Selected Letters Quotes

“Hát csókolom, drága kicsikém. Ha tud, szeressen továbbra is, ez az egyetlen dolog, amit kívánok magamnak, amitől megbékél a lelkem. Magának persze még sok mást is kívánok: egy szó, mint száz, minden maga körül forog, magától, magáért, maga által van.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Az igazság azonban ott van a szívekben.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Don’t run down your own letters. Sometimes we think our own letters are no good because we are in a muddle of conflicting ideas, but the confusion is in the head, while the letter is clear and natural. And that is what yours are. Some parts of them are so good that those who are honoured by my letting them see them are delighted”
― Marie de Rabutin-Chantal de Sévigné, Selected Letters

“There’s a lot of odds and ends for you, my poor dear. But to keep on saying I love you, think only of you, am only concerned with what concerns you, that you are the delight of my life, that nobody has ever been loved as dearly as you, such repetition would bore you. A kiss for my dear Grignan and my Coadjutor.”
― Marie de Rabutin-Chantal de Sévigné, Selected Letters

“We had her bled and sent for Boucher, who is very afraid that the great shock will bring on a miscarriage in a matter of days (there is every chance of it)”
― Marie de Rabutin-Chantal de Sévigné, Selected Letters

“MARIE DE RABUTIN CHANTAL, Marquise de Sévigné (1626–1696), one of the world’s greatest letter-writers, was born in Paris, in what is now the Place des Vosges, married at eighteen to the Marquis de Sévigné and was left a widow at twenty-five with two children:”
― Marie de Rabutin-Chantal de Sévigné, Selected Letters

