Nine Suitcases Quotes

“To hell with ideas—if people always did what, on careful consideration, was in their most selfish interest, there would be nothing with the world, there would be nothing wrong with the world. Who wants to die and starve? Nobody. If people weren’t driven crazy by ideas and their God, nobody would, for instance, go to war in order to starve and to die a beastly death.”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir

“Holnap reggel kezdődik a civilizációban egyedülálló jelenet: fehér embereket lakáscímmel, illetőségi, állampolgársági iratokkal és európai ruhában begyűrnek a vagonokba.”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir

“Gondoltam, Hirschler Samu vásárosnaményi kereskedőnek nem kell külön megdolgoznia azért, hogy megdögölhessen, Hirschler Samut majd belapátolják a többi zsidóval a vagonba, hogy valahol Lengyelországban a többi zsidóval együtt tűzre hányják.”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir

“Egy textilgyáros tizenkét éves, nyurga, öreges arcú kislánya, akit eddig a Notre-Dame de Sion apácái neveltek a zárdában, az állomás közelében, haját tépve, rikoltozva vádolta az anyját: „Miért vagytok zsidók? Miért? És ha zsidók vagytok, hogy mertetek engem megcsinálni?”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir

“Ezek az úrihölgyek voltak a legmocskosabb szájúak. Amikor meglátták azt a néhány Pestről öltözködő, külföldi fürdőkbe járó, angol könyvet olvasó, szeretőt tartó zsidó nőt, akik a kisvárosban gyötrő komplexusukká nőttek, s akiket faji, hivatali és tiszti rangöntudattal megpróbáltak megvetni és lenézni, de akiktől nem is a vagyonukat, az eleganciájukat irigyelték, de az életörömre való képességüket, most rájuk öntötték örömtelen házasságuk évtizedei alatt csordulásig megtelt lelkük mosogatódézsáját.”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir

“A gramofon reggel óta bömböl a sörgyárban, a rádió kívánsághangversenyeinek lemezeit játssza, hogy ne hallassék ki az üvöltés.”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir

“Mindenem, amim volt, nemzeti vagyon lett. A „nemzet” előbb betört hozzánk, az apósom kis családi házába, és kirabolta a lakást, zsebtolvajként kiforgatta zsebeimet, s végül még belém is rúgott csendőrcsizmájával, amikor egy szál ruhában s egy fillér és egy falat nélkül nem surrantam be elég gyorsan a gettó kapuján, ahol akkor éppen nagy volt a torlódás.”
― Béla Zsolt, Nine Suitcases: A Memoir