Vilmos Kondor's Blog, page 2

November 17, 2013

A Gecsey-lány története. Vagy a Szanka-lány története. Vagy mindkettőé?

Gyakran futok bele olyan történetekbe, mint ez. Tábori Kornél írt róluk sokat, és az első - Albertini Bélával készített - szociofotókkal illusztrált könyvében szinte minden sors ilyen - vagy még ilyenebb. Ki ez a lány? Nemcsak az a kérdés, hogy mit követett el, hanem az is, hogy ki ő? Mert nem elég, hogy ez a Sachs nevű fiatalember sem tudja, mintha a leány sem lenne benne olyan biztos. Ki ő? Gecsey? Vagy Szanka? És mit követett el, amiért oda került, ahova? Ellopta úrnője brossát? Kitekerte a család macskájának a nyakát?

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 17, 2013 01:05

November 16, 2013

Az igazság (?) Peellaert Jakab Mária Ferencz magánkutatóról

A helyzet az, hogy a Rendőri Közlöny nem közli, hogy mit követett el a mi Jakab Mária Ferenczünk, és egy kicsit már csaltam akkor, amikor magánkutatónak adtam ki őt. Lehet, hogy az volt, lehet, hogy nem. Lehet, hogy annak adta ki magát, lehet, hogy fahéjkereskedőnek, nem tudni. Nekem elég volt ar arczára nézem, és egy magánkutatót láttam. Ezért egy kilóg hát az ő története a többi közül, mert én sem tudtam a novella kezdetekor, hogy miért kapott Peellaert 16 évet és öt hónapot. Ami nem kevés. A Rendőri Közlöny vonatkozó kolumnája tehát nem ad nekünk választ erre a kérdésre, de az olvasók igen.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 16, 2013 02:28

November 14, 2013

Peellaert Jakab Mária Ferencz magánkutató

Mindig azzal fejezem be a posztokat, hogy az élet furcsább a fikciónál. Úgy vélem, nincs ember, akinek ezen fotó láttán nem a nagyrabecsült Poirot ugrana be. Hogy ki az úriember, mit követett el, nem akármilyen történet lehet(ne). Egy biztos: nem padlásokra tört be, nem paplakokba, és nem anarchistaként kereste a pénzt a bajuszpödrést elősegítő vakszra. Ezek egyike sem ér akkora börtönbüntetést, mint amennyivel derék jó Jakab Ferenczünk tevékenységét jutalmazták. Lehet, hogy a legvadabb megoldás vezet eredményre, nyugodtan oda lehet dobni a fantázia gyeplőit a fantázia lovai közé, hiszen az élet mindig furcsább a fikciónál. Péntek estig várom a válaszokat, amelyek mindegyike csak jó lehet.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 14, 2013 07:51

November 13, 2013

Az igazság Warmuthról, Pogacárról és a kalapjaikról

Nos, ezek sem igazi nehézsúlyú bűnözők, bár kinézetük alapján szerintem nem lett volna olyan bíró 1910-ben, aki ki nem osztott volna nekik fejenként legalább három és fél év fegyházat. Az egyik padlásfeltörésekre specializálódott, a másik meg paplakokba hatolt be erőszakkal. Gonosz kinézetük azonban sokak fantáziáját megindította, az igazsághoz pedig Horváth Zsolt járt legközelebb - olyannyira, hogy szó szerint tudta a választ, ki ez a két ember. Ez a játék szándékaim - és amennyire látom a legtöbb olvasó - szerint nem arról szól, hogy mi a helyes megfejtés, hanem milyen sorsot képzelünk egy archoz, mit látunk bele két pár rongyos tekintetbe. Egyszóval arra kérek mindenkit, hogy játsszon velem, ne az internet bugyrait túrja - hiszen én sem azt tettem, hanem egy aukción megvettem a kötetet, átolvastam, gyerekeim beszkennelték a fotókat, aztán elkezdtem megírni hat novellát, sok időt és energiát fektettem bele. Gyanítom, a legtöbb olvasót is a játék érdekli, azért jönnek ide, és nem a "helyes megfejtésért", ami okán ez a forduló idő előtt véget ért. Ezen felül még két jó tipp érkezett, hiszen ezek az urak "csak" loptak, de nem raboltak, így Kis Dávid, Südl Viktória és Sulzer András (aki a Facebookon tippelt) is kap egy példányt A másik szárnysegédből, ezért arra kérem őket Horváth Zsolttal együtt, hogy postacímüket küldjék el Velkei Zoltánnak az Agave Könyveknél: zoli kukac agavekonyvek pont hu. A kiadó pedig megjelenés után postázza nekik a könyveket.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 13, 2013 23:09

Warmuth, Pogacár és a kalapjaik

Íme a második történet, ezúttal két emberről. Én a magam részéről Károlyi Jenőt nem feltétlenül kerültem volna el, ha egy vaduzi (vagy alkalmasint komáromi) sikátorban találkozom vele (hacsak nincs a kezében egy égő gyutacsú bomba), de a két úr útjából kitértem volna, anélkül, hogy tudtom, mit követtek el. Gyilkosok? Szerencsejátékosok? Tolvajok? Házasságszédelgők? Holnap este kiderül, addig várom a tippeket, ötleteket, magyarázatokat - legyenek bármilyen vadak vagy triviálisak, ugyanis az élet mindig furcsább a fikciónál.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 13, 2013 01:14

