What do you think?
Rate this book
Ambrózy báró esetei #6
A Barnum-rejtély
336 pages, Paperback
Published November 17, 2020
13 people are currently reading
281 people want to read
About the author
Gyula Böszörményi
56 books120 followersHe was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 21 of 21 reviews
June 26, 2021
Vègre Emma sorsa is rendeződött! Màr nagyon itt volt az ideje. :)
May 15, 2022
Könnyed, szórakoztató folytatása az Ambrózy-sorozatnak. A könyv legfontosabb erénye, hogy bemutatja a freak-show szereplők emberi oldalát és ezzel mintegy edukálja az olvasóit arra, hogy tekintsék embernek azokat, akik valamilyen rendellenességgel kénytelenek együtt élni. Lássuk be, az empátiára való nevelésből van mit behoznia a társadalmunknak, nem árt, ha ebben egy ifjúsági történet is részt vesz.
A másik erőssége annak a leírása, ahogy a világvárossá vált Budapestet meglátogatja a külföld egy cirkusz képében. A cirkuszi világ nemzetköziségén keresztül jól érzékelhető, hogy miként nézett ki az a világ, amely Magyarországnak a történelméből fakadó fokozatos bezárkózása miatt eltűnt. Amikor mindennaposnak tűnt, hogy nagy nemzetközi cégek vagy produkciók magyarokat is alkalmaztak. (Ez tulajdonképpen csak mostanság kezd visszatérni valamelyest). És természetesen nem maradhat ki a dicsérő szóból a cirkuszi miliőnek a megteremtése sem, amelyet érzékletesen végez el a szerző.
Az újonnan behozott szereplők többsége érdekes vagy szimpatikus és nagyjából a történet harmadánál a végkifejlet azért erősen sejthető.
Az elkövetett bűnügy a részletes cirkuszi leírásokhoz képest már kissé jelentéktelenre sikeredett, mintha az atmoszféra megteremtése fontosabb lett volna a cselekménynél. Ez egyébként nem vált visszavonhatatlan hátránnyá, bár valljuk be, mégiscsak egy ifjúsági krimiről van szó. :) És egy kicsit érzem a sorozaton a kifáradás jeleit, talán nem véletlen, hogy az író úgy döntött, hogy lezárja a világot. Ha jól számolom, ez azt jelenti, hogy még két kötet van hátra, egy, amit a tavalyi ötletpályázatból születik meg, és egy, ami lezárja a történetet. Kívánom, hogy méltó lekerekítést kapjon a sorozat, hogy a kreatív energiák más elmesélendők is elégséges mértékben megmaradjanak.
A másik erőssége annak a leírása, ahogy a világvárossá vált Budapestet meglátogatja a külföld egy cirkusz képében. A cirkuszi világ nemzetköziségén keresztül jól érzékelhető, hogy miként nézett ki az a világ, amely Magyarországnak a történelméből fakadó fokozatos bezárkózása miatt eltűnt. Amikor mindennaposnak tűnt, hogy nagy nemzetközi cégek vagy produkciók magyarokat is alkalmaztak. (Ez tulajdonképpen csak mostanság kezd visszatérni valamelyest). És természetesen nem maradhat ki a dicsérő szóból a cirkuszi miliőnek a megteremtése sem, amelyet érzékletesen végez el a szerző.
Az újonnan behozott szereplők többsége érdekes vagy szimpatikus és nagyjából a történet harmadánál a végkifejlet azért erősen sejthető.
Az elkövetett bűnügy a részletes cirkuszi leírásokhoz képest már kissé jelentéktelenre sikeredett, mintha az atmoszféra megteremtése fontosabb lett volna a cselekménynél. Ez egyébként nem vált visszavonhatatlan hátránnyá, bár valljuk be, mégiscsak egy ifjúsági krimiről van szó. :) És egy kicsit érzem a sorozaton a kifáradás jeleit, talán nem véletlen, hogy az író úgy döntött, hogy lezárja a világot. Ha jól számolom, ez azt jelenti, hogy még két kötet van hátra, egy, amit a tavalyi ötletpályázatból születik meg, és egy, ami lezárja a történetet. Kívánom, hogy méltó lekerekítést kapjon a sorozat, hogy a kreatív energiák más elmesélendők is elégséges mértékben megmaradjanak.
