Of All That Ends Quotes

“... me refrescó, como si siguiera existiendo esa respiración boca a boca, el beso de una musa no profesional...”
― Günter Grass, Vonne Endlichkait

“Avíttas szó ez ma már: ájulás. Pedig nagyon is szalonképes volt annak idején, amikor repülősóval töltött üvegcsét dugtak még a púderozott hölgyek orra alá, hogy magukhoz térjenek. Hasznos, közszájon forgó kifogásnak számított, ha nem került sor bizonyos tettekre az ilyen-amolyan hatalmak, hatalmasságok ellen. Újabban viszont általánosan elharapódzik.
Miközben újabb és újabb mentőprogramokkal igyekeznek elsikálni egynémely csődöket, amely csődök ezalatt bedőlt bankokban próbálják meghúzni magukat télire; miközben abba a hitbe ringatja magát az egész világ, hogy – ha nem is most rögtön, de legalábbis hamarosan – ránk köszönt a fellendülés, mi több: a haladás újabb korszaka; miközben a számtalan prominens egyik halogató kongresszust rendezi a másik után, mintha bőven lenne még idő: mi magunk mindeközben a teljes és egyre teljesebb behálóztatás mellett döntöttünk, mégpedig szabad akaratunkból.
Elérhetők vagyunk a nap huszonnégy órájában. Megfigyelhetők vagyunk mindenütt. Egyetlen kattintással lehívhatók a személyes adataink. Ügyes-bajos dolgaink – a diszkontáruház, a mozi, a vécé – megörökítvék. Köröm nagyságú chip memorizálja szerelmünk rögös útjait. Nincs hová rejtőznünk, láthatók vagyunk mindenütt. Mások vigyázzák még az álmunkat is. Soha nem lehetünk többé egyedül.
Mit lehet mármost tenni? Ájultan tartózkodom, és visszautasítom az ajánlatot. Nem hever okostelefon a szemüvegem, a dohányom, a pipám mellett, senki ne tanítson engem kimeresztett ujjal szörfölni, guglizni, twitterezni. A Facebook sem tartja számon a barátaimat, se az ellenségeimet.
Elszöszmötölök csöndben a lúdtollal. Magamban dörmögök legfeljebb néha ezt-azt, a tehénlepényről, a kartézi búvárról, a hangyák haladáseszméjéről; és mégis valamiféle felsőbb hatalom igazgat engem is, névtelen hatalom, bármely névvel illessük is.
Nem híreli jöttét semmiféle nesz. Táptalaja a kiokosodott ostobaság. Egykor vallási köntösbe bújtatott mindenütt jelenvalóság létére újabban tárgyilagosnak tetteti, a civil társadalom letéteményesének titulálja magát.
Nem! Átlátszóvá tesz bennünket, kiüríti a memóriánkat. Leveszi a vállunkról a felelősséget. Elcsitítja a kételyeinket. A szabadság látszatával kecsegtet. Gyámkodik felettünk a háló, amelyben fickándozunk.”
― Günter Grass, Vonne Endlichkait

“To feel myself. Light as a feather free as a bird, though long since fit to be shot down. Unleash the dog with no sense of shame. Become this or that. Awaken the dead. Wear my pal Baldander's rags for a change. Lose my way on a single-minded quest.”
― Günter Grass, Vonne Endlichkait

“Don't be so hard on yourself,
as if you'd been trapped
and sealed in amber.
Since you passed away
I've been following your trail,
traced only with lost words.

Recently I went looking for the castle
and found it in Bohemia.
You'd given orders
for diligent restorers
to renew its façades
on all sides.

They hadn't finished back then,
they're still at it today,
and they will be tomorrow.
Because it crumbles, cracks appear,
mold swells the plaster, withers its bright skin,
on the weather side first.

It comforts me, their toil,
for I too loved you
on all sides, in vain.”
― Günter Grass, Vonne Endlichkait