A Mountain to the North, a Lake to the South, Paths to the West, a River to the East Quotes

“In front of the entrance to the Hall, he lit incense, reverently standing to the side of the copper cauldron, he folded his hands in prayer and bowed his head.
Then, he said within himself: May the Buddha be merciful, and grant me some light as to where I should seek.
Then he said within himself: May the Buddha be merciful, and tell me if there is any meaning at all to this seeking.
And then he said within himself: We do not know what you thought about the world. We misunderstand every one of your words. We are utterly lost.
And, to conclude, he added: Just as you once prophesied, dear, sweet, unforgettable Buddha.
The grandson of Prince Genji then lowered his hands, holding them tightly to his sides, raised his head, and bowed deeply, twice.”
― László Krasznahorkai, A Mountain to the North, a Lake to the South, Paths to the West, a River to the East

“...végső soron az egyszerű bizalmat abban, hogy van hagyomány, hogy ez a hagyomány a megfigyelésre, az ismétlésre és a természet belső rendjének és a dolgok természetének a tiszteletére épül, s hogy ennek a hagyománynak sem az értelme, sem a tisztasága kétségbe nem vonható.”
― László Krasznahorkai, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó

“(...)de tal manera que no sólo apareciera la imagen, sino la realidad misma de la perfección paradisíaca que, aun dando la impresión de mostrar un mar inquieto, olas arremolinadas en torno a rocas salvajes, sumía a quien la veía en la inconmensurable simplicidad de la belleza, en la sensación de que todo existe y nada existe todavía, de que las cosas y procesos que viven a una velocidad inasible y terrible, encerrados en la necesidad aparentemente inagotable del alumbramiento y la desaparición, pueden soportar aun así una regularidad fascinante que es tan profunda como la impotencia de las palabras ante un paisaje incomprensible e inaccesible por su hermosura, como la fría secuencia de las miríadas de olas en la enorme extensión del océano, como un patio en un monasterio donde en la calma de una superficie cubierta uniformemente con guijarros blancos y rastrillada primorosamente pueden posarse y descansar unos ojos asustados, una mirada perdida en el delirio, una mente abatida, y experimentar cómo cobra vida de pronto un pensamiento antiquísimo de contenido ya ensombrecido y cómo comienza a verse de súbito que: sólo existe el todo, no los detalles.”
― László Krasznahorkai, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó

“...mert maguk voltak a létezés, miközben a létezésből mégis ki voltak zárva, vagyis oly közel estek a létezéshez, hogy azonossá váltak vele, és a létezés nem látszik soha, így hát ha itt voltak is, amikor nem voltak itt, belőlük soha nem maradt semmi, csak a vágyakozás, hogy jöjjenek, csak a félelem, hogy jönni fognak, csak az emlékük maradt, hogy jártak itt, de a legfájóbb az volt, nézett föl Genji herceg unokája az égre, hogy amelyik egyszer itt volt, az soha többé nem jött vissza.”
― László Krasznahorkai, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó