Captivity Quotes

“Egyetlen mondása volt ama Jézusnak a lapra írva, amit Uri korábban nem hallott: „Nincs többé férfi, nincs többé nő, nincs többé úr, nincs többé szolga, nincs többé görög, nincs többé zsidó: testvérek vagytok az Úr által. Nincs többé család, csak a közösség.”
Nem rossz ötlet, gondolta Uri, szegény Philó örülne neki.
Megkínzatásáról, feltámadásáról és mennybemeneteléről kevés volt a lapon. Furcsa, kik nem találták a sírjában, ahol lennie kellett volna: két nő, mind a kettő Mariamne, egyikük Magdalából; először nem ismerték fel a Feltámadottat, mert másmilyen lett a külseje, de azután felismerték, és a Felkent azt mondta: „Boldogok vagytok, mert láttatok és hisztek, de még boldogabbak, akik nem láttak és úgy hisznek.”
― György Spiró, Fogság

“– Miért gondoljuk, hogy csak mi vagyunk kiválasztottak? – tette fel a kérdést Apollosz. – Valamit rosszul értettek az őseink. Mózes fél518rehallotta, mit mond neki az Úr. A Tízparancsolat érvényes, de azon kívül semmi más sem az. Szerintem azt mondta az Úr, hogy az ember mint olyan a kiválasztott, nem pedig egyik vagy másik népe. Helytelen, hogy kétezer éve kisajátítjuk magunknak ezt a státust. Ezért gyűlölnek minket annyira, és nem az egyistenhitünkért, mert nekik is van olyanjuk. A pogányok elé kellene állnunk és ki kellene jelentenünk végre testületileg és ünnepélyesen, hogy ez a kétezer év tévedés volt. Zsákutca. Gyöngeségből származó túllihegés. Egy szétszóratott szolganép kamaszos hivalkodása. Butaság. Ma már nem vagyunk kicsik, mint akkor, amikor megtartásunk érdekében üzent nekünk az Úr. Annyian vagyunk, mint a latinok. Fel kell hagynunk ezzel az ósdi hiedelemmel.”
― György Spiró, Fogság

“Az áldozati állat Istené, vagyis a papoké. Makulátlanul került a karámba, különben ki se jelölték volna vidéken, és át se vették volna Jeruzsálem határában az illetékesek.
A papok nyilatkozata az állatról a továbbiakban nem fogadható el, mert ők a tulajdonosok, és a tulajdonos vallomása semmis, így szól a törvény. Szép törvény, bölcs törvény, voltak élettapasztalataik az eleinknek, hogy ezt a törvényt meghozták, áldott legyen az emlékük. Elfogadható azonban a pásztorok vallomása, mert az állat nem az övék. Szép törvény, bölcs törvény ez is, hiszen miért is hazudna valaki arról, ami nem az ő tulajdona. Csakhogy, mint minden törvény, ez is kijátszható. Mert a pásztorok vallhatják azt, hogy az állat gödörbe lépett és úgy törte a lábát, és ezt a vallomást el kell fogadni, hiszen a pásztor a rábízott jószágnak nem a tulajdonosa, és az állattal a papok szabadon rendelkeznek azontúl.
– Ugyan ki utasítaná a pásztort, mit valljon? – kérdezte Júdás gonoszul nevetve. – Hát a pap. Mondjuk eltöri a pap által kijelölt állat lábát a pásztor, ráver a botjával a jó helyen, és máris tökéletlen, vagy megvágja az orrát, levág a füléből, és megvizsgálják aztán a mészárosok, és kijelentik, mi mást is tehetnének, hogy az állat tisztátalanná vált a tartás közben, és máris megy az állat a piacra, és a pap keres. Néhány perutahot lead a pásztornak, néhány meah a mészárosé, az igazi haszon a papé. Lenne. Abból persze jó pár zuzt leadna a főpapoknak, akik az egész csalásnak az élén állnának, és könyvelnék. Így fulladna bele egész Jeruzsálem a húsba, mialatt a parasztok éheznek mindenütt.
Természetesen ez csak az elvi lehetőség, tette hozzá az egyik öcs, Jorám, mert ilyen még soha nem fordult elő, és Uri is láthatja, hogy Jeruzsálemben még kevesebb húst esznek az emberek, mint vidéken.
– Igen, igen – helyeselt Uri buzgón –, magam is meglepődtem!
Mondták Júdás öccsei: ha ez így történne, nem volna bűnösebb város Jeruzsálemnél a világon, mert itt minden bűnt, amit a Tízparancsolat tilt, a Törvény legelső szolgái követnének el legelébb. Csoda volna, ha nem törne ki lázadás az effajta istentelenség miatt. De aligha törne ki, mert törvénytisztelő a zsidóság, és mert a parasztok nem is tudnák, mi folyik, ha pedig elmesélnék nekik izgatott, égő szemű városi lázítók, el se hinnék, mert olyannyira tiszta a lelkük. Isteni szerencse, hogy mindez csak elvi lehetőség, és ilyen súlyos bűn340tényre soha nem vállalkozna sem főpap, sem pap, sem mészáros, sem pásztor, legalábbis Júdeában nem.”
― György Spiró, Fogság

“– Sose áruld el, mit tudsz. Azt még kevésbé, mit nem tudsz, mert az már hatalmas tudás, és ezt ők is tudják.
Uri megborzongott. Valami hasonlót mondott már neki egy másik József, az apja.
– Ne vegyenek észre, ne legyél kiváló, ne bízz meg senkiben – mondta József, és elfordította a fejét. – Kihasználnak. Használnak és eldobnak. Élsz-e, halsz-e, egyremegy nekik. Gyanakodj. Ha szeretnek, ha kedveznek neked, ha ajnároznak, ijedj meg. Aki a bizalmába fogad, akit kedvelsz, attól tarts leginkább. Az is ember, önző, gyáva, megalkuvó, alávaló gazember. Csak az ellenségeidben nem csalódhatsz soha.”
― György Spiró, Fogság

“– Katasztrófát vár a lelke mélyén minden nemzedék – mondta. – Erről szónokolnak évezredek óta, de csak kevesen félnek tőle. Azt szeretnék hinni, épp az ő életükben jön el, s ettől az ő korszakuk kivételessé válik. Azt hiszik, élve ússzák meg a halált, azt hiszik, haláluk pillanata és a feltámadásuk egybe fog esni. Én viszont félek. Nem mintha ne helyezném végtelen bizalmamat az Úrba, aki engem is megteremtett. De megriaszt, miféle naiv bizalommal várják az emberek az intézkedését. Mintha az Úristen nem adott volna nekünk szabadságot, hogy az életünket magunk intézzük. Ha jól intézzük, örül. Ha rosszul intézzük, elszomorodik. De nem szokott közbelépni. Én elolvastam az Írást. Soha nem lépett közbe.”
― György Spiró, Fogság

“- Túl régen van béke. Már a második nemzedék nőtt fel úgy, hogy nem látott háborút. Úgy látom, az emberek nem bírják elviselni a békét. Békében van idő gondolkozni, és az fáj. Túl sok a csalás, a hazudozás, mint mindig, de most van idő fennakadni rajtuk. Lassan ölő méreg a méltánytalanság, de öl. Békében a lélek rokkan, háborúban csak a test. Előbb-utóbb háború lesz. A lélek akarhatja így, amit a Teremtő belénk ültetett.”
― György Spiró, Fogság