Fanni Kemese's Blog, page 2

Novellám az Érints meg! antalógiában

A Pippa könyv befejező részének státusza még mindig ugyanaz (írás alatt áll), de idénre még tartogatok egy meglepetést. Decemberre várható a Könyvmolyképző Kiadó Érints meg! című antalógiájának megjelenése, amelyben helyet kapott az egyik novellám is tizenhat másik mű mellett. :) A következő napokban a Facebook oldalamon biztosan megosztok néhány infót a megjelenés kapcsán. :)
Immáron borítója és fülszövege is van a kötetnek, ide kattintva pedig előrendelhető.Szerintem a fülszöveg alapján jó kis történetek várhatóak az antalógiában, és amit még nem is említettem, hogy minden novellához tartozik majd egy csodás László Maya illusztráció is. :)

Szerelemfalatkák, lelki cseppek hétköznapokra!
Mit tennél, ha mindig ott éreznéd a bőrödön a lelki társad fizikai sérülését, és minden életben hozzá vezetne az utad?Vagy ha boszorkányként el tudnád lopni a húgod arcát?Milyen érzés lehet szoborként beleszeretni egy élőbe?Vágytál már méhek közé az első randin, álmodoztál a szerelemről francia utcákon?Milyen színű lehet a hiány, a szerelem, a vágy?Tizenhét novella, tizenhét szívdobogtató történet!A szerelem sokféle: néha érzéki és szenvedélyes, máskor derűs, gyakran keserédes, de mindenképpen csodálatos. Az antológia első fele a fantázia világába kalauzol el, míg a második fele a valóságban mutatja be, milyen lenyűgöző, ha valaki elrabolja a szíved.Az Érints meg! pályázat tizenkét nyertes írása.A kötetet tovább gazdagítják On Sai, Helena Silence, Kemese Fanni, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor novellái.
Engedj a csábítás bűvöletének!

Novellám az SFmagon

Fotó: Jókay BálintTavaly írtam A nagy alámerülés című novellámról, amely az Új Galaxis 24. számában jelent meg. Most, hogy beköszöntött a nyár és a forróság, a novella felkerült az SFmagra.Van benne kánikula, világvége és hűsölő emberek egy Tesco ponty akváriumában.
Így kezdődik:
Egy szombati napon tetőzött a kánikula, és a hűvös medencében pancsolva arra gondoltam, hogy kopoltyút növesztek, és a víz alá költözöm. Talán gyanút kellett volna fognom, de azon a héten már-már megzápult az agyunk a hőségtől és a jó ideje tartó médiahisztériától, a világszerte tömegeket megmozgató vízimádástól.
Emlékszem, azon a héten a nap ezer wattos mosollyal hevítette a betonplaccokat, és a panelkülvárosok éjszaka is ontották magukból a meleget, mint a kályhában átforrósított téglák télen. Könnyeztek a klímák az erőlködéstől, és ha a hírekben nem éppen a vízimádókról esett szó, akkor a fővárosi vízosztást vagy az ájuldozó néniket mutogatták.
Ide kattintva folytatódik. :)

Dedikálás a Könyvhéten

Helenával rapid dedikálást tartunk a Könyvhéten. :)
Időpont: június 10. szombat, 15:30-16:00 (igen, tényleg csak fél óra lesz)
Helyszín: Budapest, Vörösmarty tér, (Fontos, hogy a kiadónak két standja lesz, és mi a bolti standnál leszünk: Alexandra Value, 15-ös stand).
Facebook esemény

Podcast szemle: Writing excuses

[image error] Az utóbbi időben volt szerencsém viszonylag sokat utazni, és ezúttal már nem is vittem magammal könyvet, hanem letöltöttem egy jó adag podcastot a telefonomra, bepakoltam egy fülest, és meg is volt a kikapcsolódás a táj bámulása közben.Talán pinteresten futottam bele először a Writing excuses (Írói kifogások) podcast ajánlóba, és Dan Wells nevét (itthon a Fumax adja ki a könyveit, ismerős lehet tőle a Partials vagy mondjuk a Nem vagyok sorozatgyilkos) felismertem a beszélgető szerzők közül, ezért egy kicsit körbenéztem az oldalukon. 
Már a műsor ars poeticája is vicces: fifteen minutes long, because you're in a hurry, and we're not that smart (15 perc hosszú, mivel neked is sietős és mi sem vagyunk annyira okosak), és az valóban igaz, hogy 15 percbe beleférnek, de az kevéssé, hogy nem okosak.Minden adásban hárman-négyen-öten elegyednek beszélgetésbe egy adott témakör kapcsán, sokszor meglepetés vendéggel, akik vegyesen ismertebb és számomra ismeretlenebb szerzők. Tetszik, hogy egy-egy adásban a feldobott téma boncolgatása mellett mindig van egy könyvajánló, és a végén házi feladat, meg a búcsúzás (Kifogytál a kifogásokból, most irány írni! És tényleg úgy érzem, hogy most menni kéne írni.).
Mostanra már 12 évadnyi anyag érhető el a honlapjukon, és én időben visszafelé haladva szemezgettem a cím alapján engem érdeklő témákból. A résztvevők profi zsánerírók, közöttük többszörösen díjazott is van, vegyesen nők és férfiak, így mindannyian egy kicsit más tapasztalaton alapuló szemszöget hoznak be a beszélgetésbe, és sok esetben konkrét példákkal és magyarázatokkal hozzák közelebb az adott témát a hallgatókhoz. Elmesélik, mit jelent az adott kifejezés, így a kezdő író is boldogul, de a beszélgetés közben bőven akad olyan hozzászólás, ami a tapasztaltabbaknak is érdekes lehet.Hisznek abban, hogy az írás tanulható és fejleszthető, és néha átcsillan, hogy a könyvkiadás bizony üzlet.
Hallgattam adást mondjuk arról (a teljesség igénye nélkül):
hogyan lehet felismerni az öncélúan "lila" szövegeketmiért érdemes novelláznimilyen munkamódszerrel dolgozik egy díjnyertes költőnemek megoszlása a történetekbenhumor a történetekbentörténet ritmusának befolyásolása a történet struktúrájával vagy épp a fejezetekkelnézőpontok kezelése (ezt a témát mindenféle szemszögből megpróbálták körbejárni)stílus, szóválasztás, bekezdések stb.De ezeken kívül még rengeteg, tényleg rengeteg téma van. A honlapon keresztül is hallgatható, de egy kattintással minden adás letölthető (így nem kell wi-fi hozzá később), tényleg könnyű a kezelése, ha még új vagy podcast téren (én nagyon új voltam).
A beszélgetések angolul érhetőek el, de ha ez nem gond, abszolút érdemes követni őket.

