Akkon ostroma Quotes

“Nem futhatsz
el a sorsod elôl! Ha nem állsz ki magad mellett, akkor senki
sem fog. Csak magában bízhat az ember, és ha megtette, amit
meg kellett tennie, és elmondhatja, hogy nem rajtam múlt,
csak akkor lehet elégedett önmagával. Ennyivel tartozunk magunknak,
Tristan. Mert csak egyszer élünk. Akkor már legyen
az az élet teljes. Hogy ha majd a végén visszanézünk, elmondhassuk: igen, így érdemes volt élni. Csak így volt érdemes.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“...soha nem szabad megnyílni
senkinek.
Még a szerelemben, a legjobb barátság mögött is ott lappang
az árulás lehetôsége. Hogy az a másik galád mód hátba
döf. Hogy éppen attól kapod a legfájóbb sebet, akiben a végletekig
megbíztál. Nincs kegyetlenebb érzés attól, hogy semmit
sem jelentesz annak az embernek, akiért te az életedet is
odaadnád...”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A szépség múlandó; ha mögötte nincs semmi, értéktelen. Képtelenség
olyasvalakibe szerelmesnek lenni, akit lelkében nem
szeretünk.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Elfeledett titkok egész serege rejtezik a világban, ott, ahol
az ember nem is gyanítaná. A halandók különbözô szavakkal
illetik ôket; mítosz, titok, misztérium. Egyesek a gonosznak
tulajdonítják, mások csodának tartják, ha szembesülnek velük.
A legtöbb ember azonban egész életében nem részesül
ekkora szerencsében, ha pedig mégis, úgy mit sem sejtve elmegy
mellettük. E dolgok még a létüket is feledtetnék az
emberrel, ha tudnák – de erre még ôk sem képesek.
Mert mindig akad valaki, aki megsejti, aki kutatja ôket. A
félénkebbje elhúzódik a világ elôl, magukat önkéntes feledésre
ítélik. Elhagyott barlangokban, vagy hajdan volt nagy
vallások szektává korcsosult papjainak ajkán, kik érzik még,
hogy szavuk a világegyetem titkát idézi, de fülük már nem
képes megnyílni rá, értelmük képtelen befogadni azt. Megesik,
hogy a véletlennek köszönhetôen az óvilág elfeledett
kincsei maguktól is kifordulnak a talajból – hasadt cserépedénybôl
kikandikáló ódon pergamenekre róva; leomlott paloták
romjai között, a falba vésve hivalkodnak – úgy sem érti
már ôket senki. A bátrabbak az ember mellett keresnek menedéket,
azok között, akiknek sejtelme sincs róluk. Velük élnek,
elvegyülnek, de azért bölcsen elzárkóznak. Könyvtárak mélyén,
dohos pincék hátsó szegletében. Ahol utoljára keresnék
ôket, ott vannak a legnagyobb biztonságban.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Vajon mennyi fájdalmat bír el egy ember
szíve? Mennyi kínt, mennyi szenvedést? Vajon mi az a
pont, ahol már nincs tovább, és végleg megroppan?”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Bûnös! – kiáltotta az emelvény tövében a tékozló tanítvány.
A haja szálas gubancokban repdesett körötte, valaha
meglévô szépségét elcsúfította a téboly. Arcán megereszkedett
a bôr, vonásai nyúzottan lógtak a csontjain.
Adlin eltûnôdött, miképpen van az, hogy a bûnösöknek
mind ilyen kiélt a megjelenése. Valamiképpen nyomot hagy a
külsôn az azt viselô hitvány lélek belsô sugara. Beszélhetnek
holmi vádpontokról, a valódi ok ennek a szerencsétlennek a
féltékenysége. Amikor ránézett, fekete gomolygást érzett a
lélek helyén, elkárhozott füstöt, ami kiszabadul és semmivé
oszlik a halállal.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A dobok lomha ritmusában a katonák tömege
torlódva hullámzott a falak felé. Váll váll mellett, a pajzsok
összekoccantak a szomszédos fegyverekkel. Beleszédült, ki
lenézett rájuk; kazághandok sötét tömegei, pikkely és bőrvértek
sokasága. A pajzsokra csillámló csókot dobott a napfény,
kopják erdeje meredt a turbánok és csúcsos fémsisakok fölött.