January 3, 2021
Lehet azt mondani, hogy elfogult vagyok (mint biztos sokan mások), de ha egyszer jó egy könyv, akkor nem azért kap 5 csillagot, mert az első öt részt is imádtam. Az újabb és újabb nyomozások kimeríthetetlen tárházat biztosítanak egy ilyen típusú sorozatnak. Főleg, ha megvan hozzá az alkotó tehetsége, hogy valós megtörtént helyzeteket ennyire élvezetes köntösbe öltöztessen. A cirkuszi világ nagyon jó választás, egyedi és különleges. Visszatért Emma, akinél mindig is sajnáltam kicsit, hogy hamar mellékszereplővé vált Mili mellett, mert őt is megszerettem, ha nem jobban, mint a húgát. Azért előtérbe nem tudott lépni, de nagyon örülök, hogy sokat szerepelt és olyan történetszálat is kapott, amire még inkább vártam. <3 Akit viszont helyette hiányoltam, az Márika. Az ő kötete olyan magasra tette a lécet, hogy akármilyen jó a történet, csak-csak eszébe jut az embernek, hogy hol van ez a szókimondó komorna. Bár valószínű magára irányította volna a rivaldafényt és a Hangay lányok nem tudtak volna teljesen a nyomozásra koncentrálni, és az is igaz, hogy nem ő a fő nyomozónk, azt a szerepet már más betöltötte. Tehát értek én mindent, de na… kaphatott volna több oldalt, semmiképp se bántam volna. :)
A lényeg viszont mindenképp az, hogy most is borzasztóan élveztem a rejtély megoldásához vezető fejezetek olvasását, az imádott szereplők jelenlétét és önmagában azt is, hogy még mindig nem kellett elengednem ezt a „világot”. :)
A lényeg viszont mindenképp az, hogy most is borzasztóan élveztem a rejtély megoldásához vezető fejezetek olvasását, az imádott szereplők jelenlétét és önmagában azt is, hogy még mindig nem kellett elengednem ezt a „világot”. :)
November 25, 2020
Nyah, hol is kezdjem, hol is kezdjem.
Pár évvel ezelőtt egy már nem is olyan kicsi lány kezébe vette a Leányrablás Budapesten című regényt, amit az általa még akkor teljesen ismeretlen Böszörményi Gyula írt, és amit már-már fintorogva, ismerősi ajánlásra vett meg egy szép nyári napon. Tudván, hogy magyar írókkal nagy barátságot addig nem kötött, fenntartással kezelte, hogy ennek a csodás borítóval ellátott regénynek magyar a szerzője.
Elkezdte, és a mai napig a sorozat egyik legnagyobb függője. Szinte beteges imádattal követ mindent, ami Ambrózy báró és az ő Milije körül készülődik, a kis Márikát pedig egyik legkedvesebb barátjaként köszönti, mikor felbukkan a sorok között.
És íme, az új kötet. Amire szüksége volt az egyszeri rajongónak, és ami után csak még többre és többre vágyik. Lássuk, mit is írt első szuszra ez a mit sem sejtő, immár abszolút nem kicsi lány:
“Én tényleg azt hittem, hogy ennél szerelmesebb nem lehetek ezekbe a karakterekbe… aztán bumm, mégis. Hát, nem mondom, hogy korrekt dolog ennyire elvarázsolni.
Hogy is fogalmazzak… kész vagyok, mint a lekváros palacsinta. Nehéz szavakat találni egy olyan sorozat legutóbbi kötete után, amit ilyen szinten imádok. Nem egyszerű ám értelmes mondatokba önteni mindazon érzést, amit A Barnum-rejtély keltett a szívemben. Az, hogy ilyen hamar elolvastam, egyrészről hatalmas élmény, de óriási hiba is. Hisz Ambrózyék esetében mindig az a cél, hogy a lehető legtöbb időt tölthessek ezzel a kis csipet-csapattal. És mégis, itt állok – oké, ülök –, és csak álmodozva sóhajtgatok, hogy a fenébe is, ez megint zseniális volt!
Esküszöm, volt a fejemben még pár okosság, de most aztán végképp elfelejtettem.
Mindenképpen újraolvasós, és gyanítom, hogy egynél többször fog lekerülni a polcomról egy-egy újraolvasás erejéig.”
Aki ismeri a báróékat, tudja, hogy mit is élhet át fentebb idézet olvasó. Aki pedig még nem találkozott ezzel a remek bandával, az mindenképpen tegye azonnal a kosarába az egész sorozatot, hisz nincs megállás, az Ambrózy-vonat csak úgy repít a varázslat vágányán!
xx,
Becca (az a bizonyos már nem is olyan kicsi lány)
Pár évvel ezelőtt egy már nem is olyan kicsi lány kezébe vette a Leányrablás Budapesten című regényt, amit az általa még akkor teljesen ismeretlen Böszörményi Gyula írt, és amit már-már fintorogva, ismerősi ajánlásra vett meg egy szép nyári napon. Tudván, hogy magyar írókkal nagy barátságot addig nem kötött, fenntartással kezelte, hogy ennek a csodás borítóval ellátott regénynek magyar a szerzője.
Elkezdte, és a mai napig a sorozat egyik legnagyobb függője. Szinte beteges imádattal követ mindent, ami Ambrózy báró és az ő Milije körül készülődik, a kis Márikát pedig egyik legkedvesebb barátjaként köszönti, mikor felbukkan a sorok között.
És íme, az új kötet. Amire szüksége volt az egyszeri rajongónak, és ami után csak még többre és többre vágyik. Lássuk, mit is írt első szuszra ez a mit sem sejtő, immár abszolút nem kicsi lány:
“Én tényleg azt hittem, hogy ennél szerelmesebb nem lehetek ezekbe a karakterekbe… aztán bumm, mégis. Hát, nem mondom, hogy korrekt dolog ennyire elvarázsolni.
Hogy is fogalmazzak… kész vagyok, mint a lekváros palacsinta. Nehéz szavakat találni egy olyan sorozat legutóbbi kötete után, amit ilyen szinten imádok. Nem egyszerű ám értelmes mondatokba önteni mindazon érzést, amit A Barnum-rejtély keltett a szívemben. Az, hogy ilyen hamar elolvastam, egyrészről hatalmas élmény, de óriási hiba is. Hisz Ambrózyék esetében mindig az a cél, hogy a lehető legtöbb időt tölthessek ezzel a kis csipet-csapattal. És mégis, itt állok – oké, ülök –, és csak álmodozva sóhajtgatok, hogy a fenébe is, ez megint zseniális volt!
Esküszöm, volt a fejemben még pár okosság, de most aztán végképp elfelejtettem.
Mindenképpen újraolvasós, és gyanítom, hogy egynél többször fog lekerülni a polcomról egy-egy újraolvasás erejéig.”
Aki ismeri a báróékat, tudja, hogy mit is élhet át fentebb idézet olvasó. Aki pedig még nem találkozott ezzel a remek bandával, az mindenképpen tegye azonnal a kosarába az egész sorozatot, hisz nincs megállás, az Ambrózy-vonat csak úgy repít a varázslat vágányán!
xx,
Becca (az a bizonyos már nem is olyan kicsi lány)
July 14, 2021
Várt pár napot a könyvespolcomon amíg végre sort tudtam keríteni rá, de megérte. Nekem legalábbis, a könyv nem tudom, hogy élte meg :D.
Ebben a kötetben a báró jóval kisebb szerephez jut, (fájdalom), de kifejezetten élveztem, hogy Emma ismét erőteljesebben jelent meg a lapokon. A "három grácia" kifejezetten szórakoztató volt, bizonyos jeleneteket szinte láttam megelevenedni.
Még mindig nagyon tetszik, hogy mennyire alapos munka áll egy-egy elénk tárt történet mögött, mind a történelmi részeket tekintve, mind pedig a szöveg tekintetében.
Azért a végéig igencsak szurkoltam, hogy mindenki megtalálja a helyét és a megérdemelt befejezését, de remélem lesz még folytatás.
Ebben a kötetben a báró jóval kisebb szerephez jut, (fájdalom), de kifejezetten élveztem, hogy Emma ismét erőteljesebben jelent meg a lapokon. A "három grácia" kifejezetten szórakoztató volt, bizonyos jeleneteket szinte láttam megelevenedni.
Még mindig nagyon tetszik, hogy mennyire alapos munka áll egy-egy elénk tárt történet mögött, mind a történelmi részeket tekintve, mind pedig a szöveg tekintetében.
Azért a végéig igencsak szurkoltam, hogy mindenki megtalálja a helyét és a megérdemelt befejezését, de remélem lesz még folytatás.
April 6, 2021
AHH IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM!!
Az első három részt háromszor, a Nász és Téboly-t kétszer olvastam újra, vagyis akárhányszor kijött egy rész, végigpörgettem az egészet. Most sem tettem másképp!!
És még mindig jó!! Sőt egyre jobb!! Nem tudom megunni, nem tudom elengedni, és teljes mértékben elfogult vagyok a sorozattal kapcsolatban. Öt évvel későbbi fejjel is IMÁDOM. Nem tudom ez volt-e a végső befejezés, mert mind tudjuk hogy B.GY. szereti meglepni az olvasóit, de ha igen még talán azt sem bánom. Csodásan ért körbe mindkét Hangay lány története, de ha - ne adj isten - a Szerző meglep minket egy újabb kötettel és további rejtélyekkel, belátom, nem leszek mérges...
Az első három részt háromszor, a Nász és Téboly-t kétszer olvastam újra, vagyis akárhányszor kijött egy rész, végigpörgettem az egészet. Most sem tettem másképp!!
