Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis Quotes

“A gondolkozás, mondta, ma minden egyebet csinál, csak azt nem amire való. A gondolatnak parancsolnia kell, ma pedig kiszolgál.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A hiteles nyelv az igazság. Ha a szó hitelét veszti, mit csináljanak? Évezredes probléma. Megoldás az, hogy papír. Ezt találták ki. A hatóság bázisa. Papír nélkül nincs hatóság. Papír az, hogy sohasem az ember az, aki beszél. Beel Matati ezt a gondolatát az igazolvány filozófiájának nevezte. A hatóság annak ami van nem hisz. Neki a papírra van szüksége. Mindig az igazolványt kéri. Senki sem az, aki beszél, hanem amilyen papírja van. Az emberiség nem az atombombába fog belepusztulni, hanem az igazolványba.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Mesterem, Mr. Paddon l'Egguéntieu megtanított arra, hogy a dolgokat jelentésükkel összetéveszteni hiba. Én ebből a tételből azt a következtetést vontam le, hogy figyelmemet ne a dolgok látszatára, hanem jelentésére irányítsam. Én ezt a jelenséget csodának neveztem el, mert tényleg az. A csodán pedig az ember csodálkozik. Szüntelen megrázkódtatásban vagyok, mondom, permanens önkívületben. Aki csodálkozik, az nem lephető meg. Ez a megrendülés a gondolkozó ember alapállása, ugyanakkor a létezés legmagasabb intenzitása. Platón atyánk is beszél róla, mikor azt mondja, hogy a bölcsesség kezdete a csodálkozás. E definícióról az idióta európaiak kétezer évig fecsegtek értelmetlenségeket anélkül, hogy a dologról sejtelmük lett volna. (…) Önöket – folytatja Patmore – a történet meglepi. A bonyodalmakat kivételesnek találják? Ilyen nagy arányokban, szólnak önök. A távlatokat nem vagyok hajlandó túlbecsülni. A földkerekségen nem történik más, mint egy háromemeletes házon belül. Az események szövevénye bizonyos körben sehol sem bonyolultabb. Az a rendkívül korlátolt szemlélet, amely a mai emberre jellemző, azt hiszi, hogy az ok közvetlenül az okozat mellett van, ha már kicsit távolabb fekszik, valószínűtlenedik. Leszűkült polgári álláspont, amely tudományunkra is érvényes, hiszen a tudomány sem egyéb, mint a leglaposabb hétköznap apoteózisa, és a szocializmus sem egyéb, mint a polgárság elfajult alakja.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Értse meg, a kormányzat minden erőfeszítése, hogy az egyetértést megakadályozza. Nem szabad engedni, hogy a közösségnek csak csírája is megalakuljon. A gyűlölet minél erősebb, annál jobb. Politika! Félrevezetés! Ne a sajtót és a rádiót hallgassa. Nézze meg, mi történik az utcán. Ez kérem, pszichológia, hogy valódi nevén ne is említsem.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A félelem a világon a legérzékenyebb valami. Ezenkívül a félelem meggyőzhetetlen. Hiába magyarázza, hogy oka nincs. Egyáltalában hiába magyaráz. Úgy tesz, mintha elhinné, s tovább fél. Nincs értelme. Senki se akarja bántani. Ő jobban tudja. A félelem mélyebben van, mint ahová az ésszerű érv elér. Azt mondják neki: ne félj, annál jobban fél.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A kásáról le lehet mondani, a pálinkáról nem.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A postás hivatalos ajánlott levelet hoz. Az asszony nem meri felbontani. Vértelen arccal leül és reszket, a szomszédok be jönnek hozzá és vigasztalják. Most te kaptad, egy hónap múlva esetleg én kapom. Hallom sokan mennek. Az asszony paralizálva ül és nyög. A gyerekek sírnak. A férfi hazajön, már hallotta, hogy Mamicskát kapott. A levelet felbontja, holnap reggel hat órakor. Igen, másnap reggel hatkor a tanácsház udvarán jelentkezik, körülbelül százhúsz ember, mind támolyog a pálinkától és a Mamicskától. A végrehajtó bizottság elnöke kilép, elmondja, hogy a hatóság nemrég felszólítást tett közzé, hogy bányamunkára önként jelentkezőket elfogad. Önként jelentkeztek a következők: a jelenlévők neveit felolvassa. A hatóság a dolgozók kívánságának helyt ad, és jutalomképpen biztosítja a dolgozók összes ingóságának elszállítását az új munkahelyre. Mindenki üres vagont kap, a csomagolás időtartama hat óra. A dolgozókat családjaikkal személykocsiban szállítják, családonként húsz kiló poggyásszal. Indulás a vasútállomásról déli tizenkét órakor. Most hazamehetnek csomagolni. Ezt hívják Mamicskának. A vasútállomáson nagy búcsúztató tömeg, zászlókkal, zenekarral és a miniszterek életnagyságú képeivel. Éljenzés. Taps. Mindenki részeg. A búcsúztatót maga Murzetklolzhaeyev mondja. Hős népünk a párt és kormány szavát megérti, tisztelet és dicsőség azoknak, akik most önként elindulnak nagy feladatok teljesítésére. Egész Heeund városának örömünnepe, megmutatja a nagy Ambradának, milyen polgárokat nevelt. Vegyetek példát, barátaim, ettől a száz embertől, aki elindul, hogy hazáját a legnehezebb munkával szolgálja. Nem fog jutalom nélkül maradni. Munkájukat az állam erejét meghaladó összeggel javadalmazzák. Nagy kedvezményeik lesznek, mert a mi társadalmunk méltóképpen bánik azokkal, akik feladataikat létfontosságú helyeken végzik. Jaj annak, aki a munkát itt megtagadja, aki a munkafegyelmet sérti, aki részegeskedik, aki a normát nem éri el, jaj annak azokban a távoli bányákban, ahol a telepeken minden civilizációtól távol kell élniük. De a jutalom nem fog elmaradni, és így tovább, pontosan tizenöt percig, nem tovább. Most a fényképezés következik. A százhúsz jövendőbeli bányászt a fellobogózott kocsik mellé állítják, sapkájukat, hajrá, lobogtatniuk kell. Felirat: „az önként jelentkezők örömmámorban indulnak a bányamunkára". A rendőrség ott áll a fényképezőgép látómezején kívül és figyel. Aki nem nevet, ahhoz odamegy valamelyik, röhögj disznó, mert agyonváglak. A sapka lobog, mindenki hahotázik. Murzetklodzhaeyev int, hogy mehet, a fotográfus kattint, a kép a hírlapokhoz kerül, ahol az első lapon közlik. Akkor jelt ad, a beszállás megkezdődik. A kocsiban az ajtó mellett két géppisztolyos őr, a vonat feliratokkal, éljen a kormány, éljen a párt, papírszalagokkal, a zenekar indulót játszik és a vonat máris indul.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A földkerekségen mindenütt és több ezer év óta a történet egész folyamán a törvényeket azért hozták, és a hatóságok azért rendelkeztek, és szokások és életszabályok azért alakultak, hogy a személyes életet megkönnyítsék és rendezzék és szabályozzák és tisztítsák és szépítsék. Itt pontosan az ellenkezője történik. Az összes rendelkezést kivétel nélkül az emberi szabadság ellen hozták. Bizonyíték? Máris mondom. Amint tapasztalja, Ambradában a törvény következménye nem a nagyobb rend, hanem a nagyobb rendetlenség. Nem a morál növekszik, hanem az immoralitás. Nem a tiszta közélet, hanem a korrupció. Nem az emberek között levő béke és egyetértés, hanem a gyűlölködés és a viszály. A parancs azért van, hogy még azt a kevés kis rendet is feldúlja, ami még megmaradt. Minden szabályozóbizottsággal és minden hivatallal és minden intézménnyel nő a kémek száma, a rablók és tolvajok száma és az árulók száma és a terroristák és a névtelen levélírók száma, és nő a száma a fajtalanoknak és a részegeskedőknek és a tetveseknek, és nő a száma azoknak, akik kimondhatatlanul szenvednek. Miért? Mert itt mindenki szabadságiszonyban él, és mindenki fél ember és személy és szabad lenni.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Itt minden titok, s e titkokat mindenki tudja.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A takarítónőt kihallgatják, folyamatosan beszél. Ordal. Az Eumemorid tényleg ragyogó szer. A fővádlott feláll, és az asszony vallomását igazolja. Az ügyész rárivall. A védő tiltakozik és a jogra hivatkozik. Murzetklodzhaeyev bólint, jó, nagyon jó mindenki jól játszik. A vádlott tántorog, álla folyton leesik és szájából csurog a nyál. A regényíró ír. A helyszíni közvetítés szól. Semmi sem igaz, érti, semmi. És mindenki tudja, a bíró, az ügyész, a védő, a regényíró, a bemondó, de aki nem csinálja, holnap a vádlott helyére kerül, eszeveszetten ír, körmönfont szavakat agyal ki, a helyszíni közvetítő ilyen szavakat használ, mint aljas gonosztevő, huligán, útonálló bandita, gyilkos, hitvány kém. Az ügyész őrjöng. A védő már nem is lehet lojálisabb. Az egyik fogoly összeesik, nem szabad kivinni, ott a helyszínen injekciót kap. A közönség megdermed, suttog, mit adnak neki. A per kilenc napig tart, az ügyész minden vádlottra halált kér. A védő remekel, a bűnt elismeri, de az emberiességre utal. Tizenöt vádlottat halálra ítélnek, hármat életfogytiglan, a többit tizenöt évre. Négy hét múlva a kegyelmi kérvény visszaérkezik, és a tizenöt embert kivégzik.