“Úgy rémlik, nem öleltem meg eléggé a búcsúzáskor: vajon mitől féltem?”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Szívem-lelkem magával van tele; nem tudok sírás nélkül magára gondolni, márpedig szüntelenül magára gondolok, úgyhogy ez az állapot már elviselhetetlen: annyira kiforgat magamból, hogy remélem, csillapodni fog majd valamelyest. Szüntelen keresem magát, és mivel elvesztettem, úgy érzem, mindent elvesztettem.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Olyan állapotban váltam el magától, amely csak növelte a fájdalmaimat. Arra gondolok, hogy mennyi sok lépést tesz, és mennyit teszek én is, és mennyit kell haladnunk így, amíg egyszer majd találkozunk. Szívem csak akkor nyugodt, ha maga mellett lehet, ez a természetes állapota, s az egyetlen, mely kedvére való.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“A franciák határozottan pompás katonák: vakmerő, fényes haditetteik mindenütt megnyitják számukra az utat, és már folyó sincs több, mely védelmül szolgálhatna páratlan vitézségük ellen.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Felettébb örülök, hogy nem várandós, szívem: köszönet és hála érte Grignan úrnak. Majd írja meg, vajon minek tudható be ez a jótétemény, az önmérsékletének vagy a maga iránti igaz érzéseinek, s vajon maga is nem boldog-e, hogy járhat-kelhet egy kicsit, és sétálhat abban a Provence-ban, a narancsfák között, s hogy mikor együtt leszünk majd, nem kell attól tartania, hogy elesik és megszül.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Addig szeressünk, míg élünk, kicsikém, erre maga a legkitűnőbb példa; tegyük az életet széppé és kellemessé, ne keserítsük, ne kínozzuk azokat, akik szeretnek bennünket; a halálos ágyon már késő megváltozni.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Mi baja, kisasszony? Miért szomorú? Ugyan mi különös van abban, ami velünk történt? Szerettük egymást, és most már nem szeretjük; a hűség nem a fiatalok erénye; okosabb, ha elfelejtjük a múltat, és úgy beszélünk és viselkedünk, mint azelőtt.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Fogadok, hogy sejtelme sincs róla, mennyire szeretem.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Azt kérdezi, drága gyermekem, még mindig annyira szeretem-e az életet. Nos, megvallom magának, akad benne kín és keserűség éppen elég; de a haláltól még jobban borzadok, s olyan elviselhetetlennek érzem, hogy minden általa érjen véget, hogy ha megtehetném, boldogan visszafordulnék. Kötelességből élek, kénytelen-kelletlen: senki sem kérdezett, akarok-e világra jönni; egyszer majd el is kell tűnnöm belőle, ami még keservesebb; és vajon hogy tűnök el? Merre? Miféle kapun át? És mikor? Milyen körülmények között? Ezer és ezer kín feszít keresztre, elborult lélekkel halok meg? Vagy szélütés ér? Baleset visz el? Hogy adok számot Istennek? Mit tehetek le ítélőszéke elé? Vajon félelmemben és szorongattatásomban megtérek-e hozzá? Fogok-e mást is érezni a rettegésen kívül? Mit remélhetek? Bebocsátanak a paradicsomba? Letaszítanak a pokolba? Micsoda eshetőségek! Micsoda gyötrelem! Nincs bolondabb dolog, mint a bizonytalanságban bizakodni, de nincs természetesebb sem, és hogy ilyen esztelenül élek, felettébb könnyen érthető. Egész beleszédülök ezekbe a kérdésekbe, s annyira iszonyodom a haláltól, hogy az életet sem azért gyűlölöm már, mert a tövisei megtépáznak, hanem inkább azért, mert a halálba torkollik. Azt mondja majd erre, hogy örökké akarok élni. A világért sem; de ha választhattam volna, szívesebben halok meg a dajkám karjaiban: ez sok bajtól megkímélt volna, és biztosabban és könnyebben juttat a mennybe; de beszéljünk inkább másról.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Igaz szívemnek.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Ég áldja, drága, szerelmes gyermekem: hogy lehet valakit ennyire szeretni!”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Valaki kijelentette múltkor, nem tudom, hogy említettem-e magának: azt, hogy mennyit ér egy szív, legjobban az mutatja meg, mennyire tud szeretni.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Az örökös balszerencse bosszantó és kínos; az ember restelli, hogy Fortuna így elpártolt tőle; a többiek diadala pedig nyomasztja és sérti, bármilyen lényegtelen is legyen az egész.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Én olyan tökéletesnek tartom magát, és olyan jónak a hírét, hogy nem is tudok mit mondani, csak csodálom, s arra kérem, ha nem győzi erővel, próbálja győzni ésszel, s ha nem győzi ésszel próbálja győzni erővel, és igyon sok csokoládét, hogy a legpocsékabb társaságot is élvezni tudja.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Ha sokáig tartana ez az állapot, túl kellemes volna az életem; de a bánatok hamar visszajönnek, ezért ki kell élvezni, amíg tart.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Mindig és mindenestül a magáé vagyok, drága, egyetlen kicsikém.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Viszonzásul elárulom, hogy nincs egyetlen szó a leveliben, amely ne volna kedves nekem: alig is merem elolvasni őket, mert akkor, ugye, már olvastam őket; és ha nem vigasztalnám magam azzal, hogy ezt többször is megtehetem, ugyancsak lassan haladnék; másrészt viszont hajt a türelmetlenség, s falom a sorokat.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Ölelem és szeretem: ezt mondom mindig, mert ezt érzem mindig.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Mit szól, drága gyermekem, ehhez a végtelen levélhez? Ha akarnám, elírnék egész reggelig.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Kicsikém, maga azért fohászkodik, hogy szaladjon az idő, és mielőbb viszontlássuk egymást; nem tudja, mit cselekszik, alaposan ráfizet majd: az idő készséggel szót fogad, de még milyen készséggel, s amikor már szeretné visszatartani, nem bír vele. Annak idején én is beleestem ebbe a hibába, s aztán megbántam; és bár engem nem viselt meg úgy az idő, mint másokat, megfosztott ezer apró örömtől, nagyon is észrevétetve, milyen gyorsan múlik.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Mondhatom, kedves volt magától, kicsikém, hogy arra kérte az abbét, akadályozza meg, hogy ajándékokat küldjek magának. Micsoda csacsiság! Ugyan mit küldök én? Az övénél magasabb hatalom akadályoz meg benne, hogy szívem szerint küldjek; de a vágyat, a szándékot se ő, se más nem fogja kiölni belőlem soha. Engem őszintén boldoggá tesz mindig, hogy megajándékozhatom, és maga is velem örülhetne inkább, ha ezt az örömet gyakrabban szerezném meg magamnak. A köszönet e módja mindenesetre roppantul tetszett.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Szeretem magát, magára gondolok, lépten-nyomon elérzékenyülök s jobban, mintsem óhajtanám, a maga ügyeivel bajlódom, szorongva találgatom, vajon mit gondolhat most; átérzem minden gondját-baját, s át is vállalnám, csak lehetne; őrizem a szívét, ahogy a szobáját őriztem valaha, kitessékelve az alkalmatlankodókat; egyszóval mind jobban tapasztalom, milyen az, mikor az ember valakit jobban szeret, mint önnönmagát: mert én így szeretem, drágám. Ezt gyakran mondják csak úgy a levegőbe; dobálóznak a nagy szavakkal. Én, hogyha mondom is, sose szajkó módra, én mélységes mélyen átérzem, a nálam ez való igaz.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Az apró csigákba rakott fizurákon sokat derültem, némelyik hölgyeményt legszívesebben felképelné az ember.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters

“Azt mondja, örülne, ha egyszer csak belépnék a szobájába, és beszélni hallana. Hát még én hogy szeretném látni, hallani magát, hogy szeretnék beszélni magával! Valóságos rögeszme ez nálam, szüntelen gyötröm magam vele, és bánva bánom, hogy annak idején nem néztem, nem hallgattam magát eleget: pedig úgy rémlik, nemigen vesztegettem el az alkalmakat; mindegy, nem tudok megnyugodni, bolond vagyok, ez a színtiszta igazság, de maga a bolondságomat is köteles szeretni. Nem is értem, hogy lehet ennyit gondolni valakire. Hát sose fogyok ki ezekből a gondolatokból? Sose, csak mikor többé már nem gondolkodom.”
― Madame de Sévigné, Selected Letters