És még mindig jó!! Sőt egyre jobb!! Nem tudom megunni, nem tudom elengedni, és teljes mértékben elfogult vagyok a sorozattal kapcsolatban. Öt évvel későbbi fejjel is IMÁDOM. Nem tudom ez volt-e a végső befejezés, mert mind tudjuk hogy B.GY. szereti meglepni az olvasóit, de ha igen még talán azt sem bánom. Csodásan ért körbe mindkét Hangay lány története, de ha - ne adj isten - a Szerző meglep minket egy újabb kötettel és további rejtélyekkel, belátom, nem leszek mérges...
January 29, 2021
Tökéletes volt, még így is, hogy a báró lábadozik, de örültem, hogy végre felépült, és remélhetőleg legközelebb már együtt nyomoznak Milivel. És bár sokan szeretik a szócsatáikat, én azért remélem, hogy egy kicsit megszelidülnek, és megszokják, megismerik egymást. Emma szála is végre jó fordulatot vett, bár meglepett.
Egybéként meg mit is mondhatnék? Remek stílus, érdekes világ, izgalmas fordulatok. Böszörményi Gyulától mást nem is várhatnánk. :)
Egybéként meg mit is mondhatnék? Remek stílus, érdekes világ, izgalmas fordulatok. Böszörményi Gyulától mást nem is várhatnánk. :)
July 19, 2025
JUHÚ
,,Aztán lett, aminek lennie kellett…”
,,Aztán lett, aminek lennie kellett…”
August 2, 2022
Imádom a cirkusz világát, így természetesen magával ragadott a könyv, annak ellenére, hogy most először éreztem azt, hogy Böszörményi elrugaszkodott a korabeli való világtól, mert kizárt, hogy egy nő úgy kutathatott volna, ahogy azt Mili tette. Ettől függetlenül a műben ábrázolt világ, a fordulatos sztori teljesen magukkal ragadtak.
January 25, 2021
Ha azt mondom, hogy A Barnum-rejtély tökéletesen hozta az Ambrózy-hangulatot és az elvárt színvonalat, abból következik, hogy ez egy csodálatos könyv volt. De még mennyire!
Kezdjük a negatívumokkal, mert nincs sok, és akkor pozitív lesz a végkicsengés. :D Az egyik, ami nem is igazán negatívum, hogy néha furcsa volt a történetvezetés. Ez alatt azt értem, hogy egy fontos pillanatban visszaugrottunk egy korábbi eseményhez, ami a későbbi dolgokra közvetlen kihatással volt. De ez igazából nem negatívum, hamar hozzá lehetett szokni, és igazából fokozta az izgalmakat. Illetve nekem az eleje nehezen indult be, a kötet körülbelül a felétől vált számomra letehetetlenné. De akkor nagyon. :) Ez persze csak személyes tapasztalat.
A másik (és igazából egyetlen valós) negatívum, amit fel tudok hozni, hogy számomra kissé irreális volt, hogy milyen sok ember beszélt angolul. Madame Orlócy? Persze, nagy világutazó. Mili és Emma? Persze, szorgosak és okosak. De Rudnay illetve Makkay esetében nekem kissé furcsa volt a dolog. No de egyik sem olyasmi, amiért csillagot vonnék le. :)
És a pozitívumok! Hol is kezdjem? Ez a kötet ízig-vérig Ambrózy. Újra itt vannak a szeretett karakterek (persze néhányuknak búcsút kell intenünk, amiért elég keserédes lett a könyv vége...) a szokásos humor, tolvajszleng és szikrázó beszólások, és a teljesen kiszámíthatatlan és csavaros bűnügyi szál. Amit mindig megpróbálok előre megfejteni, és természetesen sosem sikerül. És amiből kettőt is kapunk! Én először azt hittem, hogy Bork meggyilkolása is a Zolino-esethez kapcsolódik, de a két eset szépen különválik egymástól. Természetesen a regény cirkuszi ponyváját tartó acélszerkezet, vagyis a komoly utánajárás és a sok valós adat most is lenyűgözött.
A cirkuszi akciójelenet egyszerűen fenomenális volt, filmként láttam magam előtt, tényleg parádésra sikerült.
Azért a kötet végére csak elérte az az arrogáns kékvérű, hogy róla is ejtsek egy-két szót. Hála az égnek, még mindig nem lett nyálas Mili és Richárd kapcsolata, azért finoman és visszafogottan, de tanúi lehettünk szerelmük...khm...beteljesülésének. :) Illetve Emmát és Harryt is kedveltem együtt, örülök, hogy ő is megtalálta a boldogságát. Márika és Isti esetlen románcát pedig rendkívül bájosnak találtam.
Amit pedig talán a legfontosabbnak tartok, az Mili személyiségfejlődése. Eddig is karakán, határozott, és éles elméjű volt, persze, de mostanra valahogy felnőtt, és talán még hatátozottabban éri el, amit akar, de pontosan ezt kell tennie, hogy érvényesüljön nőként a sok nadrágos detektív és rendőrkapitány között. Amit egyébként remekül abszolvál, már nem néznek rá furcsán, amiért "fehércselédként" megjelenik a nyomozási helyszíneken, hanem utat engednek neki, ugyanis ő már nem egy polgárleány, hanem Ambrózy báróné, a magánnyomozó. És szerencsére még mindig Mili marad, nem lett cseppet sem fennhéjázó, ugyanolyan szerethető, mint a történet legelején.
Nos, az Ambrózy-lázam továbbra sem csillapodott. A kötet vége nagyon édes-bús, de csupa jó emléket hagyott maga után.
Kezdjük a negatívumokkal, mert nincs sok, és akkor pozitív lesz a végkicsengés. :D Az egyik, ami nem is igazán negatívum, hogy néha furcsa volt a történetvezetés. Ez alatt azt értem, hogy egy fontos pillanatban visszaugrottunk egy korábbi eseményhez, ami a későbbi dolgokra közvetlen kihatással volt. De ez igazából nem negatívum, hamar hozzá lehetett szokni, és igazából fokozta az izgalmakat. Illetve nekem az eleje nehezen indult be, a kötet körülbelül a felétől vált számomra letehetetlenné. De akkor nagyon. :) Ez persze csak személyes tapasztalat.
A másik (és igazából egyetlen valós) negatívum, amit fel tudok hozni, hogy számomra kissé irreális volt, hogy milyen sok ember beszélt angolul. Madame Orlócy? Persze, nagy világutazó. Mili és Emma? Persze, szorgosak és okosak. De Rudnay illetve Makkay esetében nekem kissé furcsa volt a dolog. No de egyik sem olyasmi, amiért csillagot vonnék le. :)
És a pozitívumok! Hol is kezdjem? Ez a kötet ízig-vérig Ambrózy. Újra itt vannak a szeretett karakterek (persze néhányuknak búcsút kell intenünk, amiért elég keserédes lett a könyv vége...) a szokásos humor, tolvajszleng és szikrázó beszólások, és a teljesen kiszámíthatatlan és csavaros bűnügyi szál. Amit mindig megpróbálok előre megfejteni, és természetesen sosem sikerül. És amiből kettőt is kapunk! Én először azt hittem, hogy Bork meggyilkolása is a Zolino-esethez kapcsolódik, de a két eset szépen különválik egymástól. Természetesen a regény cirkuszi ponyváját tartó acélszerkezet, vagyis a komoly utánajárás és a sok valós adat most is lenyűgözött.
A cirkuszi akciójelenet egyszerűen fenomenális volt, filmként láttam magam előtt, tényleg parádésra sikerült.
Azért a kötet végére csak elérte az az arrogáns kékvérű, hogy róla is ejtsek egy-két szót. Hála az égnek, még mindig nem lett nyálas Mili és Richárd kapcsolata, azért finoman és visszafogottan, de tanúi lehettünk szerelmük...khm...beteljesülésének. :) Illetve Emmát és Harryt is kedveltem együtt, örülök, hogy ő is megtalálta a boldogságát. Márika és Isti esetlen románcát pedig rendkívül bájosnak találtam.
Amit pedig talán a legfontosabbnak tartok, az Mili személyiségfejlődése. Eddig is karakán, határozott, és éles elméjű volt, persze, de mostanra valahogy felnőtt, és talán még hatátozottabban éri el, amit akar, de pontosan ezt kell tennie, hogy érvényesüljön nőként a sok nadrágos detektív és rendőrkapitány között. Amit egyébként remekül abszolvál, már nem néznek rá furcsán, amiért "fehércselédként" megjelenik a nyomozási helyszíneken, hanem utat engednek neki, ugyanis ő már nem egy polgárleány, hanem Ambrózy báróné, a magánnyomozó. És szerencsére még mindig Mili marad, nem lett cseppet sem fennhéjázó, ugyanolyan szerethető, mint a történet legelején.
Nos, az Ambrózy-lázam továbbra sem csillapodott. A kötet vége nagyon édes-bús, de csupa jó emléket hagyott maga után.
This entire review has been hidden because of spoilers.
November 16, 2023
"– Nyugalom! – emeltem fel a hangom. – Egyikőtök sem lesz letartóztatva.