És csak jöttek megállíthatatlanul.
A dobok elhallgattak.
A sereg megtorpant. Farkasszemet nézett védő és támadó,
gyűlölet és megvetés feszült egymásnak láthatatlanul. Fejük
fölött pusztai sas vijjogott éles hangon a magasban.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A látottak beleégtek a szemébe,
mint egy villámlás utáni pillanat az éjszakában, amit
még akkor is látni vél az ember, amikor a fényt már régen
magába szippantotta a sötétség.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Fel kell majd építenünk, amit a barbárok
leromboltak, fel kell virágoztatnunk, ami csaknem elsorvadt.
Szükségünk lesz olyan emberekre, akik segítenek ennek
az álomnak a megvalósításában.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A tudományok az emberi elme csodáját jelentik – tárta szét a kezét a szultán.
– Meg kell ismertetnünk vele az emberiséget; ha valóban az a
szándékunk, hogy termékeny és életerős birodalmat hozzunk
létre. Kinek van szüksége birkaként bégető csürhére, amikor
gondolkodó elméket is nevelhetünk? Egy birodalom szilárdsága
népének iskolázottságán múlik. Egyes királyok szeretik
tudatlanságban tartani saját alattvalóikat, csak azért, hogy annál
istenibbnek láttassák magukat. És mire mennek vele? – emelte
fel színpadiasan a hangját. – A nép boldogsága furcsa doboz.
Ha azt hiszed, meglelted a kulcsát, a fedelet felnyitva azt
kell tapasztalnod, hogy belül újabb ládikó vár, ami sokkalta
erősebb zárral rendelkezik. És ha az abba való kulcsot is megleled…
– Az ujjával a fiú felé bökött. – A záraknak elégedetlenség
a neve. Egyetlen kulcs illik valamennyibe. És ez a
tudás iránti vágy kielégítése.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Félek a haláltól – vallotta meg. Ki kellett mondania. – A fájdalomtól.
– Fájdalom? – A templomos elmerengett. – A fájdalom a mindennapokra való. Az élethez. A munkához. Gyötrődünk a szerelemtől, szenvedünk, ha mardos az éhség. De a harcmezőn? – ingatta a fejét. – Ott nincs olyan. Csak mérhetetlen düh és élnivágyás, ami elnyomja a zavaró érzékeket. A kínt
tompítja a harcimámor, mint a szerelmi bút a jó bor.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Akkor vagy igazán bátor, ha legyőzöd a félelmedet”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Nem a házasság tesz egésszé két embert, hanem az új, közös élet, ami kettejükből fakad. A házasság pusztán egy jelkép. A szerelem csak egy állapot, ami lehet múlandó, lehet rövid, avagy hosszú – de
sohasem örök. Egy gyermek az, mi összefűz férfit és nőt, az egyetlen közös, amiben végleg egymásba forrnak a sorsok.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Láttukra megfagy a vér, és mégis: hódol előttük a lélek. Hogy ennyi ember egyetlen helyen, és mindnek csak egyetlen célja van. Ritkán lát ily erőt a szem, és ritkán hall a fül efféle rettentő hangokat ilyen elementáris
erővel. Igen: térdre borul előttük a lélek, elhűlve töpörödik össze, mert oly borzasztó az, amivel szembesülni kénytelen.
Van, aki beleroppan.
Van, aki eszét vesztve menekül.
És van, aki megváltozik.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Harcra készül minden. Félelem jár az utcákon, a rettegés megköti a mozdulatokat, várakozás nehezít el minden reggelt. Erre gondol műhelyében az asztalos, erre borzad otthonában a pék, ettől félnek a tisztes emberek. Minden reggel úgy kelni, hogy talán ez lesz az a nap. Gyomorgörcsre nyitni ki a szemet, vagy ki sem nyitni inkább. Összekuporodni az ágyon, belesüllyedni a szalma közé, és elhinni, hogy tovaszáll minden, akár a rossz álom. Mert ha nem akarjuk, nem történhet semmi rossz.