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Mr. Eulestentzénnek igaza van. Az ambradai emberélet borzalma, hogy a szülők, az iskola, a hatóság, a nevelés, a könyvek tömege, a sajtó, a rádió, a szeminárium, a művészet, a sport már a serdülő gyermek önérzetét felmorzsolja és az emberekből szolgát csinál, ez a szklávizmus eszméje, bizonyos értelemben ez a pánszklávizmus, amelynek emberideálja az, akinek szótartásról, nyíltságáról, emberiességről, becsületről, őszinteségről sejtelme sincs, vagyis nincs sejtelme az önérzetről, az önérzetről és az önérzetről. Ha az ember Ambrada határát átlépi, fel kell készülnie arra, hogy itt csupa önérzettelen emberrel fog találkozni, éspedig tekintet nélkül rangjára és műveltségére, helyzetére és erkölcsi kvalitásaira, mondom, tekintet nélkül arra, hogy az miniszter, vagy titkár, vagy tábornok, vagy kalauz, vagy segédmunkás, vagy ami tetszik, mindegy. Ebbe az emberbe bele lehet rúgni, ijedten félreáll, ki lehet fosztani, hagyja magát, be lehet csapni, száját se meri kinyitni, el lehet cipelni kényszermunkára, vagy börtönbe, vagy kivégzésre, meg se nyikkan.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Megvallom, ahhoz, hogy a két ember között levő különbséget lemérjem, nincs mértékem. Én egyszerűen elárultnak érzem magam, éspedig elárultnak érzem magamban nem azt, akit kizsákmányolnak, vagy börtönbe zárnak, vagy amiért nekem össze-vissza hazudoznak. Én az embert érzem elárulva. Én tudom, ha bajba kerülnék, e link pimasz füle botját se mozdítaná, és nem zavartatná magát fürdőszobájában. Én látom, hogy a bankok, és a diplomácia, és az egyházi értekezletek számára szívet tépő emberi sors nincs. A kocsi a villa előtt áll, és ő virginia-cigarettával a szájában beszáll. Amiben nem az a lényeges, hogy van kocsi és van virginia dohány, mert csak legyen, én ezzel meg vagyok elégedve, hanem az, hogy a reggeli jazzkoncertben nem hallja meg a skorbutos kölykök nyöszörgését, és a ciprusolajszappanban nem érzi a mosdatlan szalmazsákszagot.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Azon gondolkoztam, milyen hallatlan lélekjelenlétének kell lennie annak, aki az ő morális parancsaik ellenére tisztességes akar maradni, aki a véres lopási törvények ellenére meg tudja állni, hogy ne lopjon. Miért hirdetnek a munkafegyelem érdekében oly szörnyű megtorlást? Azért, hogy a munkás szabotáljon. Minden rendelet, értse meg, kivétel nélkül mindegyik ellenkezőjére fordul. Az ő békekampányuk a világtörténet legelvetemültebb háborús izgatása. Minden törvényük, minél gyilkosabb eszközökkel hirdeti és követeli a rendet, annál kényszerítőbb a dúlásra és az anarchiára és a züllésre és a fejetlenségre. Az ilyesmi nehezen meghatározható és szavakba foglalni lehetetlen. Ez benne a rémület. Meg se tudom magyarázni. Ez a Tmil-féle fordulat. Ez a kenetteljes felhívás a békére, melynek valódi tartalma, hogy irtsd ki a világot. Ez az „egyesüljetek" követelése, amely azt jelenti, hogy gyűlöljetek, gyűlöljetek. Ehhez eddig minden emberiség naiv volt. Ez az, amit hazugságnak hívnak. Ez a megfoghatatlan. Ez az, amit szótárilag mindenki igazságnak értelmez, de a valóságban mindenki tudja, hogy ez a pokol kezdete. Ez a szavak értelmén belül való száznyolcvan fokos fordulat, hogy az a valami nem azt jelenti, hanem az ellenkezőjét. Ez a logikai infernalizmus. Ez a Tmil-féle fordulat. Ha a szavakat nézi, ez az Édenkert. Ó, a szavak, a szavak! Nem hiszek többé a szótárnak, amióta a jog azt jelenti, hogy aki többet hazudik, kiverheti a fogát annak, aki kevesebbet.