– Már miért is volna?! – tárta szét a karját cinikus fintorral Rudnay Béla. – Ez már csak egy ilyen nap! Sorra leplezzük le a bűnözőket, de valahogy végül egyikük sem kerül vasba!"
Hosszabb kihagyás után tértem vissza az Ambrózy-sorozathoz, és egyáltalán nem bántam meg. Az egész kötet visszahozta számomra azt a hangulatot, amiért valamikor az elején megszerettem a sorozatot. Mostanra már kicsit szomorú is vagyok, hogy csak egyetlen rész maradt.
A székesfővárosba amerikai cirkuszi látványosság érkezik, sok-sok mutatvánnyal (sajnos olyanokkal is, ami mindig is felháborított, hogy mások nyomorúságán nyerészkednek emberek), egy ismerős arccal, és bizony nem is akármilyen bűnténynek is kiváló színhelyeként. Természetesen ha bűntény, akkor onnan nem hiányozhat immáron nyomozó házaspárunk - bár itt jegyzem meg, hogy Richárd nem sok vizet zavart, mivel még mindig lábadozik -, Tarján Vili, Márika és a többi kedves karakter. És ahol ők megjelennek, ott bűneset nem marad megoldatlan.
Annak ellenére, hogy már gyerekként sem érdekelt a cirkusz világa, most teljesen beszippantott ez a közeg. És bár húztam volna egy kicsit a cselekmény hosszán, mert itt-ott kicsit leült a történet, mégis nagyon élveztem, hogy egy kicsit ebben a világban mozoghattam. Még mindig látszik az íráson, hogy elképesztő kutatómunka van benne, a korhűsége is lenyűgöző, ha csak ezt nézem, még a fél csillag levonás sem járna. Sőt, ezt a részt azért is meg kell dicsérnem, mert bizony félre tudott vinni:egy ponton azt hittem rájöttem a rejtélyre, de rá kellett jönnöm, hogy nem is kicsit tévedtem.
Szokásomhoz híven azért nem jót is meg kell jegyeznem:Mili már megint nagyon idegesített, akárcsak a történetben ismét nagyobb szerephez jutó Emma karaktere. Ez a két lány annak ellenére, hogy alapvetően pozitív figurák, két másodperc alatt le tud hozni az életről. Ettől függetlenül örülök, hogy mindkettőjüknek úgy zárult ez a rész, ahogy. Halkan jegyzem meg:így az utolsó előtti kötetre ideje volt..
Mostanra tényleg kíváncsian tekintek az utolsó kötet elé, szándékozom még idén elolvasni.
– Már miért is volna?! – tárta szét a karját cinikus fintorral Rudnay Béla. – Ez már csak egy ilyen nap! Sorra leplezzük le a bűnözőket, de valahogy végül egyikük sem kerül vasba!"
Hosszabb kihagyás után tértem vissza az Ambrózy-sorozathoz, és egyáltalán nem bántam meg. Az egész kötet visszahozta számomra azt a hangulatot, amiért valamikor az elején megszerettem a sorozatot. Mostanra már kicsit szomorú is vagyok, hogy csak egyetlen rész maradt.
A székesfővárosba amerikai cirkuszi látványosság érkezik, sok-sok mutatvánnyal (sajnos olyanokkal is, ami mindig is felháborított, hogy mások nyomorúságán nyerészkednek emberek), egy ismerős arccal, és bizony nem is akármilyen bűnténynek is kiváló színhelyeként. Természetesen ha bűntény, akkor onnan nem hiányozhat immáron nyomozó házaspárunk - bár itt jegyzem meg, hogy Richárd nem sok vizet zavart, mivel még mindig lábadozik -, Tarján Vili, Márika és a többi kedves karakter. És ahol ők megjelennek, ott bűneset nem marad megoldatlan.
Annak ellenére, hogy már gyerekként sem érdekelt a cirkusz világa, most teljesen beszippantott ez a közeg. És bár húztam volna egy kicsit a cselekmény hosszán, mert itt-ott kicsit leült a történet, mégis nagyon élveztem, hogy egy kicsit ebben a világban mozoghattam. Még mindig látszik az íráson, hogy elképesztő kutatómunka van benne, a korhűsége is lenyűgöző, ha csak ezt nézem, még a fél csillag levonás sem járna. Sőt, ezt a részt azért is meg kell dicsérnem, mert bizony félre tudott vinni:egy ponton azt hittem rájöttem a rejtélyre, de rá kellett jönnöm, hogy nem is kicsit tévedtem.
