Csabi > Csabi's Quotes

“Nekem szavakról szavak jutnak az eszembe és viszont.”
― Péter Esterházy, Helping Verbs of the Heart

“Midőn egy napon gyermeki duzzogásomban meggondolatlanul letéptem kishúgom fülét, anyám korholó szava - "Meglepsz, fiam!" - annyira szíven ütött, hogy egész éjszaka sírva, álmatlanul hánykolódtam ágyamban, majd anyám lábához vetettem magam, s így kértem bocsánatát: - Ne haragudj, édesanyám, hogy meglepetést okoztam neked!”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“...ezeknek a régi férfiaknak soha nem láttuk az állát, ha valamelyikük véletlenül megborotválta magát, olyan volt, mintha borzasztó baleset érte volna, lenyesték volna a személyisége egy darabját, már csak félig volt férfi.”
― Jón Kalman Stefánsson, Heaven and Hell

“Tudták: soha le nem bírhatják a szörnyeket. De tudták azt is: mondani, mondani, mondani kell a történeteket, egyiket a másik után, és akkor... És akkor: talán.”
― Pál Békés, A Félőlény

“Fölvidít, hogy semmi sem igazán megfogható, ami emberi”
― Konrád György, A cinkos

“Előbb mint a megszálló hadsereg tisztje, majd mint a forradalmi csatlós állam párthivatalnoka segítettem kiépíteni a fürkésző kormányzatot, amely két ízben is becsukott, s kénytelen folyton szimatolni, mert nehézfejű alattvalói nem tudják megtanulni, hogy az a jó nekik, ha nem tehetik, amit szeretnének.”
― Konrád György, A cinkos

“Ha nem írok, legföljebb csak képeslapot, enyém a világ: hátizsákkal gombázhatok az erdőben. Igaz, lesz egy kis riadt, könyörgő vonás az arcomon, ha vedlett szabadságomban egy nyári délelőtt a kávéházak fonott karosszékére zsörtölődő vén forradalmárok között leereszkedem.”
― Konrád György, A cinkos

“Talán nincs más: keleti módon letelepszem a halálban, vagy nyugati módon szaladok előle, amíg utol nem ér. Istent ott a helyben maradás, itt az úticél képével azonosítom.”
― Konrád György, A cinkos

“Ha a pokol jól megszórakoztat, akkor a poklot akarjuk.”
― Konrád György, A cinkos

“Senki sem tudja, mi az igazság, így aztán mindig az erősebbnek van igaza.”
― Konrád György, A cinkos

“Vigyáznom kell, hogy mit teszek. Nekem a társadalom az, ami van. Olyan, amilyen, nem kérhetek másikat helyette. Ha nem tehetek mindent benne, ez nem ok arra, hogy semmit se tegyek. Vigyázva sakkozom, nehogy egy figyelmetlen lépés hanyatt vágjon. Elismerem: mérsékelt reformok. De hozzáteszem: védhetők. Felvilágosult konzervatív bolondokháza: ez még elmegy. Paraszt őseim megszokták, hogy szeszélyes urak alatt boldoguljanak. Mit tehet a kicsi a nagy ellen? Csapja be. Bólogasson, és hízzon az árnyékában. Konzervatív szöveg, liberális gyakorlat; csináld, de ne mondd ki.”
― Konrád György, A cinkos

“De azt legalább elismered, hogy szellemesebben adtam tovább a gondolataidat, mint ahogy te elmondtad őket. Minden jelentésem egy kis esszé volt. Elismered?" El, sóhajtottam megadón közös zárkánkban. Ez volt a börtönparancsnokság legármányosabb büntetése ötvennyolcban, hogy összezárt vele. „Hány kőbe véshető epigrammatikus mondatot ajándékoztam neked! Ez a szerencsétlenségem; fordítóként is mindig mások helyett dolgozom. De az már mégiscsak sok, hogy te most ilyen kispolgári-moralista vádaskodással untatsz, ahelyett hogy megköszönnéd, amit érted tettem. Ötven év múlva, ha felnyitják a rendőrség irattárát, az én jóvoltomból halhatatlan leszel." „Jóvoltodból majdnem felkötöttek, Danikám.”
― Konrád György, A cinkos

“Egy jehovista tavalyra jósolta a világ végét, találkozom vele idén: "Apuskám, élünk!" Az öreg felnéz: "Olyan biztos az?”
― Konrád György, A cinkos

“Meg aztán törekvő ostobákkal lehet az önfejű okosokat sakkban tartani.”
― Konrád György, A cinkos

“Tudod, egy zsidó asszony folyton panaszkodik, hol ez fáj, hol az fáj, orvoshoz kell menni, másra se gondolhatsz. De ha oroszt veszel, minden más: mert a keresztény asszony folyton panaszkodik, hol ez fáj, hol az fáj. Orvoshoz kell vinni, de kit érdekel?”
― Konrád György, A cinkos

“Álkoldus somfordál mellém, azt mondja, most jött ki a börtönből, hazamenne a családjához vidékre, vonatköltségre kell a pénz. Évtizedek óta pont aznap jött ki a börtönből, bosszant ez a képzelethiány. "Mondja, magának harminc éve nincs újabb szövege?" "Miért kellene újabb?" "Mert már senki sem hiszi." "Az ő dolguk, hogy elhiszik-e vagy sem. Pénzt adnak, és egy forint helyett kettőt. Maga is annyit fog most adni." "Tízet adok." "Sok. Maga csak ne akarja az én erkölcsi támogatásomat megvásárolni. Nem vagyok eladó. Én még soha senkinek nem adtam el a két kezem munkáját. Legyen szíves a két forintot, nincs olyan sok időm egy ügyfélre.”
― Konrád György, A cinkos

