What do you think?
Rate this book
Odakint sötétebb
1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?
Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.
Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?
Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.
De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?
Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.
272 pages, Paperback
First published January 1, 2017
7 people are currently reading
150 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 42 reviews
February 14, 2018
Wow. Le vagyok nyűgözve, úgy látszik tényleg érdemes magyarokat is olvasni.
Az első ami beránt a regénybe, az a végtelen magyarsága. Gábor, a főszereplő, minden gondolatát, szófordulatát, élethelyzetét ismeri, tudja, megélte mindegyikünk. A koszos Máv szerelvénytől a külföldiek szabad és laza viselkedésére való irigységen át az emeletes ágyba karcolt 'itt jártam'-okig mindent éreztem és láttam amit Gábor is.
A semmiből érkező állatokra reagáló, a fejezetek elején lévő kamu hír, könyv, film és TV-műsor részletek elképesztően hangulatosak. A magyar szívcsakra, hazánkat ért támadás, Csurka és Torgyán politikai tőke kovácsolása, minden nagyon ott van és teljesen elképzelhető lenne ha valóban megjelennének a cellofoidák holnap Zala megyében.
Ebből a kellemesen keserédes, ismerős érzésből szakít ki teljesen és kegyelem nélkül a könyv horror sztorija. Meglepő, megrázó és undorító események és sztorik váltják egymást. Vasárnap este a süvítő szelet hallva 2 óra olvasás után többször is a hátam mögé pillantgattam mikor kimentem a konyhába.
Az ijesztegetős horrortól egészen a Lovecrafti (ezt a jelzőt egy másik reviewból loptam, de nagyon igaz) legfeketébb mélységekig építkezik jól kigondolva, egyenes mederben a történet.
Mindenkinek ajánlom, a legjobb könyv amit az utóbbi X évben olvastam
Az első ami beránt a regénybe, az a végtelen magyarsága. Gábor, a főszereplő, minden gondolatát, szófordulatát, élethelyzetét ismeri, tudja, megélte mindegyikünk. A koszos Máv szerelvénytől a külföldiek szabad és laza viselkedésére való irigységen át az emeletes ágyba karcolt 'itt jártam'-okig mindent éreztem és láttam amit Gábor is.
A semmiből érkező állatokra reagáló, a fejezetek elején lévő kamu hír, könyv, film és TV-műsor részletek elképesztően hangulatosak. A magyar szívcsakra, hazánkat ért támadás, Csurka és Torgyán politikai tőke kovácsolása, minden nagyon ott van és teljesen elképzelhető lenne ha valóban megjelennének a cellofoidák holnap Zala megyében.
Ebből a kellemesen keserédes, ismerős érzésből szakít ki teljesen és kegyelem nélkül a könyv horror sztorija. Meglepő, megrázó és undorító események és sztorik váltják egymást. Vasárnap este a süvítő szelet hallva 2 óra olvasás után többször is a hátam mögé pillantgattam mikor kimentem a konyhába.
Az ijesztegetős horrortól egészen a Lovecrafti (ezt a jelzőt egy másik reviewból loptam, de nagyon igaz) legfeketébb mélységekig építkezik jól kigondolva, egyenes mederben a történet.
Mindenkinek ajánlom, a legjobb könyv amit az utóbbi X évben olvastam
September 2, 2019
Hagytam kicsit ülepedni, szükség volt rá. A horror műfajban nagyobb biztonsággal mozgok, mint a sci-fiben, a szürrealizmusban vagy akár a fantasy világában, de nem nagyon tudnám meghatározni, melyikhez áll a legközelebb. Nekem nagyon jónak tűnt mindezen műfajok keverési aránya, talán ezt hívják weirdnek? Ha igen, akkor szeretem.
Imádtam, hogy Magyarországon játszódik és a fiktív múltban, az ehhez kapcsolódó áldokumentumokkal és idézetekkel. A kártyaparti szintén zseniális. Acefalopoidokat cellofoidákat azonnal a szívembe zártam és később sem okoztak csalódást, ellentétben más szereplők viselkedésével, ami nem is meglepő. (A karakterek egyébként nagyon jól megformáltak.) Néha sokallottam a filozófiát: jobban tetszettek a Csontok, mint a Lélek. A közepén egy picit meguntam, de utána megint felpörgött, ám a végével nem vagyok teljesen elégedett. Borzasztóan örülök, hogy hazai szerzőtől olvashattam egy ilyen különleges és egyedi regényt: az első, de nem az utolsó találkozásunk volt ez.
Imádtam, hogy Magyarországon játszódik és a fiktív múltban, az ehhez kapcsolódó áldokumentumokkal és idézetekkel. A kártyaparti szintén zseniális. A
October 24, 2017
Nagyon jól indult, de a második felében elvesztette a varázsát. Sok kérdést hagyott maga mögött. Nem mondom, hogy rossz, de mást vártam.
August 13, 2022
(Lábjegyzet, valószínűleg számít: másodszor olvastam, először valamikor 2017 végén vagy 2018 elején, és akkor is szerettem, de akkor még nem írtam értékeléseket.)
Az Odakint sötétebb megjelenésének idejéből emlékszem, hogy akkor még zuglóiként az Árkádban a digitális hirdetőoszlopokon (így hívják ezeket?) sokáig reklámozták a könyvet, és mivel csápok vannak a borítóján, érdekelt, de csak egy bizonyos idő elteltével vettem meg és olvastam el. Amikor végre a kezembe vettem, le sem tettem két napig, és emlékszem, a 30-as buszon ülve fejeztem be. (Most is csak azért nem együltő helyemben olvastam el, mert idősebb vagyok, és csinálnom kell felnőtt dolgokat is. Duh.)
Szóval, a könyv: a jó értelemben érződik rajta, hogy magyar. A hangulat, a szereplők, az egész milliő gyakran váltott ki belőlem egyetértő hangsúlyú kilégzést vagy félmosolyt. Veres humora ebben a könyvben odavetett félmondatokban jelenik meg, a főszereplő monológjában. Gábor, a főszereplőnk egy kora huszonéves (?), önmagát nagyon sajnáló srác (aki volt már 23, érti miért ilyen), aki a világmindenség végnapjaiban rendkívül fontossá válik.
A horror aspektus nagyon jó, vannak jelenetek, amik másodszor is bevonnak. A cellofoidák, a történet kulcslényei kellően idegenek, de egyben szerethetőek. A világvége megállíthatatlan. A világvégét előrejelző, a történetben is Hihetetlen magazin szintű sztorikként megjelenő szóbeszédek kellemesen hátborzongatóak. Az egész könyv filmre kívánkozik. Komolyan Nemzethy Filmalap, erre nem akartok pénzt adni? Kultsorozat lehetne belőle. Én már most tudom, hogy lesz harmadik és negyedik olvasás is.
Egyetlen dolog: aki nem bírja az irodalmi vért, az óvatosan, de egyébként mindenkinek ajánlom, aki akár alkalomszerűen olvas zsánert.
Az Odakint sötétebb megjelenésének idejéből emlékszem, hogy akkor még zuglóiként az Árkádban a digitális hirdetőoszlopokon (így hívják ezeket?) sokáig reklámozták a könyvet, és mivel csápok vannak a borítóján, érdekelt, de csak egy bizonyos idő elteltével vettem meg és olvastam el. Amikor végre a kezembe vettem, le sem tettem két napig, és emlékszem, a 30-as buszon ülve fejeztem be. (Most is csak azért nem együltő helyemben olvastam el, mert idősebb vagyok, és csinálnom kell felnőtt dolgokat is. Duh.)
Szóval, a könyv: a jó értelemben érződik rajta, hogy magyar. A hangulat, a szereplők, az egész milliő gyakran váltott ki belőlem egyetértő hangsúlyú kilégzést vagy félmosolyt. Veres humora ebben a könyvben odavetett félmondatokban jelenik meg, a főszereplő monológjában. Gábor, a főszereplőnk egy kora huszonéves (?), önmagát nagyon sajnáló srác (aki volt már 23, érti miért ilyen), aki a világmindenség végnapjaiban rendkívül fontossá válik.
A horror aspektus nagyon jó, vannak jelenetek, amik másodszor is bevonnak. A cellofoidák, a történet kulcslényei kellően idegenek, de egyben szerethetőek. A világvége megállíthatatlan. A világvégét előrejelző, a történetben is Hihetetlen magazin szintű sztorikként megjelenő szóbeszédek kellemesen hátborzongatóak. Az egész könyv filmre kívánkozik. Komolyan Nemzethy Filmalap, erre nem akartok pénzt adni? Kultsorozat lehetne belőle. Én már most tudom, hogy lesz harmadik és negyedik olvasás is.
Egyetlen dolog: aki nem bírja az irodalmi vért, az óvatosan, de egyébként mindenkinek ajánlom, aki akár alkalomszerűen olvas zsánert.
July 16, 2023
A könyv két részre bomlik, és mindkettőt külön tudom csak értékelni.
Az első fele annyira szorongó és nyomasztó, kiábrándult és sehová sem vezető hangulatot épített fel, amit élvezet volt olvasni. Nem érdemes nyomott kedvvel belevágni, mert "lehoz az életről", de pont ez jelzi, hogy jól írták meg. Női szerzőknél ekézni szokták, ha a történetben a főszereplő egy előző kapcsolaton vekeng, pedig veres Attila Gáborja sem bír elszabadulni a szeretett és leveszített nőjétől. Mi ez, ha nem érzelem és lelki gyötrődés? És éppen amikor sikerül neki túltennie magát a régi kapcsolaton egy újért, addigra már minden jövőbeli szál bomlásnak indult, a világ széthullóban, és az emberek az utolsó napokat élik.
Az évek óta játszott kártyaparti, a furcsa csak alkonyatkor játszó együttes, a különféle anomáliák az állatokkal sújtott településen mind remek atmoszférát teremtenek.
Aztán jön a sztori második, rövidebb fele, és tönkrevág mindent. Nagyon absztraktnak, nagyon nem eviláginak szánták, egy sötét kozmikus pusztítástörténetnek. Itt derülnek ki dolgok, amiknek nem itt és nem így kellene, az örökké éhes minden felfaló pók manifesztácija már Tolkien Ungoliantjánál el lett sütve, és nekem emiatt kötelező borzongató körnek érződött. A pókfóbiások talán mást mondanának.
Jobb lett volna az itteni fontos infókat az első felébe belerakni a történetnek és ott lezárni.
Az első fele annyira szorongó és nyomasztó, kiábrándult és sehová sem vezető hangulatot épített fel, amit élvezet volt olvasni. Nem érdemes nyomott kedvvel belevágni, mert "lehoz az életről", de pont ez jelzi, hogy jól írták meg. Női szerzőknél ekézni szokták, ha a történetben a főszereplő egy előző kapcsolaton vekeng, pedig veres Attila Gáborja sem bír elszabadulni a szeretett és leveszített nőjétől. Mi ez, ha nem érzelem és lelki gyötrődés? És éppen amikor sikerül neki túltennie magát a régi kapcsolaton egy újért, addigra már minden jövőbeli szál bomlásnak indult, a világ széthullóban, és az emberek az utolsó napokat élik.