Könyvfesztivál 2017

Nincs mese, a Könyvfesztivál a kedvenc könyves rendezvényem. :)

Idén végre felismerték a szervezők, hogy az ebédelés elég nehézkesen ment az utóbbi években, így rengeteg foodtruckot vonultattak fel a Millenáris parkban, de mondjuk a kedvenc csapolt meggysörös kisautó sem hiányzott a kínálatból. (Gyümölcssör=könyvfeszten vagyok.) Ami a reggelit illeti, a Szerelmeslevélben érdemes megállni egy jó pesztós levélre, gorgonzolás papucsra vagy kakaóscsigára.

Szombaton az Orhan Pamuk dedikálás gigantikusan hosszú sora fogadott. A díszvendég író órákon át dedikált, és hiába telt el egy-két előadásnyi idő, a sor töretlenül kígyózott. Nem én voltam az egyetlen, aki első pillantásra azt gondolta, hogy a belépő miatt van sorban állás, de idén a program másik újdonságaként ingyenes volt a belépés.

A Pesti nő könyvbemutatóján kezdtem a napot, és valami csodás volt. A Pesti nő blogon Budapesten élő nőket interjúvolnak meg és fotóznak le az általuk választott budapesti helyszínen; híres nőket és hétköznapi hősöket egyaránt. A prae.hu-n olvasható a beszélgetés kivonata,  a moderátor remek volt, sokszor felnevettünk, másrészről meg felemelő, megható pillanatokból sem volt hiány.

A bemutatóról rohantam is át egy sci-fis előadásra, amelyen a Gabo SSF, Fumax és Agave kiadók képviselői beszélgettek a zsánerirodalom helyzetéről. A tavalyi kritikákból okulva, idén az idő nagy részében valóban beszélgettek a résztvevők az aktualitásokról is: az Alexandra helyzetről, a külföldi és a magyar piac különbségeiről, és csak a legeslegvégén szorítottak helyet az új megjelenéseknek. A következő féléves megjelenéseket - mind a címeket mind a példányszámokat - visszaveti az Alexandra kereskedő hálózatának kiesése. Arra kérték az olvasókat, hogy akik tehetik, vásároljanak közvetlenül a kiadók webshopjaiból. (És ez egyébként minden kiadóra érvényes!) :) Remélik, hogy rendeződik ez a helyzet, és a megjelenésekben is fel tudják venni a fonalat.

Az előadás után Helenával lesétáltunk a Könyvmolyképző B épületében lévő standjához (a kiadó idén először a D épület mellett a B-ben is állított standot) dedikálni. Nagy örömünkre rengetegen érkeztek a dedikálásra. Most először aláírtam egy oldaltáskát, és persze könyvjelzőket meg rengeteg Pippa és Mya könyvet is. :) Csodás érzés, hogy ennyire szeretitek a Pippa és Mya könyveket, és igazi meglepetés volt, hogy annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt jelentek meg a könyvek, ennyien eljöttettek. :)

A dedikálás után baráti kávézás és beszélgetés következett, és összességében meg tudtam állni pár könyv és egy Könyves Magazin beszerzésénél. Nagyon szeretem ezeken az eseményeken, hogy rengeteg íróval össze lehet futni élőben, akár távolról meglesni őket dedikálás közben (Orhan Pamukot folyamatosan fotózták a lelkes olvasók).

