Regények és elbeszélések Quotes

“Ám ha ebből áll a játszma megnyerése, akkor bizony keserves lehet csak azzal élni, amit tudunk, és amire emlékezünk, megfosztva attól, amit remélünk. Tarrou is bizonyára így élt, s ő tudatában volt mindannak, ami terméketlen egy illúziótlan életben. Nincsen béke remény nélkül, és Tarrou, ki nem ismerte el, hogy az embernek joga lenne bárkit elítélni, azért tudta, hogy senki sem tudja megállni, hogy ne ítéljen, s hogy néha hóhér az áldozat is.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“mindig van egy órája a napnak meg az éjszakának, amikor valaki gyáva, s hogy ő csupán ettől az órától fél.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Egyesekbe a pestis mélységes szkepticizmust oltott, melytől nem bírtak megszabadulni. A reménynek nem volt már hatalma felettük. Mikor már lepergett a pestis ideje, ők még mindig a pestis normái szerint éltek. Elmaradtak az eseményektől. Másokban viszont, s ezek elsősorban olyanok közül kerültek ki, kik mindeddig távol voltak a szeretteiktől, most, a tartós bezártság és levertség után, a remény feltámadó szele lázt és türelmetlenséget szított, s végképp megtörte önuralmukat. Valami pánikféle szállta meg őket, ha arra gondoltak, hogy talán meg is halhatnak itt a cél közelében, nem láthatják viszont a szeretett lényt, s a hosszú szenvedésért talán semmi kárpótlást se kapnak. Annak előtte hónapokon át kitartottak és ávrakoztak, érthetetlen szívóssággal, a börtönben és a száműzetésben, most pedig a kezdeti remény meg a kétségbeesés még csak kikezdeni sem bírt. Mint az őrültek, úgy lódultak neki, hogy elébe vágjanak a pestisnek, mert képtelenek voltak lépést tartani vele az utolsó pillanatig.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Tarrou azt mormogta, hogy ennek sohase lesz vége, s hogy még lesznek áldozatok, mert így van rendjén.
- Lehetséges - felelte az orvos -, de tudja, és úgy érzem, inkább a legyőzöttekhez tartozom, mint a szentekhez. Nincs hajlamom, azt hiszem, a hősiességhez meg a szentséghez. Embernek lenni, ez érdekel engem.
- Igen, mi ugyanazt keressük, de én kevésbé vagyok becsvágyó.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Ezért van, hogy még ettől a ragálytól sem tanulok semmit, ha csak azt nem, hogy harcolnom kell ellene az ön oldalán. Pontosan tudom (igen, Rieux, mindent tudok az életről,hiszen látja), hogy mindenki magában hordja a pestist, mert senki, de senki a világon nem érintetlen tőle. És hogy szakadatlanul ügyelnünk kell magunkra, nehogy egy önfeledt pillanatban másnak az arcába leheljük, és ráragasszuk a fertőzést. A baktérium a természetes. A többi, az egészség, a tisztesség, vagy ha tetszik, a tisztaság, az akarat következménye, méghozzá a lankadatlan akaraté. A becsületes ember, az, aki úgyszólván senkit sem fertőz, nem mást, mint az, akinek a lehető legkevesebb az önfeledt pillanata. Ahhoz pedig akarat és feszült lelkiállapot kell, hogy sohase legyünk önfeledtek! Bizony, Rieux, nagyon kimerítő dolog pestisesnek lenni. De még kimerítőbb, ha nem akarunk azok lenni. Ezért van az, hogy mindenki fáradtnak látszik, hiszen egy kissé pestises ma mindenki. De ezért van az is, hogy egyesek, akik szabadulni akarnak tőle, olyan iszonyúan fáradtak, hogy már csak a halál válthatja meg őket.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Végül rádöbben az ember, hogy senki sem képes igazán a másikra gondolni, még a legnagyobb szerencsétlenségben sem. Mert igazán gondolni valakire, az annyi, hogy percről percre rágondolunk, és semmi se térít el tőle, se a háztartási gondok, se a röpködő légy, se az étkezés, se egy viszketés. Csakhogy mindig vannak legyek és viszketések. Ezért nehéz az életet élni.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Lehetséges azonban, hogy szeretnünk kell azt, amit nem tudunk megérteni.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Még szerencse, hogy ott volt a fáradtság. Ha Rieux frissebb lett volna, ez a mindenütt terjengő halálszag még érzelgőssé tehette volna. Ám ha az ember csak négy órát alszik, akkor nem érzelgős. Olyannak látja a dolgokat, amilyenek, az igazság szerint, a nevetséges és ocsmány igazság szerint.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Eljönni persze nem fognak.
- Azért ez még nem törvényszerű - szólt Tarrou.
- Maguk még mindig nem értették meg - feltelte Rambert, vállat vonva.
- Micsodát?
- A pestist.
- Ó! - szólt Rieux.
- Nem, maguk nem értik még mindig, hogy ebből áll: kezdeni elölről.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Az imént kértem meg Paneloux-t, hogy álljon közénk.
- No és? - kérdezte az orvos.
- Gondolkozott, és igent mondott.
- Nagyon örülök - szólt az orvos. - Örülök, hogy őt magát jobbnak tudhatom a prédikációjánál.
- Ilyen ám mindenki - szólt Tarrou. - Csupán alkalmat kell adni nekik.
Mosolygott, és Rieux felé kacsintott.
- Ehhez értek én, ehhez, hogy alkalmat adjak az embereknek.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Itt volt a bizonyosság, a mindennapi munkában. Minden egyéb csak fonalakon függ, jelentéktelen mozdulatokon múlik, nincs mire támaszkodni. Ellátni jól a mesterséget, ez a lényeg.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések

“Úgy is van - válaszolta -, most mindnyájan egyformák vagyunk.”
― Albert Camus, Regények és elbeszélések