Az évek óta játszott kártyaparti, a furcsa csak alkonyatkor játszó együttes, a különféle anomáliák az állatokkal sújtott településen mind remek atmoszférát teremtenek.
Aztán jön a sztori második, rövidebb fele, és tönkrevág mindent. Nagyon absztraktnak, nagyon nem eviláginak szánták, egy sötét kozmikus pusztítástörténetnek. Itt derülnek ki dolgok, amiknek nem itt és nem így kellene, az örökké éhes minden felfaló pók manifesztácija már Tolkien Ungoliantjánál el lett sütve, és nekem emiatt kötelező borzongató körnek érződött. A pókfóbiások talán mást mondanának.
Jobb lett volna az itteni fontos infókat az első felébe belerakni a történetnek és ott lezárni.
May 20, 2021
Lehet, hogy kicsit szigorú vagyok, de amennyire tetszett a kozmikus horror része legalább annyira nem tetszett a főszereplő egzisztenciális szenvedése. Míg a horrornál teljesen beszippantva éreztem magam és elvesztem a regény teljesen egyedi világában, addig míg Gábort kellett megismernem úgy éreztem mintha egy 30Y számot hallgatnék. Amit sajnos mindig utáltam és túlságosan mesterkélten alternatívnak tartottam.
Szóval hiába faltam be a könyvet gyakorlatilag 3 nap alatt (oké betegen elég sokat feküdtem), hiába tetszett nagyon a magyar milliő keresztezve Lovecrafttel (a kártyajátszma pl. zseni), hiába szippantott be spirálként a 2. rész Annihilation szerű "weird"je, túl sok volt az olyan elem ami ebből a teljes elmerültségből azonnal kiszippantott.
Szóval hiába faltam be a könyvet gyakorlatilag 3 nap alatt (oké betegen elég sokat feküdtem), hiába tetszett nagyon a magyar milliő keresztezve Lovecrafttel (a kártyajátszma pl. zseni), hiába szippantott be spirálként a 2. rész Annihilation szerű "weird"je, túl sok volt az olyan elem ami ebből a teljes elmerültségből azonnal kiszippantott.
January 9, 2018
It started really well, but at the end lost the rhythm. It was his first book, so I hope with the next one he will rock. I loved the 'universe' what he made and the characters were so real. Impressive.
August 10, 2018
Azt hiszem, hogy ez volt a legfurább könyv, amit idén olvastam. Az, hogy helyenként undorító, nem fedi megfelelően a valóságot, voltak részek, amelyek alatt konkrétan forgott a gyomrom, és mégsem bírtam letenni, mert valami egészen mélyen rezonált bennem. A horror, a gore nem egészen az én műfajom (értsd: semennyire), a kannibalizmus (igen, jól olvastad), pedig konkrétan rajta van azon a listán, ami az örök no-gom. És mégis. Mégis végigolvastam, és amikor végeztem, csak néztem, hogy azt a rohadt élet, ezt frankón meglépte a srác? És igen. Arról nem is beszélve, mennyire bejött az a nyers szerelemábrázolás, ami ennek a könyvnek a sajátja. Meg igazából a karakterek. A végén egy kicsit szerelmes voltam Gáborba is, Szabolcsba is, de még Lenába is.
Ez a könyv annyira magyar. És bár ezt a szókapcsolatot, 'annyira magyar', manapság többnyire negatív értelemben használjuk, ennél a könyvnél ennél nagyobb dicséretet el sem tudok képzelni: ránk reagál, a magyarság kisebbségi komplexusára, de ugyanakkor a magyarság nagyságára is, a magyarság nihiljére, a depressziójára, a fiatalság kiábrándultságára, az idősek beletörődésére. Ha meg kellene mondanom, miről szól ez a regény, talán azt mondanám csápos, barátságos lényekről és az énről, de ez egy annyira kis szelete csak, hogy borzasztóan elégtelennek érzem, úgyhogy inkább nem is próbálkozom.
Ha valaki megkérdené, miért tetszett, akkor azt mondanám, hogy mindaz miatt, amit fentebb leírtam, de sok más miatt is, amiket nem tudok, és asszem nem is akarok szavakba önteni.
Adjatok ennek a regénynek egy esélyt. Kortárs, magyar és nagyszerű; ha nem tetszik, legfeljebb leteszitek.
Ez a könyv annyira magyar. És bár ezt a szókapcsolatot, 'annyira magyar', manapság többnyire negatív értelemben használjuk, ennél a könyvnél ennél nagyobb dicséretet el sem tudok képzelni: ránk reagál, a magyarság kisebbségi komplexusára, de ugyanakkor a magyarság nagyságára is, a magyarság nihiljére, a depressziójára, a fiatalság kiábrándultságára, az idősek beletörődésére. Ha meg kellene mondanom, miről szól ez a regény, talán azt mondanám csápos, barátságos lényekről és az énről, de ez egy annyira kis szelete csak, hogy borzasztóan elégtelennek érzem, úgyhogy inkább nem is próbálkozom.
Ha valaki megkérdené, miért tetszett, akkor azt mondanám, hogy mindaz miatt, amit fentebb leírtam, de sok más miatt is, amiket nem tudok, és asszem nem is akarok szavakba önteni.