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi között annak a teóriának alapján is megtehetném, hogy azt mondom, erőfeszítés a kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti, és nem hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom, gyakran van helyzet, amikor ha a nagyobb becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni, ha az ember nem teszi, magát az életet árulja el. Van az életben az életnél magasabb érték is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját ott látom, hogy életéért hajlandó nagyobb bűncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet megbír. Élet, mindenáron csak élet, ez a fondetrensek és a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja, mert már nem talál egyéb gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak ezt a felsőfokát. Nem borgiai őrületben és nem napkirályi rafinériával, hanem az idiotizmustól támolyogva. Ez a törvényenkívüliség, amelyben a fondetrens él, könnyű és üres, humbug és blöff. Ahol a fondetrens él, az bűzös hely, hiába komfort és higiéné, porszívók és jégszekrény, mosodák és parfüm, fürdők és tengerpart, hiába és hiába.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A mai emberiség belülnézetben az értelmi tisztesség, vagyis az önkontroll hiánya. Ezért az ember, bármilyen romlott, abban a kényszerhiszemben van, hogy jó. Ő a jó. És minél romlottabb, annál inkább és annál kizárólagosabban és kivételesebben és megközelíthetetlenebbül. Seregestől vannak államfők és vezérek és költők és tudósok és apák, de főként anyák, akik silány elméjükben az angyali megdicsőültség jóságának tudatában élnek, pedig csak indiszkrétek és pimaszok és immorálisak és gonosztevők és becstelenek, és hogy e jóságot megtartsák, az ördöggel szövetkeztek, és e jóságért hazudnak és ölnek és árulkodnak és bosszút állnak és marnak és mérgeznek és. Senki se merte őket pofon ütni. Micsoda mulasztás. Ez éppen az értelmi tisztesség hiánya. Ezért a nem létezés magas fokán állunk, mert az életet elárultuk az alvilágnak, és a reánk szabadított démoni erő közepette védelem nélkül állunk a mágikus inflációban. A meg-nem-fékezettek. Nincs tudásuk a szabadságról, s ezért a szolgaságról sincs. Nincs tudásuk az igazságról, mert a szabadság: igazat mondani. Nincs tudásuk, arról, mi a szabadság és az igazság együtt, a dicsőség. Ezért, ami ma van, nem lehet más, mint becstelenség és hazugság és szolgaság. Már az élet határterületén, mélyen benn a le nem vezekelhető bűntudatban és purgatóriumi lelkiismeretfurdalásban és az ébredéstől való iszonyatban, és mélyen benn a nem létezőben.
Ez a halálemberiség. Mit jelent nem élőnek lenni? Az élet mézét minden élő elfogulatlanul nyalogatja, ez a nyílt gyönyör, ami a gyermeké. Aki nem él, az nem élvez, hanem mohó, és minél kevésbé él, az életre annál szomjasabb és sóvárabb. A mai emberiség az életéhség tébolyában él, mert nem él, hanem a halálvonalon túl van, nem élete van, hanem szomjúsága, ezért siet és kapkod, és nincs ideje és mulaszt, és kapzsi és gyűjt, és biztosítja magát és véd, és fél és zaklatott, és a gond és a gond, a gond, mert nincs élete, csak élethiánya, mert nem él, hanem nem létező. A halálnak van orvossága. Az orvosság az élet. Nem a szurrogátum, a vagyon, a rang, a hatalom, a hír, az eszmény, a tudomány, a munka. Az élethez hűnek lenni annyi, mint az élet dicsőségében részt venni.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Nekem a forradalomból elegem van. Én valami egészen egyszerűt szeretnék, amint mondtam, én szeretnék valahol otthon lenni.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Tudja mi az igazság? A szabadság. Tudja mi az szabadság? Igazat mondani. Aki a szabadságtól fél, elkezd hazudni.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Ma a földön lévő államok között kivétel nélkül mindegyik karikatúra. A hétszentségit, nem tudunk rajta nevetni, de ez a dolgot még súlyosbítja. Ha társadalmunkat megvizsgálnánk és törvényeinket felírnánk és vezetőinket megismernénk, kiderülne, hogy kivétel nélkül minden állam alapja blöff, és ahogy ez az állam fennáll és még komolyságra is igényt tart és büszke is, az a legnagyobb mértékben nevetséges. Ezekben az államokban semmi morál és semmi becsület és semmi tisztesség és semmi értelem és semmi tisztaság, de semmi. Mr. Patmore-nak igaza van, ezen az emberiségnek hahotáznia kellene, olyan komikus, hogy néhány lókötő és szökött fegyenc és szarházi, vagy született intellektuális gonosztevő a többit, mert pimaszabb, lerohanja, s akkor rádióban és sajtóban szolgáival és tudósaival és költőivel és filozófusaival magából világraszóló nagyságot csináltat. Háború? Legfeljebb atombomba. Vagyis legfeljebb technika, de ennek a háborúhoz semmi köze. Az igazi háború az igazságé. Vért ontani csak az igazságért szabad, és van, amikor kell. Hol vagyunk ettől! Mi történik itt? Két bölény viaskodik az aprócska nép földjén, egymásra uszítják őket, kiirtják, felperzselik, hátulról fegyvereket dugdosnak nekik és tapsolnak. A legközelebbi háború a két nagyhatalom között, mondjuk Argentínában lesz, nehogy a hatalmak földjét hadikár érje. Éljen! Mi ez, ha nem komikus? De mi ez, ha nem szélhámosság? Hogyan is mondta Mr. Patmore? A desperát hazugságra épített állam önmagát csak bűncselekményekkel képes fenntartani. El kell oszlatni azt a hitet, hogy ezek itt államok, ezek itt karikatúrák, a szélhámosság és a gaztett és az őrület és a becstelenség különböző fokain, és a különbség közöttük oly csekély, hogy arról beszélni sem érdemes. Már régen bebizonyította minden tudomány és tudós, hogy a háború oka csak gazdasági lehet, a rablást ugyanis a tudomány gazdaságtannak nevezi, a háború a rőfösök és szatócsok dolga, igazság nincs sehol, legfeljebb még a hatalom, a hódító háború, ebben mind szépen megegyeztek, a tudomány pedig áldását adta rá. Hát nem észtvesztően komikus?”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“A többség, gondoltam mikor elment, és éjszaka az ágy szélén tűnődtem, hihetetlen erőt pocsékol arra, hogy a tisztesség látszatát fenntartsa, holott éppoly becstelen, mint akárki más.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Nézze csak jól meg, szólt, kétféle ember van. Az egyik minden nappal reálisabb lesz, a másik minden nappal tudatosabb. A kettő együtt nem megy. Nem én találtam ki, olvastam, vagy hallottam, lehet, a teológián. A reális emberek többnyire a becstelenek és az alkalmazkodók és a megalkuvók és a hitványak. Abban a hiszemben vannak, hogy ennek így is kell lenni, és ebbe lassabban vagy gyorsabban, de beleőrülnek. A tudatosak azok, akik éppen olyanok, csak az egészet nyomon tudják követni, ettől szenvednek, és tudatukkal ezt a becstelenséget igyekeznek átvilágítani. Tudják, hogy elhagyatottságban élnek. Istentől való elhagyatottság az én teológiám alaptétele. Isten egyébként a létezés legnagyobb izgalma, még a nőknél is sokkalta őrjítőbb. Miért vagy, hogyha elhagytál?, kérdem. És tudja mit csinált? Hallgatott. Nem lepett meg, úgyis tudtam, hogy hallgatni fog. A nők legalább lefeküsznek, bár ez semmit se jelent, mert csak azért feküsznek le, nehogy oda kelljen magukat adni. Sírni való nyomorultak. Mondom, hogy nincs kiút. Ez az élet így, ahogy van, nem élhető. Istentől való elhagyatottság, ó igen, az ateisták az elhagyatottságból arra következtetnek, hogy Isten nincs. A hülyék. Én tudom, hogy van, azért van, mert elhagyott. Nyoma itt van a létben, helye azonban üres. Mindezt azon az egzaltált hangon, mintha máglyán égne és a lángokban félrebeszélne.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Tud ön a rossz elragadtatásában követni? Vérfagyasztó tévedés áldozatai vagyunk. Ó, boldogtalan Mirabel! Mind azt hiszik, hogy a rossz hasznosabb, mint a jó, erre mind rosszak lesznek. De ez nem elég. Mind azt hiszik, hogy a rossz érdekesebb, mint a jó, erre mind a rosszra rendezkednek be, sőt büszkék rá. De még ez sem elég. Mind azt hiszik, hogy a rossz a realitás, erre a jót elnevezik idealizmusnak, és elméletet csinálnak. Ez a hármas borzalom. Érti? Mert én nem értem.
