Az első Quotes

“Nyitott tenyered a Nap
Ujjaid sugarai hogyha hajamba
túrnak éget perzsel elvakít kezed


Hunyorgó szemem szédelgő
pillangója karod mentén
válladhoz libeg és rajta
megtelepszik pillés szárnyával
simítja hallgatom ahogy két hajszál
összekoccan s markodban
a véráram hogy hömpölyög
fejemhez forrva bíbor meleg
tűvékony vad folyamban ahogy
pupillád egy hangyafejnyit
tágul míg eltakarja lebukó
szemhéjad selymes félköríve
és szádba olvad hangos
csillogással nyelvem


Ki töri meg a csendet


Az elakadt lélegzetet ki győzi meg
az élet folytatódik

- Tasnádi István -”
― Garaczi László, Az első

“Lelassul az idő, aztán teljesen felszívódik. Időn és téren kívül lebegünk, csak ketten vagyunk, a bőrünkön túl kezdődik a semmi, úgy érzem, ránk vár a feladat, hogy megteremtsük a világot. A kettőből egy lesz, aztán szétválik az ég és a föld, a lent és a fönt, újra a helyére kerülnek a dolgok, újra, pedig csak most lettek megteremtve. Mintha egy nagy körtáncba álltunk volna be, mintha ebben az intimitásban nem csak ketten lennénk, valahogy részt vesz benne az összes férfi és nő, aki valaha a világra született. Ők segítenek láthatatlanul. Minden magától értetődő és tökéletes.
- Tasnádi István: elveszteni -”
― Garaczi László, Az első

“Szokatlan volt a beálló csend. Aztán a simogatás folytatódott, de a korábbi, követelőző mohóságot felváltotta a gyengéd figyelem.
Az odasimulás öröme, a szemérmes, mégis bizalmas némaság, a lassan hűlő, száradó verejtékcseppek a bőrön, anyagon. A borzongás, ahogy a veríték eltűnik és apró, láthatatlan foltot hagy maga után.
- Németh B. Eszter: A kiválasztott legendája -”
― Garaczi László, Az első

“- Nem szabad másoktól függővé tenned a boldogságod. Egy vonal vagy, ami halad előre, a távoli jövőbe. Néha melléd kerülnek más vonalak, mentek egy ideig párhuzamosan, aztán eltávolodnak. Néha magányosan haladsz. Meg kell tanulnod egyedül lenni.
- Nagy Ildikó Noémi: Dallamtapadás -”
― Garaczi László, Az első

“Először forróra állítottam a csapot, aztán fokozatosan hűtöttem, amíg libabőrös nem lett az egész testem, és úgy nem éreztem, jég folyik az ereimben.
- Molnár T. Eszter: Az elefánt -”
― Garaczi László, Az első

“Felmerült benne, hogy elmagyarázza a férfinak, hogy felesleges óvatoskodnia, és hogy annak sincs értelme, hogy a melleit csókolgassa, gyömöszölje, meg simogassa, mert ő semmit nem érez, csak a kés élét a nyakán, a kését, ami igazából ott fekszik az asztal alatt. Lehet, hogy le is bénult talán, de tényleg nem fájt neki semmi, csak az a forró hidegség, de aztán rájött, hogy úgysem lenne túl sok értelme bármit mondani, a férfi már nem figyelt rá, a szeme elhomályosodott, mint azoké a srácoké, akik túl gyorsan isznak túl sokat, az arca egyre bárgyúbb és kifejezéstelenebb lett. Végül egy elnyújtott, szánalmas nyüszítéssel elélvezett, de nem hagyta abba a katatón előre-hátrát, csak motyogott, hogy ettől kellett félni, te kis hülye, amikor ilyen jó vagy, amikor ilyen nagyon jó vagy.
- Mészöly Ágnes: Nem öl meg -”
― Garaczi László, Az első

“Nem feltétlen az őrjöngés, a féltékeny őrületek, a téboly a szerelem. Volt részem ezekben, és nem kérnék belőlük többet, köszönöm. Sokkal inkább vágyom arra, ahogyan Jancsival éreztem magam. És furcsa, hogy akkor fel sem merült bennem, hogy esetleg ez már a szerelem maga.
- Karafiáth Orsolya: Gyakorló -”
― Garaczi László, Az első

“Ijesztő ilyen közel lenni valakihez. Oké, a szerelem nem csak testiség, meg minden, de ha valaki benned van, mert beengedted magadba, az azért elég komoly dolog.
- Kalapos Éva Veronika: Before - after -”
― Garaczi László, Az első

“Most megtörtént, vagy nem, gondolkodott, holott pontosan tudta, mi történt. A tenyerébe csorgatta a nyálát, megszagolta. A nyálának is olyan szaga volt, amit nem akart érezni. Én csak azzal fogok, gondolta, akkor is, ha iszom, mert volt egy fiú, aki azt mondta, hogy ha iszik az ember, akkor mindegy kivel, csak legyen ott valaki. Én, ha iszom, akkor is csak azzal fogok, gondolta, akit szeretek.
- Háy János: Csak azzal -”
― Garaczi László, Az első

“A taxisblokád péntekre esett, mozgó ünnep volt, mint a húsvét. Hol volt akkor ön? Nevetett azon a napon, gondolja végig, a kedvemért, nevetett valamin? Volt szerelme, aki visszanevetett?
- Grecsó Krisztián: Taxisblokád, rózsateknő, Suscsej -”
― Garaczi László, Az első

“Annyira magától értetődő az egész.
Aztán betesz egy bluest, amit nem ismerek, én pedig megmutatom a Turner-Bowie-koncertfelvételt a Tonightból.
A vágy az zene, ritmus, rezgés, végigtáncoljuk az egészet Hendrixtől a Doorsig, Richie Kotzentől Natalie Imbrugliáig, a Pink Floydtól a Stonesig.
Leveszem a pólóját, ő is az enyémet.
Most ölelem először, mégis ismerős a csókja, az illata, a szorítása, a szeplős háta. Tudom, melyik mozdulatára mivel feleljek. Tudom a ritmusát, a szívverését, az erő és gyengédség kontrasztjait.
Meglátjuk magunkat az ablaküvegben, maga elé húz, nézzük a homályos tükörképet. Kicsi és törékeny vagyok hozzá képest, állát a fejem búbjára teszi, karját összefonja a meztelen mellem előtt. Grimaszokat vágunk, röhögünk. Magas szőke medve, kis barna tücsök, testünkön átsejlenek a város éjszakai fényei, mint valami lemezborító a hetvenes évekből.
Szép vagyok. Sose voltam még ilyen szép.
- Gimesi Dóra: Absolute Beginners -”
― Garaczi László, Az első

“Augusztusban elstoppolok az NDK-ba, Liza itthon marad, nem is engednék el velem. A keletnémet csajok állítólag mindenkivel lefekszenek. Lehet, hogy mindenkivel lefeküdtek a keletnémet csajok, de velem nem. Hazaérek, koszosan, reményvesztetten, érintetlenül. Augusztus négy, délután fél három, és szűz még mindig vagyok. Sartre-nak és Camus-nek igaza van, az élet pokol. A szüzesség, mint egy láz, ott piroslik az arcomon, bujkál szavaimban, ideges soványságomban, alföldi papucsom (a csoszogány) kopottságában, szemüvegszáram hajlásszögében. Miért nem lehet eldobni, mint egy zsebkendőt? Otthagyni egy csomagmegőrzőben, elveszíteni az utcasarkon.
- Garaczi László: Mit üzen a szél? (pesti Werther) -”
― Garaczi László, Az első

“Lili elhatározta, hogy vele ez semmiképpen nem fordulhat elő. Nem sietve, kapkodva, hebehurgyán akar Dávidé lenni. Nem egy fürdőszobába bezárkózva, miközben kint zajosan tombolnak a többiek. És végképp nem azért, mert a többi csaj már "túlesett" rajta. Hülyeségnek tartotta, hogy csak azért feküdjön le valakivel, hogy elmondhassa, megtörtént. Ami kettejük között volt, az sokkal többet ért annál, hogy iskolai pletykává, a saját felnőttségének bizonyításává korcsosítsa.
- Fiala Borcsa: Az elsők -”
― Garaczi László, Az első

“Eszter egyszer csak elhallgat, Attila tudja, hogy most már neki is meg kéne szólalnia, mondani kéne valamit, akármit, mindjárt a hídhoz érnek, és ha nem szólal meg, akkor Eszter majd a vállára dobja a zsákot a futócuccal, amit egész mostanáig a kezében lóbált, és azt fogja mondani, hogy szia, akkor holnap, és sarkon fordul és hazamegy, és holnap már biztos nem együtt fognak hazaindulni edzés után, mert itt lesz Zsuzsa is, Eszter legjobb barátnője, aki ma szerencsére pont hiányzott, nem, most kell mondani valamit, mert különben csak állhat és nézheti Eszter hátát, ahogy a lófarokba fogott haja ide-oda söpör a dereka fölött a járás lendületétől, meg se fog tudni mozdulni, csak áll, és nézi, hogy Eszter elmegy, és a sarkon befordul, és eltűnik a bokrok mögött, és végig arra fog gondolni, hogy nézzen vissza, hogy hátha visszanéz, és Eszter persze nem fog visszanézni, sose szokott, mondani kell valamit, meg kell szólalni, most azonnal, mondani kell valamit, akármit, fecskés bugyi, nem, nem azt, akármit, akármit.
- Dragomán György: Madarak -”
― Garaczi László, Az első

“Az ember esetében nem csak a gének, és az ösztönök határozzák meg hol, mikor és kivel szerezzük első szerelmi tapasztalatainkat. A szexhez való viszonyunk elsősorban kulturális: a kultúra mondja meg, mi a szép és a kívánatos, átörökíti az udvarlás szabályait - ily módon befolyásolják rég halott őseink ma is a párválasztásunkat. A ránk örökített kultúra pedig gyakran szigorú és kegyetlen. Embereket választ el egymástól, szexuális tabukat állít föl, erkölcsi követelményeket támaszt, ezeket magyarázó mítoszokat teremt. Népdalok és népmesék tucatjai örökítik meg a pillanatot, amikor a leányként érkező fiatal nő asszonyként távozik kedvese karjaiból a házasságba. Nem véletlenül: a szüzességet az európai ember évszázadokig csak a lányok esetében gondolta őrzendő értéknek, így az első éjszakáról a kultúra írott emlékezetében, az irodalomban is sokáig csak a nők szempontjából esik szó.
- Nyáry Krisztián: Előszó helyett -”
― Garaczi László, Az első