Szokásomhoz híven azért nem jót is meg kell jegyeznem:Mili már megint nagyon idegesített, akárcsak a történetben ismét nagyobb szerephez jutó Emma karaktere. Ez a két lány annak ellenére, hogy alapvetően pozitív figurák, két másodperc alatt le tud hozni az életről. Ettől függetlenül örülök, hogy mindkettőjüknek úgy zárult ez a rész, ahogy. Halkan jegyzem meg:így az utolsó előtti kötetre ideje volt..
Mostanra tényleg kíváncsian tekintek az utolsó kötet elé, szándékozom még idén elolvasni.
October 31, 2021
Az első meglepetés akkor ért, mikor megtudtam majd megláttam, hogy az egyik "goodreade-es" értékelésem belekerült a könyvbe :) Nagyon örültem neki, olvasni is megtiszteltetés, nemhogy bekerülni, mintha kicsit én is írtam volna =D (ez persze csak vicc).
Ami könyvet illeti, őszintén szólva az első fele nekem kissé elmaradt az eddigiektől, túl sok volt benne a cirkuszi leírás, a mutatványok részletezése, rengeteg név és szereplő (ebben lehet, hogy szerepet játszik, hogy nagyon nem szeretem a cirkusz műfaját), illetve nekem nagyon hiányzott belőle Ambrózy báró, keveset szerepelt, azt hittem a lövést eddigre már kiheveri :) Örültem viszont neki, hogy a régi jól ismert karakterek közül midenki szerepet kapott, a párbeszédek, a humora, a 20. század eleji nyelvezete ugyanaz a megszokott színvonal, amit én nagyon-nagyon szeretek.
A könyv második felében aztán már felpörögtek az események, izgalmas és eseménydús lett, onnantól már semmi kifogásom nem akadt, csak az, hogy vége lett. Gondolkodtam, hogy fél csillagot levonok az értéklésből, de aztán rájöttem hogy azt nem tehetem meg ezzel a sorozattal, mert annyira tökéletes :)
Most, hogy végeztem a könnyvel, szomorúan veszem tudomásul, hogy egyenlőre nincsen folytatás, és arra gondolok, bárcsak olvashatnék még többet, akár a cirkuszról is...
Ami könyvet illeti, őszintén szólva az első fele nekem kissé elmaradt az eddigiektől, túl sok volt benne a cirkuszi leírás, a mutatványok részletezése, rengeteg név és szereplő (ebben lehet, hogy szerepet játszik, hogy nagyon nem szeretem a cirkusz műfaját), illetve nekem nagyon hiányzott belőle Ambrózy báró, keveset szerepelt, azt hittem a lövést eddigre már kiheveri :) Örültem viszont neki, hogy a régi jól ismert karakterek közül midenki szerepet kapott, a párbeszédek, a humora, a 20. század eleji nyelvezete ugyanaz a megszokott színvonal, amit én nagyon-nagyon szeretek.
A könyv második felében aztán már felpörögtek az események, izgalmas és eseménydús lett, onnantól már semmi kifogásom nem akadt, csak az, hogy vége lett. Gondolkodtam, hogy fél csillagot levonok az értéklésből, de aztán rájöttem hogy azt nem tehetem meg ezzel a sorozattal, mert annyira tökéletes :)
Most, hogy végeztem a könnyvel, szomorúan veszem tudomásul, hogy egyenlőre nincsen folytatás, és arra gondolok, bárcsak olvashatnék még többet, akár a cirkuszról is...
March 21, 2021
Júliusban olvastam a Szer'usz világot és úgy hiányzott. Annyira jó volt belecsöppenni ismét ennek a könyvnek a világába és hangulatába. Ismét egy igen jól kidolgozott kötet kerülhetett elénk. Még mindig imádom a lábjegyzeteket olvasgatni. Nagyon sokszor hangosan nevettem a könyvön, hiszen imádom Márikát. Ahhoz képest, hogy a suliban a két hetes lemaradásomat pótlom folyamatosan, igazán gyorsan befejeztem ezt a könyvet, mert letehetetlen. Milit továbbra is imádom!! Az előző kötetből kicsit hiányoltam Emmát, így most nagyon örültem, hogy több szerepet kapott. Az új szereplőket is sikerült megkedvelnem főleg a pinkertont. :) A cirkuszi környezet nagyon tetszett, igazán élveztem!
Köszönöm ezt a könyvet!!
Köszönöm ezt a könyvet!!
August 4, 2022
Fenomenális! Kedves Böszörményi Gyula valami fantasztikusat alkotott ezzel a sorozattal. A szereplők mind egy szálig egyediek és nagyon szerezhetőek. Imádom az agyafúrt, szellemes Milikét, a kis Márikát, a morc báró urat, az okos és szellemes Agáta mamát. Örökre szívembe zártam őket. Egy élmény volt olvasni. Számomra, mint a történelem szerelmese különösen varázslatos volt visszatérni ebbe a rég elmúlt időbe amelyet a szerző oly szépségesen és hitelesen elvenít meg, hogy szinte látom magam előtt az eseményeket.
