Hétköznapi Budapest Quotes

“„Idegenek idegenek között” – ez a nagyvárosi ember alapélménye a saját világáról.”
― Gabor Gyani, Hétköznapi Budapest: Nagyvárosi élet a századfordulón (A Városi arcai)

“A nagyvárossal ráadásul olyannyira kitágul a mindennapi élet térbeli kerete, hogy az egyén számára a város, mint egész, gyakorlatilag átláthatatlanná, vizuálisan felfoghatatlanná alakul át. A panoráma alkalmasint az egészben látás élményét kínálja föl afféle szórakozás gyanánt: megvásárolható formában nyújtja mindenki számára a globális rálátás páratlan lehetőségét. Egy körkép megtekintése során a megfigyelő szeme a képen megjelenített eseményeket vagy objektumokat (városképeket) felülről, mintegy madártávlatból, egyszóval: extenzív totalitásukban veheti szemügyre, így jutva hozzá az elveszettnek hitt és vágyott szintetikus látás élményéhez. Képzeljük el, milyen revelatív lehetett a korban a horizontális szinte végtelennek tetsző Párizst vagy Londont a maga grandiózus teljességében látni a körkép jóvoltából. Ez, minden bizonnyal, felszabadító hatással volt a szemlélőre, aki midőn a nagyváros kőrengetegének börtönéből a rotunda világba lépett, egyszeriben a határtalan szabadság illúziójában jutott a birtokába.”
― Gabor Gyani, Hétköznapi Budapest: Nagyvárosi élet a századfordulón (A Városi arcai)

“A nagyvárosi ember nyilvánosság előtt zajló élete, minden szabadság dacára, íratlan szabályokat követ; az, aki vét e szabályok ellen, legföljebb sajnálatra méltó pancser. A legtöbb bajt az ember a beszédével hozhatja a fejére, hiszen ebben a sajátos világban a megszólalás helyének és idejének szabott rendje van, ahol a hallgatás a megfelelő helyen és időben éppúgy kötelező, mint az, hogy a társas kapcsolatok bonyolult szövevényében kihez szólhatunk és kihez nem, szólhatunk-e, s amikor igen, azt hogyan tegyük.”
― Gabor Gyani, Hétköznapi Budapest: Nagyvárosi élet a századfordulón (A Városi arcai)

“A ruhaviselet társadalmi státusjelző funkciója, melynek rigorozitását a ruharendeletek tovább fokozták, értelmét veszti a polgári egyenlőség beköszöntével. Ami a ruhaviselet és a társadalmi tagozódás összekapcsoltságából megmarad, az a „reális” egyenlőtlenség, vagyis a szegénység és a gazdagság ruházkodásban is kifejeződő természetes különbsége. Ám ennek most már nem a ruharendelet az intézményi eszköze, hanem a divat a meghatározó kánonja.”
― Gabor Gyani, Hétköznapi Budapest: Nagyvárosi élet a századfordulón (A Városi arcai)