Zoltán Lelovics

“(…) Aztán belenyúlt a gitártokba, és kikapta belőle a könyvet. Olyan gyorsan mozgott, hogy a kötetet szinte nem is érte napfény, ahogy berántotta a ház sötétségébe, mégis vékony füstcsíkot húzott maga után. Még a világossággal való pillanatnyi találkozás is lángra lobbantotta. A nő rácsapott a fedelére, hogy eloltsa a szikrát.
– Hol találta meg?
– Van egy hely Harlemben – válaszolta Tommy halkan. – Viktória Társaságnak hívják. Még a legkeményebb harlemi gengszterek is félnek odamenni. Ott kereskednek az olyanok, mint mi, az olyan könyvekkel, mint a magáé. Meg a még rosszabbakkal.
Itt elhallgatott. A rejtély egy megperzselt könyv illataként csüngött a levegőben. (…)”
― Victor LaValle, The Ballad of Black Tom

“A harmadik napon partra szállt a félkegyelmű, pórázon vezetett macskájával. Alighogy megérkezett a vásártérre, a macska azon nyomban öldösni kezdte az egereket. Megölt közülük tízet, húszat, százat, igazi vérfürdőt rendezett. (…)

152. oldal, Nemtudomki, nemtudommi avagy a jó tanácsot adó asszony”
― Pierre Gripari, Contes de la rue Broca - L'intégrale

“Nyomasztott a csend. Nem a csend csendje volt. Énbennem volt ez a csend.
    Nagyon jól tudtam: az autók zajt ütnek, akárcsak a bennük ülő meg az épületek kivilágított ablakai mögött mozgó emberek, és a folyó is zúg, csak én nem hallom. A város élettelenül lapult az ablaktáblára, mint egy plakát; csillogott-ragyogott, de felőlem akár ott se lett volna.”
― Sylvia Plath, The Bell Jar

“REAL WITCHES dress in ordinary clothes and look very much like ordinary women. They live in ordinary houses and they work in ORDINARY JOBS.”
― Roald Dahl, The Witches