Tudja mi ez? Ellenállás nélkül minden megy tovább. Mintha semmi sem történt volna. Mintha Lao-ce és Hérakleitosz, Buddha és Szókratész, Nagarjuna és Shankaracharya és rabbi Hillél és Plótinosz és Bruno és Ramakrishna szájukat se nyitották volna ki soha. Ami van, az a zsarnokok és az őrültek és a gazfickók, a forradalmak és a háborúk és a börtönök és a munkatáborok. Ami ezen kívül van, az idealizmus. Nem történt semmi. Sem Echnaton, sem Saint-Exupéry nem szólt egy szót sem. Minden megy tovább az atombomba útján. Nincs ellenállás. Mintha semmi sem történt volna, és ezt a valamit hívják realitásnak, ezt a minden megrázkódtatásnál erősebbet és hatalmasabbat és következetesebbet hívják realitásnak, minden elvnél és áldozatnál és hajmeresztőnél és Golgotánál hatalmasabbat hívják realitásnak, ezt a széptől és nagytól és igazságtól és békétől való elhagyatottságot hívják realitásnak, azt a sötét gödröt amelybe minden keservesen kiküzdött világosság elmerül, amelybe senkinek sincs betekintése, amit senki nem ismer, ezt hívják realitásnak, amely túl van minden emberin, nem könyörületes, nem könyörtelen, nem jó és nem rossz, nem közömbös és nem résztvevő, ezt hívják realitásnak, térdre, gyarló Mirabel, hiába imádkozol, ez a realitás és ez marad. Álmaim végén vagyok.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“– Ön – mondom neki – biztosan szintén volt ilyen politikai üldözött. Fogoly is volt?
– Négy alkalommal – válaszolta –, éspedig az oroszoknál, a németeknél, a franciáknál és az amerikaiaknál.
– Szép. És melyik volt a legkellemesebb?
– Az orosz. A német koncentrációs tábor buta volt, és az ember bárgyúságától egész nap mérgelődött. A francia racionálisan kegyetlen és komisz. Az amerikai éretlen, mint ahogy a tízéves kölyök cserebogarakat kínozza. Az orosz egészen más. Ott pontosan tudták, mi kelti a legnagyobb szenvedést. A többiek mind csak az életet és a testiséget kínozzák. Az orosz nem az életet, hanem a létet gyötri, és egészen általánosan minden emberben az egész emberiséget rontja meg. Ez nem, is annyira fájdalmas, mint sokkal inkább pokoli. Évszázadok óta az embernyúzás és a létrontás páratlan technikáját dolgozták ki. Azt mondják, csak a kínai különb. De senkivel sem beszéltem, aki a kínai politikai fogságot túlélte volna. Orosz táborban lenni megnyugtató. Minden táborra jellemző volt, hogy állandóan a szökés lehetőségéről beszéltek. Itt ilyesmi ki volt zárva. Ha az ember valakinek szólt volna, egy óra múlva elárulta volna egy csikkért. Szüntelenül hazudni kellett. A belső tisztaságot még kevésbé tűrték, mint a külsőt. A gyalázatban el kellett merülni. Ez volt a nagyszerű. Az embernek újjá kellett születnie, ha nem akart az infernóban elsüllyedni, és ha nem akart az elaljasodásban megfulladni, szentté kellett válni.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Régebben, még Hitlerék alatt egy német funkcionáriussal az uszodában tanulságos beszélgetésem volt. Azt kérdeztem tőle: Ön fasiszta? Az vagyok, válaszolta a kelleténél biztosabban. Mindjárt tudtam, hogy baj van. Én ugyanis már akkor azon az állásponton voltam, hogy fasiszta nincs. Ez csak olyan történeti érdekesség. Mondja uram, szóltam, ön akkor is fasiszta, ha egy perc múlva a medencébe ugrik? Fejét felkapta és gyorsan felelt: Of course. Ön, kérem, akkor is fasiszta, ha babájával együtt van? Ingadozik. Akkor is fasiszta, ha ebédel? Hallgat. Akkor is fasiszta, ha alszik? Maga elé néz és vár. Én is várok. Aztán egyszerre magyarázni kezd. Ne fáradjon, mondom neki. Amit ön el akar beszélni, rendkívül érdekes lehet és látatlanban meg is vagyok győződve arról, hogy érdekes. Pillanatnyilag azonban én arra vagyok kíváncsi, vajon ön elemi élettevékenységeiben lényegesen más ember, mint a többi, vagy pedig ha eszik, vagy alszik, vagy babájával van, vagy itt a medencében úszkál, vagy engedelemmel szólva, ha ön magányos