A nagy illúzió Quotes

“Végül úgyis elvesztünk mindent. Ilyen a világ természete. Semmit sem birtokolhatunk sokáig. Kell másnak. A vagyonunk. Mindenünk. Mikor már nem maradt semmink, akkor is kell a hely, ahol éppen állunk.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“Tom anyja belehalt a szülésbe, mert szervezete legyengült az ópiumfogyasztástól, ami azért volt szükséges, hogy elviselje a lába közt megforduló halszagú matrózokat, és a még náluk is büdösebb tehenészeket.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“Emlékszakadás. Évek a darálóban. Az emlékezésnek fázisai vannak. Néhány nap, míg a friss élményről eldől, hogy marad-e még, vagy végleg elfelejtődik. Hónapok, míg igazi emlékké érik, és évek, míg onnan is eltűnik, olykor még visszakapaszkodva, integetve, mint egy rég nem látott ismerős, akiről már meg is feledkezett az emlékező. Akárhogy is, de előbb-utóbb felvirrad az élet utolsó esztendeje, amikor az emlékaratásnak vége.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“A végén még egy hetvennyolcas Vauxhallra is futotta, aminek nem volt már meg a pótkereke, és a műszerfalában kevesebb élet lakozott, mint egy angol öregek otthonában, de azért megszolgálta az árát.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“...az emberek, akik nem a testükön kívül, hanem odabent élik az életüket, gyakran roskadnak magukba. Az életük a bőr alatt zajlik, és a mélyben olykor ledőlnek az elvékonyodott csontfalak. Miközben a felszínen alig látszik valami a viharból, akármilyen heves is legyen az.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“– Gondolod, hogy ők is figyelnek minket? – kérdezte.
– Kicsodák?
– A hőseink. Az a sok tévé-és mozifigura.
– Ezen a képen biztosan. Az embereknek kell a mese, a meséknek meg az ember. Különben nem lenne értelme az életüknek. Biztosan figyelnek bennünket. Azt nézik, mivel kelthetnék fel jobban a figyelmünket. Ezért eszelnek ki egyre elképesztőbb dolgokat.
– Hogy szeressük őket.
– Vagy féljük. Az érzelem előjele nem érdekes, csak az ereje. A lány elmosolyodott.
– Jó ember rossz helyen – mondta. – És rosszkor próbálkozik.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“Festeni kezdett, olykor berúgott. Hol egyiket, hol másikat gondolta fontosabbnak. Képes volt éjszakákat tölteni a vászon előtt, hogy kikeverje azt a színárnyalatot, amit megálmodott. Egy-egy képet hetekig vagy hónapokig készített, sokszor a lakásfalon gyakorolva be a mozdulatot az ecsettel, amitől az otthona sikátorszerűen kaotikus lett.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió

“A lényeg, hogy David úgy döntött, nincs tovább. Azon a keserves módon, azon a helyen nem fog menni. Menekült. Épp úgy, ahogy bárki teszi, nagy trauma idején, ha az élet merő éjszakává válik a napvilág ígérete nélkül. El akarta hagyni felmenői földjét, hogy megtörje balszerencse-sorozatát.
Tom később úgy gondolt erre a dologra, hogy a Föld sok milliárd szökevény bolygója, melyek körbe-körbe rohangálnak a felszínen, egyfolytában egymás lábnyomába lépnek, miközben szentül hiszik, hogy ők az elsők errefelé, ahol álmuk valóra válik, vagy nem éri utol őket a múlt, ami tele van el nem sikkadt bűncselekményekkel, halott szeretteikkel, döglött szerelemmel, kies nincstelenséggel.”
― Zoltán Benyák, A nagy illúzió