On Sai's Blog, page 10

Simon Orsolya: Másnapok (fanfic)

A novella a Vágymágusok fanfic kiírásra érkezett:

A reggelinél Ras és Mort folyamatosan szuggerált, várva, mivel fogom megörvendeztetni őket a nap folyamán, de jobban lekötött Lidérc, amint nem törődve bármilyen illemmel, falta be a tányérjába került viszontagságos ételét.Mérges voltam rá, azok után, amit tett, azután, hogy felriadtam hajnalban.
Az élet kifürkészhetetlensége egészen odáig fajult, hogy a kóborló szelecském ébresztett fel a furcsa álmomból. Fájó pont volt, mivel ismét a hegytetőn állva figyeltem az örökké felhős eget. Borzongva tápászkodtam fel az ágyamból, ami incselkedett meleg puhaságával és csábított vissza az édes alvás ígéretéhez.Mindhárman túléltük az elmúlt napokat, heteket, de még sem fér a fejembe, hogy szipoly létemre hogyan nem sikerült Lidércet akaratlanul a túlvilágra küldenem. Ez nem jelentette azt, hogy ő, vagy éppen Ras ne gondolt volna arra, hogy eltennének láb alól, de Szépvölgyi lévén, meg a bennem lévő mágia miatt ők sem mernek erre utaló tettekre vetemedni. Szép is lenne! A királyságnak nem lenne aszalt körtéje, senki nem kéretne teát a katonák közül, na és kit kellene jobb belátásra bírnia Rasnak, ha Lidércnek nem lenne vitapartnere? Vagy aszalótársa?Akaratlanul is elpirultam a megtörtént esetre visszaemlékezve, hogyan próbáltuk menteni a bőrünk azzal a száz láda körtével, mert aznap megvilágosodtam, milyen szerepem van ebben a nyúlfarknyi életben.Megcsapott a menta illata, és csak ekkor eszméltem fel, hogy Lidérc az ágyam előtt guggolva fürkészi minden lélegzetvételem.– Sok mindent láttam már szőlőcske, de hogy valakinek ilyen fura álmai legyenek…Te jó édes, körtéből kisajtolt lé, hát alvás közben bukok le? Megköszörültem a torkom, és igyekeztem komoly hanggal kipuhatolni, mire céloz.– Mit műveltem?  – kérdeztem habozva a rám szegülő szemek gazdájának, aki úgy tűnt, nem sieti el a válaszadást.– Aludtál, szuszogtál, forgolódtál az ágyban… – kezdte sorolni Lidérc, amivel gyorsan indulatossá váltam.– Mit mondtam álmomban? – sziszegtem mérgesen, még erősebben szorítva a markomban a nyúlszőrt, amivel takaróztam.– Mondtál volna bármit is? – kérdezett vissza, arcán gúnyolódó mosollyal.– Igen, talán azt, hogy ne jöjj közelebb semmilyen bájitallal, ami szerinted hasznos a nyugtató alváshoz.– Ez eddig eszembe se jutott, pedig tudnék én több és hasznosabb nyugtató italt adni alváshoz, mint mondjuk a levendula – felelte Lidérc, egyre közelebb hajolva hozzám, hogy ne ébresszük fel a többieket. Észrevettem az ablakra tekintve, hogy még a reggeli első napsugarak sem bukkantak ki a felhők közül, így távoli ábrándnak tűnt az ébresztő.Lidércet ezek szerint nem zavarta a korán ébredés, és miután a kezét nyújtotta felém, követni kezdtem a harmadik emeleti részbe. Lehet, hogy felfedtem a valódi személyét, de mégsem tűnt úgy, mint aki ettől megváltozott volna. A fekvőhelye ugyanott maradt, elkülönülve a katonáktól és a nemesektől, így senki nem zargathatta, mikor bezárkózott a torony tetejébe.Mikor félrevonultunk a toronyban, önmaga szórakoztatására folytatta a bosszantásom az alvási szokásommal. Tényleg megijedtem, hogy mondhattam valamit álmomban, de ahogy teltek a percek, sejtettem, hogy csak heccel.Na, megállj, a kicsi szipollyal nem lehet csak játszani! Dühödten mellkason taszítottam, de rajta hagytam a tenyereim. Ismertem a képességeim, így nem gondolkodtam és próbáltam minden létező energiáját elvenni. Éreztem, ahogy a mágia csordul a testembe, de Lidérc később sem dőlt ki, miközben a lelkét szipolyoztam. Hirtelen hagytam félbe a dolgot, nem értve, hogyan tud még mindig két lábon állni az előttem tespedő mágusnövendék. Helyette az arcom vörösödött bele, ő pedig úgy értelmezte, hogy a mágiáját veszem el, és csak keresem a válaszokat arra, hogyan élesszem fel magamban az erőt.Valamire vártam… Talán egy ölelésre, netán egy mágiát fellobbantó csókra?Ettől függetlenül még mindig láttam az arcán a zavarodottságot, miközben tudtam, hogy a teste és a lelke pontosan tudja, mivel van dolga, ha velem testközelbe kerül.Le kellett győznünk az aggodalmaink, mivel újabb napra ébredve a kihívások nem csökkentek. Hol volt már bennem az a szemérmes leány, aki csak várt és várt, kacérkodva a szellővel, remélve, hogy senki nem küldi vérbálba? Minden nap a vérbál tudatával ébredtem és cselekedtem, így egyre jobban izgatott, milyen lehet meghívottként, katonaként részt venni az eseményen. A testvérem minden bizonnyal képes lett volna úrinőként elájulni, miközben vérét vennék, jobbára ártatlan embernek vagy mágusnak, engem viszont a túlélésért folytatott harc lelkileg is kezdett megedzeni.Ahogyan Lidércet idézhetném, Szépseggű Roannak a legnagyobb félelme az legyen, hogy a latrinán fejjel lefelé lógatják ki a várból, mert nemesként privilégiumot élvez. Pedig, pont a származásom hátráltatott, miközben olyan jó lett volna az otthon melegében lenni, a körték édes zamatát kicsalogatni a gyümölcsökből, miközben teázgatok. Kényelem mindenekfelett, amit jelenleg a testvérem szoknyás személyként élvezhet, míg én a zord várban küzdök és a legérdekesebb izgalmam annyi, hogy lázba hoztam a fából készült ajtókat.– Ne vedd a szívedre, de ha tovább mélázol, nem csak az élet, hanem álmaid nője is el fog előtted menni – szólalt meg Lidérc.– Miféle nő? – értetlenkedtem.– Ami majd a fejedre nő – nyúlt el az ágyon magabiztosan tespedve a férfi.Csípős választ adnom nem volt időm, mivel Ras hirtelen rontott be a helyiségbe, ami nem tetszett az ajtónak, mert panaszos nyikorgással válaszolt a hirtelen vélt támadásnak.– Irány reggelizni utána az udvarra! Mit fog a herceg szólni, ha meglátja ezt a lusta, hevenyésző bagázst?Először nem értettük, miért tett fel ilyen kérdést Ras, de a háta mögött felbukkanó Mort mindenre választ adott.– Minden bizonnyal megjegyezné, hogy a fél csapatot vérbálba küldené, remélve, abból is tanulhatnak – válaszolta Lidérc, akinek látszódott az arcán, hogy jól szórakozik. – Ha nem lódultok neki a mágiátok előhívásának tanulását, személyesen teszek róla, hogy a következő vérbálon részt vegyetek! – fenyegetett meg minket Ras.Beadva a derekunk, rohantunk le a toronyból remélve, hogy aznap nem lesz több kellemetlen szóváltásunk Rassal.
A férfiak zajos emésztéseit kísérő hangok rángattak vissza a valóságba, emlékeztetve magam, hogy Roan úrfi vagyok, akinek célja mágussá válni. De kezdetnek elég a hozzám kerülő mágia kezelése.A reggeli után megtorpanva az udvarra vezető ajtónál Lidérc váratlanul megfogta a karom, és mélyen egymás szemébe néztünk.– Hívjuk elő a mágiát! – mondta lelkesen, egy szemtelen mosollyal kísérve.