perceiben a klozeten ül és kakál, vajon ön pontosan úgy viselkedik-e, mint más ember. A funkcionárius egy oktávval magasabban kezdi. Köszönöm, szólok. Én tudom, hogy ön mit akar mondani. Ehelyett én azt kérdem: mikor fasiszta ön? Megmondom. Ön akkor fasiszta, ha fél. Ha védekezik. Ön tulajdonképpen politikai üldözött és igazságait magyarázza. Most mellékes, hogy ebben a percben felül van. Erre meghökken és dadog. Nincs egyéb közölnivalóm, szólok. Ön elég intelligens ember, erről meg vagyok győződve. Éppen ezért kizártnak tartom, hogy olyan korlátolt legyen, hogy elhiggye azt, amit mond. Ön ezt megtévesztésül mondja, hogy bizonyos látszatot fenntartson. Az ilyesmi érdekes dolog, de semmiféle jelentősége nincs. Miért degradálja magát ilyen hazugsággal? Szüksége van rá megélhetése szempontjából? Ebben az esetben hazudozásait elnézném önnek, de akkor is figyelmeztetném, hogy kár magát kompromittálnia. A realitást becsapni nem lehet. Sokan megpróbálták, senkinek sem sikerült.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Európát kezdettől fogva úgy rendezték be, hogy az üldözöttnek van igaza, viszont az üldözőnek van hatalma. Amióta az európaiság az egész földön elterjedt, ez ma már világjelenség. Az üldözött, akinek igazsága van, egyebe nincs, szemben az üldözővel, akinek hatalma van, egyebe nincs. A történetet pedig nem az igazság mozgatja, hanem a fizikai túlerő. Ezért a történet az idióták vérfagyasztó komédiája. Egyszer s mindenkori elintézés pedig nincs. Sehol, sem a családban, sem a gondolkozásban, sem az államban. Abból, ha az ember ilyesmit hisz, csak csalás lesz. Eleinte az idióta csalása, aki hiszi, hogy ilyesmi megy, később a gazfickó csalása, aki már nem hiszi, hogy megy, mégis csinálja.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Hány világháborút bír ki egy ember? Ön azt mondja, hogy száz évenként csupán egy ember akad, aki a holnapi ebédért nem keni be magát trágyával. Biztos. Nem azon múlik, hogy hányan vannak. Azon múlik, hogy ez az ember a hiteles ember, a többi svihák, legfeljebb érdekes fickó. Érdekesség annyi, mint megkoszosodni és elkezdeni a koszt magyarázni. Köszönöm, ebből elég. Óvakodni minden szentségtől és hősködéstől, anélkül persze, hogy ebből az óvakodásból hunyászság és világnézet legyen. A jelentékeny ember a létrontásban nem vesz részt, inkább félreáll és lemond, szegénységet és elhagyatottságot vállal, nyomort, és kivételes esetben a halált, de azt, ami beszennyezi, nem hajlandó elkövetni. De jegyezze meg jól, a jelentékeny ember nem prédikál. Olyan követelés az, amit támaszt, amit csak és kizárólag önmagam iránt támaszthatok, mert abban a pillanatban ha elkezdem mástól követelni, magamat elárulom. Ezt meg kell értenie. Ez a jelentékenység próbája és komolysága. Ha ettől eltérek, olyan komédiás pojáca leszek, mint a többi. Ebből a következtetésből elvet csinálni tilos. Ez nem világnézet. Ez nem morál. Ez nem vallás. Dolgát, amit önmagára bízott, minden rögeszme nélkül következetesen megcsinálni. Higgye el, végül az is csődbe jut, aki behódolt, az is, aki nem. hódolt be. Egyetlen komolyság van, az erők totális mozgósítása, vagyis a munka. Az a jelentékeny, akiről az imént beszéltem, ilyen ember. Végre valaki, aki nem író.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Az emberek óriási többsége életét leéli anélkül, hogy mással is találkozott volna, mint saját rögeszméjével.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“– Satacoll azt mondta, hogy a halottak itt nem bírják ki, éspedig a bűztől. Tudja mi az a bűz, ami miatt inkább visszamennek a hidegbe? Nos? A hazugság.
– Folytassa.
– Talán megérti, talán nem. Nem úgy hazudnak, hogy másképpen mondanak valami tárgyi esetet, vagy megtörténtet, mint ami igaz. Ez nem számít. Satacoll nem valami okos ember és a dolgot eléggé dadogva mondta el. Intelligenciakvóciense körülbelül öt.
