A templomos lovag Quotes

“– Miért járnék templomba? Hogy megcsúfoljam vele a
hitemet? Isten ott van mindenben, csak fel kell ismerni az
igazságot. Ott csillan a sziklákon, ott van a föld porában, a
vízben, ott van minden fűszálban; áldásos sugarai beterítik
a mezőket, belőle készülnek a gyógynövényes főzetek és
tinktúrák! Itt él bennünk, körbevesz minket, csak a legtöbben
nem akarják látni! Én csak azt folytatom, amit a ti
útjavesztett társadalmatok elfelejtett! Mert én még látom
annak az útnak a fényét, amit ti már régen szem elől tévesztettek.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Ego sum qui sum – Vagyok, aki vagyok.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Mivé lett az ember, édes jó Istenem, akit önnön képmásodra alkottál, fényességes dicsőségére hatalmas szellemednek?
Mivé lettünk?”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Ez a béke olyan törékeny, az egész nem több, mint egy pislákoló láng a kanóc végén, mely felélte maga alól a saját olaját. Egy óvatlan sóhajtásra sötétségbe borul az egész világ.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Szép szavakkal sem lehet háborút nyerni. Nincs abban semmi különös, hogy a hit térítése együtt jár a háborúval. Az emberek nem úgy gondolkodnak, mint te. Számukra az erő a fontos. Az erő adja a hitet. Abban a vallásban hisznek, amiben megtalálják ezt az erőt. Az erő pedig annál van, aki birtokolja az áhított területeket. Mert a legerősebb mögött áll az Isten is, és tudja ezt mindenki!”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Eretnekség? Áruld el nekem, mennyivel kevésbé keresztényi
Jézus szavát közvetlenül követni, mint a pápáét?
Pizan körbenézett, a szemében aggodalom csillant. Suttogóra
fogta a hangját.
– Ebbe a nézetbe buktak bele a patarénusok is, és ha
már erről van szó, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy
a pápa Jézus földi helytartója. Ő maga jelölte ki erre a
feladatra Szent Pétert, és az ő utódait. Te magad pedig
felesküdtél arra, hogy követed a Templom útját. A Templomét,
ami pedig a pápáéval azonos. Látod – mutatott ujjával
Tristanra –, a műveltséged itt üt vissza! Éppen ezért
nem szereti az egyház, ha valaki nem valamely kolostor
berkeiben tanulmányozza a Szentírást, hanem önmaga
kontárkodik bele a papok dolgaiba. Nagyon könnyű eltévelyedni.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Hát, ha egyazon Istent szeretjük mind, akkor
hogy akarhatja az Isten azt, hogy halomra mészárolják egymást a fiai?”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Saját hitükben nevelkedtek, ezt a világot ismerik. Nem
hibáztathatod őket. Az ember azzá válik, amivé nevelik.
– Felnőttként pedig elég magához való ésszel rendelkezik,
hogy belássa, tévedett – magyarázta Bertrand. – Nem
a hívők harcolnak itt egymás ellen. Az igazi hívők nem
zavarják egymást, békében élnek és kereskednek egymással,
bármilyen is a vallásuk. Itt eszmék csapnak össze-”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Ne feledd el, nem mindenkinek adatik meg a tanulás.
Nem okolhatjuk a szegényeket azért, amiért számukra elérhetetlen
marad a ranggal járó lehetőség.
– Olykor olyan érzésem van, mintha nem ebben a világban
élnél – csóválta meg a fejét Bertrand. – Keresztény
lovag létedre nem gondolkodhatsz így! Ilyen a társadalmunk,
ezen nem változtathatsz! Az emberek nem egyenlőek, te
mégis annak veszed őket. De hidd el, nem azok. Mint emberek,
természetesen mind egyformák vagyunk. De megkülönböztet
egymástól a rangunk, a hitünk, az imáink,
amikkel éjjelente istenünkhöz szólunk. Keresztény. Muzulmán.
Zsidó – sorolta. – Egy az istenünk. Mégis mások
vagyunk.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Olyan dolog ez, mint amikor azt hiszed, megvan még a tegnapi cukor a zsebedben, de amikor érte nyúlsz, rádöbbensz, hogy már nincs
ott, mert megetted. Eszedbe jut az íze, és a szádban összefut a nyál. De a zsebed már üres.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Enzo nem volt gyáva, megannyi sebhely és kocsmai verekedés bizonyította, hogy
van benne mersz. Ám tetteit inkább részeg indulat vagy
meggondolatlan vakmerőség vezette, mintsem a józan
megfontoltságból fakadó nemes bátorság. A valódi döntéseket
gondosan kerülte, és amikor egyszerűbbnek vélte, inkább visszalépett.
Az egyetlen ember, akitől valóban rettegett, az a felesége,
Betta volt. A hatalmas asszonyság, lapátnyi tenyerével,
erősebbnek bizonyult férjénél, noha Enzo sem volt éppen
apró termetű. Néhanapján ráébredt, hogy mennyire taszítja
a nő, de olykor jólesett hozzábújni a vaskos testhez.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Kinek kell egy király, aki csak kolonc a népének nyakán?”
― Trux Béla, A templomos lovag

