Theaterprobleme Quotes

“Senki sem vonja kétségbe, hogy örömet jelent szórakoztatni és megrázni az embereket, azt az örömet viszont, amit a közönség bosszantása jelent, az írók érdekes módon többnyire tagadják, bár meggyőződésem, hogy a legtöbb színdarabot kizárólag e célból írták, s nem is a legrosszabbakat.”
― Friedrich Dürrenmatt, Teatro

“Az írói mesterséget mint szabad foglalkozást csak a siker teszi lehetővé; a siker azonban még nem bizonyítja az irodalmi alkotás értékét, csupán arra utal, hogy az író olyan árut állított elő, amit el lehet adni. Lehet, hogy ez nem kielégítő állapot, de az egyetlen lehetséges állapot, bár az írói mesterség mint szabad foglalkozás sokak számára igazságtalan kimenetelű kockázatot jelent (s panaszuk számára nem létezik illetékes hatóság). Az író helyzete csak akkor válik valóban demoralizálóvá, ha az állam beavatkozik: a gazdasági harc helyett az állami írószövetségben betöltött pozíciókért folyik a harc.”
― Friedrich Dürrenmatt, Theaterprobleme

“Szeretném nyomatékosan megjegyezni, hogy a színdarabírás művészete nem kezdődik okvetlenül a születendő gyermek megtervezésével, azaz nem úgy, ahogyan az eunuch képzeli el a szerelmet, hanem mindjárt magával a szerelemmel, amire az eunuch képtelen. Az írás nehézségei, vesződségei, de az írás örömei sem tartoznak azonban ahhoz a területhez, amelyről be kell vagy be lehet számolni: csak a drámaírás mesterségéről számolhatunk be, ez a mesterség azonban csak olyankor létezik, amikor beszélünk a drámáról, de nem létezik, amikor írjuk a drámát.”
― Friedrich Dürrenmatt, Teatro

“A művészet csak akkor kerül válságba, ha felülkerekedik az a meggyőződés - s mely korban nem történik ez meg? -, hogy a világot már felfedezték vagy meghódították - ha a művészet valamiféle statisztikává válik, leltározássá fajul, magyarázattá vagy illusztrációvá, vagy pedig hasznos akar lenni, olyasvalami, ami meghitt órákban a kandalló mellett kellemes lehet, alkalmas egy asszony elcsábítására, egy aratóünnep megszépítésére vagy a világ urainak megkoszorúzására.”
― Friedrich Dürrenmatt, Teatro

“Sajnos, semmit sem csodálnak annyira, mint a vitalitásba való menekülést, s néha már úgy tetszik, divat azt hinni, hogy a költő csak ostoba ember lehet. Mindenfajta vitalitásnak oly nagy a hitele, még ha csepp ész sincs mögötte, hogy már a puszta utánzatát is imádják, bár végül mégiscsak az ökrök, s nem a gondolkodók taposnak halálra bennünket.”
― Friedrich Dürrenmatt, Teatro

“Nagyon csábító a gondolat, hogy az irodalmat folyamatnak lássuk, amely immanens törvények szerint fejlődik, amelyben az egyik stílus szüli a másikat, s az egyik költő a másikat. Ez a feltételezés bizonyára szükséges az irodalomtudomány számára - ha csak munkahipotézis gyanánt is -, az író azonban kitér előle. Az író nem érzi magát a történelmi fejlődés eredményének. Az író helye magában az irodalomban van, és nem vele szemközt. Az író inkább cselekszik, mint felismer. El kell felejtenie az irodalmat, ha nem akarja, hogy béklyóba verje. Az író előjoga, hogy igazságtalan legyen elődeivel és írótársaival szemben.”
― Friedrich Dürrenmatt, Teatro

“Nos, nem tudom, vannak-e Liechtensteinben olyanok, akik drámákat írnak, de el tudom képzeni, hogy egy liechtensteini író olyan darabot ír, amely egy vaduzi autóbuszkalauz környezetében játszódik: a darabot egy svájci liechtensteini baráti hét keretében mutatják be Sankt Gallenban, jóindulatúan fogadják, a rendező a bemutató után rendezett ünnepségen a fekete mellett biztosítja a szerzőt, hogy sokkal költőibbnek tartja a darabját, mint Tennessee Williams: Macska a forró tetőnjét, de ezzel aztán annyiban is marad a dolog. A szerző roppant szomorú lesz, és átkozza sorsát, amiért liechtensteininek született. El tudok azonban képzelni egy egészen másfajta írót is, aki nagy örömét leli abban, hogy liechtensteini és csak liechtensteini, akinek Liechtenstein sokkal több, felmérhetetlenül nagyobb, mint az a 159 négyzetkilométer, amennyi a területe valójában. E liechtensteini író kezében Liechtenstein az egész világ modelljévé válik, összesűríti azzal, hogy kitágítja, Vaduzból Babilont és a hercegéből akár Nabukodonozort teremt. A liechtensteiniek ugyan tiltakoznak majd, s mindent mértéktelenül túlzónak találnak, hiányolni fogják a liechtensteini jódlizást és a liechtensteini sajtipart, de ennek az írónak a darabjait nem csak Sankt Gallenban játsszák majd: nemzetközi hírnévre tesz szert, mert kitalált Liechtensteinjében az egész világ tükröződik.”
― Friedrich Dürrenmatt, Teatro