Róbert Puzsér

“Az a kijelentés, hogy nekem bárki másságát tolerálnom kell, alapvetően kirekesztő és megbélyegző. Eszerint az, aki bármilyen tekintetben más, mint én, az én toleranciámra szorul. Miféle alapom van nekem ahhoz, hogy bárki származásbeli, vallási vagy akár szexuális érdeklődését érintő másságát toleráljam? Vegyük példaként a homoszexualitást! Mi közöm nekem ahhoz, hogy két bajuszos, izzadt, szőrös férfi mit kezd egymással egy panellakásban?! Hogy vetődhet fel az, hogy én azt tolerálom-e vagy sem?! Ahol a tolerancia kérdését jogosan vethetném fel, az a saját lakásom. Ez már valóban tolerancia kérdése: vajon tolerálom-e ezt a homoerotikus folyamatot bensőséges otthonomban? A tolerancia szó bevett és általános használata tehát alapjaiban értelmetlen, primitív és intoleráns. Miféle erkölcsi elv a másság tisztelete? Miért lenne értékesebb a másság, mint az egyformaság? Hol van ez megírva? Milyen érvek szólnak mellette? Én egyet sem ismerek. Az én szememben a másság önmagában cseppet sem tiszteletre méltó, ahogy a hasonlóság sem az. Ami tiszteletre méltó, az az ember. Olyanságában, amilyen. Bőrszínétől, vallásától és szexuális identitásától függetlenül. Ennek azonban semmi köze a toleranciához. Ezt humanizmusnak nevezzük.”
― Róbert Puzsér, Szélsőközép - a könyv