Jump to ratings and reviews
Rate this book

Rehepapp ehk november

Rate this book
Romaan eesti rahva raskest elust mõisahärrade rõhumise all. Rängas olukorras ei jää rahval muud üle, kui krabada endale kõike mida kätte saab, olgu siis naabri sahvrist, mõisaaiast või teede ristmikul vanakurja käest. Loomulikult on mängus ka kõiksugused kratid, tondid ja kollid, kes varitsevad põõsas, silmad põlemas, et paljukannatanud külainimestele veelgi kurja teha.

199 pages, Hardcover

First published October 1, 2000

Loading interface...
Loading interface...

About the author

Andrus Kivirähk

81 books227 followers
Andrus Kivirähk is an Estonian journalist, playwright and novelist. His writing style can be called self-mocking and sarcastic with dark humour. His best known work "Rehepapp ehk November", a.k.a. "Rehepapp", has been translated to Finnish and Norwegian. "Mees, kes teadis ussisõnu", a bestseller in Estonia, so popular that a board-game was based on it, has been translated to English as "The Man Who Spoke Snakish". These books, as well as his other historical-themed works such as "Ivan Orava mälestused" and "Kalevipoeg" resonated strongly with contemporary Estonian society.

Kivirähk is also the author of the children's book "Leiutajateküla Lotte" and its sequels, and wrote the screenplay for the cartoon based on it.

Andrus Kivirähk works as a journalist, and is married with 3 children.

Ratings & Reviews

What do you think?
Rate this book

Friends & Following

Create a free account to discover what your friends think of this book!

Community Reviews

5 stars
1,536 (41%)
4 stars
1,289 (34%)
3 stars
602 (16%)
2 stars
208 (5%)
1 star
53 (1%)
Displaying 1 - 30 of 152 reviews
Profile Image for Kurkulis  (Lililasa).
408 reviews71 followers
November 14, 2021
Nu ja, Andruss Kivirehks ir viens ellīgi labs stāstnieks!
Jāatzīst, ka pēc "Vīra, kas zināja čūskuvārdus'' un ''Zilā, ragainā dzīvnieka'' folkloras un mošķu klātbūtne man nelikās nekas jauns (tā ir, kad lasa grāmatas ne to izdošanas secībā), bet pamanot vienā epizodē pieminētu Kalevipoegu dieva lomā, pat iemurrājos no Kivirehka lasītājas labsajūtas. Ak, un tik feini atpazīt pasakas, ticējumus un vēl visādas lasītas padarīšanas. Un visā tajā mērcē līdz kaulam atkailināts igauņu bāleliņš. Nu, tiešā nozīmē igauņu, bet īstenībā jau - cilvēks. Ar savu savtību, muļķību, alkatību, bailēm, māņticību, zaglīgumu un, hmm, reizēm šaurpierību.
Vispār, melnum melna ironija. Dažiem ļaudīm rupja valoda (tā, ka labi audzināto jaunavu pansionāta audzēknēm nelasīt, ausis novītīs un vaigi sarkdami sačokurosies). Dižu happy end te nemeklējiet, bet lasīšanas bauda garantēta. Tulkotājai Zanei Balodei ir izdevies!
Profile Image for Oskars Kaulēns.
401 reviews90 followers
July 17, 2019
nezinu, kā viņš to panāk, bet Kivirehks raksta izcili. šī ir etnogrāfiska fantasmagorija, no kuras varētu mācīties arī tādi maģiskie reālisti kā Gabriels Garsija Markess. stāsts par dzimtļaudīm viena ciemata ietvaros, kas apvārdo, apskauž un piemuļķo viens otru (arī velnu, mēri un pūķus, par cilvēkiem nemaz nerunājot), un gandrīz no visām dzīves situācijām tiek cauri sausām kājām. kā tādi sū.., kas vienmēr peld pa virsu.
Profile Image for Alfred.
30 reviews
May 20, 2013
This review has spoilers regarding the setting but not the plot.

