Orsolya Ecsédi

“Szemtelenek voltunk egy korban, amelyben az önérzet és az értelem egyetlen méltó kifejezése a szemtelenség volt.”
― Ignotus Pál

“Mármost ha az a helyzet, hogy mindenki tök, csak mi állunk a vártán ragyogón, okosan, mint a nap, akkor azért érdemes gyanút fogni.”
― Péter Esterházy, Az elefántcsonttoronyból

“Aztán megindult feléjük az idő,
ahogy karjukkal egymáshoz simulva álltak, arcukon a halhatatlanság,
hátukban az éjszaka.”
― Anne Carson, Autobiography of Red

“Nem innen indultam el pár napja,
hogy dolgavégezetlenül most hazatérjek,
a napfény kicsit tompább szögben zuhant
az épületre, s az alkonyat is kelletlenül,

hosszasan ereszkedett alá, mint egy pazar
előadás után a színházi függöny
a nézők tapsától kísérve. A Rohonci út
most egy kicsapongó kamasz forgalmas

ondóvezetéke – pangó örökítő-
anyagát elégedetten szemléli, hiszen
állati múltját kimetszette magából –,
mindig a Minotauruszhoz vezet,

amelyről csak sejtem, hogy mégsem létezik,
holott
anyám sokszor azzal ijesztgetett
gyerekkoromban, nehogy világgá menjek.
Akkoriban mindig csak az első

sarokig jutottam, aztán bömbölve
rohantam hazáig. Most a tengeren túlról
jövök, de egy másik évszakot hagytam itt,
egy másik lakásban egy másféle csöndet,

mint akinek távollétében lecserélték
az ajtózárját, bolyongok a ház körül,
mert nincs rá módom, hogy hazatérjek.”
― Beck Tamás, Más él benned