Luther kutyái Quotes

“(…) miközben hosszan és kitartóan várakoztam a gyógyulásra, egyszer sem imádkoztam. Nagy imádkozó vagyok, van önálló imaéletem reggel, este, bármikor, ha baj van vagy öröm. Hiszek Istenben. De akár van Isten, akár nincs, érdemes úgy élni, mintha lenne. Most viszont nem volt ima. Nem éreztem rá késztetést. A hit talán csak egy érzékszerv. Érzékeltem, hogy Isten ott van velem, hogy a kegyelem belengi a szegedi újklinika idegsebészeti osztályának nyomorult folyosóit, szobáit, iszonyatos mellékhelyiségeit. Ott volt, könnyű lett volna megszólítani, aposztrofálhattam volna azonnal, akár a papok, felavatott a betegségem: Istenem. Nem tettem semmi ilyesmit. Ott volt, mögöttem lebegett, mellettem feküdt, az ágyam végében állt, nem kellett megszólítanom. Értett mindent. Mit mondhattam volna neki. Túl voltunk a nyelven, vagy innen. Tekintetemet, mint Luther kutyája, a húsdarabra szegeztem. Adja már nekem. Figyeltem a húst. Hosszan és kitartóan várakoztam. Adja már. Bárcsak, bárcsak, bárcsak.”
― László Szilasi, Luther kutyái

“Optimista vagyok, az is maradtam. Ez vagy azt jelenti, hogy tényleg, hogy valóban pozitív a jövőképem, vagy ez az az áloptimizmus, amely – valójában – az emberiség valódi optimizmusa: semmit se mondj el, ami bárkinek is okot adhatna a pesszimizmusra.”
― László Szilasi, Luther kutyái

“Ha a hálózat kettő vagy több egymással összekapcsolt számítógép, melyek között adatforgalom zajlik, akkor lehet mondani, a mai ember hálózatban él: kapcsolatainak struktúrája az informatikai rendszerek kiépülése előtt is hálózatos jellegűen szövedékes volt. A hálózatok nem falják fel az emberi kapcsolatokat. A tervezők ebből indultak ki, ezek adták nekik az ötletet. A neheze később jön. A műtét előtti otthoni hétvégén mindenesetre azt éreztem, hogy reszket a hálóm. SV nem engedte hozzám a megkereséseket, de teljesen világos volt, hogy a velem és egymással sín-, gyűrű-, csillag- vagy famodellben összekapcsolt emberek összekötöttségükben és külön-külön is: reszketnek. Nem félnek vagy rettegnek – bár talán azért azt is, ki tudja, miért, ezt reméltem, példa akartam lenni, exemplum, figyelmeztető jel arra, hogy az élet mennyire törékeny. Mi lesz, ha kiesik ez az elgyengült munkaállomás. Mi történik majd vele. Lehet, hogy távoztával meg fog változni a szövedék. Megváltozik a csatlakoztatás módja. Átalakulnak a hierarchikus viszonyok. És vajon kik esnek ki vele. Mások hiánya révén kik kapcsolódnak be. Minden emberi hálózat ilyen természetű: bármely elem kiesése átépítheti vagy lerombolhatja az egész szövevényt. Nem gondoltam, hogy a fizikai jellegű, hirtelen jött instabilitásnak elsődleges oka maga a szeretet. De azt reméltem, hogy mégiscsak az.”
― László Szilasi, Luther kutyái