One of the funniest books I've ever read. Rehepapp captures the essential of the Estonian soul. The book is quite blatant parody, but like all good parody it has a grain of truth in it. The story is set in a small Estonian village in November. It is probably the 18th or 19th century. Literally everyone spends their days stealing stuff from the rich foreign nobles and each other. They do it by using their wits and subterfuge and by creating magical servants (called 'kratt' in Estonian) from old houseware such as brooms and buckets. These servants are given souls by striking a deal with the Devil who in turn demands the soul of the new master after his death - however the peasants clever as they are often manage to trick the Devil.

The book is full of old folklore beliefs and magic and mythical beasts (such as a malevolent creature built of dead dog flesh who is used only to inflict harm upon others, unlike the kratt who at least brings food and gold) coexisting with a Christian church that is only taken seriously by rich German nobles. The peasants take advantage of it like they do of everything else, including all kinds of supernatural.

One of the funniest and best books I've read, and I've said the same thing about Kivirähk's Mees Kes Teadis Ussisõnu (The Man Who Spoke Snakish). He's pretty good writer.
Profile Image for Kuszma.
2,105 reviews131 followers
October 27, 2019
Pazar. Én nem tudom, a szerzőnek közvetlen száma van-e a Múzsához, vagy egyszerűen folyton nehéz ételeket eszik lefekvés előtt, de hogy egy ilyen passzentos regényuniverzumot meg tudott álmodni – hát, le a kalappal. A kivirähki kozmosz lényege, hogy az észt mesevilág hiedelmei, babonái éppolyan cáfolhatatlan szabályrendszerré állnak össze benne, mint amilyenek mifelénk a fizika törvényei – az erdőket mumusok járják, a dögvész kecske alakjában érkezik, és ha az emberfiának ingyencselédre van szüksége, hát eszkábál két rossz cirokseprűből meg egy lyukas vödörből egy krattot*. Jó, az igaz, hogy a krattba lelket az Öregördögtől kell vásárolni (tehát elméletben mégsincs ingyen az a cseléd), a lelkek tőzsdéjén pedig egy lélekért a saját lelkünket kell adnunk (átváltási arány: 1:1). De mint köztudott, az Öregördög ostoba fickó, akit a ravasz paraszti ész... illetve észt paraszt úgy ver át, ahogy akar, teszem azt vér helyett ribizlilével írja alá a saját nevét, és a szerződés máris érvénytelen. Há-há, megszívtad, Öregördög, eheted a kefét!

És ezen a ponton lehet megragadni azt, amitől Kivirähk könyve nem pusztán móka és kacagás, hanem keserű beszély az emberi természetről. Mert ezek a parasztok a szabályok beható ismeretét arra használják, hogy a kiskapukat megtalálják, a mágia pedig csak eszköz, hogy a bírvágyuk bendejét tömködjék vele. Gátlás nélkül átkoznak meg bárkit, ha ettől egy incifinci előnyt remélnek, üresre lopják a báró magtárát (a báró úgyis visszaszedi tőlük mint dézsmát), és üresre lopják a szomszéd kamráját is, hogy aztán holnap a szomszéd lopja üresre az ő kamrájukat, biztosítva ezzel a dolgok örök körforgását. Mohók, ostobák, felelőtlenek. És ők a nép, az istenadta nép. Hm.

* A kratt afféle háziszellem, amit mindenféle ósdi használati tárgyakból szerkesztenek össze, feltöltenek rá egy „lélek” nevű applikációt, aztán elvégeztetik vele a munka dandárját. (Magyarán: elküldik lopni.) Ilyen értelemben a kratt a robotika közvetlen előzményének tekinthető.

Profile Image for dontpanic.
39 reviews19 followers
July 8, 2020
Lekaptam a polcról, mint könnyed, rövid olvasmányt, és jól is esett a lelkemnek a meseszerűsége, ez a nagyon más világ, ez az észt "mágikus realizmus", amihez foghatót még nem olvastam.
Aztán középtájon valahogy elvesztettem az érdeklődésem, talán azért, mert a legnagyobb nyári melegben olvastam egy sötét, lucskos, rémhistóriákkal teli, ízig-vérig őszi történetet. Kicsit egyébként a Krabatra emlékeztetett, ami bár húsvét tájékán játszódik (részben), nekem igazi halottak napja/Halloween környéki olvasmány. Ezt is akkor kellett volna inkább elővenni.
Aztán a végére kicsit visszatért a lendület, és most valamennyire sajnálom is, hogy vége.

Ahogy haladunk a történetben, a meseszerűség mögött úgy sejlik fel a kegyetlen realitás és ennek a világnak a kilátástalansága. Már nem tudunk annyira mosolyogni a faseprűkből összetákolt, életre lehelt krattokon és a pitiáner lopkodásokon, mert érezzük, ez itt élet-halál kérdése.

Az erkölcsi normák abszolút felborulnak, itt szó szerint létkérdés, hogy mennyi kis lisztet tudunk kicsenni a másik kamrájából. Az uradalomtól lopni egy fokkal azért üdvözítőbb, mint a saját szomszédunktól, de akár attól is lehet, ha nem megy másképp. A következő este úgyis visszalopja.

A szerelmesek bénázásán eleinte nevetgélünk, de tündérmeséken edződött lelkünkkel sejtjük, hogy majd úgyis valami jó vége lesz a dolognak... de ez nem tündérmese, legfeljebb rémmese, és ahogy írtam, a történet során egyre csak komorul.
A mágikus elemek megmaradnak, de ez korántsem jelenti azt, hogy mindig a szereplők szolgálatába állnak.

A végén minden varázslat ellenére felsejlik a valóság: ebből a világból nem vezet ki sem a tiszta szerelem, sem a javak halmozása, mert valós úton úgysem lehet őket halmozni, a varázslatnak meg mindig ára van... maradnak az erőszakosan megszerzett, pillanatnyi kielégülést okozó testi örömök. Ha lenne is más rajtuk kívül, a szereplők megtanulták, hogy még csak álmodni se álmodjanak róla. Nem is teszik, csak bámulnak bele a kavargó, fagyos, novemberi szélbe, amíg beköszönt a teljes sötétség.
Profile Image for Annikin.
104 reviews22 followers
April 5, 2018
A clever and funny book which I really enjoyed, but I have to say that the last chapter nearly ruined everything for me. It felt so unnecessary and out of place.
Profile Image for Oskar.
560 reviews144 followers
September 5, 2015
Kultusromaan "Rehepapp" ei kujuta eestlasi ja meie elu kõverpeeglis, vaid annab vägagi vahetu pildi meist ning meie tõelisest loomusest. Võtame nüüd hetkeks aja maha ja mõtleme rahulikult oma tutvuskonna ning laiemalt kogu meie ühiskonna peale. Ma olen kindel, et igaüks meist tunneb/teab mõnd tegelast "Rehepapist". Olgu selleks Imbi ja Ärni, kes ainult võimaluse tekkides isegi sipelgapesast okkad ära varastaksid või Muna Ott, kes täna sülgab südamerahus risti peale ja homme vajadusel vanakuradi pildi peale. Vahest tunnete hoopis natuke lihtsameelset ja romantilise hingega kubjas Hansu või särtsakat ja sirgeselgset Räägu Liinat. Äkki olete kokku puutunud oma ahnusest lõhki mineva Aida-Oskari või toapoiss Intsuga, kes kööginurgas on kõige suurem isamaalane üldse. Õnnega olete muidugi koos juhul, kui esimesena tuleb teil meelde krutskeid ja elutarkust täis Rehe-Sander. Kui te tõesti mõnd romaani tegelasega sarnast kuju oma ringkonnast ei suuda meelde tuletada, siis lööge lahti värske ajaleht ning küll juba mõni tont, Kiil, koll, Kaljurand või mumm teile põlevate silmadega vastu jõllitab.

"Rehepappi" on juba viimased viisteist aastat kiidetud oskuse eest eestlaste tüüpilisemaid iseloomuomadusi (ahnus, ihnus, uhkus) koomilises võtmes kujutada. Seetõttu proovin alljärgnevalt romaani natuke teise nurga alt lahti mõtestada ja mõnda uut lähenemisnurka Kivirähki teksti lugemisele pakkuda.

Lõputult on räägitud 700-aastasest orjaööst ning selle seni kestvast mõjust eestlaste mentaliteedile ja orjarahvaks olemisest. Pigem on see orjarahva sildi kleepimine vabatahtlikult endale otsaette üks isekas ja kasuahne tegu. Mängime aina märtreid ja kannatajaid, kellele peaks ajalooliselt ja ka mõne humanitaarabi pakikese näol vankumatut toetust ning kaastunnet avaldama. Tahame olla lihtsalt Põhjala juudid oma püha kannatustelooga. Teine äravalitud rahvas.