Matócsi Illés Gábor: Kínzókamra (fanfic)

A Vágymágusok fanfic kiírásra érkezett novella következik:
Finona az ablaknál állt, és a lenyugvó nap fényében a kastély parkját nézte. Nézte, de nem látta, mert a gondolatai egészen máshol jártak.  Férje rokonainál, és barátainál, akik közül az utóbbi 10-20 napban nagyon sokan eltűntek. Eltűntek, és azóta sem kerültek elő.
Kakukk nevű barátjuk (akinek a kémhálózata már nagyon sokszor segítette őket) egymás után számolt be emberei lelepleződéséről, és eltűnéséről. Kard nevű barátjuk aki rengeteg katonájával segítette őket négy napja tűnt el. Egyetlen katonája maradt csak aki félholtan esett be hozzájuk a hírrel. Férje (akit Szél néven ismertek) és a legkisebb testvér volt a hercegi családban de a trónöröklési sorban a 12. helyen állt, ugyan nem veszélyeztette idősebb testvérei jogát a trónhoz, amit azzal is bizonyított hogy nem nemes leányzót vett feleségül, hanem őt. Egy egyszerű fogadós lányát. Mégsem érezhette biztonságban magát.Csóktolvaj, Vízesés, Ragyás, Matematikus, és főként az Öreg mind-mind sokkal aktívabban léptek föl a Királynő ellen mint a férje. De hát hogy a fenébe ne, amikor egészen eddig az volt a törvény, hogy ha a Király meghal (ez a sajnálatos esemény huszonhét napja következett be) akkor a család legidősebb de még nem vén tagja lesz a király. A Királynő pedig már a Király halottaságya mellett kijelentette, hogy nem érdekli a törvény, és a legidősebb unokája lesz az új Király, nem pedig az Öreg.
Szél ugyanis ha nem is sokkal, de idősebb volt mint a Királynő unokája, tehát nálánál nagyobb joggal tarthatott igényt a trónra. Viszont a rokonság egy másik ágát képviselte.
Hirtelen az ablakban egy láb jelent meg. Nem sokáig volt egyedül, mert csatlakozott hozzá a másik láb is. Finona megijedt egy pillanatra, de jobban megnézve a lábat rájött, hogy az egy nőhöz tartozik. Vajon hogyan jutott át a kastély megkettőzött őrségén ? Vagy a kastély személyzetéhez tartozik talán ?
Elhátrált az ablaktól, és leült az ágyára. Némi ügyetlenkedés után megjelent az ablakban a jövevény. Finona mindenre számított, csak erre nem. A jövevény ugyanis nyugodtan lehetett volna az ikertestvére is annyira hasonlított rá. még az anyajegy az orra és az ajkai között is pont ugyanott volt ahol őneki. Kimeredt szemmel bámult a nőre.
-Természet vagyok -mutatkozott be a nő. Azért jöttem, hogy megmentselek.
Természetről már hallott Finona. Ő volt az, aki a Királynő elleni összeseküvésben élelemmel látta el a katonáikat.
-A férjedet elfogták, és lehet, hogy már ki is végezték azóta. Érted is itt lesznek nemsokára. Ha fogod a gyerekeidet és a nagy tölgyfához elviszed őket, akkor még megmenekülhettek. Ott áll a hintóm, a lovakon varázspatkó van, nem fognak utolérni az üldözők. De azonnal indulnod kell. Egy pillanatnyi elvesztegetni való időd sincs már.
-Teveled mi lesz ?
-Azzal te ne törődj. A gyerekek a fontosak. A hintó ülése alatt minhármótoknak van egy-egy váltás ruha. Többet nem tudtam összeszedni, mert kevés volt az időm. Nem úri ruha, de jó lesz rátok. Fuss !
Fiona kinézett az ablakon, és a kastély kerítésén túl, de nagyon közel a kapuhoz porfelhőt látott. A királynő sárga-kék zászlaját is kivehette volna, ha jobban megnézi, de nem tette. Futott, ahogy tanácsolták neki.
Még el sem tudta érni a hintót amikor az ajtót betörték, és berontottak hozzá a katonák.
-Elfogni a némbert ! mutatott rá a kapitány. A katonák pedig nem túl gyengéden hajtották végre a parancsot. Egy nem túl baráti fejbeverés következtében Természet elájult. Mikor magához tért éppen megérkeztek a börtönkastélyba.
Másik katonák vették át őt és lökdösődve-taszigálva vitték egyre lejjebb a pincébe. Amikor megérkeztek, egy kis szobába kísérték be ahol nyomban egy ágyhoz láncolták.
A kastély egy másik részén a Királynőnek jelentett a Kapitány.
-Begyűjtöttük Finona hercegnőt is.
-Helyes. A gyerekei ?
-Nem voltak a kastélyban.
A Királynő elgondolkodott az új információn.
-Nem baj. Jobb lett volna ugyan ha teljesen ki tudjuk írtani a rokonságnak azt az ágát, de azt hiszem azok a kölykök így sem lesznek veszélyesek. A nagyobb probléma az, hogy a férje, Sinop herceg nincs már a fogságunkban, mert az emberei rajtunk ütöttek, és kiszabadították.
-Azért így is jó munkát végeztünk felség. Sinop herceg hat nővérét és két bátyját elfogtuk és kivégeztük. Az Erdei-ágat pedig teljesen kiírtottuk. Bárki aki esetleg túlélte a mészárlásunkat, az meghúzza magát az elkövetkezendő ötven évben.  Elég lesz neki ha felidézi az elmúlt napok eseményeit.
-Tényleg jó munkát végeztünk- bólogatott a Királynő- de nem tökéleteset.
-Sinop herceg különben sem tarthatna igényt a trónra, hiszen közember lányát vette feleségül.
-Ez igaz.
A Királynő a hóhér felé fordult.
-Kínozzák meg egy kicsit a hercegnőt. Erőszakolják meg. Esetleg egy-két darabot is levághatnak belőle, de holnap délben én magam fogom kivallattni. Addig maradjon életben.
-Igenis felség -vigyorgott a hóhér, és elsietett teljesíteni a parancsot.
Mikor megérkezett a kínzókamrába Természet már a kínzópadon feküdt. Csuklóit és bokáit vastag bilincsek rögzítették, amelyet mágusok tettek még erősebbé. A bilincseket ujjnyi vastag lánc rögzítette az ölnyi vastag kőfalakhoz. Tizenkét elefánt együttes erővel sem lenne képes kitépni őket a falból.
A hóhér három helyen is megérintette a bilincseket mire azok lassan fölvették az áldozat csuklójának alakját és kellemetlenül megszorították.
-A királynő holnap délben ki fog hallgatni -mondta a hóhér.
-Délben ? -csillant érdeklődés a nő szemében- Jó ! Akkor csak délben fogom kiszabadítani magam.
A hóhér felnevetett.
-Aranyom ! Te most a kínzókamrában vagy, ha nem tudnád. Innen még senki sem szabadította ki magát.
-Nem baj -felelte könnyedén- mindig van egy első eset. Azután már könnyebben fog menni.
A hóhér ismét felnevetett.
-Nemrég múlt éjfél. Szerinted te milyen állapotban leszel holnap délben ?
-Élni fogok, és ez a lényeg.
-Igen. Élni fogsz. De éppenhogy.
Elővett egy éles kést, és levágta az áldozatról a ruháit.