Vasárnap délelőtt is kiugrottam egy rövid időre, és meg kell jegyezzem, hogy sokkal "élhetőbb" volt a Millenáris, a standokhoz remekül oda lehetett férni, így aki nem tervez dedikáláson vagy előadáson részt venni, csak nézelődne egy kicsit, lehet érdemes a vasárnapot választania a jövőben. Az egyik barista elmesélte, hogy szombaton a foodtruckoknál is extrém sorok alakultak ki, akár egy órába is telt hozzájutni egy burgerhez.
Az Instagram fotóért köszönet @Mudblood4-nek :)
Szuper hétvége volt, a Könyvfesztivál marad a kedvenc könyves eseményem. :)
Ha nem sikerült ellátogatnod a Könyvfesztiválra semmi vész, a Varázstinta blogon indult egy játék dedikált könyvjelzőkért. :)

Könyvfesztivál szubjektív programajánló

Arra gondoltam, hogy idén is összegyűjtöm, hogy mely Könyvfesztivál programok keltették fel a figyelmemet. Számomra a Könyvfeszt a legjobb könyves banzáj egész évben, mert áprilisban még nincs hőség, a látogatótömeg is egy picit jobban eloszlik a Millenáris területén, és eső esetén adja magát a rengeteg fedett hely.
FolyamatosanPesti nő, Bach Máté kiállításaB épület, előtér
SzombatMilyen is a pesti nő?Izsó Zita és Bach Máté Pesti nő című interjúkötetének bemutató beszélgetése. 11:31-12:30 - Márai terem
Beszélgetés a kortárs science fiction- és fantasy irodalomrólRésztvevők: Kleinheincz Csilla (GABO), Németh Vladimir (Fumax) és Velkei Zoltán (Agave Könyvek)12.30–14.00 - Supka Géza terem
Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban. A Fantasztikus világok című politológiai antológia könyvbemutató műsora14.00–15.00 - Külső pódium a B épület mellett
László Zoltán kerekasztal beszélgetés és dedikálás14:30-15:30 - Agave stand
VasárnapFelolvasószínház David Walliams A nagy szökés című regényéből A Könyvfesztiválra jelenik meg a Kolibri Kiadónál David Walliams újabb regénye, A nagy szökés, amely a Gengszter nagyiéhoz hasonló siker várományosa lehet. Főhőse, a II. világháborúban vadászpilótaként részt vevő nagypapa időskorára elfelejti, ki is ő valójában, és a mindennapokat is úgy éli meg, mintha még zajlana a háború. Unokája az egyetlen, aki megérti őt – ő siet segítségére akkor is, amikor a nagyapa idősek otthonába kerül...15.00–15.45 - Gyerek- (b)irodalom

Pál Sándor Attila: Düvő, Hevesi Judit: Holnap ne gyere
A szerzőkkel Ott Anna beszélget (Líracsúcs)
14:00-15:00 - G9 stand
Szombat és vasárnapSzív küldi – Küldj képeslapot az InstaVerssel! Úgy érzed, nem tudod kifejezni szerelmed, barátod vagy a szüleid iránti érzéseidet? Érezted már úgy, amikor egy verset olvastál, mintha a te gondolataidból írták volna? Gyere el standunkra, és küldd el kortárs szerzők verseit az ismerőseidnek! Klasszikus képeslapjainkon elfér személyes üzeneted is, a feladással sem kell bajlódnod, majd mi intézzük! Üzenj és oszd meg a kortárs magyar irodalmat – egyszerre!15.00–19.00 - G9 stand
Felhőmesék és óriásbuborék show Mesél: Tóth Krisztina16.00–17.00 - Külső pódium a B épület mellett
A Könyvmolyképző Kiadó programjairól szóló összefoglalót ide kattintva találjátok meg.

A végére pedig egy szubjektív könyv kívánságlista, ebből fogok szemezgetni a standoknál (ha nincs lista, elfajulhatnak a dolgok, akár egy bevásárlásnál :D)
Carrie Fisher: A hercegnő naplója V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia (most olvastam és a háttérvilág isteni volt)Sylvain Neuvel: Alvó óriások (eddig nagyon izgalmas a felütése)William Burnett - David J. Evans: Tervezd meg az életed (Tetszett.)Meik Viking: Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz (Kinéztem angolul, de már jön magyarul is.)N.K. Jemisin: Az ötödik évszak (személyes ajánlást is kaptam, de ez az interjú a szerzővel még inkább ráerősített arra, hogy el kell olvasnom)Charlie N. Holmberg: A papírmágusIzsó Zita - Bach Máté: Pesti nő (Időről időre ellátogatok a blogjukra)Libri irodalmi díj shortlistHevesi Judit: Holnap ne gyereHVG Könyvek közül a Kreativitás Rt. és a Storytelling is érdekesnek tűnik

Dedikálás a Könyvfesztiválon

Idén is szeretettel Várunk Titeket Helenával a Könyvfesztiválon. :)Ide kattintva eléritek a Facebook eseményt is.