"Rehepapp" avab selle orjarahvaks olemise juures veel ühe huvitava tahu, mis tavaliselt kannatajat simuleeriv eestlane kiiresti ära unustab. Nimelt orjade suhe neid endid teenivatesse orjadesse ehk talurahva vahekord krattide ja puukidega (tegelikult sulaste/teenijatüdrukute allegooria). Talurahvas on ise tegelikeks orjapidajateks muutunud ning esimese astme orja piits plaksub palju halastamatult teise astme orja turjal. Just kilter, kubjas ja aidamees (põrgu järjekorras eesõiguse omajad) olid külaühiskonnas kõige vihatumad isikud. Mitte mõisahärra! Kõige selgemini tuleb see ülema-alluva suhe esile kratt Joosepi ja Rehe-Sanderi vahelises vestluses:

""Nojah, puugi ja krati hädad teid ei huvita," urises kratt. "Nemad peavad teid ainult orjama, aga kui siis selle töö eest õiglast tasu nõuavad - hinge, nii nagu kokku lepitud, siis on pahad pealegi. Te olete vargad! Varastate parunilt, varastate teineteiselt ja varastate põrgult, aga maksta ei taha kunagi."
"Meil pole millega maksta," vastas rehepapp. "On vaid seesama, kokku näpatu. Ja siis veel elu - mis kõigub niigi pidevalt ämblikuniidi otsas. Mets on täis tonte ja hunte, tõved luuravad põõsastes, katk võib iga hetk sisse astuda, mõis kamandab oma tahtmist mööda. Meie elu on samuti varastatud, ja iga päev peame seda igasugu vigurite ja trikkide abil uuesti näppama, et homseni hinges püsida. Kui me hakkaksime ausalt kõige eest maksma, mis meist siis saaks? Meid polekski, ja poleks ka sind, Joosep, sest keegi teine ei viitsiks vanadele luudadele ja saunavihtadele Vanatondilt hinge sisse kaubelda. /.../ Ja parem on olla varas, kes püsib hinges vaid näppamise najal, kui aus maksja."
".

Suhtumine "Kuna nemad varastavalt meilt, siis meil on õigus varastada teilt!" on vist ainus orjapõlvest pärit jäänuk, mis kahjuks seniajani on eestlaste seas püsima jäänud. Õigustus tuleb ju kuidagi oma kuritegudele leida. Juhul, kui muu ei aita, siis lapselikult hüüda "Aga kõik teevad nii!!! Miks peaks ma ainus loll olema, kes ilma jääb!?". Sellise mentaliteedi vohamine ei muuda meid äravalitud rahvaks, vaid üheks tavaliseks pätikambaks.

Lõpetuseks tahaksin veel mainida, et iga kord "Rehepappi" lugedes hakkab mu peas Aarne Üksküla oma kergelt kragiseva häälega rääkima. Aarne Üksküla on tänu teatrilavastusele ning audioraamatule minu jaoks olnud senini see üks ja ainus Rehe-Sander. Ootan põnevusega järgmisel sügisel esilinastuvat filmiversiooni ning loodan, et eesti teatri grand old man saab väärika järglase.


Teisi minu arvustusi saate lugeda blogist aadressil:
http://kirjanduslikpaevaraamat.blogsp...
Profile Image for Lisanna.
25 reviews2 followers
September 26, 2022
Ma ei oodanud sellist loppu ning kuidagi nii lambist tuli see kõik viimases peatükis, aga oki 😃. Vahva raamat tegelt, need ütlused olid nii naljakad, maisaaaaaa, pls ma reaalselt naersin vahel valjult. Eriti naljakad olid need, kui kuulasin Aarne Üksküla etteloetud versiooni. Overall oli see tegelt huvitav ja hea raamat.
Profile Image for Maud (reading the world challenge).
138 reviews39 followers
November 17, 2017
[#101 Estonia] There was no better time in the year to read this book, which consisted of 30 chapters corresponding to the 30 days of November. It's a book about a bunch of Estonian villagers, who spend their time stealing from the rich and stealing from each other, in the 18th or 19th century. Old folklore is omnipresent as these villagers live among mystical beasts and magical servants made of housewares. You may even come across the Devil himself a couple times. More often than not, the peasants find a way to take advantage of the situation. They're funny, they're brutal, and they're down-to-earth. Overall, I highly recommend reading this book.
Profile Image for Oriente.
315 reviews35 followers
September 14, 2019
Szóval ez lenne az észt fekete humor.
Vagy egyszerűen csak az észt humor. :)
Kicsit fanyar, kicsit kegyetlen, nem kicsit cinikus, szégyentelenül szórakoztató.