-Tudod, itt még sosem járt hercegnő. Te vagy az első. A királynő pedig megparancsolta, hogy erőszakoljalak meg. Azután ha ez megvan, akkor megkínozlak. Legvégül pedig levágok rólad ezt-azt. No, nem a hajadat, bár lehet hogy azzal kezdem. Olyan selymes -túrt bele.
Hiába kereste az áldozata szemében a félelmet, nem sikerült felfedeznie azt.
-Persze, lehetséges, hogy nem ez lesz a sorrend. A királynő ezt nem adta parancsba.
Közben a szétvagdosott ruhadarabokat egyenként cibálta le. A kés vágásai nyomán itt-ott néhány csepp vér is kiserkent. Az első cseppet lenyalta az újáról
-Most már bennem is van hercegnői vér -vigyorgott.
-Én nem vagyok hercegnő.
-Ó, tudom. Te csak egy kocsmáros lánya vagy. Nem született hercegnő. De mégiscsak herceg a férjed, és őáltala te hercegnővé váltál. Ezután pedig egy hatalmas pofont adott az áldozatának.
-Nem szeretem ha ellent mondanak nekem.
Természet szájából vér szivárgott, mire a hóhér elvigyorodott.
-Jó hosszú éjszakánk lesz.
Másnap délben a Királynő benyitott a kínzókamrába. Először meg sem ismerte a kínzópadon fekvő nőt, akinek az ujjai hiányoztak, teljesen kopasz volt, és meztelen testén néhány elég mély égésnyom mellett kék-zöld-lila foltok tucatjai sorakoztak.
Tizenöt katona kísérte. Tizenöt a legerősebbek, és a legkegyetlenebbek közül. Akik első szóra megöltek bárkit. Legyen az gyermek vagy aggastyán. Az ő láttukra még a hóhér is összehúzta magát.
-Látom levágtad az ujjait.
-Igen felség. Nem akartam kockáztatni. Hátha szipoly.
-Jól tetted. Meg is erőszakoltad ?
-Négyszer is felség.
-Helyes. Te egy rendes hóhér vagy.
-Igyekszem felség.
-A nyelvét ugye nem vágtad ki ?
-Nem felség. Azt mondta, hogy ki akarja hallgatni. Majd esetleg utána.
-Én is így gondoltam. Nem véletlenül kapta a Néma Vár a nevét.
A királynő odafordult az áldozathoz.
-Finona, hallasz ?
-Hallania kell felség, csak a fülcimpáiból vágtam le egy kis darabot.
-Hallak -felelte egy sóhaj kíséretében.
-A férjed megszökött. Hol bújkálhat ? Kik adhatnak neki menedéket ?
-Bárki. Téged mindenki utál.
-Több tisztelettel beszélj a Királynővel némber ! -kiáltott rá a hóhér. Majd a Királynőhöz fordulva mondta -Azt mondta, hogy ma délben kiszabadítja magát !
-Ez szép teljesítmény lenne tőle.
-Már dél van ? -kérdezte.
-Egy kicsivel már el is múlt -mosolygott le a Királynő.
-Mi az utolsó kíváságod ?
A királynő elmosolyodott de belement a játékba.
-Az unokámból király legyen.
-Nem is magadért aggódsz. Ám legyen ! De a Néma Vár és a környéke mostantól már nem a barátunk.
-Nem is kell, hogy az le...
A királynő végignézett az áldozaton majd a katonáin, aztán lefagyott az arcáról a mosoly. A kínpadon fekvő nő testén egymás után halványodtak el, majd tűntek el a kínzás nyomai. A lila foltok helyén rózsaszínűre változott a bőr. Kiegészült a levágott fülcimpa, és az ujjak is növekedésnek indultak.
A királynő, a hóhér, és a katonák döbbenten bámulták a látványt. A hóhér kapcsolt elsőként, és kihátrált a kínzókamrából. A katonák ezt nem tehették meg, bár legszívesebben ők is követték volna a példáját.
Az ajtó nagy döndüléssel csapódott be, fogságba ejtve a bennlévőket, de ettől senki sem ijedt meg. Uganis sokkal félelmetesebb dolgok játszódtak le a szemük előtt. Az előttük levő test minden képzeletet meghaladó gyógyulást produkált, és nemsokára már teljesen éppé vált.
-Ez szép volt -dícsérte meg a Királynő. De hogyan akarsz megszabadulni a láncaidtól ?
Természet megrántotta a láncot, de az szilárdan tartotta őt.
-Erre gondoltam. A láncot maga Krash mágus erősítette meg. Tudod ki volt Krash mágus ? Az elmúlt ezer év legnagyobb mágusa, aki szinte eggyé vált a mágiával, és ezért kapta a varázsszót a neve helyett.
Természet még kétszer rángatta meg a láncot, de Krash mágus jó munkát végzett, és mágiája az elmúlt évszázadok alatt sem vesztett az erejéből.
-Öld meg ! -szólt oda a Királynő az egyik katonájának. Az elővette a tőrét és szíven szúrta a nőt. A tőr azonban elcsúszott a meztelen melleken és még csak meg sem karcolta az áldozat bőrét. Egy másik katona lekapta a falon levő bárdot és hatalmas ordítás mellett rácsapott az előtte heverő testre.
A medve termetű katona minden erejét beleadta a csapásba. Ez a csapás bőven elég lett volna egy derékvastagságú fa egyetlen ütésből való kivágásához. Most azonban még ez is kevés volt. A bárd feje megadta magát a hatalmas erőnek és több darabra tört szét.
-Ügyes ! -közölte a Királynő. Hadd lám, mi van még a tarsolyodban !
A lány mélyeket lélegzett a kínzópadon. Egyre nagyobbakat. Azután rántott egyet a karjával, és a lánc amelyet tizenkét elefánt sem lett tudott volna kitépni a falból, egész egyszerűen kiszakadt. Az előtte álló két katonát rögtön nyomorékká tette. Ezután egymás után szakadtak ki a falból a láncok. Törött és kificamodott végtagokkal, betört koponyákkal, nyögdécselő katonák hevertek mindenfelé. Ám a nagy felfordulás közepette ott állt a Királynő sértetlenül és elképedve nézte a történéseket.
Természet felült és felhúzta a lábait. Az ujjnyi vastag láncokat úgy törte le a bokáiról mintha csak szalmaszálból lettek volna.
Odament egy épen maradt faldarabhoz, és bal kezének mutatóujjával egy ajtót rajzolt rá.
Az egyik katona magához térvén a kábulatából egy másfél mázsás szikladarabot dobott Természet hátára, de az ott finom porrá omlott szét.
-Nem tudom hiszel-e a túlvilágban -fordult oda a Királynőhöz- de most oda kerülsz. Életed jutalmaként egy nem túl barátságos pontjára.
Kinyitotta az ajtót, és ami mögött tömör kőfalnak kellett volna lennie, most egy iszonytató látvány fogadta az odatévedő tekinteteket. Az ajtó mögül halálhörgések, sikolyok, és artikulátlan ordítások halltszottak ki. Ezekhez nemsokára csatlakozott a Királynő és katonái hangja is.
Természet becsukta az ajtót és körülnézett a romhalmazzá vált helyiségben. Ránézett a középen valami csoda folytán még egyben maradt kínzóasztalra amin nem sokkal korábban feküdt, és összeráncolta a szemöldökét. A kínzóasztal mind a négy lába több helyen is eltört, és fekvő része is milliónyi apró darabra esett szét.
-Így már jobb -közölte Természet. Ujjai segítségével egy rövid üzenet írásába kezdett.

A Néma Vár katonái húsz harcimágus segítségével is csak hat hónappal később voltak képesek bejutni a kínzókamrába.
-Mi történt itt ? -kérdezte az egyik mágus.
-Mintha földrengés, forgószél, és vulkánkitörés is pusztított volna itt.
-És mindez a mágikus fajtából.
Az egyik katona észrevett egy feliratot, amelyet mindaddig nem látott még ott.
A TERMÉSZET HARAGSZIK RÁTOK.
Abban az évben a Néma Vár környékén egymást érték a szélviharok, jégesők, és még a gyógyító mágiák is alig fejtették ki hatásukat. Az emberek hiába mutattak be áldozatokat az isteneknek, csak több év után kezdett enyhülni a természet haragja.

Itt az idő, írj fanficet a Vágymágusokhoz!

A karanténban búslakodsz?
Ne tedd!
Itt az idő alkotni valami izgalmasat!
Ha olvastad az Álruhában kötetet, biztos izgatja a fantáziádat, mi lehet majd a szereplők sorsa, vagy épp milyen a mellékszereplők múltja. Netán összehoznál szereplőket? :)
Írj a Vágymágusok világára fanfictiont, és küldd el az onsairegenyek kukac gmail pont com címre.
A beküldés folyamatos, és az írások kikerülnek ide, a blogra.
Egy ember egy írást küldhet, társszerzők kettőt.
Határidő: május 1. 

1. helyezett:
- egy választható, dedikált On Sai könyv (akár a Vágymágusok második része is, amint megjelenik)
- Vágymágusok hűtőmágnes
- könyvjelzőcsomag és csoki

2. helyezett:
- Vágymágusok hűtőmágnes
- könyvjelzőcsomag és csoki

3. helyezett:
- könyvjelzőcsomag és csoki

Tollra fel! Ne unatkozz a karanténban, hanem alkoss egy izgalmas világra! :)

(Ha még nem ismered a könyvet, olvass bele itt.)

A dédi sós kalácsa, avagy hogyan készíts könnyen kelt tésztát?

Tűnődtem, hogy íróként mi az a hasznos segítség, amit én tudnék adni a karanténban senyvedő embertársaknak, és rájöttem, hogy van egy szupererőm: húsz éve dagasztok kelt tésztát. Még hajdan Mancika déditől tanultam Orosházán, aki a férjem nagyija volt, egy olyan igazi, alföldi, fejkendős néni. Utólag már gyanakszom, hogy ez valami női beavatási szertartás lehetett, és akkor fogadott el engem, az életképtelen álmodozót egy szem unokája leendő feleségének, amikor elsajátítottam a kelt tészta ősi receptjét. Ez a tudás íróként is rengetegszer segített, amikor fél lábbal egy másik világban éltem. Sokkal egyszerűbb gondolkozni, és közben megsütni valami finomat a családnak, mint boltba menni és emberekkel kommunikálni. 
Aki még soha nem sütött kelt tésztát, és nincs kenyérsütő gépe, hanem kézzel szeretne nekiállni, annak jobb nem a kenyérrel kezdenie, hanem a köménymagos kaláccsal. Látszólag összetettebb a recept, de a valóságban sokkal könnyebben kezelhető tészta, és elsőre is sikerélményt ad :) Az élesztő felfuttatása:  1-2 dl tejet kézmelegre melegíteni, és bele egy kiskanál cukor és liszt, majd belemorzsolni az élesztőt (5 dkg).A dédi sosem keverte ezt fémkanállal, csak összerázta, és mindig porcelán tálkát és nem műanyag tálat használt. Miután letakarta egy konyharuhával feltette a sparhelt, vagy néha a kandalló szélére. Nekem már nincs ilyesmi, így a gázsütőt szoktam bekapcsolni 15-20 másodpercre, majd kikapcsolom, és oda, a kellemes, de nem túl forró melegbe teszem be kelni a letakart élesztőt.Az élesztő akkor jó, amikor megemelkedik, és jobban kitölti a tálkát. Kb 10- 15 perc kell neki, de ha sokáig ottfelejti az ember, mert mondjuk épp humoros jelenetet ír, akkor összeesik, és használhatatlan lesz. 
Gyúrd össze:felfuttatott élesztő egy liter tej (a kelesztéshez használttal együtt)fél kanál zsír (vagy vaj, netán margarin)4 csapott evőkanál cukor1 evőkanál só (igen, nem írtam el) liszt - amennyit felvesz
Na, eme pontnál éreztem úgy, hogy bimbózó kapcsolatunk a dédivel zordul félbeszakad. Most komolyan, mi az, hogy amennyit felvesz?
Ám pár év alatt rájöttem, hogy igaza van, sütni érzésből kell.Másképp viselkedik a tehénből nyert friss tej, sőt, a bolti tejek is különbözőek, és persze mások a fehér lisztek sikértartalma is, nem véletlenül mások a BL jelzések rajtuk, de igazából még abban is van különbség, hogy melyik malomból jön az a liszt. Ő a tejhez mérte a mennyiséget, mert liszt mindig volt a háznál, hiszen a földjein gabonát termesztettek, és megőrlette a malomban.
Érdemes elsőnek háromnegyed kilót beleönteni, aztán keverés közben hozzáadni a többit. Nagyjából 1 és 1,5 kg között fog megállapodni a vége, de ez a tej zsírtartalmától is függ, nekem volt olyan, hogy meglepetésemre jóval többet felvett.Ha kevés benne a liszt, akkor nagyon ragad a tészta a kézhez, ha sok, akkor nem áll össze, és száraz darabok látszanak. Hallgass az ösztöneidre, és a végére mint a gyurma, olyan lesz.
A dédi amúgy egy tésztaszűrőn átszitálta a lisztet használat előtt. Mindig gyanakodtam, hogy egérlábakat keres, de valójában fellazította a szemcséket, hogy később könnyedebb legyen a kalács. Én már nem szoktam, mert elfelejtem, de ha először sütitek, játsszatok el vele. Hátha még egérláb is lesz :) 
Az összegyúráskor szétmorzsoljuk a zsiradékot,  mindent összekeverünk, majd ököllel érdemes  dagasztani. Utána alányúlás, forgatás. A dédi tésztája az alányúlástól lett szép és egységes. Mutatom a mozdulatot, amit tőle tanultam. Itt még szárazabb a tészta:


Majd tettem hozzá tejet, ilyenkor már könnyebb alányúlni, és mozgatni. Szépen összeállt, ahogy a képen.
A tésztát kétszer kell keleszteni. Ez olyan riasztóan hangzik, pedig csak annyi, hogy amikor kész a tészta, akkor egy konyharuhával lefedve meleg helyre kell tenni 15-20 percre. Utána kicsit átgyúrni, és ilyenkor még felvesz egy kis lisztet.
Ugyanez az alaptészta sós és édes kalácsnak is jó.A köménymagos kalács sós tészta, így amikor kukacot sodrunk belőle, akkor minden kukac elé egy csipetnyi sócsíkot teszünk, és abba hengergetjük, hogy a külsejére rátapadjon. Ha van nagyobb szemű, durva sónk, az a legjobb. Ha a kukacot kézben csináljuk, vagy nagyon megnyomjuk, akkor csíkos lesz a kalács felszíne. Ha könnyed kézzel csináljátok, szép lesz a felszíne.
A kukacokat bármilyen formára lehet készíteni, bármilyen mintában lehet fonni, csak ne legyenek túl vékonyak, mert kiszáradnak. Illetve arra figyeljünk, hogy egy tepsibe nagyjából egy méretű és magasságú dolgok kerüljenek, hogy a sülésük ugyanannyi idő legyen. Most a dédi hagyományos, kicsi fonatait csináltam, ezek praktikusabbak reggelihez, de húsvétra bonyolult, teljes tepsis fonási mintákat is lehet készíteni. 
Utolsó lépés tojással megkenni, és egész köménymagot szórni rá, majd sütőpapírral bélelt tepsibe betenni.
Nálunk az egyik gyerek nem szereti a köményt, így mindig van "üres" kalács is, amit - kenyér helyett - egy kis felvágottal eszik.
Max 4. fokozaton lehet sütni a gázsütőben, de inkább egy hangyalábnyit alatta. A süti akkor jó, amikor érzed az illatát és megbarnul. Nyugodtan nyitogathatod a sütő ajtaját, ez nem piskóta, nem esik össze.



A tészta másik felét kinyújtottam, és miközben épp íráson tűnődtem, megsózott tejfölt, oregánót, és kockára vágott sonkát szórtam rá, majd felgöngyöltem, megkentem tojással, kicsit megszurkáltam villával és betettem a sütőbe. 


Sajnos, amikor kivettem, akkor jöttem rá, valami gyanús, a kukoricát kifelejtettem, de ti majd ne merengjetek máson, hanem tegyetek bele, és egy egy látványosabb, finomabb sós tésztát kaptok :)


  Ugyanez az alaptészta édes töltelékkel is jól működik.
Jó sütögetést mindenkinek :)

Álruhában - fiú szemszög

kép: imgurFelkerült a Vágymágusok 1. - Álruhában regény első találkozási jelenete más szemszögből.Hajdan gondolkoztam két nézőpontos narráción, így ez az érdekesség még innen maradt meg.Rianna épp a tetőn menekül, amikor találkozik valaki mással. Hiába, no, ezek a tetők már csak ilyen forgalmasak a fantasy világokban :)
Hogy az új olvasók ne fussanak bele rögtön egy erős spoilerbe, így ez az "On Sai és a szupertitkos vinyója" csoportba került fel. Akit érdekel, itt tudja elolvasni: https://www.facebook.com/groups/255339631256579/
A csoportban még található pár novella, és egy kis alternatív Calderon, ami egy régi E/1-es próbálkozás volt a korai időkből :)


Jó olvasást mindenkinek!

Vágymágusok blogturné indul :)

Izgalmas időszak jön, elindult a Vágymágusok blogturnéja. Ilyenkor megadott napokon bloggerek írnak a könyvről (nekem is meglepetés, miket), és a végén egy izgalmas játék található, mellyel meg lehet nyerni a könyvet. 
A turné állomásai:
01/05 Dreamworld
01/07 Kelly és Lupi olvas
01/09 Könyv és más
01/11 Könyvvilág
01/13 Hagyjatok! Olvasok!
01/15 Spirit Bliss Sárga könyves út
01/17 Dreamworld - Idézetek
Jó olvasást, jó játékot! :)

2019 - Évösszesítő... egy kis kollektivista gyorstalpalóval :)

kép: pinterestA 2019 ritka nehéz év volt, egy csomó olyan problémával szembesültem, amit nem tudtam megoldani, vagy olyan módon kellett, ami nekem érzelmileg nem megy. Az előző év se volt könnyű, nem is jelent meg regényem, de optimistán úgy indultam a januárnak, hogy ide nekem az oroszlánt, mit nekem regényírás, meg magánéletileg is ezernyi tervem volt. Aztán év elején keresztülment a családon az Élet nevű tehervonat, és biztos, ami biztos, még vissza is tolatott. Plusz meg kellett oldanom valamit, amit tíz éve nem tudok.
Annyira nehéz év volt, hogy külső írós tevékenységben csak a fontosabb dolgokat tartottam meg, minden mást elkezdtem lepakolni magamról. Közönségtalálkozón Egerben és Pakson jártam, mindkettő nagyon jó élmény volt. Részt vettem a Csillagponton Debrecenben két kedvenc íróm, Raana Raas és Szabó Sándor társaságában. Kiültem beszélgetésre, dedikálásra a kiadó rendezvényein: a könyvfesztiválon, könyvhéten, az őszi Olvasás éjszakáján és a téli Csillagszórón. (Utóbbiról hanganyag itt.)
Lehozott egy interjút a Népszava, lehet-e a jóért rosszat tenni címmel. Illetve volt egy élő beszélgetés a Manna FM rádióban is egy kis lelkizéssel. (Hanganyag itt.)