Adjatok ennek a regénynek egy esélyt. Kortárs, magyar és nagyszerű; ha nem tetszik, legfeljebb leteszitek.
January 20, 2024
Az mit mond el a világról, hogy szerintem ez a regény szép? Hogy különösen a végkifejletben, bármilyen szörnyűségek történnek, találtam valami felemelőt?
Ügyesen illeszti össze a lovecrafti természetfölötti horrort a magyar kulturális hagyománnyal. Nekem különösen tetszett az az alternatív kép a nyolcvanas-kilencvenes-kétezres évek világáról, amelyet a regény első felének mottóitól megkapunk. Jó kis stílusgyakorlatok; mindenféle emberek bőrébe bele tud bújni a szerző, és a maguk humora is megvan. (Maximum nem mindig van kedve az embernek nevetni rajtuk, ha éppenséggel túl hitelesre sikerülnének.) Ráadásul, bár egyértelmű utalást nem találtam a szövegben (vagy én csak nem voltam elég ügyes?), a háttérvilág erősen Délkelet-Magyarországot asszociálta, amelyhez sok-sok szál köt.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
Ügyesen illeszti össze a lovecrafti természetfölötti horrort a magyar kulturális hagyománnyal. Nekem különösen tetszett az az alternatív kép a nyolcvanas-kilencvenes-kétezres évek világáról, amelyet a regény első felének mottóitól megkapunk. Jó kis stílusgyakorlatok; mindenféle emberek bőrébe bele tud bújni a szerző, és a maguk humora is megvan. (Maximum nem mindig van kedve az embernek nevetni rajtuk, ha éppenséggel túl hitelesre sikerülnének.) Ráadásul, bár egyértelmű utalást nem találtam a szövegben (vagy én csak nem voltam elég ügyes?), a háttérvilág erősen Délkelet-Magyarországot asszociálta, amelyhez sok-sok szál köt.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
September 1, 2019
„Döglött állatok húsa vett körül, porciózott adagokban, fóliázva. Abszurd ötletnek tűnt, hogy élőlények testét feldaraboljuk, a belsejüket, aminek rejtve kellene maradni, közszemlére tesszük egy hűtővitrinben. Ugyanakkor találtam valami otthonosan megnyugtatót a látványban, kicsit meg is kívántam a rántott húst (…).”
Legalább ilyen abszurdként hat rám a horror eszköztára az irodalomban, ugyanakkor nem tagadhatom, hogy a viszolygás és vágyak keveréke, amit Veres Attila könyvében felfedeztem, valami egészen otthonos fészket vájt a fejemben és a szagokba, vérbe, testnedvekbe mártogatott egzisztenciális szorongás minden egyes rétegével csak jobban megkívántam a rántott húst. Mert az Odakint sötétebb egyszerre támad zsigeri és intellektuális szinten, ráadásul e két végpontot olyan erővel feszíti meg, hogy úgy éreztem, megpattanok középen.
Amikor letettem a könyvet, még zavaró repedésnek értékeltem a második részben kibontakozó, drasztikus perspektívaváltást, de néhány nap távlatából már belátom, hogy szerves egésszé olvadt a történet, és nagyon okosan, nagyon alaposan össze van rakva ez a regény. És nem csak a gondolati komplexitás ragadott meg, van itt bőven elemi teremtőerő: az ismerős és mégis egyedi atmoszférában, a zseniális karakterskiccekben, a bizarr ötletek áradatában. A regény csúcspontjához érve – ami tagadhatatlanul az archetipikus bölény az archetipikus tájban – megadtam magam, és a korábban tapasztalt stílusgyengeséget is megbocsátottam a szerzőnek. (A kifejtett hasonlatokra gondolok, amik remekül működtek egyenként, de éppen annyival volt több belőlük, hogy egy ponton zavarni kezdjenek tolakodó tömegükben.)
Sokat akarok még ilyet, és nem akarok ilyet soha többet – ha ezt az ellentmondást érzem, mindig tudom, hogy kedvencet találtam.
Legalább ilyen abszurdként hat rám a horror eszköztára az irodalomban, ugyanakkor nem tagadhatom, hogy a viszolygás és vágyak keveréke, amit Veres Attila könyvében felfedeztem, valami egészen otthonos fészket vájt a fejemben és a szagokba, vérbe, testnedvekbe mártogatott egzisztenciális szorongás minden egyes rétegével csak jobban megkívántam a rántott húst. Mert az Odakint sötétebb egyszerre támad zsigeri és intellektuális szinten, ráadásul e két végpontot olyan erővel feszíti meg, hogy úgy éreztem, megpattanok középen.
Amikor letettem a könyvet, még zavaró repedésnek értékeltem a második részben kibontakozó, drasztikus perspektívaváltást, de néhány nap távlatából már belátom, hogy szerves egésszé olvadt a történet, és nagyon okosan, nagyon alaposan össze van rakva ez a regény. És nem csak a gondolati komplexitás ragadott meg, van itt bőven elemi teremtőerő: az ismerős és mégis egyedi atmoszférában, a zseniális karakterskiccekben, a bizarr ötletek áradatában. A regény csúcspontjához érve – ami tagadhatatlanul az archetipikus bölény az archetipikus tájban – megadtam magam, és a korábban tapasztalt stílusgyengeséget is megbocsátottam a szerzőnek. (A kifejtett hasonlatokra gondolok, amik remekül működtek egyenként, de éppen annyival volt több belőlük, hogy egy ponton zavarni kezdjenek tolakodó tömegükben.)
