Bagoly-folyó Quotes

“Midőn egy napon gyermeki duzzogásomban meggondolatlanul letéptem kishúgom fülét, anyám korholó szava - "Meglepsz, fiam!" - annyira szíven ütött, hogy egész éjszaka sírva, álmatlanul hánykolódtam ágyamban, majd anyám lábához vetettem magam, s így kértem bocsánatát: - Ne haragudj, édesanyám, hogy meglepetést okoztam neked!”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“- (...) Ugyanis írogatok olykor egy-egy elbeszélést.
- Olykor elolvasok egyet-egyet.
- Köszönöm.
- Elbeszéléseket általában, nem az önét.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Gondoskodás nélkül ki tudja, milyen mélyre süllyedtem volna a tudatlanságba - még tanár lett volna belőlem a végén.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“1872-ben egy júniusi reggelen meggyilkoltam atyámat - ez még a házasságom előtti időben történt, mikor szüleimmel együtt éltem Wisconsin derűs ege alatt -, és mondhatom, az eset mély nyomokat hagyott bennem.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó