Van némi bűntudatom ezzel a könyvvel kapcsolatban. Ugyanis legalább egy vevőnek azzal adtam el, hogy a gasztronómia változásán keresztül mutatja be a közgazdaságtani mechanizmusokat - ez egyfajta wishful thinking volt részemről, mert úgy éreztem, érdekes, értelemmel bíró megközelítés lenne. Ezzel szemben Ha-Joon Chang fejezetei úgy épülnek fel, hogy előbb cseveg kicsit az ételekről (mert szeret enni, aminek örülök), aztán meg a közgazdaságtanról, és a kettő között vagy van kapcsolat, vagy nincs kapcsolat. De többnyire nem sok, legfeljebb valami marha erőltetett átkötés. Maga a szerző is megvallja, hogy a gasztrobetéteket csak egyfajta jutalomnak szánja, hogy az olvasó kapjon valami finomat is, ha már közgazdaságtant kell olvasnia - hát kösz, kedves Ha-Joon, amiért hatévesnek nézel, akinek be kell ígérni egy fagyit, hogy megegye a zöldbabfőzeléket. Tudom, rohamosan csökken a társadalom attention span-je, de azért lekezelőnek érzem ezt a hozzáállást.
Különben szó se róla, ebben a kötetben hihetetlenül érdekes dolgokat olvastam. Sajnos ezeknek csak egy része kapcsolódik a közgazdaságtanhoz. Tudtátok például, hogy a konzerveket Nicolas Appert találta fel Napóleon megbízásából? Vagy hogy amikor Zsukov az európai szovjet haderők főparancsnoka volt, a Coca-Cola direkt neki palackozott átlátszó kólát, hogy a világháború hőse titokban tudja élvezni kedvenc italát? Érdekes. Csak épp miután kihüledeztem magam ezeken a kis színeseken, azt vettem észre, hogy a fejezeteknek valójában nincs mélysége, éppen csak meglebegtetnek valamilyen közgazdaságtannal kapcsolatos állítást. Jellemző, hogy úgy a kötet kétharmadának kellett eltelnie, mire meg tudtam ragadni benne valamiféle általános állítást: Ha-Joon Chang érdeklődési köre a szabadpiac és az állami szabályozás konfliktusa, és nagyjából azt állítja, hogy utóbbi igenis szükséges egy jól működő gazdaságban.
Nagyon látszik a szövegen, hogy fejezetei folyóirati közlésre készültek, és megszületésük között időnként több év is eltelt. Hiába csillan fel bennük néha egy-egy inspiráló gondolat, provokatív állítás vagy élvezetes szekvencia, nem állnak össze egésszé, és végig csak a felszínt karcolgatják. Jól szórakozni lehet rajta, de összességében: kevés.