Sokat akarok még ilyet, és nem akarok ilyet soha többet – ha ezt az ellentmondást érzem, mindig tudom, hogy kedvencet találtam.
November 23, 2023
Hát én ezt nagyon éltem. Annak az egy kinos szexjelenetnek a létezése ellenére is, bár szerintem én jó szexjelenetet csak ficikben olvastam.
Anyway.
It was good. A főhösünk akkora Gary Sue volt, de ilyen kicsit szerencsétlen, szóval maradhat, és bár ugy négyszáz oldalon át le akartam kaparni a bőröm az E/1-től, de a.végére megtérült, szóval maradhat.
De amúgy meg tetszett! Nagyon éltem a hangulatát, az egész magyarázatot, meg a furcsaságokat. A véget nem érő kártyapajti annyira magyar volt, hogy ihajcsuhaj, meg a bölény! A bölény nagy arc volt.
Mondjuk az egésznek nagyon ilyen tipikus magyar világvége az isten háta mögött után kettővel hangulata volt, nem tudom, hogy csinálta, de egyszer majd megkérdezem tőle.
Meg hogy igy egy idő után csak mindenki legyintett az újabb bizarr dolgokra, hát na, hibátlan.
Nagyon élveztem, nagyon tetszett, második kedvenc alkotásom az irótol.
Anyway.
It was good. A főhösünk akkora Gary Sue volt, de ilyen kicsit szerencsétlen, szóval maradhat, és bár ugy négyszáz oldalon át le akartam kaparni a bőröm az E/1-től, de a.végére megtérült, szóval maradhat.
De amúgy meg tetszett! Nagyon éltem a hangulatát, az egész magyarázatot, meg a furcsaságokat. A véget nem érő kártyapajti annyira magyar volt, hogy ihajcsuhaj, meg a bölény! A bölény nagy arc volt.
Mondjuk az egésznek nagyon ilyen tipikus magyar világvége az isten háta mögött után kettővel hangulata volt, nem tudom, hogy csinálta, de egyszer majd megkérdezem tőle.
Meg hogy igy egy idő után csak mindenki legyintett az újabb bizarr dolgokra, hát na, hibátlan.
Nagyon élveztem, nagyon tetszett, második kedvenc alkotásom az irótol.
September 12, 2025
Ígéretes kezdés; remek hangulat, nagyon magyar, imádtam a kis dokumentumrészleteket, kivonatokat a fejezetek elején, ötletes lovecrafti világ, a kártyaparti is zseni, a lények is érdekesek és fura ezt leírni de kedvesek és cukik.
Aztán a könyv második fele teljesen elveszített, olyan érzésem volt végig, hogy nagyon sok minden akar lenni hirtelen, megborultak a dolgok és végül káosz lett. Nekem ebben a formában ez egyszerűen csak túl sok volt: túl nagy tétek, túl sok hasonlat, túl-túl-túl. Van ez így, valószínűleg személyes preferencia, nálam ez most nem működött.
Viszont mivel ez az első regénye, mindenképpen próbálkozok még majd mással tőle.
Aztán a könyv második fele teljesen elveszített, olyan érzésem volt végig, hogy nagyon sok minden akar lenni hirtelen, megborultak a dolgok és végül káosz lett. Nekem ebben a formában ez egyszerűen csak túl sok volt: túl nagy tétek, túl sok hasonlat, túl-túl-túl. Van ez így, valószínűleg személyes preferencia, nálam ez most nem működött.
Viszont mivel ez az első regénye, mindenképpen próbálkozok még majd mással tőle.
October 23, 2017
Pinpointing to actually which genre "It's Darker Outside"* belongs to is not the easiest of tasks, but I'd be safe saying that it's somewhere between a horror and an occult novel. Books have to be sold and the publisher's comparison to Lovecraft's style is misleading to say the least. On the other hand, the back-cover's deceiving description is what hides the books elegantly gruesome nature, a true fright that doesn't necessarily reveal itself between the lines, but stays with the reader long after the last page, lingering in pondering musings. The construction of narrative might not be without its faults, but for a first from Attila Veres, it's nothing short of a unique, belief-bending experience and there's nothing to be complained about, really. I hope someone subsidises a translation asap so that the rest of the world can enjoy this wonderful ride. Cellophoids are my new favorite fantasy beasts! :)
* At the lack of a translation at the time of the writing of this review, I translated the title.
* At the lack of a translation at the time of the writing of this review, I translated the title.
June 28, 2019
Őszintén megvallva nem hittem volna, hogy egyszer fogok ilyen könyvet magyarul olvasni. Veres érthetetlen módon a semmiből került elő egy olyan első regénnyel, amiért az összes kortárs magyar sf- és/vagy horrorszerző odaadhatná mindazt, amit eddig írt - meg amit írni fog, mert ezt nehéz überelni. Egyszerre idézi Kinget és Lovecraftet, Koontzot és Shirley Jacksont, Neil Gaimant és Robert Jackson Bennettet, mindezt olyan stílusban, amire magyarul talán féltucatnyian képesek. Lefegyverző alapossággal kitalált történet, aminek minden mellett az a legnagyobb erénye, hogy nem tud, mert nem akar megfelelni semmiféle elvárásnak. A kiadó talán annyit írhatott volna a borítóra, hogy "Csak sisakban és biztonsági övet bekötve olvasandó". Hadd ne kerülgessem tovább: ennél izgalmasabb, hitelesebb és jobb magyar regényt az elmúlt tíz évben nem olvastam, Veres Attila Totth Benedek és Kemény Zsófi mellett az a szerző, akit jól felfogott érdekünkben ajánlott olvasni.
January 8, 2018
Egy nagyon jó stílusban induló, gördülékeny kortárs magyar sci-fi egy különös állatfajjal, a cellofoidákkal a középpontban. A kis lényeket nem lehet az országból kivinni, sőt lefényképezni sem. Gábor az egyik cellofoida-telepre érkezik dolgozni, és már kezdettől nagyon sok furcsa dolog történik körülötte, vele... A misztikus események szünet nélkül követik egymást.
A végét még emésztenem kell, az események nem olyan fordulatot vettek, amire számítottam, a történet nagyívűbb lett, de sokkal elvontabb is. Az absztrakciók miatt viszont csökkent az ijesztgetés-faktor.
Bővebben hamarosan a blogon.
A végét még emésztenem kell, az események nem olyan fordulatot vettek, amire számítottam, a történet nagyívűbb lett, de sokkal elvontabb is. Az absztrakciók miatt viszont csökkent az ijesztgetés-faktor.
Bővebben hamarosan a blogon.
May 1, 2018
Csak azt tudom ismetelni amit mar masok is irtak - elmondhatatlanul jo kezdes, de a masodik fele nem tetszett.
Kar, pedig a leiras, a stilus, az erzekletesseg, a vilagepites, a feszultseg mind fantasztikusak. Teljesen beszippantott a konyv 1-2 oldal utan, szoval kar hogy maga a kvazi cselekmeny nem ert fel szamomra ahhoz amekkora elvarasokat a konyv epitett bennem az elso oldalak utan. Osszessegeben nagyon jo olvasmany volt es gyorsan kiolvastam, nem kellett magamat “raeroszakolnom” az olvasasra ami mindig jo jel.
Kar, pedig a leiras, a stilus, az erzekletesseg, a vilagepites, a feszultseg mind fantasztikusak. Teljesen beszippantott a konyv 1-2 oldal utan, szoval kar hogy maga a kvazi cselekmeny nem ert fel szamomra ahhoz amekkora elvarasokat a konyv epitett bennem az elso oldalak utan. Osszessegeben nagyon jo olvasmany volt es gyorsan kiolvastam, nem kellett magamat “raeroszakolnom” az olvasasra ami mindig jo jel.
September 8, 2024
nagyonnagyon tetszett az alapsztori, az elején teljesen magával ragadott a könyv, azonban a második felében olyan irányt vett fel, ami már annyira nem jött át. a végét már szinte csak letudtam. viszont annyira jó volt az elején az elképzelés, a hangulat, a misztikum, hogy kiérdemelte a negyedik csillagot.
January 15, 2024
Ez..ez felelmetes(en jo) volt!
August 29, 2018
It is one of the best contemporary novel in Hungary right now. And the fact that it belongs to weird fiction is a plus.
March 14, 2025
Ez a könyv váratlanul került a radaromra Marcsinak köszönhetően. A stílusa és az atmoszférája teljesen magával ragadott. A cosmic horror vonalra viszont egyáltalán nem voltam felkészülve. Hozta a VanderMeer-féle bizarr világot és a Pióca furcsaságát, miközben az Érkezés film képei is ott lebegtek a fejemben hangulatot festve.
A történet hagyott maga után jó néhány nyitott kérdést, amin csak vakarni tudom a fejem. Megmozgatja az agyat rendesen. Az egyik teóriám szerint talán végig a szörnyeteg szemén keresztül láttuk Gábor életét, ezért keveredtek a sztorik, például az osztálykirándulás is. Ez magyarázatot adhatna arra is, hogy amikor az anyukájával beszélt az állás elfogadásáról, az anyja azt kérte tőle, mesélje el, milyenek a lények. De ha valóban az anyja volt, akkor tudnia kellett volna az osztálykirándulásról is, és arról, hogy Gábor már látta a cellofoidákat.
Ez pedig Szabolcs unokatestvérének hangmérnök ismerősét juttatta eszembe, aki képes volt hangokat rögzíteni a múltból. Ha ez lehetséges, akkor talán Gábor anyja már nem is létezett. Ezt látszik megerősíteni az a jelenet is, amikor Gábor felhívta, és a vonal túloldalán többnyire csak zizegést hallott. De az is elképzelhető, hogy az Eseményterületen kívüli részeket itt már elérte a világvége. Több magyarázat is lehetséges.
Ilyen és ehhez hasonló összefüggéseken órákig lehetne agyalni. Valószínű, hogy ez a könyv is egy második olvasás során teljesedne ki igazán, ahogy a már említett Expedíció és Pióca könyvekkel is jártam.
A megválaszolatlan részletek és a bizonytalanság miatt lett végül 4 csillag. Viszont egy biztos, fogok még Veres Attilától olvasni!
A történet hagyott maga után jó néhány nyitott kérdést, amin csak vakarni tudom a fejem. Megmozgatja az agyat rendesen. Az egyik teóriám szerint talán végig a szörnyeteg szemén keresztül láttuk Gábor életét, ezért keveredtek a sztorik, például az osztálykirándulás is. Ez magyarázatot adhatna arra is, hogy amikor az anyukájával beszélt az állás elfogadásáról, az anyja azt kérte tőle, mesélje el, milyenek a lények. De ha valóban az anyja volt, akkor tudnia kellett volna az osztálykirándulásról is, és arról, hogy Gábor már látta a cellofoidákat.
Ez pedig Szabolcs unokatestvérének hangmérnök ismerősét juttatta eszembe, aki képes volt hangokat rögzíteni a múltból. Ha ez lehetséges, akkor talán Gábor anyja már nem is létezett. Ezt látszik megerősíteni az a jelenet is, amikor Gábor felhívta, és a vonal túloldalán többnyire csak zizegést hallott. De az is elképzelhető, hogy az Eseményterületen kívüli részeket itt már elérte a világvége. Több magyarázat is lehetséges.
Ilyen és ehhez hasonló összefüggéseken órákig lehetne agyalni. Valószínű, hogy ez a könyv is egy második olvasás során teljesedne ki igazán, ahogy a már említett Expedíció és Pióca könyvekkel is jártam.
A megválaszolatlan részletek és a bizonytalanság miatt lett végül 4 csillag. Viszont egy biztos, fogok még Veres Attilától olvasni!
This entire review has been hidden because of spoilers.
February 29, 2020
Not really my cup of tea.
It is weird fantasy, something like Jeff VanderMeer would write, but I missed the seemingly ratinal structure of its dramaturgy. I often felt like the story was stepping outside of a linear line which the author wanted to keep in reign - or so I thought he wanted to do.
Apart from that it is a really great book, very much hungarian in its essence - it shows how negatively the hungarians are thinking, how much difference is there between east and west, and does this with a fictional entity that showed up in a middle of a night in a rural part of Hungary. They can cure cancer, and they are weird, but for a long time nobody knows why they showed up - until Gabor, our main hero goes there and starts working with these entities - and hell breaks loose.
So I have to tell you, that this book was really weird, a lot of random things happened, and to top it off, it's slow paced. Attila's writing is great though, prosaic, shows great promise, but the story was boring for me - especially the part about Gabor's past relationship with Rita, and about his new lover, Lena. The ending was dull too, it ruined the book for me, too much cliché there. Apart from these, I'll probably follow Attila's writings, and I hope he'll write something epic next time.
It is weird fantasy, something like Jeff VanderMeer would write, but I missed the seemingly ratinal structure of its dramaturgy. I often felt like the story was stepping outside of a linear line which the author wanted to keep in reign - or so I thought he wanted to do.
Apart from that it is a really great book, very much hungarian in its essence - it shows how negatively the hungarians are thinking, how much difference is there between east and west, and does this with a fictional entity that showed up in a middle of a night in a rural part of Hungary. They can cure cancer, and they are weird, but for a long time nobody knows why they showed up - until Gabor, our main hero goes there and starts working with these entities - and hell breaks loose.
So I have to tell you, that this book was really weird, a lot of random things happened, and to top it off, it's slow paced. Attila's writing is great though, prosaic, shows great promise, but the story was boring for me - especially the part about Gabor's past relationship with Rita, and about his new lover, Lena. The ending was dull too, it ruined the book for me, too much cliché there. Apart from these, I'll probably follow Attila's writings, and I hope he'll write something epic next time.
May 6, 2021
A könyvet én személy szerint 3 részre bontanám:
Az első harmadában egy gyönyörűen felépített, sejtelmes világ bontakozik ki, tele rejtélyekkel és tudatosan meghagyott kérdésekkel.
A második harmadban elkezdődnek a magyarázatok és a világ átváktozása, ahol az első harmad szép lassan elveszti a varázsát.
Végül az utolsó harmadban minden a helyére kerül egy különálló részben, melynek felépítése is merőben más és ez nem biztos, hogy jó.
Mint magyar olvasó nagyon tetszettek a magyar hivatkozások, a fejezetek elején a kis idézetek, de sajnos párszor a vége felé már sok lett.
Szerintem a mű maga igenis jó, arról nem tehet, hogy mást vártam az első harmad alapján. Nekem csalódás lett, de pusztán csak azért, mert teljesen másra számítottam, így lepontozni nem szeretném.
Az biztos, hogy fogok még olvasni az írótól más műveket is, mert a világ felépítése rendkívüli volt az első harmadban.
Az első harmadában egy gyönyörűen felépített, sejtelmes világ bontakozik ki, tele rejtélyekkel és tudatosan meghagyott kérdésekkel.
A második harmadban elkezdődnek a magyarázatok és a világ átváktozása, ahol az első harmad szép lassan elveszti a varázsát.
Végül az utolsó harmadban minden a helyére kerül egy különálló részben, melynek felépítése is merőben más és ez nem biztos, hogy jó.
Mint magyar olvasó nagyon tetszettek a magyar hivatkozások, a fejezetek elején a kis idézetek, de sajnos párszor a vége felé már sok lett.
Szerintem a mű maga igenis jó, arról nem tehet, hogy mást vártam az első harmad alapján. Nekem csalódás lett, de pusztán csak azért, mert teljesen másra számítottam, így lepontozni nem szeretném.
Az biztos, hogy fogok még olvasni az írótól más műveket is, mert a világ felépítése rendkívüli volt az első harmadban.
This entire review has been hidden because of spoilers.
August 25, 2023
Számomra nagyon nem volt érdekes a főszereplő. Akkor élveztem igazán a történetet, amikor a cselekmény volt túlsúlyban és nem a főszereplő személyisége (azaz hogy mennyire jelentéktelen és mennyire hiányzik az exe) volt hangsúlyban. Ahogyan a főszereplő vonzódott a szerelmeihez, kicsit undorított, de ez már személyes preferencia.
Az ötlet nagyon tetszett, maga a történet sem volt rossz, a megvalósítás viszont szerintem lehetett volna jobb. Az írásstílus nem tetszett, unalmas volt sokszor, mert túl egyszerű. Túl sok hasonló felépítésű, viszonylag rövidebb mondatok egy olyan karakter nézőpontjából, aki számomra nem volt szimpatikus. Az utolsó harmad érdekes volt, szerintem azt élveztem a leginkább.
Hangulatban nem volt olyan creepy, mint szerettem volna, de lehet csak a Welcome to Night Vale podcast elérzéktelenített ezzel kapcsolatban.
Az ötlet nagyon tetszett, maga a történet sem volt rossz, a megvalósítás viszont szerintem lehetett volna jobb. Az írásstílus nem tetszett, unalmas volt sokszor, mert túl egyszerű. Túl sok hasonló felépítésű, viszonylag rövidebb mondatok egy olyan karakter nézőpontjából, aki számomra nem volt szimpatikus. Az utolsó harmad érdekes volt, szerintem azt élveztem a leginkább.
Hangulatban nem volt olyan creepy, mint szerettem volna, de lehet csak a Welcome to Night Vale podcast elérzéktelenített ezzel kapcsolatban.
January 1, 2019
Az a helyzet, hogy lelkesedem. Fogalmam sincs, mennyi ideig masszírozták a szöveget, mire ezt a formát elnyerte, de minden egyes belé fektetett perc megérte. Tucatjával vannak benne olyan mondatok, amelyeket jóleső többször átolvasni, mert annyi játék, finomság és jelentéstartalom van mögötte. A fejezetek elején lévő kis kitalált újságkivágások pedig még pluszban adnak hozzá. Ha pedig hosszáveszem, hogy mindezt egy első könyves író alkotta, akkor pláne emelnem kell a kalapom. Most azonnal követelem, hogy tessék lefordítani több nyelvre és házalni vele külföldi kiadóknál, mert érzésre a nemzetközi élvonalban a helye.
Nem tudom, mi lesz az író következő könyve, vagy hogy mikorra várható, de ezek után tőlem számíthat egy automatikus előrendelésre.
Nem tudom, mi lesz az író következő könyve, vagy hogy mikorra várható, de ezek után tőlem számíthat egy automatikus előrendelésre.
December 26, 2022
Egy ígéretes ötlet borzasztó megvalósítása, hatalmas csalódás. A történet elején bemutatott sci-fi tematika működik, érdekes, de ezen kívül sajnos semmilyen értéket nem tud felsorakoztatni. Karakterek nincsenek, a párbeszédek értelmetlenek, a szövegezés helyenként olyan, mintha egy másik nyelven íródott könyv gyenge fordítása lenne. A tördelés, szerkesztés botrányos. A szereplők viselkedésének nincs értelme, az egyes eseményeknek nincs sem indoka, sem következménye, a szöveg 85 %-a teljesen öncélú. Sajnálom, mert egy sokkal jobb sztorit is fel lehetett volna építeni az alapkoncepcióra.
March 28, 2020
It started well, with a dry humor and a non-heroic hero, the kind of main character that you would always define as a loser. And it was ok, it was funny. It had half sci-fi tones and I could live with it. And then I couldn't. The story dragged and came up with implausible after implausible twists and turns until it broke all the chances to create that "suspention of disbelief" statewereyou would accept the story.
It just didn¡t do it.
It just didn¡t do it.
July 30, 2022
Ez egy kimagaslóan eredeti ötletekkel teli, olvasmányos, izgalmas és fontos filozófiai kérdéseket feszegető könyv. Egy csillagot azért vonok le, mert én sajnáltam, hogy a könyv kb. felénél sci-fi thrillerből nemes egyszerűséggel horrorba csapott át. Szerintem bravúrosabb lett volna az izgalom innenső oldalán maradni és nem olcsósítani el gore jelenetekkel. De ettől függetlenül ez egy remek gondolatokkal operáló, jól megírt könyv.
November 18, 2024
Nagyon hullámzónak éltem meg a könyv rám gyakorolt hatását. Nagyon jól indult, tetszett a hangulata, a karakterek, érdekesnek tűnt a sztori, de aztán akkora katyvasz lett belőle, hogy a végén már alig vártam, hogy vége legyen. Mégsem mondanám nagyon rossznak, hatást gyakorolt rám, de szerintem túl lett a végén bonyolítva. Én egy sokkal egyszerűbb sci-fi horrort vártam és ehelyett egy teljesen szürreális végkifejletet kaptam.
August 22, 2024
Látszik, hogy az első könyve, kicsit túl sok mindent próbált csinálni egyszerre, de a könyv 2/3-adának olyan baszó hangulata van, hogy muszáj vagyok 4 csillagot adni. A vége kicsit meh, de egészen Gábor megöléséig nagyon tetszett. Különösen élveztem, hogy most már retroaktívan felismerek nagyon sok referenciát az Éjféli iskolákban erre a könyvre.
This entire review has been hidden because of spoilers.
September 10, 2024
Hasonlóan voltam vele mint a novelláskötettel is. Amilyen jó a felvezetés, az alapötlet, a humor, a jól eltalált, fájóan nosztalgikus-magyaros hangulat, annyira el van csapva a horrorklisés, kozmikus-katyvaszos, rosszult megírt lezárással.
Mindezek ellenére határozottan megkedveltem Veres Attilát, remélem lesz még tőle olvasnivalóm.
Mindezek ellenére határozottan megkedveltem Veres Attilát, remélem lesz még tőle olvasnivalóm.
Displaying 1 - 30 of 42 reviews