezető olyan orvosi ellátásra szorult, amilyet a saját orvosaik nem nyújthattak nekik, előszedték azokat a specialistákat, akik a kommunista hatalomátvétel előtt nyugati egyetemeken tanultak, és különgépeken repítették őket Pekingbe, gyakran egyenest a vidéki száműzetésből, ahol kemény átnevelő munkára voltak ítélve.”
― Nien Cheng, Life and Death in Shanghai

“A fanatizmussal való harc nem minden fanatikus elpusztítását jelenti, hanem azt, hogy óvatosan bánjunk azzal a kis fanatikussal, aki szinte mindnyájunk lelkében ott rejtőzik. Hogy kissé kinevessük a saját meggyőződésünket is, legyünk kíváncsiak, és időnként próbáljunk meg nemcsak bekukkantani a szomszéd ablakán, hanem - és ez még fontosabb - vetni egy pillantást az abból az ablakból látható valóságra, ami szükségszerűen más lesz, mint amit a mi ablakunkból látunk.”
― Amos Oz, שלום לקנאים

“A kiemelkedő izraeli író, Szami Michael egyszer mesélt egy hosszú autóútról, amely során a sofőrje egyszer csak elkezdte fejtegetni, milyen fontos, sőt halaszthatatlan, hogy mi, zsidók "megöljük az összes arabot". Szami Michael udvariasan meghallgatta, és ahelyett, hogy szörnyülködéssel, tagadással vagy undorral reagált volna, feltett a sofőrnek egy ártatlan kérdést:
- És a maga véleménye szerint ki ölje meg az összes arabot?
- Hát mi! Zsidók! Meg kell tennünk. Vagy ők, vagy mi! Hát nem látja, mit csinálnak velünk?
- De pontosan ki ölje meg az összes arabot? A hadsereg? A rendőrség? A tűzoltók? A fehér köpenyes, fecskendős orvosok?
A sofőr megvakarta a fejét, eltöprengett a kérdésen, végül azt mondta:
- Fel kell osztanunk a feladatot. Minden zsidó férfinak meg kell ölni pár arabot.
Michael nem hagyta ennyiben:
- Jól van. Tegyük fel, hogy magának mint haifai lakosnak kijelölnek egy lakóépületet Haifában. Ajtóról ajtóra jár, becsönget és udvariasan megkérdezi a lakókat: "Elnézést, ön arab?" Ha a válasz igen, lelövi. Amikor az összes arabot megölte az épületben, elindul haza, de alig tesz pár lépést, hallja, hogy egy kisbaba sír a legfelső emeleten. Mit csinál? Visszafordul? Visszamegy? Fel arra az emeletre és lelövi a babát? Igen vagy nem?
Hosszú csend következett. A sofőr töprengett. Végül azt mondta:
- Maga nagyon kegyetlen ember, uram!”
― Amos Oz, שלום לקנאים

“Nagy tisztelettel adózom vágyaimnak és hajlamaimnak. Nem szeretem bajjal gyógyítani a bajt; gyűlölöm az olyan orvosságokat, amelyek jobban zaklatnak, mint a betegség. Ha rajtam a vesekő átka és még az az átok is, hogy meg kell tartóztatnom magam az osztrigaevéstől, két nyavalyát kaptam egy helyett. A betegség az egyik oldalról csíp belénk, a szabály a másikról.”
― Montaigne, Essais

“1957. január 12. szombat

A tegnap esti Droppa-beszélgetés visszhangja: a kapitalista társadalom könnyebben viseli el a válságokat; az emberekben ott élhet a remény, [hogy] egyénileg, szökevényként meg tudják oldani sorsukat; a szocialista társadalomban az egyéni sors problémái is csak a közösséggel együtt oldódhatnak meg. A társadalom szerkezete és közerkölcse is lehetetlenné teszi, hogy szökevény legyél: a közösség sorsa itt egyéni sors.”
― Istvan Kiraly, Napló 1956-1989

“- Rá kell jönnöm, hogy te, Fanni, nem csak szép és kívánatos csaj vagy, hanem igencsak okos, az agyad, mint a komputer.
- Ne folytasd a dicséretemet, mert bugyi és zsebkendő nem marad szárazon. Régen nagy dumák hangoztak itt el, sok jó fej jött össze.”
― Géza Soós, 2024

“He could think in italics. Such people need watching.

Preferably from a safe distance.”
― Terry Pratchett, Men at Arms

“Oroszországban nehéz, sőt majdnem lehetetlen megállnia a hivatalnoknak, hogy ne váljék tolvajjá. Először is mindenki lop körülötte, s a szokás neki is természetévé válik, ami azelőtt rosszallást keltett, utálatosnak tűnt, hamarosan természetessé, elkerülhetetlenné, szükségszerűvé lesz; másodszor az alárendelt sokszor maga is kénytelen valamilyen formában sápot adni följebbvalójának; végül pedig azért, mert ha valaki fejébe veszi is, hogy becsületes ember marad, társai és főnökei gyűlölni fogják: először kikiáltják csodabogárnak, barbárnak, összeférhetetlennek, és ha nem javul meg, még liberálisnak, veszedelmes szabadgondolkodónak is; addig nem lesz nyugtuk, amíg teljesen el nem tapossák, és el nem söprik a föld színéről.”
― Mikhail Bakunin, The Confession of Mikhail Bakunin

“A rosszul megcsomózott kötél lecsúszott Pesztyelről, aki leesett, és nagyon megütötte magát. Az egyetlen mondat, amely elhagyta ajkát, miközben a hóhér új kötelet készített elő számára, ez volt: "Oroszországban még akasztani sem tudnak.”
― Mikhail Bakunin, The Confession of Mikhail Bakunin

“A "kultúrpolitika" szóösszetételről [Utassy József] úgy vélekedett, hogy olyan, mint egy szép női testből és vízilófejből álló Kentaur.”
― György Spiró, Malaccal teljes éveink

“...a legtöbb ilyen genius locit, vagyis helyi géniuszt Szlovákiában találja. Más géniusz ott nincs is.”
― Pavel Vilikovský, Ever Green Is...

“Nem akarok esetleg csalódást okozni, de a legszebb magyar nők éppen a szlovák nők.”
― Pavel Vilikovský, Ever Green Is...

“S te, Szent Tamás, a detektívek patrónusa vagy, mert nem hitted el a rejtélyt, míg bele nem tetted ujjadat a sebbe; látván pedig, hogy azt hegyes fémtárgy okozta, s a szúrás alulról jött, és teljességgel halálos volt, megnyugtatóan felderítettnek vélted az esetet.”
― Karel Čapek, Az irodalom margójára

“S aztán még virítani kezd a lomb. Sárgán, bíborvörösen, rozsdaszínben, narancspirosan, paprikavörösen, vörösbarnán pompáznak az őszi levelek, vörösek, narancsszínűek, feketék, kékesen hamvasak a bogyók, sárgállik, vöröslik, fakó fehéren fénylik a csupasz vesszők fája - ó, még nincs vége mindennek! S amikor már leesett az első hó, itt lesznek még a sötétzöld téli magyalbokrok a tűzpiros termésükkel, meg a feketefenyők, a hamisciprusok és a tiszafák - soha nincs vége semminek.
Mondom nektek, nincsen halál, és nincs téli álom sem. Csak növünk egyik időszakból a másikba. Türelem kell az élethez, mert az élet örök.”
― Karel Čapek, Gardener's Year