Kornél Esti Quotes

“He sat there among them, listened to the buzz of their conversation. He was captivated by them. In that racket every voice touched a key in his soul. He didn’t understand life. He had no conception of why he had been born into the world. As he saw it, anyone to whose lot fell this adventure, the purpose of which was unknown but the end of which was annihilation, that person was absolved from all responsibility and had the right to do as he pleased—for example, to lie full length in the street and begin to moan without any reason—without deserving the slightest censure. But precisely because he considered his life as a whole an incomprehensible thing, he understood its little details individually—every person without exception, every elevated and lowly point of view, every concept—and those he assimilated at once.”
― Deszö Kosztolányi, Kornel Esti

“A kávéház az újságíró temploma.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Az, aki hallgat, mindenbe beleegyezik.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Olyan író akarok lenni, aki a lét kapuin dörömböl, s a lehetetlent kísérli meg. Ami ezen alul van, azt lenézem - tessék megbocsátani szerénytelenségemért, hiszen még senki vagyok és semmi-, mégis lenézem, mélységesen megvetem.”
― Dezső Kosztolányi, Esti Kornél

“Az öreg nem mondott se igent, se nemet. Hallgatott. Ez pedig nagy baj volt. Aki ellenkezik, azt még meg lehet valahogy győzni. A hallgatással szemben mindenki tehetetlen.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“– Ezt el kell mesélnem nektek – szólt Esti Kornél. – Multkor egy társaságban valaki azt mondta, hogy sohasem utaznék olyan országba, melynek nem beszéli nyelvét. Igazat adtam neki. Elsősorban engem is az emberek érdekelnek az úton. Sokkal inkább, mint a múzeumi tárgyak. Ha beszédüket csak hallom és nem értem, olyan érzés fog el, mintha szellemileg süket volnék, mintha némafilmet pörgetnének előttem, zene és magyarázó fölírások nélkül. Idegesítő ez és unalmas.
– Miután mindent kifejtettem, eszembe jutott, hogy ennek az ellenkezője is épannyira áll, mint minden dolognak a világon. Pokoli mulatság úgy járni-kelni idegenben, hogy a szájak lármája közönyösen hagy bennünket s mi kukán meredünk mindenkire, aki megszólít. Micsoda előkelő magány ez, barátaim, micsoda függetlenség és felelőtlenség. Egyszerre csecsemőnek érezzük magunkat, gyámság alatt. Valami magyarázhatatlan bizalom ébred bennünk a felnőttek iránt, akik bölcsebbek nálunk. Hagyjuk, hogy helyettünk beszéljenek és cselekedjenek. Aztán mindent elfogadunk, láttatlanul, illetve hallatlanul.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Pajtás, én nem születtem arra, hogy megmentsem azt az emberiséget, amelyik, mikor nem sújtja tűzvész, árvíz és döghalál, háborúkat rendez és mesterségesen idézi elő a tűzvészt, az árvízt és a döghalált.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Ő nem értette az életet. Fogalma sem volt, mért született erre a világra.Úgy gondolkozott, hogy akinek részévé jutott ez az ismeretlen célú kaland, melynek vége a megsemmisülés, az minden felelősség alól föl van mentve s jogában áll, hogy azt tegye, amit akar, például végigfeküdhet a kocsiúton és minden ok nélkül elkezdhet jajgatni, anélkül, hogy különösebb megrovást érdemelne. De éppen mert az életet a maga egészében értelmetlenségnek tartotta, a kis részeit külön-külön mind megértette, minden embert kivétel nélkül, minden magasztos és aljas szempontot, minden elméletet s ezeket azonnal magáévá is tette. Ha valaki öt percig beszél neki okosan, hogy térjen át a mohamedán-hitre, ő áttér rá, föltéve, hogy megkímélik a cselekvés nyűgétől, a szaván fogják és nem adnak neki időt, hogy később mégis visszatáncoljon.Így élni a nagy esztelenségben a kisebb esztelenségek közepette, véleménye szerint nem is oly ostobaság, sőt talán a leghelyesebb, a legstílusosabb életmód.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Esti now discovered for the first time what intellectually fertile soil a railway compartment is. Here the lives of strangers appear before us in, as it were, cross section — suddenly and condensed — as in a novel opened haphazardly in the middle. Our curiosity, which otherwise we conceal by false modesty, can be satisfied under the constraint of our being enclosed together in a moving room, and we can peep into those lives and speculate on what the beginning of the novel must have been and how it will end.