Daughter of Destiny Quotes

“You can imprison a man, but not an idea. You can exile a man, but not an idea. You can kill a man, but not an idea.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“Freedom and liberty, the essays we wrote on them, papers for our tutors, for grades, but did we know the value of those words which we bandied about, of how precious they are, as precious as the air we breathe, the water we drink.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“I try to reach my father through the bars. He is so thin, almost wasted away from malaria, dysentery, starvation. But he pulls himself erect, and touches my hand. "Tonight I will be free," he says, a glow suffusing his face. "I will be joining my mother, my father. I am going back to the land of my ancestors in Larkana to become part of its soil, its scent, its air. There will be songs about me. I will become part of its legend." He smiles. "But it is very hot in Larkana." "I'll build a shade," I manage to say.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“Calling an animal and
having it come, planting something and having it grow, become essential. It is
proof that I exist.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“Above all you must study hard. Very few in Pakistan have the
opportunity you now have and you must take advantage of it. Never forget that
the money it is costing to send you comes from the land, from the people who
sweat and toil on those lands. You will owe a debt to them, a debt you can repay
with God's blessing by using your education to better their lives.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“As children we had been taught that no price was too high to pay for our country. But the personal price to our family had been high.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“My mother is a Shiite Muslim, as are most Iranians, while the rest of the
family was Sunni. But that was never a problem. Shiites and Sunnis had lived
side by side and intermarried for over a thousand years and our differences were
far fewer than our similarities. What was fundamental was that all Muslims,
regardless of their sects, surrender to the will of God, and believe that there is no
God but Allah and Mohammed is his last Prophet. That is the Quranic definition
of a Muslim and, in our family, what mattered most.”
― Benazir Bhutto, Daughter of Destiny: An Autobiography

“[...]Apám eltökélt szándéka volt, hogy hazájába - és gyerekei életébe - elhozza a huszadik századot. Egyszer meghallottam, hogy anyám megkérdezte tőle:
- A gyerekek a családon belül fognak házasságot kötni?
Lélegzet-visszafojtva vártam a választ.
- Nem akarom azt, hogy a fiúk elvegyék valamelyik unokatestvérüket, és bezárják az asszonyt a házunkba, és azt sem akarom, hogy a lányaimat élve eltemessék valamelyik rokon házának négy fala közé - hallottam, nagy megkönnyebbülésemre, apám válaszát. - Előbb hadd végezzék el az iskolát. Aztán majd eldönthetik, hogy mihez kezdenek az életükkel.
Hasonló módon reagált arra is, amikor anyám először adta rám a burkát. Vonattal mentünk Karacsiból Larkánába, amikor anyám elővette a fekete, gézszerű anyagból készült leplet, és rám adta.
- Már nem vagy kislány - mondta, árnyalatnyi sajnálkozással a hangjában. A konzervatív földbirtokoscsaládoknak ezzel az ősrégi rítusával átléptem a gyermekkor világából a felnőtt világba. De milyen kiábrándító volt ez a világ! Az ég, a fű, a virágok színe eltűnt, minden szürke és néma lett. A szememet eltakaró kelme mindent elmosódottá tett. A vonatról leszállva még a járásban is akadályozott a fejem búbjától a lábujjamig az egész testemet beborító anyag. A legkisebb fuvallattól is elzárva patakokban folyt rólam az izzadság.
- Pinkie ma vette fel először a burkáját - mondta anyám apámnak, amikor Al-Murtazába értünk.
Apám hosszú ideig hallgatott, majd így szólt:
- Nem kell viselnie. A próféta maga mondta, hogy a legjobb fátyol az, ami a szem mögött van.* Ne a ruházata, hanem az esze és a jelleme alapján ítéljék meg. - Én lettem hát az első Bhutto lány, aki megszabadult az örök félhomályban töltött élettől.[...]”
― Benazir Bhutto, A Kelet lánya