Semmi nagy ívű nem kerekedik ki ebből a 30 napot átfogó történetből, nincsenek igazi hősei, még elfogultság se nagyon alakulhat ki az egyes szereplők iránt, hiszen aki épp nem gátlástalan haszonleső, az bárgyú idióta ebben a gyakorlatias, eszem-iszom világban. A különleges hangulatot az teremti meg, hogy az észt falusiak mindennapjaiban (amelyet a kocsmában töltött órák és az egymástól lopás sajátos belső logikáját követő erkölcsi rend határoz meg) a legnagyobb természetességgel bukkannak fel erdei rémek és mumusok, szaunában lakmározó szellem-ősök, vödrökből és virgácsokból összetákolt, életre keltett háziszolgák, farkassá változott emberek, na meg a jó öreg patás ördög, aki megvásárolható lelkek reményében ólálkodik naphosszat a falu körül és akinek átveréséből sportot űznek az élelmesebbek.
A regény megcáfolhatatlan csúcspontja a helyi bárókisasszonyba reménytelenül szerelmes uradalmi intézőlegény izzadtságszagú költeménye, egy a korlátozott tapasztalati lehetőségek ihlette "Úgy szuszogsz mint egy tehénke..." kezdetű négysoros. :)
De hiába a sok vágy, remény, együttérző kacagás, Kivirähknél nincs kegyelem, nincs jutalom, legfeljebb elásott pénzesfazekak. Ez nem tündérmese.
61 reviews6 followers
Read
July 11, 2022
a short little dark comedy about life in an estonian village in what i assume is the 19th century or something. each chapter is a day in november and most chapters start with explaining in what specific way the weather is awful. all the villagers are constantly cheating and stealing from each other with the help of kratts, which are homunculi you assemble out of random crap and are then given a soul by signing your name in blood in the devil's book. everyone tricks the devil by using redcurrant juice. also when your kratt starts acting up due to being animated too long you tell it to do something impossible and when it can't it combusts. lots of fun things where you can't really tell if it's real estonian folk belief or the author making up cool ideas, eg if you eat pea soup as you're dying then the devil will assume the fart is your last breath and take that instead, you can trick the plague by either wearing trousers on your head or everyone sleeping in a bed together, either way the plague assumes that whatever it's seeing isn't human and it shouldn't bother. nothing too deep or thoughtful, there's a bit of fun resentment of the german barons who own the land but it's mostly just a bunch of funny stories of people conning demons, plagues, or each other. it's sort of like one of the really enjoyable sequences from the 1001 nights, except everyone is a miserable estonian peasant.
Profile Image for Charles.
174 reviews
August 12, 2020
C'est du grand n'importe quoi, ce livre, et ça s'étire sur près de 300 pages. Autant j'ai apprécié du même auteur L’Homme qui savait la langue des serpents, qui demeure l'un de mes romans favoris des quelques dernières années, autant cette fois-ci c'est raté. Certaines trouvailles qui auraient pu réjouir se trouvent vite emportées dans un tourbillon qui ne sait pas mesurer son intensité; on nage en pleine farce. Par certains moments dans les derniers chapitres - et à répétition - les choses prennent une tournure pipi-caca. Je ne crois pas manquer d'humour, mais ultimement je préfère promener mes bottes d'avide lecteur dans d'autres contrées que celle-là.

