Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler Quotes

“Sosem értettem, hogyan csinálják azok, akik egész életükben minimalisták. Őszintén szólva még Mondriant sem értem, aki pedig nem kifejezetten minimalista, de a De Stilj értelmét sosem fogtam fel. Eleinte biztos tök jó volt Mondriannak lenni, és a figuratív fákról áttérni a fekete vonalak és színes négyzetek alotta kétdimenziós és geometrius világba. Jól érzi magát tőle az ember. Jóval kevesebb gond van vele. Nem kell azzal gyötörnie magát, hogy arcképet, széket vagy csendéletet fessen. Reggel felkel, és csinál egy piros négyzetet meg két sárgát.
Vagy Yves Klein azzal a faszom kékkel. Ó, anyám, milyen idegesítő Klein faszom kékje. Eleinte biztos jól érezte magát, amikor a kék képeit csinálta. Biztos azt gondolta, nagy ötlet. Biztos neki is jóval kevesebb gondja volt vele, még kevesebb, mint Mondriannak. Sosem kellett azon töprengnie, mit fessen, még csak azon sem, hogy egy négyzet vagy két négyzet vagy egy téglalap és öt négyzet legyen, mindig ugyanazt a kéket festette, az egész képet kékre. (…)
Szóval fárasztó lehet Mondriannak és Kleinnek lenni egy életen át, kész fejlövés. Képzelem Klein feleségét, egy volt neki: „Szerelmem, gyere és nézd meg mit festettem!” Klein felesége megérkezett, és minthogy szerette, meg kellett játszania magát, és felkiáltania: „Szerelmem, ez gyönyörű! Még egy kék kép! Olyan büszke vagyok rád! Hogy jutott eszedbe?”
― Massimiliano Parente, Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler

“És ott van Duchamp logikai csapdája is, mely szerint minden művész által választott tárgy műalkotássá válik – oké, eddig rendben, akkor ezt bárki megtehetné, mégis kizárólag művész teheti, de hogy lesz valakiből művész? Hogyan lehet szert tenni erre a mágikus vonásra, amit a művészek társadalma azonnal felismer? Biztosan nem úgy, hogy tárgyakat választasz, mert ahhoz már művésznek kell lenned, de nem lehetsz művész úgy, hogy ne érintettél volna meg legalább egy tárgyat, amit műalkotásként ismernének el: ez a saját farkába harapó ready-made.”
― Massimiliano Parente, Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler

“Az a baj a kontextussal, amiben a kortárs műveket találod, mint a múzeummal vagy egy Schopfhoz hasonló kritikus lakásával, hogy bármi lehet műalkotás: azt hiszed, szemetesvödör, és egy Armanba dobod a rágódat, azt hiszed, egy Twombly, közben csak az unoka firkálmánya. Azt hiszed, egy Spoerri, közben csak a szobafestő dobozai.”
― Massimiliano Parente, Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler

“Ezért tehát az életrajzokra koncentráltam, tanulmányoztam a művészek életét, hogy megértsem, mikor történik meg a nagy áttörés, mikor lesz az átlagemberből művész, de akárhogy csűrtem-csavartam, mindig a generációs problémához jutottam vissza: jó pillanatban kell jó helyen lenni. Helyezd Lucio Fontanát a tizenkilencedik századba, és csak egy kretén lesz, aki vásznakat szabdal, tedd Van Goghot a tizennyolcadik századba, és Winckelmann azt mondta volna neki: „te paralízises barom, hogy a tökömbe festesz?”
― Massimiliano Parente, Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler

“Egyszer fél órán keresztül próbáltam megkérdezni egy amerikai nőtől, hogy kedveli-e Woody Allent, én azt mondtam Woody Allen, ő nem értette, minden lehetséges módon elismételtem neki, már-már arra jutottam, hogy nem is ismeri Woody Allent, míg végül leírtam neki egy cetlire, erre ő: „áááááá! Uaoouoodi Eiahllen!”, merthogy így ejtik, Uaoouoodi Eiahllen.”
― Massimiliano Parente, Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler

“Ha megvan az ötlet, az egyszerű cím a legjobb. Nem úgy, ahogy ezek a ravaszkodó, fogyatékos kortársak csinálják, akik ötlet híján így nevezik el a műveiket: Cím nélkül. Vesznek egy csónakot meg két kitömött mókust, és odaírják, hogy Cím nélkül, mert fingjuk nincs, mit jelent, csak odaraktak egy csónakot meg két kitömött mókust. Úgyis jönnek a kritikusok, és értelmet adnak neki, ezek a játszadozások tartják életben a kortárs művészetet.”
― Massimiliano Parente, Il più grande artista del mondo dopo Adolf Hitler