Rokonok Quotes

“That’s the way it is in Hungary, this is a small country, everybody’s related. I think that it’s likely that if we really looked into it deeply, we two would dig up some connection.”
“Of course, your grandmother and mine were both women. Here in Hungary that’s sufficient basis for a relationship, assuming that one’s opinions and interests are the same. In this case, our opinions, our views of the world, our ideas of life are not the same, so let’s leave this examination of relations and family trees… I will confess, I did feel a certain sympathy for you, Town Clerk, whence the confidential tone. But if Kardics is your uncle and Szentkálnay, the leading evil-doer, is your father-in-law, it’s certainly going to be hard for us to see eye to eye. Hungary’s a dunghill of relationships and scandals. It’s a swamp, and anything that is planted on it either becomes acclimatised or dies. Plants that like this damp soil put out enormous flowers, and those that don’t like it are sucked under the mud. So if you don’t mind, I really don't think there’s much hope of finding that we’re related.”
“What was your mother's maiden name?”
“In the first place, I'm a Lutheran, my family’s from the highlands of Szepes county. So straight away, I feel it’s impossible for the threads to have woven in such a way as to join us to the Kopjáss and Szentkálnay clans. Anyway, my mother’s name was Malatinszky.”
“Malatinszky?” exclaimed the Town Clerk. “My mother was Zsuzsánna Bátay...”
“A Bátay from Vér in Szabolcs?”
“No, the family’s from Gömör County. And her mother was an Éva Malatinszky.”
“It’s preposterous!”
― Zsigmond Móricz, Rokonok

“All present, generally speaking, were proud men, and even if they were small of stature nonetheless they held their heads high. Perhaps this was only because of their stiff collars, because among themselves they were thoroughly cheerful, good-humoured, could laugh like children, as if they were hiding nothing, neither age nor wealth nor power nor an impoverished country.”
― Zsigmond Móricz, Rokonok

“- Ez így van Magyarországon, kicsi az ország, mindenki rokon. Valószínűnek tartom, hagyha nagyon elkezdenénk firtatni, kettőnk közt is ki lehetne sütni valamiféle rokonságot.
- Hogyne, az én nagyanyám és az ön nagyanyja két asszony volt. Itt Magyarországon ez már elég alap a rokonságra, feltéve, hogy a vélemények s az érdekek azonosak. Ez esetben a vélemények, a világfelfogás, a világszemlélet nem azonos, tehát hagyjuk ezt a rokoni és családfai vizsgálatot... Megvallom, bizonyos rokonszenvvel viseltettem főügyész úr iránt, innen volt a bizalmas hang. De ha Kardics úr nagybátyja, s Szentkálnay, a legnagyobb bűnös, sógora, akkor bizony nehéz lesz egy gyékényre kerülnünk. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul. Az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja nagy virágokat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba. Hát, kérem szépen, köztünk mégsem hiszem, hogy valami rokonságot ki lehetne sütni.
- Hogy hívják az édesanyját?
- Először is lutheránus vagyok, felvidéki. Szepes megyei család. Már ennélfogva is lehetetlennek látom, hogy valaha így fonódtak volna a szálak, hogy összeérhetett volna a Kopjáss és a Szentkálnay nemekkel, s aztán az anyámat Malatinszkynak hívták.
- Malatinszky? - kiáltott fel a főügyész. - Az én anyám Bátay Zsuzsánna volt...
- Veri Bátay Szabolcsból?
- Nem, Gömör megyei család. S az ő anyját Malatinszky Évának hívták.
- Abszurdum.”
― Zsigmond Móricz, Rokonok