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Esti nem hitte, hogy a földön bármit is rendbe lehet hozni. Hiszen látta, hogy mihelyt megfoltozta a nyomorúságot egy helyütt, az nyomban ki is lyukad más helyütt.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Ha tudnák, mennyi keménységre, kegyetlenségre, vad egészségre van szüksége annak, aki érzésekkel foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerűen durva is. A gyöngédség csak egyik rejtett alakja a durvaságnak, a durvaság viszont csak egyik rejtett alakja a gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt működnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitűnő a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az igaz, két ellensarki vég, de mindíg természetes kölcsönhatásban vannak s a körülmények szerinte változnak, egymás nevét veszik föl, keringenek, átalakulnak, mint a pozitív és negatív villamosáram.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Mondd kérlek, minek tulajdonítod, hogy a zsugoriak mind hosszú életűek? Vannak, akik azt állítják, hogy a zsugoriság maga a törhetetlen életkedv megnyilatkozása és mint minden igazi szenvedély, nem öl, hanem éltet. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a nagytávra beirányozott, állandó mohóság nem is költözködik olyan hitvány szervezetekbe, melyek idő előtt elpusztulhatnak. Vannak, akik azt állítják, hogy a zsugoriak a köröttük feszülő ellenszenvtől acélosodnak meg, telnek el daccal, hozzátartozóik forró gyűlölete tartja őket életben, akár a jókat hozzátartozóiknak buzgó imádsága. Vannak végül, akik azt állítják, hogy a föld marasztalja őket itt, az nem engedi el, az öleli szennyes és sáros keblére, mert a zsugoriak mind oly szennyesek és sárosak, mind rokonuk, a föld.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Természetesen a szerelmi házasságnak is megvan a maga hátránya. Aki szerelmet visz egy házasságba, az nem sokkal bölcsebben cselekszik, mint aki otthonában egy gyönyörű, kecses leopárdot helyez el, hogy vigyázzon nyugalmára. Nemigen való az oda.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Igen – dünnyügtem – igen, igen – részint állítólag, részint tagadólag, részint kérdőleg. Közben a fejem is csóválgattam, mintha ezt állapítanám meg: jellemző, vagy: hallatlan, vagy: ilyen az élet. Ez mindenre alkalmazható. Az életben még nem fordult elő olyan helyzet, melyre ne lehetett volna alkalmazni, hogy ilyen az élet. Ha valaki meghal, akkor is csak azt mondjuk: ilyen az élet.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Valahányszor nem figyelek a társalgásra vagy nem értek valamit, otthon is mindig így szólok: Igen. Ebből még soha semmi baj nem háramlott rám. Még abban az esetben sem, ha ezzel valamit helyeselni látszottam, amit kárhoztatnom kellett volna. Ilyenkor el lehet hitetni, hogy gúnyosan igeneltem. Az igen legtöbbször nem is.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“– De mit írjak? – fakadt ki Pali elcsukló hangon, rimánkodva.
– Akármit. Ami érdekel. Ami eszedbe jut.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély.”
― Kosztolányi Dezső, Esti Kornél

“Solo sabría hablar de mí mismo. De lo que he vivido. ¿Y qué es lo que he vivido? Espera, pensándolo bien, muy poco. A la mayoría de la gente apenas le suceden cosas dignas de mención. Aunque, eso sí, he fantaseado mucho, lo cual también forma parte de nuestra vida.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“Az motoszkált a fejében, hogy hány értékes lélek él rejtetten, a nélkül, hogy a világ tudna róla, hogy többet kellene emberek közé járnia. Főkép az egyszerűsége igézte meg, az a nagy egyszerűség, amelyre ő sohase tehetett szert, mert nyilván már a bölcsőjében is bonyolult volt és összetett.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti

“De eszébe jutott, hogy nem fél és ettől a gondolattól, hogy nem fél, annyira megijedt, hogy nyomban félni kezdett.”
― Dezső Kosztolányi, Kornél Esti