Pas perplexe. Déçu, mais pas que. Consterné? Le roman possède quelque chose de vaguement bêtifiant. Après L’Homme qui savait la langue des serpents, je pouvais difficilement m'y attendre.
Profile Image for Asaria.
807 reviews61 followers
February 21, 2022
Humor Estończyka może mi nie podpasował, ale atmosfera konfliktów wioskowych i robienia szwindli sąsiadom już tak. U Andrusa bardzo widoczne jest zjawisko tzw. dwuwiary "Bogu świeczka, diabłu ogarek". Mieszkańcy wioski będą chodzić do kościoła, bo i czemu nie? Jednocześnie nie przeszkodzi im to zawierać paktów ze Starym Piekielnikiem czy okradać plebanię. I dlaczego przy okazji na przykład nie podwędzić opłatka, skoro dzięki święconemu kulę lepiej nosi? Co szkodzi przygotować saunę dla przodków w święto zmarłych ? W tym świecie stworzenia z bajań ludowych mają się dobrze, a pogańskie tradycje wciąż żywe. Generalnie odnoszę wrażenie, że te tradycje są diametralnie różne od słowiańskich czy nordyckich albo anglosaskich. Nawet atmosferę i wykreowaną przez autora wyimaginowaną estońską wieś ciężko mi porównać do czegokolwiek. Może nieco do cyklu o Wędrowyczu? Podobnie przybrudzone, krzywe zwierciadło, ale to też nie to.

Od strony technicznej:

Choć początkowo powieść prosiła się o jakąkolwiek stylizację gwarową w warstwie językowej, wiecie, taką typową chłopską mowę, potem przestałam na to zwracać uwagę. Po prostu tłumaczenie czyta się dobrze. Pomijając przekład, książka ma mocno charakter epizodyczny. Śledzimy losy kilku bohaterów na przełomie kilkunastu dni. Zakazana miłość, poszukiwanie skarbów, stara rywalizacja i przyjaźń, tragedie rodzinne, no i wywijanie szwidli sąsiadom, a już w szczególności o okradaniu niemieckiego dworu absolutnie nie wolno zapomnieć. Jest co obserwować, nawet jeśli brakowało mi jakiegoś jednego, głównego wątku spajającego całość.
Profile Image for Hanna.
34 reviews9 followers
January 2, 2022
Ma lugesin 2021. aastal "Mees, kes teadis ussisõnu". See muutus paugupealt minu lemmikraamatuks. Ma ei suutnud siis, ega ka nüüd, uskuda, et üks raamat võis nii täiuslikult olla "minulik". Minu jaoks, on selles raamatus kõik olemas: piirita ja absurdne loovus, iroonia ja sünge humoor, emotsionaalselt tugevad hetked (see raamat ajas mind nii naerma kui nutma - neid kahte eraldi juhtub harva; koos, veel harvemini) kuid ka väga huvitav "moraal", või vähemalt kommentaar; kommentaar muutuvate aegade kohta ning igasuguse usuhulluse kohta. Ma arvan, et ma kergelt jumaldan seda raamatut.

Ja ma jumaldan ka "Rehepappi". Aga hoopis teistmoodi. Sellal kui Ussisõnadel on moraal, ma ütleks et Rehepapil pole midagi taolist. Ta on puhtalt hullumeelne, ropp... aga kõige eestlaslikumal kombel mis olla võib. Ma ei ela Eestis - sellal kui ma Ussisõnu soovitan kõigile (ja olen juba soovitanud), ei saa ma Rehepappi mitte kellelegi soovitada. Kuidas võiksin ma seletada mitte-eestlasele, miks ma ometi naeran igal teisel leheküljel; sellepärast, et Muna Ott nii vanapaganal kui ka kirikuõpetajal sulane oli, sellepärast, et aida Oskar kasutab marjamahla vere asemel, et kratile hinge muretseda; sellepärast, et rehepapp ja sabaga nõid kasutavad igas vestluses ei-tea-kust tulnud vanarahva tarkust ja et see päriselt töötab? Tavalisele lugejale on need asjad ehk loovad, ehk kergelt absurdsed ja kummalised; aga eestlasele on nendes ridades sajandite jooksul arenenud isiksus, ja kõik see solk, roppus, niiskus ja mäda; kõik need silku söövad vanapaganad, kratid ja tondid mis selle nii värviliseks teevad.
Profile Image for basiki.
169 reviews230 followers
March 26, 2022
3,5
Matko jaka ta książka była dzika xd
Profile Image for Erika.
76 reviews3 followers
March 7, 2017
EST: "Ussisõnad" on hea raamat ent "Rehepapp" niisamuti. Mul on ainult üks soovitus: kui see on sul kohustuslik kirjandus, siis loe läbi, nagu pai õpilane kunagi. Aga ära materda end kui sa ei mõista seda raamatut ja kirjuta ta kuklale, et kunagi veel ta juurde tagasi pöörduda. "Rehepapi" jaoks on teatud aeg - kui sa ise tahad seda lugeda, ja mõista!