TED Talks #1: Amanda Palmer és a kérés művészete

Neil Gaiman a Kilátás az erkélyről című esszékötetének egyik írásában így jellemzi feleségét, Amanda Palmert: közvetlen, meghökkentően vicces, fesztelen, olykor hangos, szinte zavarba hozhatatlan, gyönyörű és beszédes énekesnő. Neil Gaiman több esszéjén keresztül megismerhetjük egy kicsit az énekesnőt, bepillantást nyerhetünk a koncertjeibe – olyan részletességgel, mintha magunk is ott állnánk a közönségben –, elcsíphetjük a párbeszédeiket, és olyan közös projektből is olvashatunk részletet, amelynek keretében Neil válogatott módszerekkel párszor megölte Amandát. :) 
Neil az esszékötetében még a számomra ismeretlen művészekről is olyan érdekesen és kedvesen írt, hogy az embernek rögtön kedve támad többet megtudni az illetőkről, és ez többszörösen érvényes volt Amanda Palmerre, akinek ráadásul már jó ideje szemeztem a könyvével. Szinte belevetettem magamat A kérés művészete - Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni című kötetébe.
Szuper egyveleg ez a könyv, Amanda a saját életén keresztül, példákon és anekdotákon át mutatja be, hogy tulajdonképpen a céljai megvalósítását és a sikerei elérését hogyan építette fel – ahogyan nevezi – a kérés művészetére. A könyvben bemutatja az első lépéseket, amikor élő szoborként némi apróért cserébe egy szál virágot és egy pillanatnyi szemkontaktust ajánlott fel az utca adakozó kedvű népének, majd később zenei karrierjében kamatoztatta a szoborként megszerzett tapasztalatait.Miután kemény munkával, az internet segítségével közönséget épített magának, és ami még fontosabb, a közönségét összetartó közösséggé kovácsolta, idővel úgy döntött, hogy közvetlen cserébe kezd velük: ingyen adja a zenéjét a világnak és a rajongóira bízza, hogy mennyit fizetnek érte. És a zeneipar legnagyobb megdöbbenésére működött a dolog, Amanda lett az első olyan zenész, aki egymillió dollárt gyűjtött össze közösségi finanszírozással egy kickstarter projektben.
A könyvben persze sok minden mást is elmesél Amanda: bensőséges részleteket a kapcsolatairól, ír Neil Gaimanről, Anthonyról a mentoráról, nehéz helyzetben lévő rajongókról és művésztársakról. Nem csak az alkotásról és a csillogásról esik szó, hanem mélypontokról, döntésekről, amelyek utálatot gerjesztettek a közvéleményben, félelmekről, és arról, hogy miként birkózott meg velük.
A könyv nagyon pozitív, felemelő és emberi, a legerősebb üzenete pedig az, hogy merjünk adni, kérni és elfogadni, kerüljünk be a nagy körforgásba. Amanda írásának fantasztikus sodrása van, a könyv felépítése is csodás, felváltva tekint vissza a múltba és mutatja be a Neil Gaimannel való megismerkedésének majd házassághoz vezető kapcsolatának a lépéseit,  és mindezt megspékeli a saját dalszövegeivel, fotóival és anekdotáival.
Egy gyorstalpalóért érdemes megnézni a TED előadását (és mint a legtöbb TED előadásnál, itt is beállítható magyar felirat).  Ha ma még nem jutottál inspirációhoz, akkor ezt ne hagyd ki:

Látva a könyvborítót vagy a TED beszélgetést, rögtön felmerült bennem: de miért ilyen Amanda szemöldöke? Előrevetítem, hogy a könyvből kiderül: egy szerep kedvéért borotválta le először a szemöldökét, aztán úgy hagyta, és maga pingált mindenféle vonalakat a helyére, mert észrevette, így sokkal inkább a szemébe néznek az emberek. :)

Gombhoz ünnepi kabátot

Kemese Fanni - A hógömb
Karácsony előtti este a viharerőművek kürtői meglepetés hófelhőket pöfékeltek a város fölé, és a hózápor beporcukrozta a háztetőket.A gyerekek hógolyóztak a karácsonyi fényárban; bejglit vacsoráztak, és habos kakaót hörpölve nézték a Grincset.Amikor az utolsó gyerek is elaludt, egy jármű jelent meg a c-re fogyott Hold közepén, és átsiklott a város védőburkán. A szánt rozsdás robotrénszarvasok húzták, a bakon piroskabátos alak vigyorgott.A szán motorja felbőgött, és egy öblös csövön át felporszívózta a becses havat a tetőkről és macskakövekről. Miután az utolsó felhőfoszlányt is begyűjtötte, a tolvaj rükvercbe kapcsolt, és imbolygó gépezetével felszívódott a csillagos égen. Ho-ho-ho! Boldog karácsonyt!(Rázd meg, és újrakezdődik! :))

Régi terv volt, hogy írjak egy karácsonyi történetet, amely elfér egy képeslapra. Idén végre megszólított egy képeslap, és rajta a felütés. Hiszen annyi, annyi csoda történhet karácsony előtti este.Amire előre nem gondoltam, hogy ez a rövidke kis történet csak egy szelete egy nagyobb történetnek, amely az adventi időszakban foglalkoztatott. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e kikerekednie belőle valaminek.Szóval így lett a képeslaphoz egy mini történet, így lett a gombhoz kabát. :)
------------------
A Blogturné Klub idén is szervezett egy karácsonyi blogturnét, amelynek keretében írókat kértek fel, hogy videó vagy hangüzenet formájában kívánjanak boldog karácsonyt maguk vagy valamelyik szeretett karakterük nevében.MFKata blogjára került fel az én karácsonyi jókívánságom. :)
------------------

Tavaly írtam egy karácsonyi kiegészítő történetet a Mya könyvhöz. A novella címe Szárnyaszegettek, és két jól ismert, meg egy kevésbé ismert szemszögkarakter szólal meg benne. Ha eddig kihagytátok volna, most már olvasható itt a blogon is.  :)A karácsonyi készülődésben amúgy is jól esik egy kis pihenés. :)

Szárnyaszegettek

A Pippa Kenn-trilógia karácsonyi kiegészítő története
Pippa Kenn
BEESTEM A KENN-HÁZBA, és gyorsan kizártam a szállingózó hóesést, meg az orrokat pirosra csípő hideget. Levettem az átázott holmimat, a hajamból kiráztam az olvadozó havat.– Hahó! – kiáltottam, de válasz nem érkezett. Az üres csend erődházakhoz illett, nem családi házakhoz. Jelly kutya sem fogadott a küszöbön, de nem csak ez hibádzott: a máskor patyolat kövön vaskos sárcsík kenődött szét. Nem kutyamancsról vagy bundáról való, hanem mintha valami nehéz, piszkos tárgyat ráncigáltak volna be a házba.A testem megfeszült a szokatlan jelek láttán. Követtem a nyomokat, ujjam begörbült, a bőrkesztyű nyikorgott a kezemen. A lépcsőfokokon apró fagyott földrögök hevertek szerteszét, csikorogtak, ahogy rájuk léptem. Az emeleten izgatott suttogást csíptem el, és engedett a csomó a gyomromban.A hangok a szobámból jöttek, a résnyire nyitott ajtóm vonzott; titok lapult mögötte.


Mya Mavis
Megállt az idő azon az átkozott karácsonyi éjszakán.Át akartam aludni az egészet, de csak az ágyban forgolódtam, és laposakat pislogva figyeltem a szoba mennyezetét, ahogy az árnyékok tintacseppekként gördültek elő a sarkokból és képekbe tömörültek.Megint angyal alakját vették fel először, aki a templom tetején állt. Puskáját diadalmasan a magasba emelte, majd glória virult a feje köré, mint egy véraláfutás. A mélyből sápadtkezek nyúltak felé, de nem érték el soha; karmos ujjukat behajlították és kiegyenesítették, mintha szélben hajlongó göcsörtös ágak lennének. Aztán az angyal behúzta a szárnyát, és mögötte megjelent egy satírozott folt, amely barbárrá nyúlt, és csupa éles körvonalban állapodott meg. Igen, a barbár volt az, a fivérek közül a rettenetesebbik, a kendője sáv a homlokán, és a mellkasa a szíve felett szénfeketévé sötétedett. A barbár az angyalt nézte, de szétesett a kép, mintha zápor verne szét egy higanytócsát.Az árnyékok szavakká álltak össze. Annyi volt belőlük dühösen egymásra pingálva, keresztül-kasul és még fejjel lefelé is, hogy alig bírtam kiolvasni őket. A szívem nagyot dobbant. Rólam szóltak a feliratok, Mya, Mya, Mya mindenütt.Meddig dédelgetünk terroristákat?Mya Mavis halált érdemel! Bűnei: apagyilkos, anyagyilkos, gyerekgyilkos. Peter Kenn mégis futni hagyja.Mya Mavis látta előre. Tudta.Hányan vannak még? Rejtegeti őket.Elhűlt bennem a vér, ahogy egyre több szó furakodott a fejembe. Az árnyfesték lecsurgott a falakon, és hurkokat formált, akasztófa köteleket.Kop-kop.Összerezzentem, az ablak felé kaptam a fejemet, és mire visszanéztem a mennyezetre már nem volt ott semmi sem. A Mavis-átok végre eltakarodott és békén hagyott. Csak a gyors szívverést meg a rémületet hagyta hátra. Valamit láttam az előbb. Mit is? Újabb kavics koppant az üvegen, lepattant és kop-kop-kop a tetőcserepeknek verődött. Csend, majd szisszenés és motyogás szűrődött be odalentről.Kiugrottam az ágyból Phil hangjára. Feltoltam az ablakot, nagyot csattant a keretben.– Mit csinálsz itt? – kérdeztem mosolyogva. A vörös loboncom előrehullott, úgy kellett hátrakanalaznom, hogy lássak valamit. Lent megmozdult egy árnyék. Először csak a sárga szemeket vettem észre a feketeségben, mert Phil feketére változtatta a bőrét, hogy az árnyékban rejtőzködhessen. Megköszörülte a torkát, és a bőre kivilágosodott, az utcai lámpák fénye betegesre színezte őt.– Pillanat, várj! – mondta. – Gondolkodom.– Micsodán?– Hogy vajon melyik felütés tetszene neked jobban.– Mik közül lehet választani?– Na ezt figyeld: Rapunzel, engedd le a hajadat!Kuncogtam egy kicsit.– De nem is arany színű a hajam.– Hát igen, ezért én is inkább afelé hajlok, hogy: szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke. Vagy inkább: hívj édesednek s újra megkeresztelsz.– Na várjunk csak! – mondtam izgatottan, mert legalább annyira tetszett, hogy ráismertem arra az ősöreg drámára, mint a tény, hogy Phil mit is mondott. – Rómeó meghal. A mesében meg a királyfi megvakul, és nekem nincsenek gyógyító könnyeim. Melyiket választod?Csípő fájdalom hasított az arcomba. A szememtől indult, lefelé az arcomon, mintha valaki végigkarmolt volna, és húsig horzsolta volna a bőrömet. Odakaptam a kezemet, de már semmit sem éreztem, a fájdalom elillant. Úgy tettem, mintha megdörzsölném a szememet.– Ez magas labda volt – csóválta a fejét Phil. – Akkor maradok annál, hogy cserébe a csirkéért, hoztam neked húsospitét meg krumplis pogácsát. Gyere le a konyhaablakhoz!– Nem jössz be?– Ha nem érek haza, Hazel vagy az anyám élve megnyúz. Mérik mennyit kések, és még több éneklésre meg zenélésre kényszerítenek. Gyere! Apád nincs a konyhában.Belépett az eresz alá, és eltűnt a szemem elől.– Sietek!Kirohantam a szobából, aztán megtorpantam a folyosón, mert elcsíptem Wyatt lázas hangját a földszintről. Akkor motyogott álmában ennyire hevesen, ha sokat ivott, de nem eleget ahhoz, hogy teljesen kiüsse magát. Lábujjhegyen merészkedtem előre, a pucér talppárnám cuppogott a padlón, és fáztam rövidnadrágban. Minden télen így aludtam, de idén valahogy huzatos volt a ház. Biztosan csak képzeltem, hogy Wyatt szó szerint megfagyasztotta a levegőt maga körül.A földszinten hangosodott a motyogás.–…Mya…A nevem hallatán megtorpantam. Visszhangzott a folyosó. Mya, Mya, Mya. Mintha a falak is szitkozódtak volna. Az epe feltolult a torkomban, úgy kellett visszanyelnem. Szinte már hallottam, hogy Wyatt lenyomja a kilincset, és kilép a folyosóra. Leszid valamiért, amit nem is csináltam, vagy ami még rosszabb, becsmérli az anyámat. De a motyogás folytatódott, és értelmes szavakat hallottam ki. Klónozás. Masírozás. Nagymama. Wyatt sohasem beszélt a nagyanyjáról.Az ajtóhoz léptem, és belestem a kulcslyukon, de sötét volt odabent, nem láttam semmit sem. A fülemet az ajtóra tapasztottam, és becsuktam a szememet, mintha egy érzék kiiktatásával felerősíthetném a másikat. Súrlódott a lepedő Wyatt forgolódásától. Alkohol bűze mart az orromba. Tenyésztés. Ocsmány. Gyűlölöm. És végül:– Mya.Ahányszor Wyatt kimondta a nevemet, görcsbe rándult a gyomrom. Mintha már a hangjával is megmérgezhetne. Kopogtak a konyhaablakon. Fel ne ébresszük Wyattet! Vártam, hogy Wyatt elszóljon valami fontosat, de csak mocorgott, és talán a párnájába beszélt tovább. Kótyagosan a konyhába botorkáltam. Elhúztam a sötétítőt, és kinyitottam az ablakot. Vászonba csomagolt illatozó tál várt az ablakpárkányon.– Phil?Semmi válasz.Feltérdeltem a konyhapultra, és kilestem a sikátorba. A leheletem párállott a fagyban. Egy fia lélek sem mászkált odakint. Phil sem bújt el a ház tövében. Nem várt meg.Elszontyolodva kibontottam a batyut; a pogácsák aranybarnák, és fénylett a tetejük a tojástól; a piteszelet meg takaros rácsos mintájú. Az étel mellett megbújt egy üvegdarab. Kézbe vettem. Nem is üveg volt, hanem egy tükörcserép, jégcsap alakú. A kiszélesedő részére lyukat fúrtak és madzagot húztak át rajta. A hátoldalon macskakaparás: Boldog karácsonyt (ahogy a régiek kívánnák egymásnak), gyönyörű Mya Mavis! P.Elmosolyodtam, a szememet elfutotta a könny a hálától és a boldogságtól. Gyönyörű Mya Mavis. Phil sosem mondott mást, mint amit gondolt. Azon a karácsonyon azt gondolta, hogy Mya Mavis – ez lennék én – gyönyörű.Bekaptam egy pogácsát, és az íze fennséges. A tükröt forgattam a kezemben, a mutatóujjamra akasztottam, és engedtem, hogy ide-oda lengjen. Az utcai lámpa fénye belevillant a szemembe. Óvatlanul pillantottam a tükörbe. A sebek tűntek fel először. A hússzínű karmolások, amelyek úgy futották körbe a szememet, mint egy undok pókháló. Előredőltem, hogy jobban lássam magamat, a hajam előreomlott, és nem vörös a tükörben, hanem fehér, tökéletes fehér, mint a hó. Nem voltam öreg. Én voltam. Csak éppen fehér hajjal, összekarmolt arccal.Elejtettem a tükröt és ripityára tört, a combomnak pattantak az üvegszilánkok. Leugrottam a pultról, megbolondulok, ha tovább kell néznem a tükröt. Kalapált a szívem, és ujjam közé csíptem a tincseimet. Vörösek, mint a vér. Ezt ismertem. Aki visszanézett rám a tükörből, azt nem.Még nem.A mosogatóba sepertem a szilánkokat, és becsuktam az ablakot. A sikátor még mindig elhagyatott volt. Hálát adtam az égnek, hogy Phil már nem állt az ablak alatt.

Gage Mack
Az ablaka alatt álltam.Azt jól tudtam, hogy mennem kéne, mielőtt meglát valaki. Azt nem tudtam, hogyan kötöttem itt ki már megint. Percekkel ezelőtt az erdőkertben formagyakorlatoztam a katanával. Hazafelé az átizzadt pulóverem szinte rám fagyott, mégsem mentem be a Land-házba, hanem egyenesen ide jöttem. Mindig ide jöttem, a francba is. Ha itt ácsorogtam az ablaka alatt, jobban voltam, pedig nem láttam őt, nem hallottam lélegezni sem, és még az is lehet, hogy nem az ablak mögött aludt, amit néztem. Ha most hazamennék, talán szétverném a falat, hogy végre alábbhagyjon az a feszültség, ami felébresztett minden éjjel, mióta az eszemet tudom. Olyan érzés volt, mint fulladozni egy tóban. Idebent csak rosszabbodott az éjszakai nyugtalanság. Nem hagytak aludni a történtek. Néha arra riadtam, hogy Sara ébresztget, néha odaképzeltem a rohadtakat, ahogy arról tanakodnak és mutogatnak egymásnak, hogy hogyan öljenek meg, és hogyan engeszteljék ki Sarát emiatt.Egyre kisebb helyre szorultam. Mindenhol falak. Ruben miért nem látta, hogy napról napra összemegy körülöttünk a város? A végén betemet minket a beton.Megmozdult valami mellettem, a széttépett kosárhalom árnyékában. A macska. Kiszúrtam már az előbb. De ahogy megmozdult, rájöttem, hogy nagyobb. Amiről azt hittem szemét, kibújt a halom alól. Felegyenesedett. Egy ványadt srác volt, beteges alkatú. Fekete volt az arca, és nem bírtam kivenni a vonásait az árnyékban. Tévedtem! Nem fekete az arca, hanem fehér, és a kezén a bőr is fehér. Sápadtfehér. Kapcsoltam, a dögök összekuporodnak sztázisban!– Nyugalom ember! – a srác védekezőn intett, és ijedten nézte a kezemet a késem markolatán. Legalább nem rántottam fegyvert. Az is valami. Megint változott a bőre színe, halvány hússzínben állapodott meg, mintha hónapokra egy pincébe zárták volna. A srác szeme sárga hüllőszem. Kellemetlen. De most már felismertem. A Kenn-fiú volt az, a kígyóbőrű.– Egyszer még sápadtnak néznek, és véletlenül megölnek – mondtam.Phil felvonta a szemöldökét, és némán mulatott rajtam. Óvatosan áthelyezte a testsúlyát, túl mereven. Tartott tőlem, de már kezdtem megszokni, hogy mindenki így van ezzel idebent.– Akár le is vághattam volna a fejedet.Phil megvonta a vállát.– Csúnya halál lenne.– Phil a neved. Legalábbis gondolom, amikor épp nem a leszarom hogyan halok meg nagyfiút adod.– Valahogy meg kell halni. Úgysem tudnám megakadályozni, ha le akarnád vágni a fejemet.Zsebre vágta a kezét, és egy pillanatra lábujjhegyre állt.– Mit kerestél a kosarak között, Phil? Ittál pár pohár alkoholt, és józanodsz, hogy apád meg ne tudja?– Nem. Ami azt illeti nem. Láttam, hogy jössz és elbújtam. Nem tetszik, hogy idejársz éjszakánként.– Sokfelé járok éjszakánként.– Őrszem kíséret nélkül, teszem hozzá. Az amúgy nem érdekel, hogy mit csinálsz sokfelé. Az igen, hogy Pippa ablakánál mindig megállsz.Kimondta a nevét, és megremegett a gyomrom. Pippa ablakára pillantottam, majd vissza erre a vézna patkányra. Felröhögtem. Vérszegényen.– Mi közöd van hozzá? Beköpsz apunak?Phil megrázta a fejét.– Dehogy! A saját kezembe vettem az ügyet. Összeraktam a professzornak azt a drónt, és megígérte, hogy kiküldik bizonyítékot gyűjteni ellened a menedékhelyre.Nyugalmat színleltem.– Ellenem?Phil mocorgott, de amikor azt hittem, már nem mer többet a szemembe nézni, összekapta magát.– Gyilkoltál.Semmit sem váltott ki belőlem a vád. Ezzel a gondolattal keltem és feküdtem. Alig bírtam aludni, nem bírtam egyhelyben maradni, nem oszthattam meg senkivel, hogy mi történt.– Ha meglesznek a képi bizonyítékok a menedékhelyől, végre száműznek téged a pokolba a városfalon kívülre.Azt hittem nem reagáltam, de Phil bátorsága csak a dumáig tartott. Menekülni próbált, de esélye sem volt. A gallérjánál fogva a házfalhoz löktem. Kicsit nyüszített, mint a kutyák. Egyre erősebben benyomtam a kulcscsontja mögött a húst, és leszorítottam a karját.