Adrien-Jean-Baptiste-François Bourgogne 1785-ben született az észak-franciaországi Condé-sur-Escaut-ban – apja kereskedő, ő pedig, a legidősebb fiú, húszévesen beáll Napóleon seregébe – ezt apja anyagi helyzete tette lehetővé. Vagyis az léphetett katonai pályára, aki azt megengedhette magának – ebben és az eggyel felette lévő generációban a katonai karrier volt a nagy álom. Végigharcolja Európát, aztán, ha az addig nem volt elég, jött az első nagy kiábrándulás, az orosz hadjárat. (A második, végső, Waterloo.) 1813-ban hadifogságba esik, ott kezdi el megírni az emlékiratokat – hogy aztán húsz évvel később elrendezze az egészet.
Valami miatt azt hittem, ez teljesen egyedi. Az első, de főleg a második világháború idején már minden grafomán feljegyzéseket vezetett, korábban, gondoltam, csak a tehetősek – végül is ehhez tudni kell írni és kell papír is, esetleg saját szoba, de legfőképp: belső kulturális igény. De kiderült, más is írt feljegyzéseket, ha nem is egészen a közkatonák, de egy strázsamester (őrmester) majdnem az: történelem alulnézetből. (Vajon melyik volt az első háború, amelyből nagy számban maradtak fel feljegyézsek, naplók a köznép fiaitól...?)
B. nem a stílus nagymestere – de azt se lehet mondani, hogy nincs felismerhető stílusa, vagyis az írásban gyakorlott – a dramaturgiában nem: gyakran eszembe jutott Tolsztoj, aki ugye maga is, ha nem is szemtanúként, de megörökítette egyanezt a hadjáratot – hát, neki azért jobban sikerült – esztétikailag, dramaturgiailag. Valami nagyon érdkes dolog történik itt: amit leír, az ugyanis a pokol – talán a Don-kanyarban is hasonló dolgok történtek – közben pedig, mivel nincs dramaturgiai kidomborítás, meseszerűvé válnak a történések – a borzalom magával a borzalommal hat, lefagyott kezek, lábak, orrok, a lovak lemészárlása – a Vámpírok báljában behoznak a hidegből egy favágót, aki a fára fagyott – ez nem borzaszt mégsem el. De hatás végül mégis van, egyszerűen mert ha száz oldalon keresztül a borzalmakat sorolják, akkor annak hatnia kell. (Különben furcsa, hogy nem dolgozták ezt fel még pl. egy netflixes sorozatban, tényleg pokoljárás lehetett.)
Nem követem el a hibát, hogy B. jelleméből következtetnék a kor egészének gondolkodására – ebben az emberben nem volt rosszindulat, talán egyenesen a naivitásig ostoba volt – miközben nagyon is praktikuis ember – éppen ezért elég pártatlannak hatnak a megfigyelései: nem gyűlöl senkit, sem az oroszokat, sem a kozákokat, sem pedig azt a francia tisztet, akinek senki nem segít, amikor megsebesül, mert mindenki gyűlöli a kegyetlenségéért – a világban minden a maga természetességével van jelen a szemében.
Mi volt ez az egész napóleoni vállalkozás? Olyan érthetetlen, tényleg lemészáraltatott/”megfagyasztott” egy komplett hadsereget, egy generáció felét feláldozta – evvel oda is lett a franciák világbirodalomról szőtt álma – közben pedig azt látom, ez egy összeurópai hadjárat volt, részben még nemeztek előtti, mert a nápolyi vagy a bajor jelzőként ugyanúgy bukkan föl, mint az olasz vagy a német. Külön érdekes adalék a zsidókhoz való viszony – mennyire elkülönültek azok és mennyire jól látszik a nemzetek fölöttiségük. Azt hiszem, tényleg egy eszme harcolt itt a középkorral – bár az eszmét, de inkább a középkort illetően tartózkodnék a pontosabb leírástól.
Valami ilyen futó benyomásam vannak.