De minden eltelt nappal nő a szívekben a kétségbeesés. Olyannyira, hogy már inkább azért imádkoznak, hogy kezdődjék már el, jöjjön a csoda, vagy haljunk, ha kell, de történjék már valami.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Madarak csiripeltek, utolsó dalukat rikoltották az égbe,
mielőtt szárnyuk alá hajtanák diónyi kis fejüket. Hajnal és
este; ezen órákra tartogatják legszebb flótáikat minden áldott
nap. Búcsúznak a mától, elszunnyadnak a sötétséggel, majd
reggelre kelvén mindent újra kezdenek. Az övék volt az egész
szőlő. Rajtuk kívül minden hang eltűnt, egyedül az esti harangszó
hallatszott fel a városból halvány-ércesen. Nem csobogott
a kút vize, nem pattogott a tűz, és nem rotyogott fölötte
vacsora. A konyhakert növényei kókadtan lógatták leveleiket,
a bazsalikomok, kakukkfüvek és rozmaringcserjék megsínylették
a közöttük szorgoskodó kezek hiányát. Kihalt volt
a birtok, mely máskor oly sok dologgal teli.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Milyen gyönyörű a távolba vesző végtelen víz, ahol a kobaltkék tükör összeforr az azúrszín éggel, azon a távoli, elérhetetlen helyen, ami emberi szem számára mindig láthatatlan
marad. Ott, ahol a szivárványok születnek, és ősi istenek dala száll a széllel. Életre kel a fény, hogy izzó hátú bogarai fekete foltokkal lejtsenek szikrázóan buja táncot az arca előtt.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Mindent megtettem, hogy ránk figyeljen Európa. Ennyire érdekeljük mi a távoli királyokat. Nagy szavaktól visszhangzanak a tróntermek, de
amikor baj van, senki nem emeli fel a valagát! A nyugat csak elveszi, amit akar, nem törődnek senkivel. Nem ismernek sem istent, sem embert! Addig segítenek, amíg hasznukat érzik benne. És ha kiszipolyoztak egy meghódított földet, hagyják elrohadni.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Rezzenetlenül állták a feléjük forduló figyelmet; fehér kősziklák, időtlen dolmenek roppant lábai. Ha mozdultak, egyszerre tették. Hajuk lenszőke, arcukon a közelgő harc mámora.
Fiatalok és balgák, az életet acéllal mérik. Északiak.
Az egyik Leifr, a másik Thorstein. Apjuk Eirik, mint mondják.
Lehet, hogy a Templomra esküdtek, és az életüket Máriának ajánlották, de az ő istenük Odin, és lelkük a Valhallába vágyik haláluk után. Sorsukat hármak róják Yggdrasil gyomrába. Harci kürtjük a halál dalát visszhangozza, és mikor eljő az idejük, valkűrökkel szállnak majd a hősök csarnokába, hol aztán örökkön élnek majd atyáik között, mígnem beköszönt a Ragnarök.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“...a jó cél hordozza magában a helyes utakat. Hiszem, hogy megvan a sajátom, de a sorsszerűségben nem hiszek.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Csak az utat mutathatom. Neked kell végigmenned rajta.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A hit jó dolog. De nem árt tudni, miben is hiszünk.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A sors furcsa fintora, hogy amely tudás és hit egykor
elvetette a kereszténység magvait, most üldözött lett saját gyermeke által. Mi megpróbáljuk életben tartani mindazt, amiről mások megfeledkeztek. Nevenincs tudományokat élesztünk újjá tetszhalott létükből. Mit gondolsz, fiam, honnan van ez a tudás? Hosszú évek tapasztalatából. Állhatatos kísérletek eredménye, amilyeneket magad is láthattál odalent. Olyan emberekkel való kapcsolattartás gyümölcse, akiket megvetni szokás.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Ebben a világban minden eretnek. Minden
ember, minden tett, ami ellentétesnek látszik a vakbuzgó hittel,
bűnnek tűnik a legtöbbek szemében. És még csak nem is
hibáztathatjuk őket érte. Saját csapdájába keveredett a kereszténység,
amikor lefektette a hitének alapjait. Bűn lett a tudni
vágyás, bűnök lettek a kérdések. Az az ember, aki kutatja a
miértet, ellenséggé lesz. Te is ilyen vagy, Tristan. Én is
ilyen vagyok. Gondolod, a nagy Salamont nem égetnék
most halálra?