– Azt hitted nem tudják? – kérdezte. – Tényleg azt hitted?Elgondolkodtam azon, hogy megölöm Philt. Talán látszódott, mert Phil úgy beszart, hogy próbált elhúzódni, de a faltól nem volt hova.De ha megölném akkor annyi lenne nekem. Soha többet nem aludnék.Magyarázhatnám, hogy azért tettem, hogy megvédjem a várost a hegyvidéki söpredéktől. De akkor hazudnék. Nem azért tettem. Azért tettem, hogy biztosan tudjam, mindük kihűlt, szétdarabolt hulla, és sosem jöhetnek utánam.Phil összekaparta magát, és kiköpte, amit tudni akartam.– A ruhádon, amiben érkeztél, négy ember vérét azonosította TaMi. Közülük egy idebent született. Berették nem reagálnak semmire sem, vagyis vagy halottak vagy elhagyták a menedékhelyet. TaMi elemzése szerint utóbbinak igen csekély az esélye. Ha a képek is alátámasztják, hogy kinyírtál mindenkit, kiutasítanak a városból, és nem tehetsz semmit sem.– Hazudsz! Nem engednék, hogy szabadon járjak idebent.Kinevetett, azt hitte jobban tud mindent.– Barbár vagy. Túl ritka fogás ahhoz, hogy ne akarják megfigyelni, hogyan alkalmazkodsz egy számodra idegen társadalmi berendezkedéshez.– A gyerekeik és a vezetőik között járok.– Nem görcsöl be néha váratlanul a jobb karod? Hiába nyomkodod, nem bírsz kitapintani semmit sem, és mégis, mintha lenne ott valami.A hallgatásomat beleegyezésnek vette.– Gondoltam. – Olyan képet vágott, hogy fel akartam pofozni. – Az egy chip, amin keresztül adatokat gyűjtenek rólad, monitorozzák a viselkedésedet, és tudják hol vagy. Nem egyszerűen figyelnek téged, hanem elemzik minden rezzenésedet. Felnevetett.– Ilyen egy karácsonyi meglepetés. Boldog karácsonyt! Ha tudod egyáltalán mit jelent.Valami váratlan történt mögöttem, mert Phil felfelé, Pippa ablakára nézett. Egy utolsót löktem rajta, hogy a foga is belekoccant, de elengedtem. Ha nem engedem el, megfojtom. Hátranéztem. Látni akartam.Pippa az ablakban állt, a hátára kicsi, tollas szárnyat szíjaztak, ami sosem tartana meg embert. A másik vigyorgó Kenn-lánnyal összekapaszkodtak, és elkezdtek körbe-körbe forogni. Ha valamelyikük elengedte volna a másikat, nagyot taknyolnak, de kitartottak. Pippa mosolygott, és úgy még nem láttam embert mosolyogni.– Észre sem vesz téged – mondta Phil. – Ha még egyszer meglátlak itt, mindent elmondok neki az utolsó szóig.Nem reagáltam a fenyegetésére. Nem érdekelt. Nem fogok sem elismerni, sem tagadni semmit sem. A fiút nem fogom megölni. A helyében én is megtennék bármit azért, aki fontos.Később sem jöttem rá, miért, de elmondtam az igazat a ványadéknak:– A hegyekben, ahonnan azok jöttek, a magadfajtáknak elvágják a torkát, és a falu végignézi, ahogy kivérzel, mint egy disznó. Ha az istenüknek tetszett az áldozat, a következő évben nem lesz aszály vagy jégeső. A csontokat kifőzik, és fellógatják a falu határán. Végül is emberek azok is. Csendesek és rendszeretőek. A túl sokat visító gyerekeknek kivágják a hangszálait. Ti rutinbeavatkozásnak hívjátok az ilyet. Az anya lefogja az engedetlent, a gyerek állkapcsát szétfeszítik. Meséljek még? Akarsz hallani róluk? Akarod tudni, mi történik egy menedékhelyen, amit azok bevesznek? Akarod?Nem kiabáltam. Nem értem hozzá Philhez.Nagyot nyelt, és elnézett mellettem. Elfehéredett a bőre, és rájöttem, hogy a doktor álruhát épített egy emberbe. Nagyon messzire elmehetnék ilyen bőrrel. Sara magával ráncigálta volna Philt, és gyerekeket akart volna tőle, hogy a megszerzett tulajdonsággal hatalmat szerezzen a hegyekben. Ki akartam verni a fejemből azt a szuka Sarát!Elég hosszú csendet hagytam.– Gondoltam. – Ez volt a kegyelem döfésem. – Szart se tudsz az odakintről.Elsiettem onnan. Nem néztem vissza Pippa szobájára. Ha visszanézek, nem lettem volna képes másfelé nézni többet. Elkerülöm ezt a helyet.Nem a városban fogom leélni az életemet. Az öcsémet sem látom többet.Öregedés. Láttam milyen, és amúgy sem akarom.Alvás ágyban minden éjszaka. Nő. Gyerekek. Nem egy francos mesében vagyok.Felkészülök. Mire kivágnak innen, lesz egy tervem.