Ilukirjanduslik Mikita, ma ütleks. Selles on kõik, kogu eestlus. Ma ei taha väita, et ihned talupojad, orjad, harimatud matsid, varganäod, lodevad ja oi-vaene-mina-pealemäärivad inimesed selles raamatus ongi see Eesti märk, Nokia ja brändrahn. Aga Kivirähk teab, ta tajub nii peenelt, nii nüansirohkelt seda käsikäes loodusega elavat rahvast, seda posijalikku ja mõisa pelgavat rahvast, seda muutustega mitte kaasa ihkavat rahvast. Ja mitte sellepärast, et nad oleksid lollid, vaid sellepärast, et neil on juba oma viis, oma maailmatunnetus, teadmistepagas.

"Rehepapp" on absurd, ilmselgelt on. Aga samas nii kuidagi oma, et ei pane ümberringi vaatama ja vabandama selle "eestluse" üle, vaid pigem kaasa itsitama. Kas tõesti sa ei peatunud ja mõelnud, et too mees on täpselt nagu üks teine, keda ma tunnen. Vahel on vaja kontraste põhja keerata, et näidata inimestele selgelt mingit tuumikut. Kivirähk on osanud hästi valgust peenhäälestada.
Profile Image for Mathiwi.
193 reviews8 followers
June 6, 2020
Un livre qui vous fera dire « WTF did I just read » ?
Les groseilles de Novembre suit la ville d’un petit village estonien en novembre. Il est expliqué en préface que l’Estonie a été christianisée tardivement et que les dieux, et esprits païens ont longtemps subsisté dans la culture. Le récit suit jour par jour les relations des habitants entre eux et avec la magie, par exemple les Esprits de maison ou encore les maladies personnifiées. Le roman est très drôle et j’ai souvent couiné de rire : les traits pragmatiques paysans sont poussés au maximum, ainsi que les traits « laids » de la race humaine, tout ceci restant incroyablement banalisé. Dans l’esprit : « tu peux tourner autour de toi autant de fois que tu le voudras, jamais ton trou du cul tu ne verras » (proverbe breton). On est à peu près sur ce niveau de poésie dans le livre. De ce fait, c’est un roman avec lequel je suis restée « à distance », sans prise émotionnelle. Le roman ne ressemble en rien de ce que j’ai pu lire par le passé, c’est aussi mon premier auteur estonien et je serais curieuse de lire un autre de ses romans.
Profile Image for Eileityia.
23 reviews
December 2, 2013
Vabandust kui ma oma arvamusega kedagi solvan (see ei ole mul otseselt plaanis), aga see raamat on tõsiselt jama. Ma ei loeks seda raamatut teist korda ka siis kui keegi mulle selle eest maksaks. Ma poleks seda ka esimest korda lugenud, aga see oli kohustuslik kirjandus.

Enamjaolt mulle fantaasiaraamatud meeldivad, aga see oli täielik utoopia. Kõige veidram oli see, et haigused kõndisid inimkujul ringi.

Mulle ei meeldinud ka see, et raamat Eesti rahvast nii lollina näitas. Ma ei usu et keegi vanasti seepi või küünlaid sõi (Kuigi inimesi on igasuguseid). Selle raamatu põhjal peaks terve Eesti olema täis lolle ning iga linna peale ainult üks tark inimene (kes ka rohkem kaval kui tark).