November 12, 2013

Az igazság az ismeretlen származású egyénről

Bevallom, őszintén meglepett és kifejezetten jólesett, hogy ilyen sokan találgattak az ismeretlen vaduzi férfi ügyében. Az urat Károlyi Jenőnek hívják (vagy nem, ez soha nem derült ki), foglalkozása szintén titokban maradt, mert az ugye mégsem lehet valakinek a foglalkozása, hogy anarchista. Károlyi Jenő állította, hogy ő bizony az, én pedig kénytelen vagyok elhinni neki. A dolog pikantériája, hogy az 1800-as évek második harmadától kezdve egészen 1917-ig anarchistának hívták magukat a kommunisták, bolsevisták, szocialisták - azaz az erőteljes baloldali beállítottsággal rendelkező uracsok és hölgyek. A megnevezés mégsem véletlen: az anarchistaként nyilvántartott balos politikai nézeteket valló uracsok (sans hölgyek) előszeretettel robbantgattak mindent, amiről úgy gondolták, hogy károkat okozhatnak vele a fennálló és kizsákmányoló rendszernek. Tábori Kornél még az 1890-es évek derekán egy remek pamfletet publikált a témában A bomba lovagjai címmel. A helyes megfejtés tehát nem egy, hanem rögvest két olvasónak is köszönhetjük. Egyikük EvaCz, a másikuk pedig pinter.mate. Arra kérem őket, hogy postacímüket küldjék el Velkei Zoltánnak az Agave Könyveknél: zoli kukac agavekonyvek pont hu. (Ő mondta, hogy így kell írnom, bár érteném, miért.) A kiadó pedig megjelenés után postázza nekik a könyveket. Többek ötlete is nagyon tetszett nekem, különösen Rajkl Brigitta, márika és Csányl Csaba sorai. Egy félreértés áldozata. Ez megragadt bennem.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 12, 2013 08:56

November 11, 2013

Játszótársam...

Arra gondoltam, hogy játsszunk egyet. Mondhatnám úgy is, hogy játékra hívok mindenkit. Mert szeretek játszani. Mindig is szerettem. Hol ez, hol azt, hol kártyázni, hol társasjátékozni, hol legózni, hol meg csak szórakoztatni a kinti macskánkat egy fadarabra erősített masnival.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 11, 2013 02:18

November 7, 2013

Információ és grafika avagy Miklós infografikán (?)

Kiadóm két hónapja azzal keresett meg, hogy szeretnének egy "szórakoztató, ámde figyelemfelkeltő grafikus összeállítást" a regény fontosabb mozzanataira alapozva. Elsőre nem értettem, mit akarnak. Rajzos szinopszist?, kérdeztem. Mert akkor rossz helyen járnak, rajzolni nem tudok, viszont nem is szeretek, a szinopszist pedig megírtam, így sok sikert kívántam nekik, hogy megtalálják, amit keresnek. Bevallom, azóta sem értem a fenti verbatim idézet mibenlétét, de pár napja fény derült az infografikára, ami mégsem rajzos szinopszis. Még nem tudtam még eldönteni, hogy tetszik-e, amit csináltak, vagy sem, de legalább az a fiatalember tervezte, aki a regény borítóját, és ez azt hiszem, előnyére vált. Az egyik momentumot kifejezetten szellemesnek találom, a lányaim a többit is.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on November 07, 2013 04:44

October 31, 2013

Részlet A másik szárnysegédből

Részlet A másik szárnysegédből


Alig egy hónap múlva már olvasható az új regény, és ennek kapcsán kiadóm úgy döntött - nem utolsó sorban Németh Kriszta hangja és hangszíne és hangulata felett érzett örömöm következtében -, hogy megkéri, olvassa fel A másik szárnysegéd első három fejezetét. A végeredmény emitt hallható, és voltaképpen nincs is mit titkolnom azon, hogy nekem nagyon tetszik, és köszönöm, hogy ilyen jól adta vissza, amit leírtam. Furcsa hallani Miklóst női hangon megszólalni (már ha elnézik nekem ezt a képzavaros félmondatot), de a furcsaság tétova érzete odáig tartott, amikor Horthy rárivallt Miklósra. Mert ugyan tudtam, mi lesz a következő mondat, majdnem felugrottam, amikor a kormányzó Miklóshoz fordult. De mindenki meghallja maga.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on October 31, 2013 05:20

October 28, 2013

Gordon a nagyvilágban, és a kelleténél több kérdőjel egy bekezdésen belül

Gordon a nagyvilágban, és a kelleténél több kérdőjel egy bekezdésen belül


Arra gondoltam, hogy a Budapest Noirral kapcsolatos külföldi hírekkel kezdem, de aztán rájöttem, hogy van, ami ennél sokkal fontosabb. Mégpedig egy fotóblog (?), és még csak nem is én írom. (Éppen elég ezzel az eggyel megbirkóznom.) Sőt, alig van közöm hozzá, mégis annyira tetszik, amit csinálnak, hogy ezzel kell kezdenem, nem mással.

Read more...

 •  0 comments  •  flag
Share on Twitter
Published on October 28, 2013 04:27