Elképzelt közösségeim Quotes

“Valójában a piac nem diktálja, hanem követi a tudás világában végbemenő változásokat, amelyek új lehetőségeket teremtenek a gazdaság számára, és túlhaladottá tesznek másokat. Ezért a tudás piacosításának nem a tervgazdálkodás az alternatívája, hanem a tudományos műhelyek autonómiája. Ezt a következtetést megpróbálhatjuk általánosítani; akkor így hangzik: az egyéni önzésre épített rendszerek alternatívája nem a nagy egész érdekeire hivatkozó állami dirigizmus, hanem a létező közösségek autonómiája.”
― Lányi András, Elképzelt közösségeim

“Visszatérnünk nincs mihez. Hagyományunk: adósság. Magyarságunk értékké akkor lesz, ha fedezetét holnapi tetteink megteremtik. Szabadságunk, ha nem illúzió: önnevelés.”
― Lányi András, Elképzelt közösségeim

“(Egyedül az irodalom feleslegességéről fecsegő irodalom felesleges.)”
― Lányi András, Elképzelt közösségeim

“A magam részéről a legszívesebben azt mondanám, hogy az európaiak azok, akik az igazság keresésében a kételyt nélkülözhetetlennek, e vita kimenetelét pedig személyes ügyüknek tartják, de tartok tőle, hogy sokunkra többé egyik sem áll.”
― Lányi András, Elképzelt közösségeim

“A nemzet, ne feledjük, eredetileg arra hivatott, hogy egymástól különbözni szerető, felvilágosult individualisták számára biztosítson a történelmi előzményekhez képest kényelmes otthont. Sokkal inkább szolgált hivatkozási alapul a civil társadalom önszerveződése számára, mint az ezt korlátozni igyekvő kormányzati törekvések számára. Az egyének polgárosodása és a társadalmi integráció nemzeti kereteinek megszilárdulása egymástól elválaszthatatlanok. Keveset vagy semmit se mond erről a folyamatról, aki csak a kulturális egyneműsödés erőltetését hangsúlyozza, és nem beszél az önkéntes egyesületekben és más társulási formákban virágzó gazdag kulturális sokféleségről. A nemzet közösségek közösségeként születik vagy sehogy sem. Az állami voluntarizmus teremthet nacionalizmust, de nem teremt nemzetet.”
― Lányi András, Elképzelt közösségeim

“Bennünket, magyarokat az idegen vagy idegenektől függő uralom és alattvalói lét sok száz esztendős, úgyszólván töretlen hagyománya inkább arra nevelt, hogy a hatalom intézkedéseit ne befolyásolni és ellenőrizni, csupán kihasználni vagy kijátszani igyekezzünk. A politika és a társadalom közötti távolság a rendszerváltozás után alig változott: nem a hatalom függ a nép akaratától, hanem a nép függ a mindenkori kormány akaratától, s a hatalom kérdése a pártokrácia (=politikai úton újratermelődő oligarchia) belterjes küzdelmeiben dől el. A klientúra-pártok vetélkedése pedig elleplezi az igazi politikai kérdést: a "fent" és "lent" között egyre mélyülő szakadékot.”
― Lányi András, Elképzelt közösségeim