Tristan nem gondolt semmit. Nem akart gondolkodni.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“A valódi küzdelem rejtve zajlik az avatatlan szemek előtt. Nem a földért, hanem lelkekért folyik, fiam. A győzelem érdekében pedig minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadnunk. És nem a szaracén a legfőbb veszélyforrás – rázta meg a fejét.
– Hanem? – kérdezte, és tudta, hogy nem is a mongol lesz a válasz.
– A tudatlanság. Az ostoba, önelégült, vakbuzgó hitből fakadó tudatlanság.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Akkor meg mi végre mindez? Miért mutatsz ily csodás dolgokat, ha a miértjükre nem adod meg a választ?
– Nem én mutattam. Te magad kerested őket. Mint ahogyan te magad keresed a válaszokat is.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Visita Interiora Terrae; Rectificando Invenies Occultum Lapidem –
Látogass el a föld belsejébe; a megtisztulás által megleled a rejtett követ – állt kővel a kőbe írva.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“Felejtsd el mindazt, amit eddig hinni véltél. Dobd el a beléd nevelt tudást. Tagadd meg az értelmet. Fogadj el mindent, még akkor is, ha szörnyetegekről, lehetetlen tettekről, vagy csodába illő dolgokról
olvasol és hallasz. A gyermeki agy nem válogat, nem akar mindenáron összefüggéseket látni. Nem keres igazságot a szavak mélyén. Ha képessé válsz úgy tanulni, akár egy gyermek, aki minden új dolgot valóságként kezel, akkor jött el az idő arra, hogy elsajátítsd a szimbólumokban rejtező titkos igazságok olvasását. A végére minden addig tanult dolog feltárul előtted, megpillantod a bennük rejtező értelmet, és képessé válsz elválasztani a szimbolikát a tárgyszerűségtől.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Titkokat? Mihez kezd valaki a titkokkal, ha olyan rengeteg a pénze? Titkokból nem lehet megélni! Ha nekem lenne pénzem, ételt vásárolnék rajta és birtokot! Meg szolgálókat!
Meg fegyvereseket, akik mindentől megvédenek. Meg…
– A titkok többet érnek, mint a pénz, kölyök – nevetett a fekete ruhás, és barátságosan megveregette a hátát. – A titok hatalom. Ha tudsz titkokat, már csak azzal kell tisztában lenned, hogy melyeket tartsd meg magadnak, no meg azzal, hogy a maradékot mely fülekbe érdemes elsuttognod. Vannak, akik mindent megtennének, hogy a birtokába jussanak egynek-egynek, míg mások minden pénzt megadnának, hogy ne derüljenek ki a sajátjaik. Ha a tarsolyodban van néhány titok, úgy a megőrzésük éppolyan fontos, mint a továbbadásuk. Van, aki falakat emel maga és a titkai köré, mások pedig állandóan menekülni kényszerülnek.”
― Trux Béla, Akkon ostroma

“– Nézd, Tris, fogalmam sincs. Vannak dolgok, amelyeket
magam sem értek. Kérlek, ne akarj mindent tudni! Talán jobb,
ha rejtve marad az, aminek rejtve kell lennie.
– Számodra minden olyan egyszerű. De hiszel-e mindabban,
amit mondasz?
– Mégis, Tristan! Mire tanítottalak téged idáig? Mire tanított
az ordo? Ha nem hinnék, nem lennék itt! Az én hitem a
Templom hite. Egész életemben erre neveltek. A Templom
erős, az egyház lelke. – Bertrand megtörten sóhajtott. – Ha
elfogadsz tőlem egy tanácsot… Öld ki magadból a dühödet,
és ne fordulj le a rossz ösvényre. Az az út száraz és csonka,
magadra maradsz, barátok nélkül. Sokszor láttam, ahogy a
számtalan teher megannyi társunkat a gyors halálba hajtja. Régebben tele voltál szeretettel embertársaid iránt. Ne térj le
a helyes útról, amikor már kezdted megtalálni! Tartsd meg
magadban a szeretetet, de add Istennek, Jézusnak és Máriának!
Ők megérdemlik.
Tristan úgy festett, mint aki a sírás szélén áll.
– Bert… Úgy érzem itt magam, mint egy fogoly. Nem a
büntetés, nem a szabályok miatt. Olyan dolgok történnek,
amiknek nem lenne szabad.”
― Trux Béla, Akkon ostroma