2016. 07. 23. Börzsöny: Diósjenő - Királyháza - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy - Királyrét - Szokolya - Magyarkút - Verőce

Jótékony hályogként ült szememre az előző napi eső lába nyomán felszökő pára a diósjenői erdőszélen. Kiteljesedő örömmel töröltem le – ismét látok, mintha fogságba esett tekintetem szabadult volna fel, úgy záporoztak pillantásaim. Immár az eső helyett, szemem öntözte a tájat. Íly távol a nagyvárostól, kezem, és arcom mostam a Börzsöny emelkedő hátára ívelő erdei utakon, és idővel azon kaptam magam, hogy a fák között megbújó, vízfolyásoktól szabdalt talaj bordáit bámulom. Árkok, sárgödrök, halk szavú gázlók voltak útitársaim, és persze a Nap melege.

Odafent a Nagy-Mána bércein – mintha egy gombostű hegyén állnék –, érezhetővé vált a közel, és a távol tömény, sűrű kivonata. De nem az ellentét, hanem az a szoros kapocs, ami kettejük között fennáll. Az, amellyel átadják lényüket az egyetlen, mindent betöltő térnek. Közben a talpam már nem is érzem, a benne lüktető erek, és reszkető idegpályák gyökeret eresztenek a földbe. Így menj tovább.

A túra fotóit tartalmazó album itt tekinthető meg.