Kezdet Quotes

“Nem baj az, ha nem vagy mindenki.”
― Laura Leiner, Kezdet

“Mert ha valakinek úgy nem vagy érdekes, ahogy vagy, akkor máshogy se legyél.”
― Laura Leiner, Kezdet

“– A következő szám Pósa Richárdnak, becenevén kis Einsteinnek szól, ezzel kívánunk sok sikert a kémiaversenyhez!
A rádió hangszóróiból felcsendült egy Green Day-szám, miközben az árkádok alatt álló Ricsi Dáviddal és Zsoltival kezdett kiabálni.
– Ez nem vicces, hanem rém ciki! – magyarázta, miközben az udvaron mindenki őket figyelte.
– Felmayer! – kiáltotta Arnold a fejét rázva. Dávid kérdőn felénk fordult. – Einstein fizikus volt, te szerencsétlen!
Az udvaron kitört a röhögés, még Ricsi is önelégülten vigyorgott, Dave pedig eszméletlenül beégett.”
― Laura Leiner, Kezdet

“– Felmayer!
– Igen, tanár úr?
– Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? – mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
– Az Gábor feje – közölte. – Nem láttam tőle rendesen!”
― Laura Leiner, Kezdet

“– Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvetlenül megfordult. – Négy percet késtél.
– Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.
– Tudom, hogy az édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.
– Valóban, de előttünk lerobbant egy busz.”
― Laura Leiner, Kezdet

“– Tessék, Arnold.
– Az lenne a kérdésem, hogy milyen biztosíték van arra, hogy az általam leírt adatok harmadik fél felé nem kerülnek ki.
– Biztosíthatlak róla, Arnold – válaszolta kissé unottan az ofő.
(…)
– Szóval biztosít arról, hogy bizalmasan kezeli az adataimat?
– Igen, biztosítalak. Írásban szeretnéd?
– Megköszönném – bólintott Arnold.”
― Laura Leiner, Kezdet

“– Az egész nyolcadik évfolyamban azzal csúfoltak, hogy magángimibe csak nyomik járnak – mondtam, mire anyu végre felnézett.
– Ez nem igaz! Apád is magángimnáziumba járt! – érvelt, mire mindketten átnéztünk a konyhapulton, a nappaliban ülő apu irányába. – Jó, ez nem volt jó példa – rázta meg a fejét anyu némi töprengés után.”
― Laura Leiner, Kezdet

“Délután anyu vacsorát készített, nekem meg eszembe jutott, hogy még el sem kéredzkedtem az állatkertbe, pedig megígértem Virágnak. Felültem a konyhapultra, anyu pedig rögtön a kezembe nyomta a fellapozott szakácskönyvet.
– Diktálnád?
– Persze – feleltem, és egy pillanatra becsuktam, hogy ellenőrizzem a borítóját. Tudni akartam, kinek köszönhetjük a „nagyszerű” vacsorákat. Valami angol. Gondolhattam volna.
– Na jó, akkor itt van a darált hús – mutatott anyu egy tálra –, itt pedig a főtt krumpli – bökött egy másikra. – Mi a következő lépés?
– Hozzáadjuk a tejet – olvastam ki, és a konyhaasztalra kikészített tejre mutattam.
– Igen, azonnal – bólintott anyu lelkesen, majd megfogta a tejet, és ráöntötte a darált húsra.
– Ööö… – ráztam meg a fejem, mintha csak rosszul láttam volna. – Az a krumplira ment volna.”
― Laura Leiner, Kezdet