“De ha egy uralkodónak nincsenek elvei, mi különbözteti meg ôt az alattvalóitól? Mi az, ami uralkodóvá tesz egy embert? Mi az, ami a hatalmon és a fegyvereken kívül föléjük emeli, hogy azt mondhassa,
több vagyok nálatok?
Elvek! Egy uralkodónak szüksége van elvekre, amelyeket követ.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Nem sokan akadtak a környező falvakban, akik szívesen házasodtak volna ide, és ennek nem az ezért kirótt adóteher volt az oka. Így a fiatal leányok és legények többnyire csak az egyes házak között cseréltek párt, aminek rövidesen
meg is lett az eredménye: hamar megjelentek a nyomorék, púpos, eltorzult arcú és sánta utódok. Ám ennek is megvolt a haszna, mert szüleik jó pénzért túladtak balsorsú gyermekeiken, akik fejedelmek udvari bolondjaiként végtére is jobb sorban élhettek, mint amiben testvéreikkel osztoztak volna odahaza.
A falu így tovább élte boldog életét, és tehette ezt addig,
amíg az érsek úr megkapta részét a befolyt összegekből,
szemet hunyva azok kétes eredetű forrása fölött.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Mindez persze már soha nem derül ki, mert az igazság nem különösebben érdekelte a mesélőket, de még a kutyát sem, amelyiknek oszladozó teteme Enzótól mintegy kétköpésnyire rohadt az árok mocskában, ránézésre már vagy egy hete. Nem érdekelte Enzót sem, sem pedig az érsek urat, akinek földjén megvetette lábát a kicsiny kolónia. Számára csak az adó volt a fontos, és amíg többé-kevésbé megfizetik a tizedet meg ami még kijár, szemet hunyt a területfoglalók tapasztott viskói fölött.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Ami az emberbe beleég a gyermekkorral, az felnôtt fejjel örökérvényû marad.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“– Vagy a templomosok karjaiba igyekeznek.
– Miért tennék? Hisz’ az egyházi rend.
– Befogadnak azok mindenkit. Leginkább a bûnösöket szeretik. Újabb rendházuk épült a közelben, errefelé terjeszkednek.
Az egyik hûbéresem is úgy döntött, hogy a
Szentföldre megy meghalni, de mielôtt nekivágott, a birtokát a Templomra hagyta. – Az öreg hangja kezdett megemelkedni.
– Csakhogy a birtokát tôlem kapta! És most a
Templomé! – csapott az asztalra egy nagyot, mire csend lett az egész teremben.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“...üde, zöld illatú hajnal ébredezett a bércek mögül
elômerészkedô nap erôtlen sugarai alatt. A madarak
korán keltek, énekszóval köszöntötték a napot. A tisztásokon
ôzek legelésztek, az avarban vaddisznók turkáltak friss
gyökerek után. Az irtás szélén magányos toportyán ácsorgott
az erdô sávja mentén, girhes, szerencsétlen teremtés.
Az állatot a közeli erôdítmény felôl terjengô friss kenyér
és fafüstbe keveredô sülô szalonna illata csalta elô az évszázados
törzsek oltalma alól. Hosszasan, nyálcsorgatva
figyelte a meredély tetején terpeszkedô gerendavárat, a
kôbôl rakott, magas öregtorony tövébôl kígyózó vékony
füstcsíkot. Az éhség elegendô bátorságot adott neki, hogy
az ember birodalmába merészkedjen;”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Tristan von Zorn remélte, hogy az ô története is hasonló véget ér majd, mint a mesebeli lovagoké. De a minnesingerek gyakran kiszínezik a mesét, elhagyják az oda nem illô szálakat. Olyan ismeretlen végzet felé lovagolt,
amire a legkevésbé sem vágyott. Ám ha birtokában lett volna a tudásnak, ha látta volna a jövôt, akkor sem valószínû, hogy visszafordul. Hisz tudja ezt mindenki – ó, hogy is ne tudná –, kinek szíve lángolt már szenvedéllyel, legyen bármily megfontolt és erôs az értelem, esélye sincs az egyazon testben lakozó szív ellenében, minek fájdalma hajtja ôt – a szerelem.”
― Trux Béla, A templomos lovag

“Minél váratlanabb, minél nagyobb a boldogság, annál fájdalmasabb,ha annak hirtelen vége szakad. A szép emlékek tovatűnnek; a nemrég és a tegnap az elkínzott lélek számára ilyenkor csupán hóbortos szavak.”
― Trux Béla, A templomos lovag