The Case Worker Quotes

“Tudom, vétkesek is, nemcsak áldozatok. Melyik volt előbb? Ezer felmentést tartalékolok, s ugyanannyi változatát tudom megcáfolni a folyékony vagy szótlan mentegetőzésnek. Nem tagadom, odatartják a szenvedésnek előbb akarnok, majd tehetetlen, végül csak emlékező arcukat. Túlságosan is odatartják? Hosszan nézik a falat egy üres képkeret közében, a látottakkal összehasonlítják életüket, és belebetegszenek. Ingerszegény kísérleti ebek, elegük van a piros lámpából meg a nyáladzásból. Ünnepelni szeretnének, és földhöz vágják a naptárt, melyből egy aluszékony nyomdász kifelejtette a piros betűket. Kibicsaklottak a jelen időből, múltjukban csupa szögesdróttal körülvett esemény, s úgy néznek a holnapi napra, mint gyanúsított a kihallgatóra. Bőrkesztyűvel takarják műkezüket, de mikor simogatni szeretnének – lehúzzák.”
― György Konrád, The Case Worker

“A gyerek él, ötéves, mellette vagyok. Most ismét hosszú, elnémíthatatlan rohamokban sír. Ül az ágy sarkában, arcát föltartja, szemét behunyja, feje telemegy vérrel, álla lefeszül, s üvölt ijesztő méltósággal. Erődöt épít magának a sírásból, és beül a közepébe. Ez a főműve, támadhatatlan, nem győzné jobban akkor sem, ha késsel kapargatnák a heréjét. Tetőtől talpig tele vagyok a sírásával, a keserűség főpapja, már sajnálni sem tudom, nézem, ha soká folytatja, megtérít.”
― György Konrád, The Case Worker

“Ki vagyok én, kérdem néha magamtól, hogy kifaggatom őket, hogy kigöngyölik előttem foszladozó történeteiket, minek néznek, hogy műhelyembe hozzák azt, amire a galileai szerelő is csak legyintene? Hol kezdődött a baleseteknek ez a színtelen folytatásos regénye? Sejtrendszerük statisztikai véletleneiben? A beléjük terrorizált téves eszmék ütközéseiben? Múltjuknak hanyadízigleni állomásán? És vajon mihez képest rossz az, amit én annak gondolok? Mákszemnyi befalazott légbuborékok a tehetetlenség mészkőhegyében: íme, a szabad akarat elmulasztott lehetőségei. De akkor is, ha mindaz, amit tehetek, egyetlen ilyen légbuborék, akkor is ebben a csepp üregben kuporgok és ítélkezem. Nem való szemétvödörbe dobni az újszülöttet. Helytelen éheztetni a csecsemőt. Ha beteg, orvost kell hívni hozzá. Nem tanácsos kikötni, forró kályhára ültetni, hideg kamrába zárni, ujját konnektorba dugni, nadrágszíjjal, gyúrófával, széklábbal, porolóval, fakanállal, seprűnyéllel, szárítókötéllel, cipősarokkal fenyíteni. Tartózkodjunk a gyereklányok megerőszakolásától, kiváltképpen sajátunkétól. Szeretkezés közben ne nyomjuk a falhoz alvó gyermekünket. Ne itassuk pálinkával, ne vigyük zálogházba a télikabátját, ne etessük fel barátnőnkkel a vacsoráját, ne hagyjuk megótvarosodni, ne nevezzük kurvának az anyját, szemétládának az apját, ne fenyegessük szolgálati fegyverünkkel, ne kergessük ki csavarogni, ne idomítsuk zsebtolvajnak, ne adjuk el öreg buziknak, ne vizeljünk az iskolatáskájába, ne felejtsük a vonaton, ne csapjuk be, ne nevessük ki, ne torkoljuk le, ne ordítozzunk rá, ne szégyenítsük meg, szóval, amennyire lehet, tartsuk tiszteletben kezdődő és bűntelen életét. Hatalmaskodom, tolakszom, ítélkezem.”
― György Konrád, The Case Worker

“Tiszteljük az öngyilkosok emlékét. Kéretlen színészeink, játszanak istennek és a szomszédoknak azzal, aminél érdemlegesebb játszanivalójuk nincsen. Csüggedő léghajójukból mindannyiunkat kidobtak, reves falaink közül nézhetünk utánuk, a semmi aranykapuin átvonuló előőrsök után.
Hosszú menet kanyarog a halotthamvasztó felé. Aki kilép a sorból, tarkón lövik. Mondhatom rá: bolond? Mondhatom-e: gyáva? Mondhatom: alakoskodó? Aki eltörődött, aki túlnéz rajtunk, akiből kisimultak görcseink, aki anyjává fogadta a semmiséget, apjává a zuhanást, testvérévé a föld rögét, aki nem ízleli már a következő pillanat őrült édességét, aki tud szót nem fogadni térde ingásának, foga vacogásának, kinek a testéből kisurranni már éppoly könnyű, mint gyíknak a bőréből – vonszoljam azt hajánál fogva, biztassam: még egy percig, még egy napig várj, csak még egy kicsikét maradj?! Nem, atyám, az sok lenne; igazodok, takarok, ahogy kell, a sorban; mint öszvér a zablát, rágom a holnapi napot. Legföljebb neked szólok, ha rajtad áll, ne hívogasd el ügyfeleimet. Hadd kínlódjanak itt körülöttem, ahogy már megszokták, ahogy már megszoktam, ahogy már föl sem tűnik.”
― George Konrád, The Case Worker