Szív a kerítésen Quotes

“A néma tátogásban már van gyakorlatom. Alsós koromban tévedésből zenei osztályba vettek fel. Olyan hamisan énekeltem, hogy az osztály röhögőgörcsöt kapott minden énekórán. Gabi néni a legkorszerűbb módszerekkel próbálkozott, mert a tudomány mai állása szerint a hallás fejleszthető, a botfül javítható. Meglehet. Az enyém bot maradt; mind a kettő. De nem akartak kicsapni az énekkarból, hát megígértették velem, hogy amikor szerepelünk, csak szépen, fegyelmezetten állok a kórusban, és némán tátogok. Nagy sikereket arattam annak idején.”
― Katalin Nagy, Szív a kerítésen

“Nem tudja mindig megfogalmazni az ember azt, amit érez; nem is kell!”
― Katalin Nagy, Szív a kerítésen

“Mert én sajnos mindig elköltöm a pénzt könyvekre, így aztán ők teszik be havonta a szükséges összeget. Ezt úgy hívjuk, hogy póthitel. Néha szégyellem a dolgot, de amikor telefonál valamelyik barátom, elfelejtem a szégyent. Sok antikváriumban van barátom, ha érkezik valami könyvritkaság, csak szólnak, és én máris rohanok. És vállalom, hogy csőben lakom inkább, ha felnövök, madárfészekben, híd alatt vagy akárhol, de a könyvekről nem tudok lemondani.”
― Katalin Nagy, Szív a kerítésen

“Szép párbeszéd volt! Ötven százaléka nem igaz, az a fele, amit én mondtam.”
― Katalin Nagy, Szív a kerítésen

“Az első szó, amit így leírtam, „Napoleon” volt.
Apám boldogan mutogatta mindenkinek, hogy, lám csak, a nyomdokaiba lépek, merthogy ő történész. Én nem mondtam meg, hogy a konyakos üvegről másoltam a nevet.”
― Katalin Nagy, Szív a kerítésen