Archibald Tatum

“Az első különbség, amit meg kell tenni, az a kiszolgáló és a szellemi mű között van. A kiszolgáló mű az, amit általában nem-irodalomnak szoktak nevezni. Fő tulajdonsága, hogy kiszolgál. A közönségízlést puhatolja és elégíti ki. Nem kell okvetlenül giccsnek lennie, ha többnyire az is. Szórakoztató irodalomnak is mondják. A különbség a kiszolgáló és a szellemi mű között az, hogy más a műben levő igény. A szellemi mű igénye szellemi, a kiszolgáló mű igénye, hogy kiszolgáljon. Főképpen a divatot, de nem mindig és feltétlenül azt. A divatot csinálhatja is, de akkor is az új divat iránt való igényt szolgálja ki. A kasszadarab, a könyvsiker típusa. Tévedés volna azt hinni, hogy hatását ki lehet számítani. A szellemi igény könnyebben kiszámítható, mint a tömeghangulat. De a mű minősége nem azon múlik, hogy mennyire találta el a tömeg ízlését, hanem azon, hogy alárendeli magát, vagyis: szolgál.”
― Béla Hamvas

“- Taxi, Sir! - szólít meg [a taxisofőr] egy vadász szerénységével.
Itt, fájdalom, egy kis időt újból nyelvészkedéssel kell töltenünk. Rossz fordító e mondatot úgy tenné át magyarra, hogy: "Parancsol, uram, taxit?" Holott a sofőr nem ezt mondta. A sofőr azt mondta: "Parancsoljon, uram, taxit!" A mondat második felét, "amíg szépen beszélek", már nem tette hozzá, jó barátok kevés szóból is értik egymást.”
― Orbán Ottó, Barbarus utazásai

“Tizenkilenc éves voltam, amikor apám balsorsa úgy hozta, hogy meg kellett halnia. Ritka jó egészségnek örvendett világéletében, ezért ebéd közben bekövetkezett váratlan halála mindnyájunk közt őt lepte meg a legjobban. (...) Ebéd végeztével, miután szegény apám tetemét eltakarítottuk a padlóról, anyám mindnyájunkat beidézett a szomszédos szobába, és így szólott hozzánk:
- Gyermekeim, az előbbiekben oly kínos esetnek voltatok szemtanúi, amelyet nem kerülnek el a legderekabb emberek sem, s amelyben, mondhatom, magam is kevés örömet leltem. Távozásába, higgyétek el, semmi részem sincs, ámbár szilárd meggyőződésem - tette hozzá, s egy pillanatig elmélyülten jártatta szemét a padlón -, hogy így van jól.”
― Ambrose Bierce, Bagoly-folyó

“Gyakran látni egy-egy nagy, nyílegyenes obeliszket, hosszú fehér csík ereszkedik le rajta egészen a talpáig, mint egy drapéria; fönt a csúcsnál szélesebb, és lefelé folyamatosan keskenyedik. Keselyűk tojják le századok óta. Nagyon szépen hat, és megvan a maga érdekes "szimbolizmusa". A természet így szól az egyiptomi emlékműveknek: Nem kellek nektek, még a zuzmó magja se kel ki rajtatok? Jó, hát akkor szarok rátok.”
― Gustave Flaubert