“Minek olyan könyvet írni, amiért börtön járhat, ha egyszer azok, akik könyveket olvasnak, úgyis eleve republikánusok, a diktátor támogatói pedig írástudatlan parasztok, akiknek úgy pottyant ölébe Isten kegyelméből a választójog?”
― Umberto Eco

“Ez ám a siker: általános választások útján hozni létre zsarnoki rendszert! Úgy hajtott végre önkényuralmi puccsot a nyomorult, hogy közben a birka népre hivatkozhatott! Láthatjuk, milyen jövő vár a demokráciára.”
― Umberto Eco

“Ment a szekér, de mi nem pihentünk. Akkor volt olyan is, aki szofit szívott még, de marbis dobozban tartotta. Ha egy mondatban kéne elmondanom, vagy egy képpel jellemeznem népem lelkét, ez lenne az, ez a szofi marbis dobozban.”
― Tibor Bödőcs, Meg se kínáltak

“És amennyiben a társadalom igazságtalan marad, akkor igenis ütközzön nehézségekbe a kormányzás.”
― Howard Zinn, Disobedience and Democracy : Nine Fallacies on Law and Order

“A demokrácia nem csak a szavazatok összeszámlálását jelenti, hanem a tettek számbavételét is. Ha az alul lévők nem váltják tettekre az igazságosság iránti vágyukat, miközben a kormányzat fellép a saját szükségleteiért, és a hatalommal és előjogokkal rendelkezők is a saját szükségleteikért, akkor a demokrácia mérlege megbillen. Ezért a polgári engedetlenség nem csupán elviselendő: ha valóban demokratikus társadalmat akarunk, akkor szükséges is. Természeténél fogva a fontos kérdésekkel kapcsolatos érzéseknek nem csak a kiterjedtségét, hanem az intenzitását is jelzi. Ez létfontosságú hiányt pótol egy olyan politikai rendszerben, amely figyelemmel kíséri a létszámokat, de amelynek a szenvedélyek mérésére is szüksége van.”
― Howard Zinn, Disobedience and Democracy : Nine Fallacies on Law and Order

“Valamikor nem létezett vers. Aztán írtak egyet.”
― Marte Huke, Naturhistorie

“Az ember azt mondja, hogy az ember, s közben magára gondol.”
― Marte Huke, Naturhistorie

“Trónörökös itt, a be nem váltott ígéretek földjén,
ahol minden bukást megünnepelnek.”
― Purosz Leonidasz, Egy ​férfi sosem hagyja félbe

“Azzal vádolják a zsidót, hogy nem asszimilálódott?, ugyan már! Az a baj, hogy túlságosan is asszimilálódott. És lenézte a szegény zsidót – ugyanúgy, ahogy a magyar középosztálybéli meg a dzsentri lenézte. A zsidó bűnök mindenekelőtt magyar bűnök. A fölkapaszkodott zsidó hozzáhasonult annak az osztálynak a mentalitásához, amelyikbe fölkapaszkodott, magyarázza János úr. Egyik oldalon a pöffeszkedő, nagyszájú és ostoba magyar fickó, amelyik kártyázik, kurvázik és dorbézol – a másik oldalon meg a nagyképű, szemtelen, tolakodó és ordinári módon viccelődő zsidó jampec. Nincs különbség. Hát akkor mi várható maga szerint ettől az országtól?”
― Pál Závada, Hajó ​a ködben

“Az értelmiségiek láthatóan olyan kultúrában nevelkedtek, amelyben a vitára, nem pedig a megoldásra és az eredményre helyezik a hangsúlyt.”
― Ole Thorstensen, Making Things Right: A Master Carpenter at Work

“Azért meg kell mondjam, Beáta néha annyira élénk is tudott lenni, mint egy mozgólépcsőbe csípődött villamosjegy.”
― Attila Hazai, Szilvia szüzessége

“Két halott feküdt a brazil januárban, már rég szerettem volna írást így kezdeni, és ez kétségkívül ütősebb auftakt, mint az, hogy egy Esti Kornél ült a járdaszélen a pécsi júliusban.”
― Péter Esterházy, Esti

“Tudja, ki valójában egy könyvkiadó? Egy elvetélt író, akinek a papája rendelkezett annyi pénzzel, hogy a fiacskája lenyúlhassa mások tehetségét.”
― Joël Dicker, La Vérité sur l'Affaire Harry Quebert

“Egy felmérés hivatalos adatai szerint a megkérdezettek 58 százaléka egyetért az "Oroszország az oroszoké" szlogennel. Szintén 58 százalék válaszolta azt, hogy ha rendes fizetést kapna, azonnal vásárolna valami rendes ingatlant külföldön, és kivándorolna. Ez nem más, mint a "szabad Oroszország" halálos ítélete, és magyarázatot ad arra is, hogy az utóbbi időben miért nem volt nálunk forradalom. Arra várunk, hogy valaki más robbantsa ki helyettünk.”
― Anna Politkovskaya, A Russian Diary: A Journalist's Final Account of Life, Corruption & Death in Putin's Russia