Vabandust, et nii negatiivne, aga see on minu arvamus.
Profile Image for Janiš.
24 reviews
August 7, 2019
Ohoo. Peaaegu oleksin sellest kõigest ilma jäänud. Alustasin eelarvamusega ja iga paari lehe lugemise järel tundsin, et kui ma siit veel edasi loen, siis on see lihtsalt raisatud aeg. Panen parem kohe kinni ja unustan igaveseks. Ja siis hakkas juhtuma. Nagu üdini eestlaslik ütlemine. "alguses ei saa vedama, pärast ei saa pidama" oli seda ka "Rehepapp". Veidi imelik on seda öelda, aga see meenutas mulle lõpupoole üha enam "Meistrit ja Margariitat", mis ei ole eriti võimalik, ega ju? Aga ometi, assotsatsioon oli loodud ja see pani mind veelgi enam Andruse kuulsat üllitist hindama. Hea töö raisk.
Profile Image for Maire Forsel.
Author 4 books16 followers
March 23, 2020
Ma ei saa midagi parata, et see raamat mulle ei meeldi. Juba teist korda püüdsin seda lugeda, aga jõudsin napilt poole peale ja siis otsustasin, et ma ei pea nii kohutavalt pingutama ja oma aega raiskama. Autor on tohutult fantaasiarohke, lausa pööraselt, aga see kõik lihtsalt ei köida mind. No ei huvita kõik need kratid ja kollid ja teiste tagant varastamised ja lihtsalt loll olemised, olgu nii hästi kirja pandud kui tahes. Nii et jätsin selle raamatu jälle pooleli ja loodetavasti endale kolmandat võimalust ei anna.
Profile Image for Tina Tamman.
Author 3 books97 followers
January 14, 2021
Keeleliselt on see raamat suurepärane lugemine. Et kõnekeelt saab nii osavalt mõnusaks lugemiseks teha, on minu jaoks suur ja tore avastus. Kiidan Kivirähka selle eest küll väga.
Aga raamatu sisu, lugu ise? Lootsin viimaste lehekülgedeni, et Kivirähk toob kõik hargnenud niidid kuidagimoodi kokku, aga ripakile nad jäidki. Siiski sai selgeks, et Vanapagan leidis oma otsa, Rehe-Sander jäi ellu ja ellu jäi ka Räägu Liina. Aga kas nendega ei võinud siis midagi huvitavat edasi juhtuda? Miks jättis Kivirähk nad ripakile? Raamat lõppes ju sulase Jaani vägitükkidega, aga mida ütles see lugejale? Jaan jäi ju lõpuks magama, kui enam midagi ei osanud oma väega teha.
Vägisi meenub ühe tuttava venelanna jutt, kes oma väikesele lapsele ei tahtnud vene muinasjutte lugeda, sest tema jutu järgi oli neis peategelaseks tobuke Ivan, kes muudkui põõnas sooja ahju peal. Ja mulje Kivirähu raamatust on ka selline, et eesti rahvas on aastakümneid (sajandeid?) tegelnud võõra vara näppamisega, kadeduse, joomise ja mittemidagitegemisega. Miks on raamatu pealkirjaks "Rehepapp"? Tal on küll oskust armastajaid kokku viia ja Vanapaganat hävitada, aga kuidagi ei saa ma teda romaani keskseks kujuks pidada. Samas novembrikuu on Kivirähul suurepäraselt ära kirjeldatud.
Igasuguste uskumuste kokkuviimine ei tee veel romaani, ehkki idee on igati põnev.
Profile Image for Emma Valieu.
Author 3 books27 followers
November 29, 2021
[4.5/5]

J'ai eu beaucoup de mal à m'y plonger durant le premier tiers... mais une fois la loufoquerie comprise et adoptée, quel régal ! On frôle le coup de coeur ! Comme quoi, on fait bien de persévérer des fois.

Andrus Kivirähk joue avec les légendes estoniennes qui en font voir de toutes les couleurs à des villageois... qui eux en font voir de toutes les couleurs aux lecteurs. Chose bien surprenante : bien qu'ils peuvent être vus comme "affreux, sales et méchants", on s'attache drôlement aux personnages et on suit leurs mésaventures avec un vif intérêt et quelques ricanements (mais aussi quelques moues tristes !)

Un véritable OLNI comme j'aime !
Displaying 1 - 30 of 152 reviews

Can't find what you're looking for?

Get help and learn more about the design.