A stresszt is muszáj volt csökkenteni. Így megfékeztem a kis kollektivista lelkemet, és nem vitáztam a neten. A hazai lakosság kevert, sokan nem individualisták. A kollektivistáknál a csoporttudat előrébb van az éntudatnál, így sokkal erősebben érzékelik a csoportfolyamatokat. Mit jelent ez? Mondjuk ülünk egy nagy társasággal egy kávézóban, és egy ismertebb íróval lelkesen beszélgetek, de a szemem sarkából észreveszem a kezdő huszonévest, aki az asztal szélén szorong, és látszik, azt kívánja, bár ne jött volna el. Teljesen ösztönösen fogok felállni és átülni hozzá, mert számomra minden ember egyenlő. Pszichés mezőként érzékelem a "csoportomat", és mentálisan rosszul érzem magam, ha valaki nem érzi jól magát. Ezek abszolút automatikus dolgok.
(A reakció attól is függ, hogy mi a pillanatnyi csoport, ami mezőként jelen van. Ha egy rendezvényen dolgozom, akkor ez a "kiadó írói"; ilyenkor ha egy "idegen" rosszul érzi magát, hiába nézek oda, erősen kérdéses, hogy egyáltalán észlelem-e. Nincs benne a mezőben.)

fotó: Komka PéterA kollektivizmus amúgy nem pozitív/negatív érték, csak simán egy kulturális szűrő. Ez nekem sajnos kulturális súrlódást is okoz, amire tudatosan figyelnem kell.
Ha az első beszélgetőtársnak kisebbségi érzése van, akkor a mélyben nem hiszi, hogy minden ember egyenlő, hiába véli úgy magáról. Hiszen önmagát nem tartja egyenlőnek másokkal. Szeretne "kicsiből naggyá" válni, és ezt a környezettől visszaigazolásként megkapni.
Kiborul, én meg nem veszem észre, hiszen csak azt látom, más nekiáll lelkesen vele csevegni. Ha nincs kisebbségi érzése, akkor csak kis zavart érez, amikor meglépek, de megvárja, hogy húsz perc múlva visszajöjjek, vagy simán odajön dumálni ő is.


A kollektivizmus magával hozza a csoportfolyamatok ok-okozati érzékelését is. Ha fellép valaki egy közösségben lelkesen egy jó kezdeményezéssel, de rosszul kivitelezi, és nem veszi észre a tette másra gyakorolt hatását, akkor az olyan, mintha valaki a nappali közepére szarna.Ilyenkor szólok, hogy légyszi, ezt ne így, hanem máshogy csináld. Elmondom, hogyan lehet megoldani a csoport szétverése nélkül. Ha az illető érett személyiség, akkor megérti első szóból, de ha nem, és nekiáll egózni, hogy márpedig neki joga van ezt csinálni, akkor egy magamfajta kollektivista azt érzi, hogy nem elég, hogy az illető a szobába szart, de basszus, még ugrál is rajta. 
Ilyen tettnek számít: 1. lekezeléssel tönkretenni az újak, kezdők beáramlását 2. független tájékoztatásnak, összesítésnek beállítani valamit, majd haverokat nyomni, 3. nem ismerni a kompetenciahatárt, és szakmai tudásként tálalni valamit, ami hülyeség 4. személyeskedést szakmai tudásnak álcázni 5. közösségi erőforrást saját célra használni.
Ha ezekből a folyamatokból egy is megerősödik, akkor egyre büdösebb lesz a nappaliban, és bizony az emberek már csak olyanok, hogy nem szeretnek kávézni kellemetlen szagok közepette. Egyre nő a feszültség a közösségben, amit a békéltetők egy darabig még ki tudnak egyensúlyozni, de ha az alapprobléma nem szűnik meg, akkor összecsapnak az individualisták, méghozzá jogos sérelmek alapján. Közben elszivárog minden szelídebb egyén, mert szarul érzi magát.
Majd elindulnak a kemény destruktív folyamatok, jönnek a csoportokra szakadások. Itt már csak imádkozni lehet, hogy individualisták legyenek a vezetők, és akkor szeparálódás jön. Ha kollektivisták válnak azzá, akkor még csoportközi háborúkra is lehet számítani, merthogy nem az egyénre reagálnak, hanem a csoportok rivalizálására. Úgy szétverik a tágabb közösséget is, hogy valami borzalom.
kép: Éder IvánBennem mindig hatalmas szorongást és stresszt kelt, hogy felszólaljak valami ellen, mert ez a harmonikus kapcsolatok megtörése és kellemetlen. Ám olyan ez, mint a rák, a kezdeti stádiumban könnyebb gyógyítani.
A viták hasznosak, mert felhívják a figyelmet a problémára, nevet adnak annak, amit sokan éreznek, de nem tudnak megfogalmazni. Így viszont jobban figyelnek rá, ha pl. valaki a közösség erőforrását magáncélra használja.


Plusz ez egy tanulási folyamat. A szőnyeget koszolók nem rosszak, csupán vakok. Az individualistáknak azt kell megtanulniuk, hogy létezik felelősség a csoportért, be kell építeni ezt az új tudást, és látni a tetteik társas következményét.
Míg a kollektivistáknak meg fel kell ébredni. Megérteni, hogy létezik személyes felelősség, és erősíteni kell az éntudatot. Merthogy nem igaz, amit hisznek magukról, hogy jaj, ők tök ártatlanok, nem kiskirálykodnak... csak épp véletlenül pórul jár, akit nem kedvelnek... meg, nahát, mik vannak, mindig protekciósok lesznek a haverok. Az első tíz alkalommal még hihető, de utána már azért gyanús a dolog. Attól, hogy nem engedik tudatosulni a tetteiket a saját elméjükben, azok még destruktív tettek maradnak.
A társadalomban azok képesek nagy tettekre, akik képesek nézőpontváltásra. 
  Idén olyan kimerült voltam, hogy év elején még szóltam egy-két helyen, de nem mentem bele vitába, később meg már nem is szóltam. Egy kicsit szégyellem is magam, mert iszonyúan fontos a mentálhigiénés tér tisztán tartása. Az emberek boldogabbak a jól működő, kellemes közösségekben. Azért írom ilyen hosszan le, mert hátha olvassa más közösségi ember. Ha gondot láttok, legyetek bátrak, az elején lépjetek fel, még akkor is, ha utáltok negatív visszajelzéseket adni. Ezt bizony meg kell tanulni, de megéri, ha cserébe jó szellemi közegben élhet az ember.
Másik, amit elengedtem az idén, azok a projektáló embertársak.
Nem tudom, a regényekből mennyire tűnik, ki hogy más úton jár az agyam, de ez élőben jobban így van. A mentális teremben kamaszkor óta ülök egy padon és a világot nézem. Az életben azért látszom nagyon aktívnak, mert évtizedek óta szellemileg és érzelmileg unatkozom. A szokott célok, hogy párkapcsolat, gyerek, karrier, pénz, siker, ház, utazások, ezek Maya fátyla, pusztán csak illúziónak érzem, egyszerűen nem motiválnak. Az egyetlen, ami motivál, ha képességeimet használhatom. Nem azért vagyok aktív, mert bármit el akarok érni, hanem mert élvezem a flow élményt.
Valójában kívül maradok. Pont ezért ül le néha más ember mellém nagy lelki beszélgetésre. Kérdése van az életútja kapcsán, és érzi, hogy kap egy külső támpontot.

kép: pinterestDe mindig akad pár ember, aki annyira sérült, hogy nem tudja szóban feltenni a kérdést. Vagy simán csak nem törődik a saját lélektani állapotával. Azt hisszük, egy betöredezett köröm önmagunk elhanyagolása? Egy betöredezett lélek sokkal jobban az.

