Zoltán Lelovics's Blog: pstscrptm, page 4
December 6, 2019
December 3, 2019
2019. 10. 26. dolomitok - monte piana
egy első világháborús emlékhely ahol a két szomszédos fennsíkról néztek egymással farkasszemet az olasz és az osztrák-magyar hadsereg katonái
A túra fotóit tartalmazó album itt tekinthető meg.
December 2, 2019
December 1, 2019
November 30, 2019
2019. 01. 05. börzsöny: zebegény
erről a túráról csak ezt az egy fotót tartottam meg a már nem is emlékszem mennyiből még most is úgy vélem ez adja vissza a legjobban azt az év elejei természetközeli hangulatot ami ott fogadott
A túra fotóit tartalmazó album itt tekinthető meg.
November 28, 2019
nehéz lehet korcsolyában szaladni?
rajnapló részlet a nyolcvanas évek elejéről
November 27, 2019
dervisek tánca
egytengelynyi forgás
lendít világot
kiperdít sarkából
mit isten megáldott
leheletnyi élet
abszolútum séta
e kozmikus transzlétre
vezető transzlétra
2015
November 26, 2019
2016. 07. 23. Börzsöny: Diósjenő - Királyháza - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy - Királyrét - Szokolya - Magyarkút - Verőce
Jótékony hályogként ült szememre az előző napi eső lába nyomán felszökő pára a diósjenői erdőszélen. Kiteljesedő örömmel töröltem le – ismét látok, mintha fogságba esett tekintetem szabadult volna fel, úgy záporoztak pillantásaim. Immár az eső helyett, szemem öntözte a tájat. Íly távol a nagyvárostól, kezem, és arcom mostam a Börzsöny emelkedő hátára ívelő erdei utakon, és idővel azon kaptam magam, hogy a fák között megbújó, vízfolyásoktól szabdalt talaj bordáit bámulom. Árkok, sárgödrök, halk szavú gázlók voltak útitársaim, és persze a Nap melege.
Odafent a Nagy-Mána bércein – mintha egy gombostű hegyén állnék –, érezhetővé vált a közel, és a távol tömény, sűrű kivonata. De nem az ellentét, hanem az a szoros kapocs, ami kettejük között fennáll. Az, amellyel átadják lényüket az egyetlen, mindent betöltő térnek. Közben a talpam már nem is érzem, a benne lüktető erek, és reszkető idegpályák gyökeret eresztenek a földbe. Így menj tovább.
A túra fotóit tartalmazó album itt tekinthető meg.
2016. július 23. - Börzsöny: Diósjenő - Királyháza - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy - Királyrét - Szokolya - Magyarkút - Verőce
Jótékony hályogként ült szememre az előző napi eső lába nyomán felszökő pára a diósjenői erdőszélen. Kiteljesedő örömmel töröltem le – ismét látok, mintha fogságba esett tekintetem szabadult volna fel, úgy záporoztak pillantásaim. Immár az eső helyett, szemem öntözte a tájat. Íly távol a nagyvárostól, kezem, és arcom mostam a Börzsöny emelkedő hátára ívelő erdei utakon, és idővel azon kaptam magam, hogy a fák között megbújó, vízfolyásoktól szabdalt talaj bordáit bámulom. Árkok, sárgödrök, halk szavú gázlók voltak útitársaim, és persze a Nap melege.
Odafent a Nagy-Mána bércein – mintha egy gombostű hegyén állnék –, érezhetővé vált a közel, és a távol tömény, sűrű kivonata. De nem az ellentét, hanem az a szoros kapocs, ami kettejük között fennáll. Az, amellyel átadják lényüket az egyetlen, mindent betöltő térnek. Közben a talpam már nem is érzem, a benne lüktető erek, és reszkető idegpályák gyökeret eresztenek a földbe. Így menj tovább.
A túra fotóit tartalmazó album itt tekinthető meg.