– A lényeget azonban –
– Úgy van. A lényeget. Azt beszélte el, hogy amonnan hogyan látják azt, ami itt van. Az ember, szólt, önmagának útjában áll, éspedig állandóan útjában áll annak, hogy magát felismerje. Én ezt úgy értelmezem, hogy ott az emberben kettőt látnak, magát és önmagát. A maga az aki, az önmaga, amely a magáról való képet eltorzítja. Hogy az ember kicsoda, micsoda, ez a maga, ez az aránylag egyszerű lény. Az önmaga egy sereg fátylat borít rá és elrejti. Hazugsággal. Hazudik. Érti? Én legalább így magyarázom. Önmaga félrevezeti magát. A megtévesztés-mechanizmus utálatraméltóan primitív, amin a másik ember azonnal keresztüllát. A becsapás idegen emberrel szemben nem is szokott sikerülni. Az emberek egymáson többnyire keresztüllátnak. Önmagukban a hazugság sikerül. Folyton komédiázik, amit saját magán kívül senki sem hisz el. Ez az a bizonyos hazugság. Az ember ettől romlik és büdösödik meg. Ha a túlvilágiak ide visszatérnek, olyan szag fogadja őket, hogy azt nem bírják ki. A halottakat a szimat jellemzi. Ez az, ami bennük a legerősebb. Nem látnak, nem hallanak, nem tapintanak jól. Ez nekik túl érzéki. Szimatuk azonban kitűnő. Az emberek, mondta Satacoll, igen ritka kivétellel ettől a hazugságtól büdösek. Értse meg ezt, hogy ritka kivétellel, nagyon is félve mondom ki, mert aki hallja, önmagát rögtön igen ritka kivételnek fogja tartani. Persze csakis azért, hogy tovább hazudhassék, és még zavartalanabbul. Az eredmény, hogy az előbbinél is sokkalta büdösebb lesz. Csak nem az embert önmaga számára felismerhetővé tenni, nem egyszerűvé, nem igazzá. Ne higgye, ha az ember önmagát átvilágítja, jobb lesz vagy rosszabb. Marad, aki volt, mert ez az egész nem azon múlik, hogy jó, vagy rossz. Az ember ekkor már nem hiszi magát se hősnek, se szentnek. És főképpen nem áraszt olyan fertelmes bűzt. Tudja követni?”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Az itteni világot az jellemzi, hogy másról mindent megtudok, magamról semmit. A halottat az jellemzi, hogy önmagáról mindent megtud, másról semmit.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Legyen őszinte. Egyedül a képmutatás őrködik felettünk. Mi még felháborodunk, ha azt mondják, becstelenek vagyunk. A fiatalok köpnek. Nekik nem a becsület a fontos, hanem a szendvics, meg a pálinka. Higgye el, a fiatalok sokkal eszesebbek, mint mi voltunk. Mert mi az, hogy becstelen? Szó, szó, szó. Ezek a fiatalok olyanok, mint amilyenek mi álmunkban szerettünk volna lenni. Fagylalt-társadalom, azt kérdi, mi az? Ez kérem az, hogy az életben a legfontosabb a fagylalt. Boldogok, akik nyalnak. Persze, az üveggyöngy, a drogéria, a bonbon, a giccs, a meztelen combok, a jazz és a twist. A jövő nem a koncentrációs táboroké, hanem az operetté. A vinnyogás apotheózisa. A fagylalt és az optimizmus.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény

“Azt kérdik, hogy mi a korrupció mértéke? A tett? Nem. Nem a tett a korrupt. Mindenki tudja, hogy nem. Mélyebben. A szándék? Nem. Mindenki tudja, hogy nem. Mélyebben. Érzület? Nem és nem. Mélyebben. Karakter? Mélyebben. Az ember létében ép, vagy korrupt. Ez az, ami létében a legállandóbb. A legkönnyebb változtatni rajta és csaknem lehetetlen. Csak annyit kell mondani, hogy romlott vagyok, és a fele utat az épség felé már megtette, mert bevallotta és ezzel épebb lett. Korrupt az ember nem tetteiben, nem szándékaiban, nem érzületében, nem karakterében, hanem létében. Mindig korrupt vagyok. Most ép vagyok. Vagyok. Nincs mellébeszélés. Aki mellébeszél, már korrupt. Nincs hivatkozás, nincs ima, nincs elmélet, nincs hazudozás. Ez már mind korrupció. Nincs mentegetőzés. Létemben vagyok, és vagy korrupt, vagy ép vagyok. Vagy tisztátalan, vagy ép vagyok.”
― Béla Hamvas, Szilveszter ; Bizonyos tekintetben ; Ugyanis: három regény