Ezek az emberek projektálnak. Van egy mondat, egy mozdulat, egy esemény, amibe belekapaszkodnak, és a saját belső feszültségüket lecsapják a másikra. "Nem tűröm, hogy velem mindig mindenki ezt tegye..." "Tudom, azt gondolod rólam, hogy...""Engem senki sem..."

A legkönnyebb azokra projektálni, akiket nem értünk.
Olyan ez, mint a diavetítő, ami fehér falat keres. Az ember akkor tud jól kivetíteni (projektálni) egy érzelmet, félelmet, ha a másik embert nem érti, üres lapként érzékeli, amit megtölthet a képeivel.

Időnként én is fehér fal vagyok, mert sokan nem értenek, de biztonságos fal is, iszonyúan sok feszültséget elfogadok, elnyelek. Mert tudom, gyógyulás jön, ha érzelmileg teljesen kifárad, és lehet vele beszélni. Ilyenkor bocsánatot kérek, minden felelősséget, hibát bevállalok, hogy kisimuljon a másik. Majd jönnek a kérdések: Kivel volt még ilyen helyzete? Kitől sérült ennyire? Miben más a mostani élete, kik szeretik, mi a realitás, amit gondolnak róla? Mitől szorong? Miben szeretne növekedni? Sokszor elhanyagoló anya, elhagyó apa, rivalizáló testvér, gyerekkori bántások vannak mögötte. Beépíti az énképbe, ám már elég erős, hogy változtasson rajta. Azért kell az egész dráma, hogy tudatosulhasson, gyógyulhasson mindez. (Ezek valójában pszichológiai rendelőbe való folyamatok, de nagyon sokszor a segítő szerepben lévő altruisták ösztönösen próbálják szeretettel gyógyítani.)
kép: wallhereIdén azonban érzelmileg túl kimerült voltam. A "kis lelki padocskámon" inkább csak szenderegtem, vagy a felhőket néztem. A vonuló felhők nálam a végső stádium, olyankor szoktam bámulni, ha annyira erős létszorongás tör rám, hogy szükségem van a kisimulásra és a világmindenséggel való teljes azonosulásra.
Ebbe egyszerűen nem fértek bele drámázó embertársak. Le is zártam kapcsolatokat, vagy ha nem hagyták, akkor erősen meghúztam a vonalat.
Valójában a projektálás egy agresszió. Senkinek nincs joga kivetíteni a másik emberre a személyes sorsproblémáit. De vannak diavetítők, melyek mindig újabb és újabb falat keresnek.
Úgy vélem, az emberi tisztelet ott kezdődik, amikor senki nem akarja a másikat eszközként használni (pszichés játszmákhoz sem), a felebaráti szeretet pedig az, amikor annak látjuk a másikat, aki, önnön egyediségében. A személyes szeretet pedig amikor időt szánunk a megismerésére.

A legjobb, amit az ember az életével tehet, hogy elmegy pszichológushoz, és egy kicsit átbeszéli az életútját. Ha belegondolunk, hogy egy évben könyvekre, szórakozásra, ruhára, netán felesleges tárgyakra mennyit költ az ember, abból kijönne egy olyan lelki segítség is, ami aztán nagyságrendileg javítja a boldogságélményt, és úgy egyáltalán a mindennapi életet. ***

Mikor a fenti sorokat írtam, még tavaly volt, és tűnődtem, hogy kiengedjem-e a posztot. A barátokkal minden évben tartunk Óévbúcsúztatót, ahol megbeszéljük, kinek milyen változás volt az életútjában. Mi volt az enyémben?
Egy tíz éve húzódó életútbeli kérdés megoldódott. Nem mintha nekem sikerült volna megoldani, inkább úgy mondom, hogy mások, akik a kis padjukon ülnek, jöttek és segítettek, a csendes szelídek érzelmileg, a problémamegoldó keményebbek meg átrugdaltak pontokon.
A másik nagy krízis lefutotta a saját köreit, majd meglepő módon kisimult.
A harmadik, a legsúlyosabb, beállt egy elviselhető szintre. Ezzel még sok dolog lesz, de most már menni fog.
Közben pedig a sok elengedés mellett sokat írtam. Két regény és másfél novella született tavaly. Az írás nekem kisimulás, az eszképizmus pihentet. Nem azért kalandozom más világokban, mert félek a valóságtól, hanem mert pihenek és erőt gyűjtök ahhoz, hogy megváltoztassam a világot. Nem a toll a legerősebb fegyver, hanem a tett.
Boldog új évet mindenkinek. Kívánok az új évtizedben mélyülő önismeretet, és szelíd megvilágosulásokat :) kép: M.A.

Könyvbemutató, élmények, hanganyag

Idén decemberben két szombati munkanap volt, így a Csillagszóró az ünnep előtti hétvégére került, hogy el tudjanak jönni az olvasók. Az előbb elkezdtem írni a bejegyzést, és rájöttem, pontosan azt csinálom, amit a helyszínen, amikor Vic, a kamaszkori barát megkérdezte, hogy milyen évem volt, hogyan éreztem magam... Tevékenységeket soroltam érzések helyett, mire újra megkérdezte, jó, jó, de hogy érzem magam. El is gondolkoztam, vajon tényleg, hogy éreztem magam? :D
Azt hiszem, jól. Idén nagyon jó lett a rendezvény előkészítése, de mondjuk el is fáradtam már előtte. Huszonhárom író szerepelt, és rajtuk kívül még tizenkilenc vett részt dedikáláson; kiadtunk száznegyvenhét tiszteletpéldányt, rengeteg könyvjelzőt, és íróiskolai oklevelet. Nagyon át kellett gondolni, hogy lehet ennyi embert mozgatni, infókkal ellátni.
Épp Beninát kérdezgetem :)Kérdezték is, hogy tudom ezt összerakni, pedig egyszerű: pontosan úgy csinálom, ahogy a regényeket írom. Fejben lejátszom ki hol és mit csinál (dramaturgia), majd utána a főbb szereplőknél, hogy ki mikor mit lát a saját szemszögéből (mintha karakterábrázolás lenne), és így milyen infóra lehet szüksége.
Kis nehezítés, hogy a szereplők valóban is élnek, így nem feltétlenül ott vannak és akkor, ahol kellene... :D A háttérben kevesen voltunk, így a három On Sai csemete is beszállt (némi akasztófahumor közepette, persze).


