Iksowie Quotes

“Nemcsak az volt tévedés, amiben hittünk valaha, de az is, amiben valaha hinni fogunk.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Valaha, amíg nem láttam a kulisszák mögé, azt hittem, hogy a nagypolitikát érett, felnőtt, bölcs emberek csinálják… holott oly gyermetegek azok is… oly buták… Az okos emberek aránya közöttük pontosan olyan, mint a suszterek vagy a kurvák vagy a színészek között… és ott sem a bölcsek döntenek. Vannak nagyszerű példányai az emberiségnek, hogyne volnának, de az egész emberiség, úgy, ahogy van, elmebeteg.”
― György Spiró, Az Ikszek

“– Évekig rohangáltak az emberek – szólalt meg Szymanowski –, ki a halálból, be a halálba, egyik hitből a másikba, hősiesen, nagyszerűen, eszelősen, bután, most aztán nincs hova rohanniuk, a rohanás mégis megmaradt valahol.”
― György Spiró, Az Ikszek

“– Egy halálosan beteg társadalom húsz körömmel kapaszkodik a tulajdon halálos betegségébe. Ha meggyógyítja, beledöglik.”
― György Spiró, Az Ikszek

“További szerencse, bár természetes adottság, hogy ellenzékünknek nincs programja, célja mindössze annyi, mint mindig minden ellenzéknek: benyomni néhány emberét a kormányba.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Azt hiszem – mondta Bogusławski –, nem az a tragikus, ha valaki valamit meg akar tenni és nem sikerül, hanem az, ha valaki valamit nem akar megtenni, és mégis kénytelen. Elköveti, amitől ő maga fél a legjobban, és bele is pusztul. Ez a törvény. Ebből derül ki, mi az a végzet. Mindenre csak kényszerítik az embert. A jóra is, a rosszra is. Magunktól semmilyenek se lennénk. Az igazi tragédia nem az emberről szól, hanem a törvényről, amely bábként rángatja az embert. Mindig azt hiszik, hogy a tragédia humánus műfaj. Hát nem. A legembertelenebb.”
― György Spiró, Az Ikszek

“(…) a tömeghez nem leereszkedni, hanem felnőni szükségeltetik a színi művészetben, hiszen a tömeg a legkülönbözőbb emberekből tevődik össze, akiket senkinek sincs joga kizárnia a lengyelség köréből, majd válaszolva X. úrnak a játékstílusát ért kifogásaira, ünnepélyesen kijelentette, hogy soha nem lesz hajlandó idegen stílust követni: „Lengyel színész vagyok, a lengyeleknek játszom.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Elveszett a jövő… Furcsa, mi? Ilyenkor fellázad a hús, de most nem fog… már az se lesz… Ez így fog rohadni szépen, fokozatosan, amíg nem születnek ifjak, és újrakezdik a forradalmat, ugyanolyan felemásan, hülyén, elvakultan, átgondolatlanul, félszegen, és majd belemennek a kompromisszumokba, mi mást is tehetnének… és megy tovább a tinglitangli…”
― György Spiró, Az Ikszek

“Bogusławski azon vette észre magát, hogy a kéziratai, a kellékei, a jelmezei és a rozoga bútorai között térdel a padlón, és imádsághoz hasonló mormolást hallat. Gyorsan felállt, mintha szentségtörésen kapta volna magát. Kibámult az ablakon. Formátlan, havas tömbökre, reménytelen síkságra, kertes faházakra nyílott kilátás, a házak többségének sötét volt az ablaka, csak néhol pislákolt gyertya vagy olajlámpa. Elképzelhetetlen, hogy ezekben a nyomorúságos bódékban bárki is a színházra gondoljon. Az emberek elemi, primitív gondokkal vannak elfoglalva, azon tűnődnek, hol szerezhetnének húst megfizethető áron, kitől kell cukrot, dohányt és vodkát csencselniük; azt tervelgetik, hogyan haladjanak előbbre a hivatali szamárlétrán, hogyan űzzék el a szomszéd boltost, a riválist, hogyan kell egy följelentést helyesen megfogalmazni; imádkoznak, hogy az Úristen szólítsa végre magához vénséges anyjukat, apjukat, anyósukat, aki fölös teher a nyakukon; biztosan vannak még, akik visszavárják elesett férjüket vagy gyereküket; ezekben a sötét házikókban nyomorultak a nagy álmok is, minden törekvésnek az a célja, hogy valahogyan mégiscsak leéljék az életüket, azt az ötven-hatvan évet, amit, úgy látszik, valamiért muszáj leélni. Ezek mögött a sötét ablakok mögött csak veszekedni, ordítozni és sírni lehet, és imádkozni sokáig, sokszor, és inni, inni, az elhülyülésig, az álomba zuhanásig.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Én úgy látom: nálunk semmi sem jön létre magától, véletlenül, életszerűen, az életfunkciók normális gyakorlása nyomán, mindent meg kell terveznünk, magunkra kell erőltetnünk, mert máshol vagy a mi rosszul ismert múltunkban hasonlót már csináltak; majmolással foglalkozunk! Majmolással! (…) Olykor úgy érzem – mondta Morawski, és látszott rajta: érzi, hogy most figyelnek is rá –, nekünk ahhoz is elmélet, akaratosan kitűzött cél kell, hogy a napi székelésünket meg tudjuk oldani. Boldogabb népek akkor székelnek, amikor szükségét érzik, mi azonban csak akkor, ha rájövünk: mások szoktak székelni, mi akadályoztatva vagyunk benne, talán nem valóságosan, de mi igenis úgy érezzük, tehát fogcsikorgatva, hősiesen be kell bizonyítanunk a művelt és finnyás világnak, hogy azért mi sem vagyunk alábbvalóak! (…) És hátha ez a másodlagosság, ez a majmolás: ez Lengyelország? Ha ez így lenne, fel kellene tennünk a logikus kérdést: érdemes egy ilyen országért életünket és vérünket áldozni? Egy angol sose mondja magáról, hogy ő angol; nem kell ezzel az érvvel minduntalan alátámasztania a bizonytalan létezését, az ő angolsága természetes adottság…”
― György Spiró, Az Ikszek

“Nem hiszem, hogy túl sokféleképpen lehetne élni. Az ön számára, tábornok úr, kétségessé vált a cogito ergo sum első része. Az én számomra is. De talán másképpen kell ma fogalmazni: cogito ergo sum et cogito. Vagy, ha volna rá latin szó, a cum és a cogito helyett egyetlen igét kellene alkotnunk, amely mind a kettőt magába foglalja, ok-okozati kapcsolat nélkül. Nincs ergo. Nem azért vagyok, mert gondolkozom, és nem azért gondolkozom, mert vagyok, hanem egyszerűen gondolkozva vagyok vagy létezve gondolkozom. A legszívesebben azt is ebbe az igébe olvasztanám, amit eddig külsőként szemléltem, létgondolkodást kellene mondanom, amely addig áll fenn, amíg az emberiség; mihelyt az emberiség megszűnik, megszűnik a világ maga is; a gondolkodással együtt tűnik el a gondolkodás tárgya…”
― György Spiró, Az Ikszek

“– Előttem van az apám – mondta. – Elmélyülten, élvezettel tudta lemetélni a körmeit a lábáról, aztán mégis meghalt.
– Ez hogy jön ide? – kérdezte Aszperger idegesen.
– Nem tudom – felelte Fiszer. – De nem tébolyító? Az embernek csak nő, csak nő a körme, és nem tehet róla!”
― György Spiró, Az Ikszek

“Szerintem ti semmit sem tudtok magatokról, minthogy sose voltatok évekig magánzárkába zárva.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Furcsa – mondta, s minthogy az este folyamán először szólalt meg, mindenki felkapta a fejét –, furcsa. Nemrég valaki azt mondta nekem: megyünk a középkorba, középkori harcmodorra kell hát áttérnünk. Most úgy érzem, van benne valami. Minden forradalmat és minden háborút kétszer kell elveszteni. A háborút most veszítjük el másodszor. Eddig csak az országot vesztettük el. Most már magunkat is.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Istenkém – mondta Bogusławski –, nagyhatalom lettünk a mellébeszélésben.”
― György Spiró, Az Ikszek

“Tébolydában élünk; én csak egy vagyok a számtalan más őrült közül; magántébolyom is MÁS az én szememben: úgy teszek, mintha kívül létezne a normalitás birodalma (holott belátom, tudom, élem: nincs, nem volt, nem lesz soha);”
― György Spiró, Az Ikszek