Mai napig képtelen vagyok el fogadni, és szomorúsággal tölt el a felismerés, hogy ezután csak az angyalok hallgathatják a szerző kedves történeteit.
Mai napig képtelen vagyok el fogadni, és szomorúsággal tölt el a felismerés, hogy ezután csak az angyalok hallgathatják a szerző kedves történeteit.
March 20, 2021
5 szeretett könyv után nyilván tökéletesen elfogult vagyok, de annyira élveztem visszakerülni az Ambrózyk világába! Böszörményi szépen használja a szavakat, látszik az igényesség, a kutatómunka. Néhány szereplő gyakoribb felbukkanásának örültem volna, de lényegében nem volt indokolt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utolsó cirkuszos jelenet során mindent értettem, de összességében élvezhető volt. Remélem, lesz még további kötete a sorozatnak, mert újból rá kellett ébrednem, hogy szeretem Mili, Richárd, Emma, Márika, Vili, Renée és a többiek kalandozását.
February 21, 2022
Nagyon örültem, hogy a történet visszatért a cirkuszhoz. Már kezdtem hiányolni. Én nagyon szeretem ezt a sorozatot az összes könnyvel együtt, és így, hogy a jelenlegi legutolsót is elolvastam, nem tudom, mit kezdjek magammal. Nekem ebből több rész kell!
Nem tetszett, hogy angol szavak voltak beleírva, amikor beszéltek. Ezt sehol nem szeretem. Akkor még megértem, ha a magyar beszédbe kerülnek bele az angol szavak (akkor nincs bajom vele), de, ha amúgy is angolul beszélnek...
Boldog vagyok, hogy végre Emma is boldog, de azért hiányozni fog.
Nem tetszett, hogy angol szavak voltak beleírva, amikor beszéltek. Ezt sehol nem szeretem. Akkor még megértem, ha a magyar beszédbe kerülnek bele az angol szavak (akkor nincs bajom vele), de, ha amúgy is angolul beszélnek...
Boldog vagyok, hogy végre Emma is boldog, de azért hiányozni fog.
August 15, 2024
Egy nagyon picit csalódott vagyok. Néhol úgy éreztem hogy a dolog túl volt húzva. Azt viszont nem tagadom, hogy ha Gyula bácsi az Ambrózy-villa bevásárló listájáról írt volna 300 oldalt, azt is elolvastam volna.
Nem gyakran akad honvágyam Erdély iránt (egy ideig nem is tudtam hogy ez lehetséges), csak akkor ha ezt a sorozatot olvasom. Na meg persze, ha mindenhol a "magyar gulyást" reklámozzák, aztán kiderül hogy egy kis túlpaprikázott levest akarnak eladni el.
"Mi dolgod neked a jövővel, Hangay Mili, ha még a mával sem bírsz el? - gondoltam bosszúsan."
Nem gyakran akad honvágyam Erdély iránt (egy ideig nem is tudtam hogy ez lehetséges), csak akkor ha ezt a sorozatot olvasom. Na meg persze, ha mindenhol a "magyar gulyást" reklámozzák, aztán kiderül hogy egy kis túlpaprikázott levest akarnak eladni el.
"Mi dolgod neked a jövővel, Hangay Mili, ha még a mával sem bírsz el? - gondoltam bosszúsan."
January 6, 2021
Nagyon jó volt és külön örültem, hogy Mili ismét gőzerővel nyomoz (fájó hiány volt az ő kevés szerepe az előző könyvben.)
Amúgy a történet nagyon király volt. A megszokott színvonalat hozva csűrték-csavarták a valós és kitalált események szálait.
Amúgy a történet nagyon király volt. A megszokott színvonalat hozva csűrték-csavarták a valós és kitalált események szálait.
January 29, 2021
Bár picit nehezen rázódtam vissza Milliék világába, de... Imádtam! Imádtam! Imádtam! 😍
March 21, 2022
5/5 - YA Historical Fiction
4/5 - Hungarian Literature
5/5- Characters
5/5 - Story
4/5 - Writing
4.6/5 - Rating
4/5 - Hungarian Literature
5/5- Characters
5/5 - Story
4/5 - Writing
4.6/5 - Rating
March 15, 2023
Nem tudok mást mondani, csak hogy ez a szívmelengető, izgalmas és megszokott módon csodásan megírt történet tökéletes folytatása volt a sorozatnak!
Displaying 1 - 21 of 21 reviews