Kalandra fel beszélgetés.
Jobb oldalon Erdélyi Mariann moderátor,
középen Katona Ildikó kiadóvezető
Kalandra fel gyerekantológia íróiNo, de már megint a tényeket és cselekvéseket sorolom... Klassz volt, igen. Szervezőként mindenképp. És valahogy jó élmény egy jól sikerült zárás után átadni a dolgokat. Ezeket a fellépéseket, rendezvényeket januártól az új marketinges kolléga szervezi, ami azért nagy könnyebbség lesz. Meg így felszabadulok, és ráérek fura ötleteket kitalálni az olvasóknak... Idén is lett volna, de végül kapacitás hiányában lefújtam. De ami késik, nem múlik... :)

Szerkesztőként is jó volt a Kalandra fel antológia beszélgetésén kint ülni, vagy a Gyöngyfüzér és a Vágyom rád könyvbemutatóját megnézni. Novellát írni nehéz, de nagyon jó kis kötetek lettek.

Gyöngyfüzér antológia írói
oklevél átadása

Leginkább az Aranymosásos beszélgetést élveztem. Hatalmas öröm ám kihirdetni, kik lesznek benne a következő antológiába, és látni az örömöt az arcokon. Ahogy az íróiskolás oklevelek átadása is jó élmény volt. Én ugyan nem vagyok sem vizuális, sem tárgyi világhoz kötődő, be tudnám tenni az életem egy kis bőröndbe, de életem első írói díján kapott oklevél megvan, pont ebben az épültben osztották ki, és ma már ugyanahhoz a kiadóhoz tartozom a zsűriző íróval, ami tök furcsa :)Erre gondoltam, amikor láttam a felfénylő arcokat. Évek múlva ezek az egyszerű kis papírok talán első mérföldkövei lesznek egy remek útnak. Kívánom az álmok megvalósulását :)
Utána spontán csevegés helyett közös irodalmi beszélgetést tartottunk egészen zárásig.
Íróként is jól éreztem magam. Ha fáradt vagyok, akkor előjön a humorom, és szombat reggel már az voltam, pláne, hogy leszokóban vagyok a kávéról. Deszy nagyon jól kérdezett, a közönség meg jól szórakozott. 


Deszy és On Sai

Itt ép Maya borítóváltozatait mutogatom. Felhívtuk a pódiumra :)
Ő meg Maya :)

Dedikálás :)
Fotók: kpeterNagyon örültem mindenkinek, és köszönöm szépen a kedves szavakat, a sokféle élményt és a jó beszélgetéseket :)

Aki nem tudott eljönni, annak hanganyag is készült:
https://soundcloud.com/user-178092479/on-sai-csillagszoro-2019mp3
Boldog karácsonyt mindenkinek! :)

Decemberi események

Jön az év vége, és ilyenkor sűrűbbé válnak a dolog :)

Épp tart egy izgalmas novellapályázat, fantasy és karácsony témában... Nagyon örülök, hogy a Vörösmarty Könyvtár engem kért fel idén zsűritagnak, ezt nagyon hangulatos lesz olvasgatni. Dec. 8-ig lehet rá írni.

Dec. 12-én megjelenik az Artúr kötet ( beleolvasó itt), a Szivárgó sötétség űropera harmadik része. Nagyon sokat dolgoztam ezen a kéziraton, imádtam írni a jeleneteket, és hú, nagy izgulok, hogy sikerült :) (Mi ez a sorozat? Itt írtam róla összefoglalót.)

A másik könyvem, az Álruhában már kijött november végén (beleolvasó itt).
Dec. 19-én, csütörtökön 16 órától - Csillagvarázs előkarácsonyAz óvodás és alsós gyerekeket egy aranyos, több állomásos játékra várjuk az Alexandra Könyvesházban. Időhiány miatt még sosem vettem részt ezeken, de most én is kiülök játszani a Segítség, támadnak a betűk könyvem kapcsán. Szeretettel várunk mindenkit :) 
Fb esemény

Dec. 21. és 22. Csillagszóró KönyvkarácsonyIzgalmas könyvbemutatók, rengeteg író, jópofa beszélgetések... Teljes program itt.

Szombaton 11.30-tól lesz a könyvbemutatóm az Alexandra Pódiumon, a beszélgetést Mihóczy Mercédesz vezeti (deszy-konyv.hu). Mindkét idei könyvemről szó esik majd, és persze lehet kérdezni, meg lesznek új könyvjelzők is, ha valaki gyűjti :)
Fb esemény

17.30-tól Aranymosás Irodalmi Klub is lesz. Kötetlen csevegés közepette megsúgjuk azt is, hogy a jövő évben megjelenő YA és NA antológiába kiknek az írását válogattuk be, illetve odaadjuk az íróiskolai okleveleket is. (Aki régen volt hallgató, és nincs benne az írósulis gyűjtőcsoportban, ahol az átvételi infók szerepelnek, az írjon rám, vagy bármelyik oktatóra és bevesszük.) A beszélgetést a Pódiumon kezdjük, majd a kávézóban folytatjuk. Minden pályakezdő és gyakorlottabb írót örömmel várunk kiadón innen és túl egy kellemes közösségbe :)Facebook esemény itt.
  
Vasárnap 12. 30 - Kalandra fel! (A legvagányabb olvasókönyv bemutatója)Hatalmas izgalommal zajlott a pályázat, és remek írások születtek, nagyon szerethető és humorban gazdag gyűjtemény jött létre. Új címe is lett: Olvasó Szuperhős 1. - Kalandra fel! A kötet bemutatója egyben szakmai beszélgetés is lesz, ahol Katona Ildikó kiadóvezetőt és engem kérdez Erdélyi Mariann. Végül a meseírók dedikálnak. Facebook esemény itt.

Még sok izgalmas program lesz a Csillagszórón, az év legnagyobb Könyvmolyképzős rendezvényén. Gyertek, szeretettel várunk mindenkit :)  

Hangfelvétel - Manna FM

Szerdán izgalmas meghívás részes voltam. Fehér Mariann, a Manna FM esti műsorvezetője meghívott, hogy szülinapi ajándék legyek a testvérének, Noéminak. Én amúgy gyakran ellógom a tévés és rádiós felkéréseket, az író szerintem írjon, de ez annyira jópofa dolog volt, hogy szabaddá tettem magam, és túráztam egyet Zugló vadregényes részein, méghozzá szó szerint, mert alaposan eltévedtem :DNagyon élveztem a beszélgetést, Mariann kiválóan kérdez, és öröm volt rá felelni. Szó esett írásról, álmodozásról, tehetséggondozásról, mindenféle jóról. :)
https://soundcloud.com/mannafm/2019-11-13-peldaul-mariann-nal-varga-bea