Marsyas čili Na okraj literatury Quotes

“Egyre-másra halljuk a nemzetektől: "Vissza a dicső múlthoz!" "Térjünk vissza atyáinkhoz!" (...) Ez a nosztalgia a gyenge pillanatokra jellemző. Előremenjünk tán? Mi vár ott? A jövőben nincs egyetlen szilárd pont, egyetlen biztos érték, talán már minden lehetőség kimerült, csak csalódás vár ránk, és már magunkban sem bízunk. Ó, inkább térjünk vissza a kétségbevonhatatlan, örök értékekhez, jobb visszatérni, mint tétován botorkálni a bizonytalan jövő felé. Vissza a gyökerekhez! Csakhogy (ha már a gyökereknél tartunk) ha nem mint élősködő férgek akarunk a gyökerekhez férni, akkor mit akarunk velük? Visszatér a virág, vagy a gally a gyökerekhez?”
― Karel Čapek, Az irodalom margójára

“S te, Szent Tamás, a detektívek patrónusa vagy, mert nem hitted el a rejtélyt, míg bele nem tetted ujjadat a sebbe; látván pedig, hogy azt hegyes fémtárgy okozta, s a szúrás alulról jött, és teljességgel halálos volt, megnyugtatóan felderítettnek vélted az esetet.”
― Karel Čapek, Az irodalom margójára

“A lélekelemző azt mondaná, azért olvasunk szenvedélyesen bűnügyi történeteket, mert ez az egyetlen nyílt lehetőségünk, hogy kiéljük titkolt bűnözési hajlamainkat. Lehet, a lappangó bűnözési hajlamok objektivizálódásának nevezné ezt, vagy hasonló tudományos címkét ragasztana rá. Ami engem illet, nem tudok ennek ellentmondani; de azt gondolom, hogy a bűnügyi olvasmány lappangó bűnözési hajlamainkon kívül még valamit objektivizál: lappangó és szenvedélyes igazságkereső hajlamainkat, és a rejtett bűnözőn kívül életre hívja bennünk az igazságos ítélkezőt. Vagyis tehát, kedves detektívregény-olvasó, részt veszel a bűncselekményben, de üldözöd is a bűnt, feltámad benned Káin, de hallod a hangot is, mely így szól: Mit cselekedtél? Mostan azért átkozott légy a földön.”
― Karel Čapek, Az irodalom margójára

“Minden dolog csak a nyomok miatt létezik, melyeket magán hord; az ember is csak saját nyomainak összessége. A detektív nem néz a szemembe, hogy azt mondja: Ide figyeljen, maga derék, kedves ember, meglátszik az első pillantásra. Ő rám néz, és ezt mondja: Maga a tollával keresi a kenyerét, gondolkodás közben a fejét nekitámasztja a széktámlának (ezt nyilván abból tudja, hogy hátul kócos a hajam), és szereti a macskákat; ma járt a Jindřišska utcában - fölépül ott már hamarosan az a ház? - s küldött egy levelet Angliába (hogy ezt honnan tudja, sose fogom megérteni). A detektív számára ez a mi földi világunk csak tetthely, melyet bizonyítéknak alkalmas nyomok borítanak, s én egyre várom a nagy detektívet, aki fölfedezi a csillagokon az Úristen ujjlenyomatát, a harmatos fűben leméri nyomait, és megvan a tettes!”
― Karel Čapek, Az irodalom margójára