2016. március 19. Mátra: Tar – Ágasvár – Vörös-kő – Galya-tető

Átaludtam a szombat nappalt, és azt álmodtam, a Mátrában jártam – a három nővér egyikénél. Amire biztosan emlékszem, az a kora reggeli indulás, és a megelőző este vékonyra nyújtott – alig – pihenése, melyet a buszon igyekeztem vastagabbra gyúrni. Úgy tűnik, túlságosan is jól sikerült meggyúrnom a tésztát, mivel megébredésemkor már Gödöllőn járt az autóbusz, Budapest felé:

A felhők egymáson elúszó rétegei mögött a távolban, ahol az ég legörbíti minden este száját, a Nap nyugodni készült. Vörösen izzó pír szökött arcára; az ég aranykrajcára maga elé zavarta az elmúlt napot, majd felsegítette az égre a Holdat, és azt a néhány, ébredezve pislogó csillagot, amelyek a beköszöntő est sötétségébe boruló városok lomhán világító lámpáiból indultak útnak. Hajtja mindegyiküket a táncolni vágyás; ködszoknyájukkal összeseperve az örvénylő univerzum porát, a hosszú út izzadságát hozzágyúrva, maréknyi földgolyó születik. A körültánctól forgásba kezd, s egyszer a nappal, s másszor az est lépéseire vesz lélegzetet.

(Sziklaszüret, részlet)

És a Mátra? Belém szorult a levegő… az már egy másik történet, de addig is, találtam néhány képet.